A tűz és jég dala - idővonal

A tűz és jég dala G.R.R. Martin fantasy ciklusa (amelynek első kötete a Trónok harca). Rettentően sok szereplője és bonyolult cselekménye van, és próbálom rendbe tenni magamban, hogy mi mikor történt, illetve melyik könyv miről szól. Igyekszem minél tömörebben összefoglalni a könyvek legfontosabb eseményeit. Magamnak írom, a saját gondolataim rendezésére, de azért közkinccsé teszem.

Lesz még néhány része ennek a sorozatnak, így ez a bejegyzés a későbbiekben hízni fog. Frissítve: 2013-05-25.

VIGYÁZAT, SPOILER következik!

1. könyv:  Trónok harca (A Game of Thrones)

• Robert  király Királyvárba hívja Eddard Starkot, hogy ő legyen a király Segítője. Felesége unszolására belemegy, és Sansa és Ayra társaságában elindul. Az úton  Ayra rémfarkasát elüldözik, Sansa rémfarkasát megölik.  Havas Jon belép az Éjjeli Őrsébe, és ott megmenti Samwellt.  
• Brandont lelöki Jaime a toronyból, mert meglátja őt Cerseivel. Brandon nyomorék lesz. Miközben élet és halál között lebeg, merényletet kísérelnek meg ellene. (Később kiderül, Joffrey áll a merénylet mögött.)
• Catelyn megtudja Kisujjtól, hogy Tyrion állt a Brandon elleni merénylet mögött, foglyul ejti Tyriont, és alapvetően ettől robban ki a háború. Tyrion később kiszabadul.
• Eddard megtudja, hogy nem Robert volt a hercegek apja, de elmondja ezt Cerseinek.  Robert királyt ezért megölik (meghal, vadkan végez vele, de Cersei emberei is "besegítenek"). A városi őrség Eddard ellen fordul, Kisujj is elárulja. Eddard embereit megölik, őt magát börtönbe vetik. Joffrey lesz a király.
• Eddardot lefejezik, elsősorban Joffrey parancsára, de Joffrey-t valószínűleg manipulálta valaki (Kisujj?). Sansa Cersei foglya lesz. Ayra meglép, és Yoren veszi pártfogásba.
• Robb Stark maga mellé állítja Északot, és hadba indul a Lannisterek ellen. Ígéretet tesz, hogy elveszi Walder Frey egyik lányát. Szétveri Jaime seregét, Jaime-et foglyul ejti. Lord Tywin visszavonul, de Királyvárba küldi Tyriont, hogy legyen a király Segítője. Robbot kikiáltják Észak királyává.
• Renly szövetségre lép a Tyrell-ekkel, feleségül veszi Margery Tyrellt, és királlyá koronázzák.
• Danny-t a bátyja, Viserys eladja Khal Drogonak, és a felesége lesz. Drogo később megöli Viseryst. Drogo meghal egy elfertőződött sebtől, Danny és Drogo fia halva születik, Drogo serege szétszéled, néhányan maradnak Danny mellett. Danny kikelti a három sárkánytojást.

2. könyv: Királyok csatája (A Clash of Kings)

• Joffrey galád módon bánik Sansával, Sansának csak Tyrion és Sandor rendes vele. Dontos és Sansa konspirálnak, hogy Sansa megszökhessen.
• Az Éjjeli Őrség expedíciót indít az eltűnt Ben Stark után. Jon parancsot kap, hogy álljon be a vadak közé.
• Danny menekül az embereivel, eljut egy városba, ahol boszorkánymesterektől jóslatot kap, majd a sárkánya megöli a boszorkánymestereket, ezért később merényletet kísérelnek meg ellene. Hajók jönnek értük, hogy visszavigyék Westerosra.
• Stannis szerint ő az egyetlen és igaz király. Szövetségre lép a Melisandre-vel, a vörös papnővel. Renly-t meggyilkolja egy gyanús árny, Brienne és Catelyn meglépnek. Stannis egyesíti a seregét Renly seregével, és Királyvár ellen vonul.
• Robb győzelmet győzelemre halmoz. Edmure feltartja Lord Tywin-t, így Lord Tywin serege segítséget tud nyújtani Királyvárnak. Barátját, a túsz Theon Greyjoy-t küldi el követnek, hogy a Greyjoy-ok álljanak mellé a háborúban. A Greyjoy-ok ehelyett hátbatámadják Északot.
• Theon csellel elfoglalja Derest, de Bran és Rickon eltűnnek. Theonnak nem sikerül elfognia őket, ezért megrendezi, mintha kivégeztette volna őket. Az északiak ostrom alá veszik Derest, de Ramsey Bolton szétveri őket, de utána lemészárolja Theon embereit, foglyul ejti Theont, és felgyújtja Derest.
• Bran megtanulja átvenni az irányítást a rémfarkasa felett. Elválnak Rickontól.
• Ayra az Éjjeli Őrség újoncaival tart hazafelé, de a csapatukat a Lanniseterek szétverik. Ayrát elhurcolják Harrenhallba, ahol összebarátkozik egy titokzatos alakkal. Ayra segít Roose Boltonnak bevenni Harrenhallt, de néhány barátjával megszökik, hogy Zúgóba menjen.
• Tyrion a kezébe veszi a dolgokat Királyvárban, ahol éhínség tombol, és gyakoriak a lázadások. A  fontos pozíciókra a saját embereit ülteti. A Dorne-nal kötendő szövetséghez elküldi Mycella hercegnőt Dorne-ba. Tyrion megvédi Királyvárat Stannis ellen, Lord Tywin felmentő serege szétveri Stannis csapatait, Stannis elmenekül. Tyriont megpróbálják meggyilkolni, de csak megsérül.
• Sandor a csatában meghátrál a tűz elől. Felajánlja Sansának, hogy elviszi Királyvárból, de ő elutasítja. Sandor egyedül menekül el.

3. könyv: Kardok vihara (A Storm of Swords)

• Catelyn kiszabadítja Jaime-t, abban bízva, hogy vagy ő, vagy Tyrion cserébe elengedi Ayrát és Sansát.
• Jaime-t Brienne szállítja Királyvárba de út közben a Véres Komédiások fogságába kerülnek. Vargo Hoath levágja Jaime jobb kezét, aki ettől jobb ember lesz. Hoat Roose Bolton elé viszi őket, aki továbbküldi őket Királyvárba. Jaime és Brienne többször megmentik egymást
• Robb egyre nyeri a csatákat, de belehabarodik Lord Tywin egyik hűbéresének a lányába, és feleségül veszi. (Valószínűleg Lord Tywin kavar a háttérben.) Walder Frey megsértődik. Robb és Catelyn megpróbálják kibékíteni, elmennek hozzá bocsánatot kérni, és Edmure elveszi Walder Frey egyik lányát. Az esküvőn, a Vörös Nászon, Walder Frey és Roose Bolton emberei (Lord Tywin biztatására?) hirtelen ellenük fordulnak, és megölik Robbot és Catelynt.
• Arya nem éri el Zúgót, törvényenkívüliek fogságába kerül. Találkozik Lord Belric-kel, aki soha nem hal meg, mert a vörös pap újjáéleszti. Sandor fogságába kerül. Majdnem részt vesznek a Vörös Nászon, de Sandor megmenti. Sandor később megsérül, Ayra magára hagyja, majd felszáll egy hajóra Braavosba.
• Amíg Tyrion sebesülten fekszik, Lord Tywin visszaveszi az irányítást, lecseréli Tyrion embereit. Lord Tywin feleségül adja Sansát Tyrionhoz. A Lannisterek szövetségre lépnek a Tyrell-ekkel, Joffrey feleségül veszi Margery Tyrellt, de az esküvőn megmérgezik Joffrey-t. (A gyilkosságot Margery nagyanyja követi el, de Kisujj mozgatja a szálakat.) Tyriont és Sansát vádolják a gyilkossággal, de Sansát Kisujj kimenti Királyvárból. Tyrion áll bíróság elé, ahol Cersei és Lord Tywin elítélné, de a dorne-i követ, a Vörös Vipera mellé áll, és párbajt vív a nevében Gregor Clegane-nel. Gregor győz, de a Vörös Vipera lándzsája mérgezett volt, így Tyrion sorsa megpecsételődne. Tommen lesz a király, feleségül veszi Margery Tyrellt.
• Jaime megérkezik Királyvárba, és összevész Lord Tywinnel. Megszökteti Tyriont, és elmondja neki, hogy az első felesége, Tysha mégsem volt szajha, csak Lord Tywin rendezte meg az egészet. Tyrion menekülés közben benéz Lord Tywinhoz, és lelövi, majd eltűnik.
• Davos nem engedi meg, hogy Melisandre feláldozzon egy gyereket, azért, hogy újjáélessze a sárkányokat. Ráveszi Stannist, hogy védje a falat.
• Meghal Balon Greyjoy, a Vas-szigetek ura. Baleset végzett vele, vagy Melisandre varázslata, esetleg a fivére? Nem tudjuk.
• Az Éjjeli Őrség expedícióját lemészárolják a Mások. Sam megöl egy Mást a Jontól kapott obszidián tőrrel. Néhányan elérik Craster erődjét, ahol Mormont parancsnokot megölik a saját emberei. Sam Szegfűvel (Craster feleségével/lányával) és a fiával menekül el, segít Brannek átjutnia a Fal alatt, majd elérik a Fekete Várat.
• Bran ráérez, hogy tudja irányítani a rémfarkasát, egyszer távolról megmenti Jon életét. Hodort is tudja irányítani.
• Jon összebarátkozik a vadakkal, majd meglép közülük, és figyelmezteti a Fekete Várat a közelgő támadásra. Néhány napig Jon vezeti a Fal védelmét a vadak ostroma ellen. Mance Rayder elmondja Jonnak, hogy valójában ők is menekülnek, mert a Másokkal nem tudják felvenni a harcot. Úgy tűnik, a Fal valójában nem a vadak ellen, hanem a Mások távoltartására épült. A végső ostrom közben megérkeznek Stannis csapatai, és felmentik a Falat. A vadakat szétkergetik, Mance Rayder fogságba esik. Mance Rayder felesége belehal a szülésbe. Sam addig kavar, míg Jont választják meg az Éjjeli Őrség új parancsnokává.
• Danny Westeros felé tartva rabszolgahadsereget vásárol, majd felszabadítja őket, és egyre foglalja el az útjába kerülő városokat. Hatalmas sereget gyűjt össze. Ser Barristan csatlakozik hozzá, de elűzi Jorah Mormont lovagot.
• Catelyn újjáéldt. Lord Belric átadta neki a halhatatlanságát (vagy inkább élőhalott létét).

4. könyv: Varjak lakomája (A Feast for Crows)

• Jon elküldi Samet és Szegfűt (meg a gyereket) és Aemon (Targaryen) mestert Óvárosba, a Fellegvárba. Samnek tanulnia kell, hogy mester legyen, és Jon nem akarja, hogy Melisandre feláldozzon valakit. Kiderül, hogy Szegfű gyerekét elcserélték Mance Rayder gyerekére, mert Mance fia erejében is királyi vér folyik, ezért potenciális áldozat. Aemon mester meghal Braavosban, de közben rájön, hogy Danny a "kiválasztott", nem pedig Stannis. Sam és Szegfű összejön. Sam eljut Fellegvárba, a Mágus becenevű mesterhez.
• Jaime elengedi Brienne-t, aki Sansát próbálja meg keresni, de nem találja. Végül Brienne (az élőholt?) Catelyn fogságába kerül, aki felakasztatja.
• Sandor Clegane belehalt a sebeibe (?).
• Arya Braavosban a Fekete és Fehér házában (a halál istenének követői közt) tanul, nehezen válik meg korábbi énjétől. A könyv végén egy méregtől megvakul.
• Kisujj feleségül veszi Lysát, és beköltözik hozzá a Sasfészekbe. Megcsókolja Sansát, majd megöli Lysát, és átveszi az uralmat a Sasfészekben. Egymás ellen fordítja az ellene lázadó urakat, és stabilizálja a helyzetét. Sansa egyre inkább a hatása alá kerül.
• Dorne népe bosszút követel a Vörös Vipera haláláért, de Doran Martell lecsukja a lázítókat. Doran lánya királynővé akarja koronázni Myrcellát (ami háborút robbantana ki), de Doran véget vet az akciónak. Myrella súlyosan megsebesül az akció közben, ami bőven elég ok a háborúra. Megtudjuk, a békés Doran Martell is szervezkedett Lord Tywin ellen, a lányát is Viserysnek szánta.
• Gregor Clegane belehalt a Vörös Viperától kapott sebeibe (?).
• A Vas-szigetek új ura Euron Greyjoy lesz, Balon öccse. Egész Westerost le akarja igázni, és van egy kürtje, amivel uralkodni tud a sárkányok felett (?). Danny sárkányaira pályázik (?).
• Cersei régenskirálynőként próbál uralkodni. Jaime-re nem tud támaszkodni, mert ő komolyan akarja venni az esküjét, amit a királyi testőrség tagjaként tett. Kevan Lannisterre sem tud támaszkodni, mert ő akarna lenni a régens, nem hajlandó Cersei-t szolgálni. Cersei új emberekkel veszi körül magát, leállítja a braavosi Vasbanktól kapott kölcsön törlesztését, és flottát épít. Kiegyezik az egyházzal, hogy az egyház elengedi a korona adósságait, viszont harcos rendeket állíthat fel.
• Cersei-t aggasztja, hogy Margery és a Tyrell család egyre nagyobb befolyással rendelkezik Tommen felett, ezért szervezkedik ellene. Ráveszi Loras Tyrell-t, hogy  ostromolja meg Sárkánykőt, aki az osrom során súlyosan megsérül. Házasságtöréssel akarja vádolni Margery-t, de az egyház - biztos, ami biztos alapon - megkínozza Cersei önkéntes tanúját is, és az ügy visszafelé sül el. Cersei (is) az egyház börtönébe kerül. Kétségbeesetten kéri Jaime-t, hogy legyen a bajnoka.
• Cersei letartóztatása hírére ifjú tengernagya meglép az új flottával.
• Jaime vér nélkül beveszi Zúgót, közben tanul a bal kezével vívni. Jaime tűzre dobje Cersei levelét.

Nem szerepel: Tyrion, Jon, Bran és Danny.

5. könyv: Sárkányok tánca (Dance with Dragons)

• Havas Jon és Stannis szövetségében feszültségek mutatkoznak. Stannis vadakat akarja benépesíteni a Fal melletti vidéken, az Adományt. Jon átengedi a vadakat a Falon, és megerősíti velük az őrséget.
• Melisandre úgy csinál, mintha megégetné Mance Raydert, de Zörgővértet égeti meg, Mance-t pedig Zörgővértnek álcázza. Melisandre szól Jonnak, hogy Ayra a közelben van. Jon elküldi Mance-t, hogy szabadítsa ki Ayra-t Ramsey fogságából. (De az nem Ayra, hanem Jeyne Poole.)
• Az Őrség néhány tagja merényletet követ el Jon ellen, Jon összeesik.
• Davosról kiderül, hogy mégsem végezték ki a Manderlyk, csak eljátszották a kivégzését. Davosnak meg kell keresnie Rickont, ha sikerül, a Manderlyk csatlakoznak Stannishoz.
• Asha-t elfogják, és Stannis elé viszik.
• Theon Greyjoyt Ramsay megkínozta, Theon összeomlott, és most ő lett  Bűzös, Ramsay szolgája/bolondja. Segít Mance csapatának Jeyne kiszabadításában, és feltehetően sikerül eljutniuk Stannishoz. Mance embereit megölik, Mance sorsát nem ismerjük.
• Stannis hadba vonul Ramsey ellen, a legutolsó jelentés szerint Stannis seregét szétverték.
• Danny a seregével megáll, de lázonganak ellene új alattvalói. Be kell zárnia a sárkányokat, mert túl vadak. Merényletet követnek el ellene, de sikerül elmenekülnie a pusztába a sárkányával.
• Tyrion csatlakozni akar Dannyhez, közben találkozik egy Penny nevű törpe lánnyal (aki korábban Joffrey menyegzőjén is fellépett). Egy ideig rabszolgák, de a végén kiszabadulnak.
• Tyrion találkozik Aegon Targaryen-nek, Rhaegar herceg halottnak hitt fiával, akinek Lord Jon Connington puccsot szervez, hogy visszakerülhessen a hatalomba.
• Ayra-t különféle próbák elé állítják.
• Jaime-t Brienne elcsalja, feltehetően az Lady Kőszív elé akarja vinni (aki feltehetően az élőholt/újjáéledt Catelyn).
• Cersei-t hosszasan vallatják, majd vezeklésként meztelenül kell végigmennie Királyváron. Bizonyos bűnöket bevall, találkozhat a fiával a tárgyalás előtt. Quyburn talált egy lovagot Cersei-nek, a néma Ser Robert Strong-ot (aki feltehetően a néha Ser Gregor Clegane, élőholtként), aki bajnoka lehet, és megvívhat érte.
• Kevan Lannistert megöli Varys, arra hivatkozva, hogy még a végén rendet csinálna, és ő azt szeretné, ha Cersei kezében maradna a hatalom, mert ő zűrzavart okoz.

George R. R. Martin: A tűz és jég dala

Korábban írtam, hogy a Trónok harca című könyv nagyon bejött. Azóta beszereztem a sorozat következő részeit, el is olvastam a Királyok csatáját és a Kardok viharát. Pár napja láttam megpillantottam egy könyvesboltban a teljes sorozatot díszes csomagolásban, és gondosan ellenőriztem, hogy négy kötetből áll, és nekem megvan mind a négy rész.

Ma kezdtem bele a negyedik részbe, a Varjak lakomájába, és gondoltam, karácsonyra simán befejezem a sorozatot, és megtudom, mi lesz a szereplőkkel a végére. Mielőtt elkezdtem, kóstolgatásképpen belelapoztam a Varjak lakomája függelékébe. (A függelékben mindig szerepel egy puska a szereplőkről, nemesi házak szerint csoportosítva. Baromira sok szerepelője van A tűz és jég dalának, trükkös rokoni és hűbéri kapcsolatokkal és a puska jól jön.)

Függeléket nem találtam, egy fejezet volt ott. Nono, nincs függelék!? Lapoztam, és láttam, hogy függelék az van, de fejezet pedig amolyan ízelítő a következő részből, a Sárkányok táncából. Ajjaj, van még egy rész, és azt nem is láttam a könyvesboltban. Még nem jelent meg? Hoppá, akkor karácsonyra sem tudom meg, mi lesz Ayra vagy Havas Jon sorsa?? Mikor jelenik meg az ötödik rész?

Némi guglizás után (vigyázva, hogy véletlenül se olvassak spoilert) a westeros.hu oldalon kötöttem ki, ott még csak az angol változata szerepelt a Sárkányok táncának. A sorozat angol wikipédia oldala szerint a Sárkányok tánca (A Dance with Dragons - az író szereti az alliteráló címeket) angolul már megjelent, így hamarosan magyarul is kijön majd. Idén, 2011-ben jött ki az angol könyv, gondolom, ennek apropóján jelent meg magyarul a sorozat összes eddigi kötete. (A westeros.hu oldalon arról panaszkodnak, hogy az első kötetet sehol nem lehet kapni, míg én azt láttam, hogy minden tele van vele.) Szóval ez is ötrészes trilógia, mint a Galaxis útikalauz?

Dehogy! A wikipédia szerint még két kötet várható: The Winds of Winter és A Dream of Spring. Az eddigi könyvek is jó vastagok voltak (a Kardok vihara az 1200 oldalával alaposan megviselte a csuklómat), de ez már brutális! Egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy tovább élvezhetem a hősök kalandjait, intrikáit, de a közeljövőben nem fog kiderülni, hogy mi a vége...

Érdekes: A westeros.hu oldalon ingyenesen letölthető PDF-ben az eddig megjelent négy rész. Szakkönyveket szeretek képernyőről olvasni, de a regényeket valahogy jobban szeretem nyomtatott formában, hanyatt fekve, ágyban olvasni. A magam részéről a nyomtatott példányokra szavazok. :)

Nekilátok a Varjak lakomájának, utána írok arról, amit elovastam.

Margaret Weis: Borostyán és vér

A Borostyán és vér (Amber and Blood) a Sötét tanítvány című dragonlance regényciklus harmadik, befejező kötete, a Borostyán és hamu és a Borostyán és vas folytatása. A könyv Mina sorsát zárja le.

A Borostyán és vas ott fejeződött be, hogy végre megmagyarázták, hogyan tud valaki egy vasrúddal egy csapásra végérvényesen kiütni egy halállovagot, és az is kiderült, hogyan tarthatta fel órákig egy közönséges juhászkutya az elpusztíthatatlan élőholtat.  Azt is megtudtuk, miért volt Takhisis féltékeny Minára a Lelkek háborúja során. Láthatóan nem mindenki egyenlő esélyekkel játszik, vannak kiválasztottak, mint Harry Potter, akiknek minden sikerül, és az csak nekik sikerülhet, mert ők a kiválasztottak. :) Ez van.

A Borostyán és vérben végre összeérnek a szálak. A szerzetes és a surranó Minával együtt utaznak, és végre nem egymás ellen küzdenek. A regény valahogy furcsán komikus. Az istenek többnyire esendően, idiótán viselkednek, és a többi szereplőt is nehéz komolyan venni. Komikus szereplő a néhai halállovag, és a két hipermagas szintű feketeköpenyes varázsló is (akik a 2. szintet sem nagyon érhették volna el, ha egyszer ennyire hülyék). Szerepel egy megzavarodott gyermek isten is, aki miatt, az embernek az az érzése, bármikor bármi történhet (és tényleg), és így minden racionalitást nélkülöz az egész. Furcsa, hogy az ember racionalitást kér számon fantasyn, de a fantasy is lehet racionális. Ez nem az, itt bármi történik, a gyermek isten böffent egyet, és egyszer csak minden egész más. Igaz, itt ez a lényege a könyvnek, de hát akkor is... Időnként fel-feltámasztanak valakit (aki ráadásul élőholt), máskor meg irreverzibilis a halál, és rettentően kell sajnálni. (Ekkor nem lehet feltámasztani?!)

Összességében: zavaros volt az egész, nekem nem tetszett.

Ötös skálán: 2.

Lopott idő

A Lopott idő (az angol címe In Time, de lehetne akár JustIn Time is) egy furcsa világban játszódik, ahol az egyetlen pénznem az idő. Nagyon szeretem az ilyen érdekes ötleteket, de a film valahogy nem fejti ki eléggé.

Amint valaki betölti a huszonöt évet, elindul a karján egy zölden világító óra, és az elkezd visszaszámolni. Ha a számláló eléri a 0-t, meghal. Kezdetben mindenkinek 1 éve van, de az időt át lehet adni másnak; kereskedni lehet vele. Fizetéskor mindenki időt kap, de idővel kell fizetni a buszjegyért, a kávéért, a lakásért, és minden másért.

Huszonöt éves koránál tovább senki nem öregszik, és aki ügyesen gazdálkodik az idejével, akár örökké is élhet. Van, aki már hetven-nyolcvan éve 25 éves, és akár bármeddig így maradhat, ha meg nem ölik, vagy ha halálos balesetet nem szenved. Az idő nem egyenletesen oszlik el. Vannak gazdagok, akiknek több száz, vagy több ezer éve van, míg a szegényeknek mindig csak legfeljebb egy-egy nap van az óráján. Vannak időbankok, ahol időt lehet kölcsönözni - persze borsos kamatért. Akinek fizetési nehézségei támadnak, az meghal. A világ időzónákra oszlik fel, a gazdagok New Greenwich-i idő szerint élnek, soha sehova nem sietnek, és kizsákmányolják a szegényeket. Csúf világ.

Az ötlet baromi jó, de a Lopott idő sajnos elég primitív módon fejti ki. Leginkább arról szól, hogy Justin Timberlake brúszvilliszes módon tör-zúz, és a végén a jó legyőzi a rosszat, és a happy end, hogy a rendszer összeomlik, eljön a válság. Engem sokkal jobban érdekelt volna, hogy hogyan épül fel a világ, milyen gazdaság alakul ki, és az miben különbözik a nálunk megszokottól.

A filmben a gazdagok addig emelik az árakat, amíg a szegények már nem bírják. Ez nem racionális. A gazdagoknak nem érdeke, hogy a szegények meghaljanak, mert akkor nem lesz több idő, amit megszerezhetnek. Az az érdekük, hogy minél több szegény szülessen, minél több idő felett rendelkezhessenek.

A filmben a gazdagok csak halmozzák az időt, holott ez sem racionális. Minek halmoz fel valaki nagyon sok évet, és miért tartaná a páncélszekrényében? Ha valakinek egymillió éve van, esélyes, még előtte elüti egy autó, vagy meghal háztartási balesetben, esetleg merénylet áldozata lesz. Egy bizonyos szintnél több évet felesleges valakinek megtartania, sokkal valószínűbb, hogy befekteti, használja ahogy a gazdagok nálunk is befektetik a vagyonukat. Minek halmozzon fel valaki egy bizonyos szintél több időt, amikor számára már nincs értéke?

Nálunk is vannak emberek, akik egyik napról a másikra élnek, és nem tudnak messzire tervezni. Nálunk is vannak gazdagok, akik kihasználják a szegényeket. Nálunk is kereskednek már mindennel, köztük idővel is. Időt is vásárolok, amikor a kocsimat lemosatom ahelyett, hogy magam mosnám le, vagy amikor étterembe megyek ahelyett, hogy magam főznék, és amikor dolgozom, időmet (is) adom cserébe a fizetésérét, amit megkapok. Aki annyit dolgozik, hogy az az egészségének árt, az még több időt ad cserébe - remélhetőleg még több pénzért. Igen, nálunk is van időkereskedelem. Ugyanakkor nálunk nem lehet korlátlanul időt venni: a világ egyik leggazdagabb, leghatalmasabb embere is 56 évesen halt meg.

A film az elkapitalizálódott világ elé tart görbe tükröt, sajnos nem elég ütős, nem elég jó a kritika. Számomra A sziget című filmre (Ewan McGregor, Scarlett Johansson) hasonlított a Lopott idő. Az is olyan scifi, amelyben egy nagyon érdekes problémát vetettek fel, majd egy jó nagy akciót csináltak belőle, és csihi-puhi a végén mintha megoldotta volna az elvi problémát. A Lopott idő világában sem az a baj, hogy a rossz ember milyen rossz; az a baj, hogy a gazdaság előbb-utóbb egyenetlenségekhez, egyenetlen elosztáshoz vezet. (Ha nem, akkor meg az a baj.) Nem hiszem, hogy mindezt Robin Hood-kodással és jótékonykodással meg lehetne oldani. A problémák ennél sokkal árnyaltabbak lehetnének.

A film végén elszabadul 1 millió év. Ez soknak tűnik, de ha szétosztjuk akár csak az USA ma 300 millió lakosa vagy a világ ma 7 milliárd lakosa között, már csak csepp a tengerben. Egy embernek óriási vagyon de elosztva szinte semmi. Ha pedig az emberek tömegével elhagyják a munkahelyüket, a szétosztott idő - amiből a szétosztás után nem sok marad - pillanatok alatt eltelik. Az időnek valós értéke van, így ezután is lehet majd vele kereskedni. Csak az a kérdés, hogy mennyi idő után áll vissza a régi rendszer, és változik-e az elosztás...

Nem tudom megítélni, melyik színész hogy játszik, Justin Timberlake semmit nem mozdított meg bennem (bár nem én vagyok a célközönsége). A film talán egyetlen érdekes szereplője a Cillian Murphy által alakított időrendész, aki olyan keményköpésű, félelem és gáncs nélküli zsarut alakít, mint Tommy Lee Jones A szökevény című filmben; ő maga is szegény sorból származik, de végül a rendszert támogatja, és a rendszer darálja be.

Ötös skálán: 2 és fél.

Kicsit csalódtam a filmben, mert egy baromi jó ötletre épül, és nemigen kezd vele semmit. Igaz, úgy is hozzáállhatnék, hogy azt kapja az ember a moziban, amit várt. Mondhatnánk, hogy hollywoodi filmtől az ember miért vár mély gondolatokat, de hát pl. a Mátrix is egy igen érdekes problémát dolgozott ki, nagyon alaposan. Egy film simán lehetne jó attól, hogy hollywoodi...

Paul Doherty: Róma első asszonya

Dohertytől eddig az ókori Egyiptomban játszódó történelmi krimiket, Amerotke nyomozásait (pl. Ré álarca) olvastam, és azok nagyon tetszettek. A Róma első asszonya nem jött be.

A regény Néró anyja, Agrippina történetét írja le. Tiberius, Caligula, Claudius és végül Néró uralkodása alatt játszódik. A cselekmény nagy részét már ismertem Robert Graves Én, Claudius és Claudius, az isten című könyveiből. Robert Graves művei nagyon ismertek, és számomra valahogy azok jelentették az etalont. Nem érzem, hogy a Róma első asszonya bármi plusszt adott volna a Claudius könyvekhez képest. Rövidebb, így a cselekmény kicsit túl gyorsan pörgött, és a korszakból szinte kizárólag a kegyetlenségeket, gyilkosságokat, kínzásokat emelte ki; a kor szépsége valahogy nem jött át. Agrippinával egyáltalán nem tudtam szimpatizálni, számomra leginkább az utolsó négy karaktere jellemezte. Az író láthatóan felnézett rá, és csodálta, de én nem értettem, miért kellett volna aggódnom érte, és nem értem, miért kellett volna kicsit is sajnálnom, amikor (végre) galádul megölték. Rengeteg embert öletett meg vagy tett szerencsétlenné, és nem érzem, hogy akár egy kicsit is jót akart volna.

A cselekményt elbeszélő karakter számomra teljesen valószerűtlen. Nemcsak, hogy mindig mindenütt ott volt, sokszor a legtitkosabb eseményeknél is, de ráadásul mindent túlélt. Az is furcsa, hogy végig hű maradt Agrippinához, ugyanakkor nem volt a szeretője. Az a fickó valahogy nem volt hiteles a számomra.

Ötös skálán: 2.

Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Az Ólomerdő című könyv különös borítója felhívta magára a figyelmet, de a fülszöveg kicsit elrettentett. Leír az mindent, ami történik majd, és akkor minek olvassam el a könyvet? Anyuka tündér, de elhagyta, holott megígérte, hogy nem, pedig egy tündér mindig megtartja, amit ígér. Egy galád, szívtelen lovag elrabolja hstb, stb. A könyvet olvasván viszont rájöttem: igen, minden szó úgy volt, ahogy az a fülszövegben szerepelt, de valahogy mégsem. Habár minden szó igaz volt, de csak betű szerint. A könyvben egész más történt, könyvnek eszeveszettül jó hangulata volt. :)

A cselekmény a mi világunkban kezdődik, még HÉV is szerepel benne. Történnek különös, misztikus dolgok. A félig tündér lánynak fizikai fájdalmat okoz, ha megszeg egy ígéretet, annyira, hogy akár bele is halhat. Óriási átéléssel rajzol, de mindig ugyanaz a minta jön ki belőle. Kiscicák jelennek meg és tűnnek el, néha még meg is duplázódnak, apukának pedig reggelente karmolások, sebek vannak a hátán. A nyomasztó hangulat (és a borító) alapján azt hittem, hogy sötét, horror könyv lesz belőle... de egyáltalán nem az lett.

Megjelennek a tündérek. Ők egyáltalán nem kedves, aranyos lények, és azt hittem, Susanna Clarke Hollókirály című könyvének egyik szála elevenedik majd meg. De nem, ez a könyv egész más lett.

Nagyon finoman, nagyon diszkréten áll a könyv a mágiához, az mindent átsző, mindenütt jelen van, de nem hajigálnak benne harsányan tűzgolyókat... Legalábbis többnyire. Rengeteg magyar népmesei elem tűnik fel: Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető, vagy például egy fésű, amit menekülés közben hátra kell dobni, és lelassítja az üldözőt. A magyar elemek érdekes hangulatot kölcsönöznek egy fantasy könyvnek. Újszerű, meglepő, és olyan, amit angolszász fantasyben nem találhat az ember. A Hattyúk tava egy-egy motívuma szintén végigvonul a könyvön.

Lassan, fokozatosan derül ki, hogy ki kicsoda, ki mit akar, ki kire haragszik, és miért. Kevés szereplője van a könyvnek, de ők kifejezetten hangulatosak. A vége különösen érdekes volt. A történetek végén gyakran van egy nagy leszámolás (a B kategóriás thrillerekben általában egy sötét pincében szokták egymást csavarhúzóval döfködni, és általában a jó legyilkolja a rosszat, majd boldogan él, amíg meg nem hal), de a végkifejlet itt meghökkentően békéssé vált. Tetszett, hogy nem torkollt ész nélküli vérengzésbe, az igazságosnak vélt bosszúk igazsága megkérdőjeleződött, és a szereplők inkább kibékültek, minthogy lemészárolták volna egymást. Aki pedig ölt, az nem maradt rendes ember (illetve tündér).

Különös, misztikus hangulata volt, néhol félelmetes, de mégis emberi. Telis-tele volt sok-sok új ötlettel. Nagyon tetszett.

Ötös skálán: Öt. Méghozzá nagyon 5. Az Ólomerdő volt az egyik legjobb fantasy regény, amit a közelmúltban olvastam! :)

Néhány éve már, hogy olvastam, de még mindig sokszor jut az eszembe, a minap itt találtam egy blogot, ahol az írónő épp a folytatását tervezgeti. Ha megjelenik, biztosan lecsapok rá! :)

Az írónőtől nemrég találtam egy közelmúltban készült novellát, azt is megéri elolvasni.

StarCraft csaták

Megpróbálok beszámolni róla, hogy mikor milyen 1v1 (ember ember elleni) StarCraft csatákat vívtam, és milyen eredménnyel.

2011-11-13: Hosszas kihagyás (és gép elleni edzés, gyakorlás) után ismét játszottam egy 1v1 meccset. Amikor láttam, hogy PvP (protoss vs protoss), aggódni kezdtem, de végül: győztem!! Az elején kaptam egy durva rush-t, az ellen alaposan betört a bázisomra, de az épületek miatt a dolgozóimat nem érték el, és a cronoboostolt immortalok segítségével sikerült fogni. Utána mind a ketten expeltünk (új bázist hoztunk létre), és elkezdtem ontani az immortalokat. Berontottam a bázisára (kb. az itt leírtak/említettek szerinti ütemben), a stalker&sentry kombóm leszedte a void-okat, az immortalok pedig minden mást. Replay itt.

2011-11-25,26: Végül csak most játszottam ember ellen, de csak 4v4-et. Ott bronz vagyok. Lenyomtam néhány meccset, erősebb (ezüst) mezőnyben játszom, és többnyire jól szerepelek a többiek között. Várhatóan feljebb kerülök majd, és egy-egy ilyen képernyő jót tesz az ember lelkének. :D Replay

Gobliiins 4 :)

Egy élelmiszerboltban, kajavásárlás közben találkoztam a lemezzel, és valahogy belekerült a kosaramba. Kifejezetten szeretem a régi játékprogramokat, nosztalgikus élményeket keltenek. A Gobliiins sorozat annak idején majdnem teljesen kimaradt, csak az első résszel játszottam, és azzal is sokkal a megjelenése után. A műfaj kifejezetten bejött, az érdekes logikai feladványok, a három goblin és a kretén humor.

A CD lemez (amely a CD Projekt kiadásában jelent meg) elvileg a 4. részt tartalmazza, de az első három is rajta van, amolyan ráadásként. Szívesen veszek régi játékokat, egyrészt mert a legális szoftverhasználat híve vagyok, másrészt mert a régi programokat kb. a lemez anyagárában kapja meg az ember. A Gobliiins 4 nem annyira régi: 2009-es, de láthatóan régi játékként lehet hozzájutni. (Az első részt is elindítottam, de az láthatóan már történelem.)

A 4. részben is megtartották a régi jó hagyományokat:

• Három goblin szerepel, mindhárom goblin egy-egy parancsnak felel meg. A harcos (Bicepsz / Stucco) a "told meg", "húzd meg", "üsd meg" stb. parancs, a varázsló (Magixer / Perluis) általában életre kelti, megnöveszti vagy a levegőbe emeli a dolgokat, míg a bolond (Teszvesz / Tchoup) a tárgyakat kombinálhatja egymással, illetve ő tud beszélgetni a szereplőkkel.
• Egy pálya egy képernyő, így a kombinációk száma véges. Az ember előbb-utóbb végig tud próbálgatni mindent, ritkán akad el (nagyon).
• A pályákat jelszóval lehet elérni, így egyrészt poén, hogy a neten elérhető jelszavakkal bárhova bármikor ugorhatok, de ez manapság már poros.

Ugyanakkor szemben az 1. résszel, itt nem veszítünk életerőt, ha valami nem sikerül. A játékot nem lehet elrontani, mindig van hova tovább. (Leszámítva, amikor egyszer kifagyott a játék, Bicepsz beszorult egy olyan helyre, ahova nem juthatott volna el.)

Ja, a játék magyarul van, ami kicsit fura, de végül semmi gond nincs vele. A fordítás egészen OK.

A program vektorgrafikus, mert manapság mindent vektorgrafikusra csinálnak. (Szerintem ez többnyire nem elsősorban a felhasználóknak, hanem a fejlesztőknek jó.) A figurák mérete csökken, ha nagyon a távolba mennek, és megnőnek, ha közel jönnek. Nem hiszem, hogy ez dobná meg a játékélményt...

A kezelőfelület, és a megjelenő szövegablakok erősen porosnak hatnak, szerintem 2009-ben is annak hatottak. Ez kicsit gáz.

A lényeg, a játékélmény: Na, az nagyon tuti! A figurák szellemesek, poén feladványokat kell kitalálni, és azt is jól eltalálták, hogy mennyire legyen nehéz. Kihívást jelent, de meg tudom csinálni. Néha-néha kellett a neten a walkthrough-t megnézni, hogy hogy is kell továbbmenni. (Fifi gyerekszobájában nem jöttem rá, hogy hasba kell vágni a játékmackót - ez gáz. A vakondállomáson szerintem egy hibába botlottam, ha nem az előírt sorrendben csináltam valamit, nem lehetett továbbjutni. Az utolsó két pályán is lestem, mert ott már türelmetlen voltam, és kíváncsi a végére.)

A vége felé éreztem egy kicsit, hogy erősen kezdenek egy lére menni a feladványok. Szegény varázsló például szinte mindig csak virágokat növesztett, mintha mást sem tudna. Az utolsó pálya egy másik bolygón játszódik. Itt igazság szerint zavaró volt, hogy semminek sincsen értelmes neve, és ha valamit úgy hívnak, hogy "gremulán guksi", akkor nemigen jut eszembe, mit kellene csinálni vele. A többi pályán jól esett, hogy tudom kötni a dolgokat - még akkor is, ha egészen másra kellett használni őket, mint amire valók.

Dicséretet érdemel, ahogy feszegetik a műfaj határait, és igen eredeti pályákat találnak ki. Ilyen pl. a Gilisztográdi kikötő, ami egy képregényben játszódik, egyik képről a másikra lehet átjutni, és fura szövegbuborékok lebegnek a levegőben. (Ez a pálya nagyon idegesített, de az alapötlet rendkívül poén.) A bónuszpályán egy számítógépből jönnek ki a goblinok, és az asztalon kezdenek el mászkálni, a firkákkal, ceruzákkal, gémkapcsokkal játszanak, kiveszik a billentyűket, és végül a CTRL+ALT+DEL lenyomásával (ugrálnak a gombokon :]) a gépet újraindítva jutnak vissza a számítógépbe.

Összefoglalva: Tetszett! :D

R. A. Salvatore: Zsoldosok (Sellswords) trilógia

A Zsoldosok trilógia R. A. Salvatore tollából származó fantasy trilógia a Forgotten Realms világban. A főszereplője két gonosz jellemű karakter: Artemis Entreri, az orgyilkos, aki Drizzt ősellensége, és gőzöm sincs, miért kapta a nevét a vadászat szűz istennőjéről. A másik Jarlaxle (Baerne), a trükkös sötételf zsoldosvezér, egy jókora kavarógép, akinek mindig van egy meghökkentő varázstárgy a tarsolyában.

A trilógia három részből áll (mert mégsem állhat minden trilógia öt részből, mint a Galaxis útikalauz):

A szilánk szolgája (Servant of the Shard) egyúttal a Sötétség ösvénye című Drizzt do'Urden ciklus harmadik része is. Kiemelkedik a Drizzt-könyvek közül, mert Drizzt egyáltalán nem szerepel benne. Én Drizztről csak a Sötételf trilógiát és a Kristályszilánk könyveit olvastam, néhány rész kimaradt, így számomra elég furán kezdődött a könyv: Entreri Jarlaxle foglya, Jarlaxle pedig kivezette a zsoldosseregét Mélysötétből, és egy arab díszletek szerint megrendezett, felszíni városban próbálnak szerencsét. (Így aztán A Pókkirálynő háborúja könyvekben Jarlaxle titokzatos eltűnéséről beszélnek.) Valahogy hozzájuk kerül a Kristályszilánk, amit az azonos című könyvben nem semmisítettek meg, így valamikor újra előkerülhetett. A Kristályszilánk szép lassan átfúrja magát Jarlaxle védelmén, és a hatalmába keríti a sötételfet. A könyv arról szól, ahogy Jarlaxle és Entreri megszabadulnak a Szilánk befolyása alól, egymásra találnak, és közös vidám kalandokba kezdenek.

Megjelennek a könyvben a Kantáta című könyvből (és annak folytatásaiból, amiket az első után nem olvastam) ismert szereplők, ha a Kantátát nem olvastam volna, fura lett volna, hogy őket is rögtön ismerni és szeretni kell. Szintén megjelenik a Héphaisztosz nevű XXL-es vörössárkány, aki a Menedék című könyvben már feltűnt, és szerintem igen gáz, hogy őt egy ógörög istenről nevezték el. Tűz persze van benne, de valahogy akkor sem stimmel.

A könyvben nem a jó és a rossz csapnak össze, mert - a Kantáta szereplőit leszámítva - jók nemigen vannak. Rossz és rossz szereplők vannak, meg a Szilánk. Nehéz negatív szereplőkről szóló könyvet írni (és nehéz gonosz jellemű karaktereknek kalandot mesélni), mert nem könnyű azonosulni velük. Itt Entreri és Jarlaxle töltik be a "kissebbik rossz" szerepét, és néha már-már egészen barátságosak.

Van a könyben sok küzdelem, vérpatkány, vörössárkány, sötételf, meg agyszívó, szóval az ember frankón azt kapja, amire vár. A maga nemében egész jó.
Ötös skálán: hármas, vagy hármas fölé.

A boszorkánykirály ígérete (Promise of the Witch King) egy jópofa kalandot ír le. A Vérkőföldeken játszódik, egy olyan területen, ahol néhány évtizeddel ezelőtt egy bátor kalandozócsapat elpusztította a legendás Boszorkánykirályt, majd birodalmat alapított. Ide csöppen Entreri és Jarlaxle, akiket két sárkányhölgy (akikkel nem tudni, hogy kerültek össze) barátságosan ideküldött, hogy utánanézzenek ennek-annak. Közben kinőtt a földből egy furcsa vár, és fel kellene deríteni, mi van benne. Kalandozócsapat indul el a vár mélyére (és láss csodát, Entreri és Jarlaxle benne vannak), ki-ki más és más indokkal. Van, aki az életét menti, van, aki a kedvesét, van, aki a társait akarja kinyírni, van, aki hírnevet akar, és van, akit sötét hatalmak küldtek. Sok-sok csontvázon és megelevenedett vízköpőn (gargoyle) vágják keresztül magukat, és végül megtudják, mit ígért a rég elpusztított Boszorkánykirály a sárkányoknak, hogy azok még most is rettegnek tőle.

E könyvben is sok a sötét szereplő, sokkal több, mint elsőre látszik. Érdekes fordulatok vannak benne, és szimpatikus figurák, akikért aggódni lehet. Jarlaxle és Entreri nyilván megússzák, mert van harmadik rész, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy róla szóljon a sorozat. Különös színfoltot jelent egy Athrogate nevű bolond törpe, aki két brutális láncosbuzogánnyal küzd (amelyek soha nem akadnak össze), és stresszhelyzetben versben beszél, amivel mindenkit idegesít (az olvasót is, de csak azért, mert sokszor nagyon rosszul és magyartalanul fordították őket).

A kaland nagyon kellemes, kerek egészet képvisel, ez a könyv önállóan is élvezhető. Jól szórakozik rajta az ember, ha megfelelő hangulatban van. Mély mondanivalót nem kell várni tőle, csak kaszabolnak ezerrel.
Ötös skálán: valahol 3 és 4 között.

A vérkőföldek királya (Road of the Patriarch) közvetlenül a Boszorkánykirály ígérete után játszódik, és fogalmam sincs, miért így fordították a címét. A földből kinőtt titokzatos várban otthagyta a fogát ez-az, és erről számot kellene adni. Ráadásul Jarlaxle és Entreri forralnak valamit, de hogy mit, az végig nem esett le a számomra. A régi jó jellemű kalandozócsapat, akik annak idején legyőzték a Boszorkánykirályt, és civilizálták a Vérkőföldeket szembekerülnek Entrerivel és Jarleaxle-lal, és ismét mozgósítják magukat. Amolyan kvázitipikus kalandozócsapat: egy paladin (aki király lett), egy pap, aki alig szerepel, egy szerzetes, aki még vénen is az egyik legveszedelmesebb, egy öregedő vándor, egy nőcsábász varázsló, egy kidolgozatlan bárd, és még valaki, akit elfelejtettem. Ők szimpatikus, jó jellemű karakterek, feltehetően Salvatore (vagy a barátai) saját karakterei, és igen táposak. Jarlaxle sötételf zsoldosai megszállják a titokzatos várat, a király seregei és kalandozó-barátai pedig felvonulnak a vár előtt.

Az író baromi jó konfliktust alakított ki. A két erő egymásnak feszül, az indulatok mindjárt elszabadulnak, az ember lerágja a körmét, hogy jajj, mi lesz, és hogy másznak ebből ki a két oldalon álló karakterek, amikor hirtelen, egyszer csak... nem történik semmi. A sötételf zsoldosok véghezvisznek néhány jócselekedetet (itt egy ravasz kereszthivatkozással megemlítésre kerül Valas Hune, A Pókkirálynő háborúja ciklusból az egy legkidolgozatlanabb hős), majd barátságosan visszavonulnak/odébbállnak. A király szíve is megesik szegény Entrerin és Jarlaxle-ön, és szabadon bocsátja őket. Számomra végig nem derült ki, hogy ők ketten (illetve Jarlaxle) mit is akartak tulajdonképpen. Hogy jót nem akartak tenni, az tuti.

De kell a végére egy nagy harc, ezért elmennek egy egészen más helyre, ahol Entreri felcseperedett, és nehéz gyermekkorát töltötte, nekirontanak egy csomó nagyon gonosz embernek (köztük Entreri biológiai apjának), és lám-lám, győznek. Megvan a végén a küzdelem, és az orgazmus, így minden rendben van. Csak az egésznek nem volt így semmi, de semmi értelme. Az író csinált egy nagyon jó konfliktust, amit nem tudott megoldani (anélkül, hogy kedvence karakterei le ne kaszabolnák egymást), és erre csinált egy totál független, és teljesen értelmetlen kaszabolást, mert az kell a népnek.
Hát ez így jó szar lett.

Ötös skálán: 2. Ha az író legalább valahogy lezárta volna a konfliktust, akkor 3 lett volna, ha frappáns lezárást talált volna, akkor akár 4 is. De így, ez szak. Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!

Cory Doctorow: Kis testvér (Little Brother)

A Kis testvér egy nem is igazán scifi könyv a nem is igazán távoli jövőben. A könyv szereplői amerikai iskolás gyerekek, akik egy nap lelépnek a suliból, és egyszer csak... Bumm, terroristák felrobbantanak egy hidat a közelükben. Nem sérülnek meg, és a terroristákról sem tudunk meg semmit, nem tudjuk, kik robbantottak, miért tették, mert ez a könyv nem erről szól.

A hatóságok biztos, ami biztos alapon begyűjtenek mindenkit, aki a közelben van, jó alaposan kihallgatják, sőt kivallatják őket, és erős pressziót gyakorolnak rájuk, hogy vallják terroristának magukat, és csak napokkal később engedik szabadon őket. Sőt, nem is engednek el mindenkit, az egyik gyerek eltűnik, róla mindenki azt hiszi, a bombatámadásban halt meg.

A terrorizmus-veszélyre hivatkozva drákói intézkedéseket hoznak, megkezdődik az állampolgárok nagyüzemi megfigyelése, megállítása, átkutatása, igazoltatása, és kirúgnak/eltávolítanak/megfélemlítenek mindenkit, aki ezt szóvá teszi.

A könyv arról szól, hogy a tinédzserek különféle trükkös eszközökkel elkerülik a megfigyelést, és bomlasztani kezdik a rendszert. Tiltakoznak, összezavarják a megfigyelő eszközöket, földalatti mozgalmat szerveznek, lehallgathatatlan és megfigyelhetetlen kommunikációs csatornákat alakítanak ki, és szívatják a hatóságokat, ahogy csak lehet. A könyv címe, a Kis testvér arra utal, hogy nemcsak a Nagy Testvér figyelhet; a kis testvérek az állampolgárok (itt: gyerekek), akik a Nagy Testvért figyelik. Érdekes, valós társadalmi jelenség, hogy a mindenütt jelenlévő mobiltelefon-kamerák miatt a Nagy Testvér sem sérthetetlen. A rendőri túlkapásokról videófelvétel készülhet és az Internet adta lehetőségekkel ez pillanatok alatt széles körben elterjedhet.

A könyv nemcsak regény, de ismeretterjesztő mű is. Nagyon sok, a témához kapcsolódó eszközt, technológiát, mozgalmat és eseményt bemutat, és közelhozza az olvasót a szereplők hacker-mentalitásához, és igyekszik bemutatni a hacker-szubkultúrát. A könyvben bemutatott eszközök/technikák nagy része - pl. mind az anonim internetezést lehetővé tévő TOR, mind a titkosított és aláírt levelezést lehetővé tevő PGP - létezik, vagy akár létezhetne is. (A könyvben szereplő Paranoid Linux nem létezett, de a könyv ihletésére ezt is létrehozták.)

A könyv annyiban scifi, hogy a főhős alaposan beleköt a hatóságokba, és ezek után végül is megússza, és a könyvnek így is jó vége van.

A szerző, Cory Doctorow nemcsak író, de ismert blogger és internetes szabadságjogi aktivista. Széles körű ismeretekkel rendelkezik különféle internetes anonimitást biztosító technológiákról. Még a jegygyűrűjét is egy ismert kriptográfus / biztonságtechnikai szakember, Bruce Schneier tervezte. :] (Cory Doctorow nem azonos azzal a Doctorow-val, aki a Ragtime című - egyébként szintén nagyon szuper  - könyvet írta.)

George R. R. Martin: Trónok harca

A Trónok harca az első kötete A tűz és jég dala című regényciklusnak. Általában óvakodok a sokkötetes fantasy sagáktól, de valami miatt most kivételt tettem, és belevágtam. Talán a borítóján díszelgő jópofa sárkányfej miatt? Vagy azért, mert a fülszövegben gyönyörűeket írtak róla, újszerűnek titulálták, és egyenesen Tolkienhez hasonlították? Nem tudom, de - kb. a harmadánál tarthatok a közel 900 oldalas (!) könyvnek - egyelőre nem bántam meg... Sőt!

Tolkienhez pont nem hasonlít. Például szerepelnek benne jól kidolgozott női karakterek. (Tolkiennél nő elvétve akad, és aki mégis, az lapos. A Gyűrűk ura filmbe kifejezetten erőszakkal tettek élő női karaktereket és élvezhető romantikus szálat.) Szintén szerepelnek benne szexjelenetek, és szexuális utalások. Kifejezetten jó látni, hogy egy fantasy hősnek (vagy szereplőnek) is lehet szexuális élete. Kegyetlen, sötét dolgok is történnek benne: gyerek megnyomorodik, fiatal lányt megerőszakolnak stb. Tolkienhez kevésbé, talán inkább Ken Folletthez (pl. Katedrális) hasonlít, bár olyan sebességgel nem pörögnek az események. Gazdagon kidolgozott háttere van a cselekménynek, bár közel nem olyan gazdag, mint Tolkien esetén, Ken Follett könyvei pedig valós vagy történelmi helyzetben, és nem fantasy világban játszódnak. A könyv fantasy világában egyelőre semmilyen meghökkentőt nem találtam, tipikus angolszász fantasy világ (nem derült ki pl,
hogy egy teknős hátán pörgő korongon vagy egy sárkány belsejében játszódna, bár vannak olyan földrajzi nevek, hogy Nyak meg Fej, így ez még előfordulhat), a neveket kicsit megvariálták, hogy az angol olvasó egzotikusnak találja őket (John helyett Jon, Catherine helyett Catelyn, Edward helyett Edward, Benjamin helyett Benjen stb.). A mágia eltűnt, és már sárkányok sem élnek (na, mibe fogadjunk, hogy előkerülnek majd).

Rengeteg szereplője van. Az utolsó oldalak függeléket képeznek, amely bemutatja a főbb nemesi házakat, kapcsolataikat és leírja történelmük főbb mozzanatait. Szintén felsorolja a szereplőket - szerencsére a regény eleji életkorukban és állapotukban, így nem ütközik az ember spoilerekbe, amikor olvassa. Néha szükség van rá. Több nemesi ház szerepel benne, akik néha megdöntötték egymást a trónon, és alaposan összecsavarodtak. A főszereplők többnyire a Stark házhoz kapcsolódnak, és az a családfa is jó bonyolult: apuka, anyuka, 5 (!) gyerek, de van még mellettük apukának egy törvénytelen gyermeke (akiről szerintem ki fog derülni, hogy mégsem apukáé, hanem apuka a cölibátusban élő nagybácsi fiát vállalta be, mert apuka széplélek) és él még velük egy nevelt fiú is, aki egy másik ház sarja, és túszként van náluk. Más szereplők más házakhoz tartoznak. Szerepelnek a volt király (akit apuka és a barátja döntött meg) bujdosó gyermekei, akik bosszút esküdtek, és fontos szereplő egy másik - erősen intrikus - ház torzszülött gyermeke is.

Mint írtam, még a felénél sem tartok, de egyelőre nagyon tetszik! A főbb szereplők szimpatikusak, attól függetlenül, hogy melyik oldalon állnak, a jellemeik érdekesek, meghökkentő dolgok történnek, és a cselekmény egyelőre alaposan beszippantott. :)

Ötös skálán: egyelőre minimum 4-es.

Folytatom a bejegyzést, ha befejeztem a könyvet.

Frissítés: Ráguglizván látom, hogy az HBO sorozatot is csinált belőle, amely jókora karriert futott be. Manapság nincs HBO-m, így nem ismertem, de rémlik, hogy hirdették. Lényeg, hogy a cselekményt nem ismerem, a film képei nem villognak az agyamban, úgy olvasom. :)
Látom, van magyar rajongói oldala is.

Jön! StarCraft II: Heart of the Swarm

A StarCraft II első kiegészítője a Heart of the Swarm (HotS) lesz, az egyjátékosos hadjárat Kerrigan kalandjait követi majd végig. Várhatóan arról szól majd, hogy ahogy a Wings of Liberty végén visszaalakult emberré, fokozatosan ismét visszaalakul szörnyeteggé, és újra ő lesz a zergek ura.

A közelmúltban megjelentek hírek, hogy milyen változások és milyen új egységek lesznek (másik cikk: itt) majd a StarCraft többjátékosos üzemmódjában. A Wings of Liberty-hez rajongók készítettek olyan pályákat/modokat, amelyeken ezeket a változtatásokat már ki is lehet próbálni.

Az egyjátékosos hadjárat jó poén, de igazi kultusza a többjátékosos üzemmódnak van!

Nekem a protoss carrier eltávolítása nagyon fáj, a többi változtatás viszont igen érdekesnek tűnik. Igaz, a carrier-t már régebben is ki akarták venni a játékból, a Wings of Liberty-ben pedig az egyik leginkább mellőzött egység volt. Én sem nagyon használtam carriert, de az egyik legpoénabb egység volt, kár érte...

BTW: Épp tegnap láttam Day9-nak ezt a műsorát, a végén a carrier-ek egészen váratlanul kapnak nagy szerepel. :D

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A könyv két kisregényt tartalmaz, az elsőnek a címe Távoli Szivárvány, a másodiké Menekülési kísérlet.

Úgy gondolom, az az igazán jó scifi vagy fantasy, amelyik a valóságról szól. Játszódhat akárhol, akármikor, akármilyen környezetben, a lényeg, hogy az emberről, a mai emberről szóljon - a scifi vagy fantasy eszközeivel. Amelyik scifi a technikáról szól, az elavul. Amelyik az emberről, az nem.

Mindkét kisregény az utóbbi kategóriába tartozik.

A Távoli Szivárványban tudósok nagyon fontos és nagyon jó dolgot kutatnak (ez most épp a teleportálás, amit a könyvben null-transzportnak hívnak, de akár atomenergia is lehetne). Lényeg, hogy nagyon jó, és forradalmian új jótéteményeket hozhat el az emberiségnek. Sajnos még nem egészen tökéletes, ha így próbálnak szállítani valamit, úgy nevezett Hullám szabadul el. A Hullámról keveset lehet tudni, de elpusztít mindent, ami csak az útjába kerül, és elég nehéz kordában tartani. Ezért - biztos, ami biztos - a távoli, Szivárvány nevű bolygón kísérleteznek a tudósok. A Szivárvány bolygón dolgozó tudósok körül kialakult egy mikrovilág, a tudósokat (null-fizikusokat) kiszolgáló személyzet: ők a gépek üzemeltetői, karbantartói, az élelmet termelők, az infrastruktúrát működtetők, családjaik, a gyermekekkel foglalkozó nevelők stb. Így a Szivárványon is igazi városok nőttek ki. Embert még nem tudnak szállítani. Kutyákkal már próbálkoztak, de alig maradt belőlük valami, így a null-berepülő pilóták tétlenül lézengenek, és csak várnak.

A könyv első fele a tudósokról és a tudományról szól. A tudósok versengenek az erőforrásokért, és mindenki küzd, hogy az ő szakterülete vagy az ő laborja kapja az energiát (az úgy nevezett ulmotronokat). A null-transzport tudományából új szakterületek nőnek ki, vannak, akik a Hullámot akarják kutatni, de vannak, akik a Szivárvány bolygó élővilágát tanulmányozzák. Tudomány tudományt szül, és egyre több és több energia kell, és kezd öncélúvá válni az egész.

Egyszer csak történik valami. Valamit elszúrnak vagy csak nem várt komplikációk adódnak, és a Hullám elszabadul. Próbálják feltartóztatni, de hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy az egész bolygó el fog pusztulni. Hírek, rémhírek kapnak szárnyra, mindenki menekül, vagy menekíteni próbálja, ami fontos.

Űrhajó csak egy van, és kevés rajta a hely. El kell dönteni, mi a fontos, mit kell menekíteni. Embereket? Tudományt? Műalkotásokat? A bolygónak csak egy töredéke menekülhet. Dönteni kell, ki kell választani, mi maradjon meg, mert minden más és mindenki más pusztulni fog.
A könyv fantasztikusan mutatja be ezt a folyamatot.

Ha Stephen King írta volna a regényt, a Hullám mögött természetfeletti gonosz állna, az emberek egymást gyilkolnák az űrhajón lévő helyekért, de a rossz embereket legyőznék a jó emberek, és a végén a szkeptikus, magát nem idetartozónak, nem elég zseniálisnak érző, szentimentalista null-fizikus megfékezné a Hullámot, vagy null-transzportálná a bolygó lakosságát a Földre. De ezt a regényt nem Stephen King írta...

A könyv nagy részét repülőgépen olvastam... Különös volt.


A Menekülési kísérlet nemigen kapcsolódik a Távoli Szivárványhoz. A fülszöveg alapján ez is a null-transzporttal foglalkozik, és ez is egy halálos veszély elől való meneküléssel foglalkozna. Én nem érzek ilyen direkt kapcsolatot.

A távoli jövő fiataljai különös civilizációt találnak egy bolygón. Az emberek középkori-ókori viszonyok között élnek, rabszolgatartó társadalomban. Ugyanakkor a bolygón egy anakronisztikus autópálya húzódik, amelyen különös járművek közlekednek, hosszú-hosszú sorokban. Halottakat találnak mindenfelé, majd szerencsétlen, elesett embereket. Embertömegeket. Embereket, akik szörnyűségeket művelnek egymással. A könyv arról szól, ahogy megpróbálják megérteni, hogy mi folyik, segíteni akarnak az elesetteknek, de segíteni nem könnyű, és nem biztos, hogy jóra vezet, ha beavatkozunk egy másik kultúrába.
Menekülési kísérlet is van a könyvben, de másképp.

Még nem olvastam a szerző-testvérpártól, de ezek után valószínűleg fogok. Érdekes, gondolatokkal, ötletekkel teli történetek voltak, bár időnként kicsit túl sok vad ötlet jelent meg összezsúfolva. Nekem a Távoli Szivárvány jobban tetszett (ötös skálán: öt körül), a Menekülési kísérlet valahogy kevésbé ütött (ötös skálán 3,5?), de talán csak azért, mert már túl sok Star Trek klónozta (igaz, a Star Trekben nem a kommunizmust akarják elhozni; az erről szóló fejtegetések mai szemmel már némiképp porosak).

StarCraft - időzített támadások (timing attacks)

Day9 StarCraft műsora az időzített támadásokról (timing attack): első, második és harmadik rész. Ez nagyon tetszett, kifejezetten bulinak tűnik kipróbálni, hogy "márpedig adott időben támadni fogok", és...

1. megpróbálom erre optimalizálni a megelőző játékot,
2. tervet csinálok rá, hogy mit teszek a támadás után,

és sok játékot játszom így, leírom, mi történt, és levonom a következtetéseket, finomítom a build-emet.

Ki kellene próbálni...

Állítólag hamarosan vége lesz a StarCraft harmadik szezonjának, utána jó lenne megint nekidurálni magam az 1v1-nek. Szezon közben nem szívesen kísérletezek, mert olyan jó megtartani a szép besorolásokat...

Jön a Diablo3!

Hamarosan megjelenik a Diablo sorozat következő, immáron harmadik része. Az első kettő nagyon bejött, a Diablo2-vel kifejezetten rengeteget játszottam. Jelenleg "friends & family" béta tesztelés folyik, utána megindul a nyílt béta. Én úgy spekulálok, hogy még karácsony előtt meg fog jelenni a játék, mert anyagilag sokat jelenhet a Blizzardnak, ha a fa alá sokan Diablo3-at kérnek.

Öt karakterosztály lesz a játékban:

• Barbár (barbarian), aki nagy, erős és üt. A D2 barbárjának megfelelően tud ugrani, lesz whirlwind támadása, és lesznek csatakiáltásai is, és igen jól bírja püfölik.
• Démonvadász (demon-hunter), aki a D1-beli zsivány/íjász utódja, illetve a D2-ből az amazon íjász- és az orgyilkos csapda-képességeit fogja össze.
• Varázsló (wizard), aki megfelel a D1 varázslójának és a D2 varázslónőjének. Nagyon durva mágikus támadásokkal operál, a mágiával (többnyire) közvetlen elemi sebzést okoz majd. Ezen túl tud teleportálni meg ehhez hasonlókat.
• Szerzetes (monk), aki egy "szent harcművész" karakter. Egyrészt a D2-beli paladin szellemi követője, azaz olyan közelharci karakter, nem bírja olyan jól, ha eltalálják, mint a barbár, valamint szent emberként a csapatot segítő aurái (itt: mantrái) vannak. Másrészt a D2-beli orgyilkoshoz hasonló harcművész képességeket birtokol.
• Boszorkánymeseter (witch-doctor), aki a D2 nekromatájához hasonlóan rendelkezik az ellenfelek elméjére ható átkokkal, és képes majd manipulálni az élőholtakat. Másrészt a D2 druidájához hasonlóan rendelkezik bizonyos elemi támadásokkal és ügyesen idéz mindenféle csúfságot. Mindez voodoo köntösben jelenik meg.

Mind az öt karakterkasztból lehet férfi és nő karaktert indítani, ami nagyon kellemetes hír. Multiplayerben nem mindig szerencsés másnemű karakterrel nyomulni.

A StarCraft2-höz hasonlóan itt is be kell majd jelentkezni a Battle.net-re a játékhoz. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a multiplayerre, de ez alapvetően egyfajta "lopásgátló" a játékban. Multiban igyekeznek együttműködésre ösztönözni a játékosokat, pl. csatlósod csak egyjátékosos üzemmódban lehet.

A képességek leírása alapján láthatóan arra próbálják ösztönözni a játékosokat, hogy ne csak egy képességet használj, hanem valamilyen kombinációban alkalmazd őket. Hibája volt D2-nek, hogy a karaktered egysíkúvá vált, mert mindig ugyanazt a hiperszuper támadását használtad.

Nem lesznek skill-pontok, és a stat-pontokat is a játék osztja majd el automatikusan. Ugyanakkor csak egy fix skill-készletet használhatsz, neked kell kiválasztani, hogy melyik hat skilledet akarod majd használni. Meghökkentően érdekessé lehet tenni egy játékot azzal, ha olyan döntésre kényszerítik a játékost, hogy válassza ki, melyik hat skillt akarja használni. A skilleket rúnákkal lehet felspécizni, így skillen belül is döntened kell majd. A skill- és stat-pontok kikapcsolásának az volt az oka, hogy a játékosok - némi matek bevetésével - optimalizálni kezdték a pont-elosztásokat, és ez rontott a szerepjáték-élményt. (A D2-ben tipikusan vagy 1 pontot tettél egy skillre, vagy 20-at, és ha egy pontot rossz helyre tettél, akkor már "elrontottad" a karaktert, azaz nem lehetett optimális. Egyelőre úgy értem, a D3-ban nem lehet majd karaktert így "elrontani" - ez tetszik.)


A magyar rajongói oldal a diablo3.hu.

A pókkirálynő háborúja

A pókkirálynő háborúja (War of the Spider Queen) egy hat kötetből álló, sötételfekről szóló, fantasy (forgotten realms) regényciklus. Érdekesség, hogy a ciklust R. A. Salvatore, a Drizzt do'Urden könyvek írója koordinálta, de minden könyvnek más és más a szerzője. Így a ciklusban leírt történetet nem egyazon író egyazon stílusában olvashatjuk, így mindig változik, mindig más. Jópár év eltelt már, mióta elolvastam, de igen eredeti hangulata megmozgatta a fantáziámat.

A pókkirálynő háborúja sötételfekről szól. Nem jámbor jólelkekről, mint Drizzt, hanem igazi sötételfekről, gonosz, szemét, sunyi, alattomos, g*ci sötételfekről. Ügyesen egyensúlyozik, hogy a szereplőkkel szimpatizálhassunk, de attól még megmaradjanak igazi sötételfeknek. Az egyik jelenetben megjósolják, hogy a csapat egy kivételével mind árulást fog elkövetni. Mire a varázsló megjegyzi, hogy vajon ki az a lusta, tohonya alak, aki még csak el sem méltóztatik árulni a csapatot, hiszen a sötételfeknek lételeme az árulás.

Az első könyv amolyan felvezetésként szolgál. Kiderül, hogy Lolth, a pókkirálynő egyszer csak elhallgat, nem válaszol papnői imáira. Tekintve, hogy a sötételf társadalmat a Lolth papnők (és általában is a nők) uralják, és ők egyszer csak elveszítik varázshatalmukat, ez jókora felforduláshoz vezet. Az első könyvben a szereplők külön-külön életet élnek, és csak a legvégén bízzák meg őket: "Mostantól ti egy csapat vagytok, és az a dolgotok, hogy kiderítsétek, mi a búbánat történt az istennőnkkel. Ehhez el kell mennetek egy nagyon-nagyon veszélyes küldetésbe..."

A főbb szereplők:

• Quenthel Baenre a megboldogult Baerne nagyasszonyanya második leánya, Lolth egyik főpapnője. Pechére csak második, és az első (az új nagyasszonyanya) elküldi, mert ha sikerrel jár, az jó, de ha elpusztul, az is jó. Mindenesetre őt nevezik ki a küldetés vezetésére. Quenthel állítólag már szerepelt a Drizzt-könyvekben, ahol Drizzt megölte, de Lolth visszahozta a halálból, mert ő már előre tudta, hogy lesz egy fontos küldetése. Quenthelt megviseli, hogy az istennő elfordult tőle, de keményen helytáll, hogy teljesítse a küldetést.
• Pharaun Mizzrym a leghangulatosabb szereplő. Ő varázsló, aki elszúrt egy démonidézést, és Gromph, a főmágus büntetésből küldi el. Hülye poénokat sütöget el, fűvel-fával (bár Mélysötétben egyikből sincs túl sok) összefekszik, de ő a csapat igazi vezetője. Hímként háttérben kell maradnia, de azért folyamatosan szívatja Quenthelt, ahogy csak tudja.
• Ryld Argith fegyvermester, egy kétkezes mágiatörő varázskardot forgat. Az elején Pharaun és ő jó barátok, de később... később már kevésbé. Ő széplélek, kicsit idealista, de nem tud Drizzt válni belőle. Sötételfek között ez nem így megy.
• Jeggred Baenre a másik zúzógép. Ő nem fegyvert forgat, hiszen nincs rá szüksége: ő egy draegloth, azaz félig sötételf, félig démon. Négy karja van, kettő közülük "harcos" kar, óriási karmokkal, a másik kettő jobban hasonlít a drowk kezére. Bivalyerős, gyorsan gyógyul, majdnem mindenre immúnis, szinte elpusztíthatatlan.
• Halisstra Melarn útközben csatlakozik a csapathoz. Lolth papnője (valamint bárd is, ami jól jön neki, mert a bárdmágiája megmaradt), de meglepő módon jólélek, nem a vérengző fajta. Ryld és ő egymásra találnak, és együtt meglépnek a csapattól, hogy újrakezdjék valahol máshol. Persze mindketten sötételfek, és az újrakezdés nem olyan könnyű...
• Danifae Yauntyrr szintén Lolth papnője, aki fogságba esett, és Halisstra rabszolgája lett. Halisstra jól bánt vele, és ő is végtelenül hűséges úrnőjéhez... vagy mégsem? Kezdetben Danifae a csapat leggyengébb, legjelentéktelenebb tagja, de mégis ő testesíti meg Lolth igazi értékeit: gyönyörű, aljas, kegyetlen, gátlástalan, bosszúálló, és hihetetlen ambíció dúl benne.
• Valas Hune a legkevésbé kidolgozott figura. Ő zsivány, mert zsivány is kell a csapatba, mélységi felderítő a Bregan D'aerthe (Jarlaxle zsoldoscsapata) képviseletében. Általában hátbaszúr, illetve trükkös varázstárgyakat használ. Ezen kívül nem sok derül ki róla.

Szintén fontos szereplő még Gromph Baerne, a néhai Baerne nagyasszonyanya fiacskája, aki Menzoberranzan főmágusa.Megjelenik egy nimfomán féldémon nő, egy halom szürketörpe, némi agyszívó, valamint mindenféle titokzatos sötételf (és fél-sötételf), akiknek nem tetszik a nőuralom, és változtatni szeretnének az erőviszonyokon. Emberek alig szerepelnek benne, aki olyan butus, hogy mégis, az másfél oldalnál tovább aligha tud életben maradni. Mélysötét nem embernek való hely.

A történet nagy része Mélysötétben játszódik, viszonylag ritkán és keveset mennek fel a felszínre. A legvége pedig mindenféle túlvilági síkokon, többek közt a Démonhálóban, Lolth létsíkján játszódik, és ott már elég nehezen köthető a realitásokhoz, még egy fantasy regény szempontjából is.

Bob Salvatore valószínűleg kiadta az íróknak, hogy minden 10 oldal után kell, hogy legyen egy csata, de 15 oldalanként tuti, hogy meg kell halni valakinek. Ez néha idegesítő: amikor egy Mélysötétbéli városban beleköt a csapatba egy halom bugbear, és összeverekednek, nemigen izgul azon az olvasó, hogy vajon ki is győz majd.

Az utolsó előtti könyvben az egyik szál - végig - arról szól, hogy Gromph Baerne varázspárbajt vív egy élőholt drow mágussal. Mindketten übermagasszintűek, és nagyon nehéz komolyan venni, ahogy lerobbantják egymás lábait, majd ripsz-ropsz visszanövesztik őket. És ez így megy egy egész köteten át...

Alapvetően a Menzoberranzanból származó sötételf csapatnak kell szurkolni, akik meg akarják menteni a sötételf társadalmat az összeomlástól, bár nem mindig érthető, hogy miért. Különösen a hímeket nem értem, miért nem hagyják a pokolba Lolth papnőit, és miért kínlódnak, hogy megmaradjon a hatalmuk. Erre próbálnak racionális magyarázatot adni, ez nem mindig, nem mindenki esetében meggyőző. Annak ellenére, hogy minden könyvet más írt, igen alapos, egységes mű. Természetesen nem minden történet zárul le, vannak folytatásai. Egyik a Vezeklő papnő ciklus, amelynek központi szereplője az egyik túlélő Lolth papnő, és a féldémonnő románcáról is jelent meg folytatás. Üzletileg fontos a fantasy regényekben, hogy hősöket generáljanak, akikről majd további fantasy regényeket lehessen írni. Így a rossz nem mindig nyeri el méltó büntetését - igaz, a sötételf csapatból igen kevesen maradnak életben. Közel nem mindenki jut el a Démonhálóba, és a háromnak, aki eléri Lolth templomát megmondják: csak egy távozik innen élve (és olyan formában, ahogy bejött).

Nagyon szuper sötételf hangulatot áraszt magából a ciklus, mindenkinek tudom ajánlani, aki szívesen olvas sötételfekről. A karakterek nem válnak nyálömlenyekké (bár Elistraee papnői kimondottan idegesítőek), aki néha igen, az se mindig véglegesen, és mindvégig ott van a levegőben, hogy ők sötételfek, így eredendően szemetek, gyakran megpróbálják megölni egymást, és ez néha sikerül is.

Ötös skálán: 4, mert sikerült ráhangolódnom (akinek ez nem sikerül, az valószínűleg alacsonyabb pontszámot adna) - mindenesetre én ezután nyakra főre indítottam sötételf karaktereket a különféle játékprogramokban...

Ingyenes AD&D szabálykönyv

A Wizards of the Coast kibocsátott egy ingyenes doksit, amely az AD&D szerepjáték (3.5-ös kiadás) szabályait tartalmazza. Feltételezem, addig piszkálták őket mások, és addig feszegették, hogy ezt és ezt az AD&D-ből nem lehet levédetni (pl. nem hiszem, hogy levédhető, hogy egy harcos támadóértéke szintenként 1-gyel javul, és egy barbár d12-vel dobja az életerőpontjait), míg ők maguktól úgy nem döntöttek, hogy megmondják:
"Ennyi az, amit bárki ingyenesen felhasználhat, de ha valaki tovább megy, perelünk".


A doksi a hangzatos "System reference document" nevet viseli, és ez kifejezi a lényegét: kizárólag a száraz szabályokat (karakterosztályok leírása, varázslatok leírása, harcrendszer stb) tartalmazza, eltávolítva belőle minden konkrét nevet, elnevezést, stilisztikai megjegyzést és mindent, ami "műalkotás".

Például, a 2. szintű varázslói varázslat neve: savnyíl (acid arrow), nem pedig Melf savnyila (Melf's acid arrow).

Így végül is tartalmazza az AD&D összes szabályát, de nem túl élvezetes olvasmány, főként fanatikusoknak ajánlott. Angolul van. Az egyes fejezetei letölthetőek RTF formátumban, külön-külön vagy egy nagy ZIP fájlban.

Beltwaan: Egy dal a goblinokért

Az Egy dal a goblinokért nagy részét néhány éve írtam, csak akkor abbamaradt. Pár napja elővettem, leporoltam, befejeztem. Íme!

Letöltés (PDF)

Egyszer régen volt egy őrült tűzvarázsló karakterem, aki istennek képzelte magát (és ezen kívül mindig agresszíven reagált a fekete-fehér színek erőteljes kombinációjára, de ez most nem tartozik ide). Rögtön az első kalandja azzal kezdődött, hogy beleköltöztették egy goblin testébe, elvesztette a mágiáját, és goblinként kellett tengődnie, míg meg nem szabadult. A következő kalandja még kevésbé volt sikeres: az azzal kezdődött, hogy meghalt. A party összeveszett, egymásnak esett, és végül mindenki más is meghalt (bár ez nem vigasztalta túlzottan). Így végül nem sokat játszottam ezzel a tűzvarázsló karakteremmel.
De ő ihlette ezt a novellát.

Igaz, ez a novella nem a tűzvarázsló karakteremről szól.

Ez a novella arról a goblinról szól, akivel hajdanában testet cserélt...

Mikulásműsor + Gyűrűk Ura

A kecskerim.hu stílusában:

Az óvónéni már csak apró változtatásokat tudott eszközölni a Mikulás-műsor szövegében, mert túl későn tudta meg, hogy maga a Sötét Úr fog beöltözni Mikulásnak:

Van zsákodban szaru, ón,
Jöjj el hozzánk, Szaurón!

Neverwinter Nights + Windows7

A napokban erős nosztalgiahullám kapott el, és fel akartam telepíteni a Windows7-es gépemre a Neverwinter Nights-ot. Nem volt könnyű. Nem a telepítéssel volt probléma, hanem utána a nem akart elindulni az NWN, a Windows7 azt írta ki, hogy ezzel az alkalmazással "kompatibilitási problémák" vannak, és ezért letiltotta.

Vadul guglizni kezdtem, és kipróbáltam már mindent, variáltam a felbontással, próbáltam kompatibilitási módban futtatni, de nem, nem indult. Erre találtam egy olyan tippet, hogy nevezzem át az elindítandó EXE fájt. Ne NWN.EXE és ne NWNMAIN.EXE legyen a neve, hanem bármi más.

Csodák csodája, működött. Néha-néha  kifagy az NWN, de persze fagyott az XP alatt is. Tulajdonképpen teljesen normálisan működik, a Windows7 egyszerűen csak az EXE nevére ráellenőrzött, mert úgy gondolta, hogy ami NWN, az rossz. Egyébként remekül fut az NWN Windows 7 alatt.

Bravó, M$!

RTS Macro / Gazdaság a valós idejű stratégiai játékokban

A valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek) sokszor éppen nem a harcról, hanem a gazdaságról szólnak. A nagyobb seregek általában elsöprik a kisebbeket. Az erősebb gazdaság nagyobb sereget tud termelni, így nagyon gyakori, hogy az győz, akinek erősebb a gazdasága.

Egy RTS-ben a stratégia azt jelenti, hogy az erőforrásaid felhasználását egy meghatározott cél elérésére optimalizálod.

Ezért:

1. Tűzz ki egy célt!

Mielőtt elkezdesz játszani, döntsd el, mit akarsz csinálni. Ha van célod, optimalizálhatod rá a játékodat. Ha nincs célod, és csak „ad hoc” építkezel, akkor aki úgy optimalizálja a játékát, hogy a csata pillanatában – akkor és ott – erősebb, könnyedén elsöpör.

A cél a következőképpen nézhet ki: „Ilyen és ilyen módon akarok erősödni eddig és eddig. Amíg meg nem erősödtem, addig így és így védem meg magamat. Ha megerősödtem, akkor ilyen és ilyen módon használom ki azt.”

Nehéz jó célt kitűzni…   Ehhez alaposan ismerni a játékot.

2. Biztosíts hozzá minél több erőforrást!

Minél több erőforrásod van, annál többet használhatsz fel, így annál erősebb sereget építhetsz. Optimalizáld, hogy minél hamarabb, minél több erőforrást gyűjtsél be. A lehető leggyorsabban növeld a termelést, amíg az nem mond ellent a Célkitűzésednek. A termelést új dolgozók termelésével, illetve új bázisok létrehozásával növelheted.

A játék elején általában folyamatosan termelned kell a dolgozókat, amíg a el nem éri a számuk a Célkitűzésed által meghatározott szintet. Ha néhányszor megfeledkezel a dolgozók gyártásáról, óriási hátrányba kerülhet a gazdaságod.

Tegyük fel, hogy egy dolgozó egy perc alatt 40 erőforrást gyűjt be. Ha két játékos folyamatosan termeli a dolgozókat, de az egyik játékos egy dolgozót kihagy, akkor 10 perc után a másiknak 400-zal, 20 perc után 800-zal több erőforrása lesz.

A StarCraftban a zerg játékos megoszthatja a termelőkapacitását a harcosok és a dolgozók között. Így ott előfordulhat, hogy időnként egyáltalán nem termel dolgozót, hanem minden kapacitását a harcosokra fordítja. De ahol egy épület csak dolgozót tud termelni, annak folyamatosan termelnie is kell a dolgozókat – amíg ez nem mond ellent a Célnak.

Ha új bázist hozol létre, a két bázison párhuzamosan gyárthatod a dolgozókat, és egyszerre több helyen termelhetsz. Ezért mindig építs új bázist, ha megteheted, és ha meg tudod védeni.

Az Age of Mythologyban a bázisaid száma határozza meg, hogy hány egységed, így mekkora sereged lehet. Ott végképp igaz, hogy a több bázis óriási előnyt jelent.

3. Használd fel az erőforrásokat a kitűzött cél érdekében!

A felhalmozott erőforrások potenciális sereget jelentenek. A „potenciális” sereg nem tudja megvédeni a bázisodat, nem tudja legyőzni az ellenfeledet. A tartalékolt erőforrásokért nem jár kamat az RTS-ekben, így költsd el az erőforrásaidat, amint lehet.

Ha két játékos összegyűjt 10 000 – 10 000 egység erőforrást, az egyik mindet befekteti elkölti, míg a másik csak a 80%-át költi el, és a többit tartalékolja, akkor csatában várhatóan az első játékos fog győzni.

Ha a legdrágább épület/egység 1000 egység, amit építeni tudsz, erőforrásba került, akkor többnyire értelmetlen, hogy bármikor is 1100 egységed legyen felhalmozva. Ha ez történik, az hiba.

Ha túl sok erőforrásod halmozódik fel, akkor vagy elfelejtettél egységeket termelni, vagy nem építettél elég épületet, vagy nem tudsz elég gyorsan kattintani, hogy elköltsd az erőforrásaidat.

Ne fizess előre! Ne állíts sorba termelést vagy fejlesztéseket, mert akkor előre fizetsz. Ez azért különösen káros, mert azt hiszed, elköltöd az erőforrásaidat, holott nem.

Tegyük fel, hogy az Age of Empires 2-ben megadod, hogy a barakkod termeljen egy kardforgatót, utána pedig három lándzsást. Többet nem kell foglalkoznod vele, legyártja a 4 egységet. Ekkor csak az első kardforgatót kezdi el rögtön termelni, a három lándzsást feleslegesen fizetted ki előre. Inkább fektesd másba (pl. a gazdaságodba) az árukat, amíg a kardforgató el nem készül.

Ha kifejlesztesz valamit, használd azonnal. Ha megépítesz egy épületet, azonnal készíts vele egységet vagy indíts el benne egy fejlesztést. Ha egységeket csinálsz, használd az egységeidet. Támadj velük vagy védekezz, zaklasd (harrass-old) vagy ijesztgesd az ellenfelet, szerezz pozíciókat, vagy legalább a sereget felderítésre. Ha nem tudod, mit csinálj, akkor a gazdaságodat erősítsd.Ha az elköltött erőforrásokból épített épületet vagy felszerelt sereget nem használod azonnal, akkor később is elkölthetted volna az erőforrást, és addig befektethetted volna valami másba (pl. a gazdaságodba).

Törekedj rá, hogy minden termelő épületed folyamatosan termeljen, mert ekkor jelentik a legjobb befektetést. 

Ha 300 erőforrásból építesz egy épületet, amiből összesen egy darab 100 erőforrás értékű egységet készítesz, akkor az egy nagyon drága, 400 erőforrás értékű egység volt. Ha viszont a játék során 20 ilyen egységet gyártottál, akkor egy-egy egységre 115 erőforrásnyi költség esik.

Day9 a közelmúltban beszélt róla, hogy mivel a StarCraft2-ben a protoss warpgate-ek azonnal gyártják az egységet, és az bárhova elhelyezhető, ezért a warpgate-eknek nem feltétlenül kell folyamatosan működniük. Ha vannak talonban warpgate-eid, akkor azonnal és bárhova küldhetsz erősítést.

A lényeg: annyi, és csak annyi termelő épületet építs, hogy mindegyik folyamatosan termelhessen, és ezzel közel 0-nál tartsd az erőforrásaidat. 

A statikus védelemre, azaz védekező épületekre általában nem célszerű túl sok erőforrást költeni. Az ilyen épület akkor térül meg, ha részt tud venni a harcban. Előfordulhat, hogy a játék későbbi szakaszában elveszíti térkép adott pontja elveszíti a jelentőségét, így az a játékos lesz előnyben, aki több erőforrást fektetett a mozgatható seregekbe. Ha neked kell statikus védelem ellen harcolnod, az a legegyszerűbb, ha nem támadod meg; úgy intézed, hogy a döntő ütközetet nem az ellenfél statikus védelménél vívod meg.


Természetesen mindettől el lehet térni, de csak akkor, ha oka van, azaz ha a Célkitűzésed úgy kívánja.

Visszatért a BanelingBBQ!

Igen, hosszú szünet után megjelent egy új StarCraft-poén képregény a BanelingBBQ.com oldalon, és fantasztikus!!!

Age of Empires Online

A közelmúltban jelent meg az Age of Empires stratégiai játék sorozat következő tagja, az Age of Empires Online. Először ebben a cikkben olvastam róla, hogy egyáltalán létezik, és úgy gondoltam, kipróbálom. Azt írták ugyanis, hogy a játék igen jelentős része ingyenesen érhető el. Az AoE 1-2 játékokkal sokat játszottam (a 2. résszel LAN-on, multiplayeren is, bár közel nem olyan komolyan, mint most a StarCraft-tel), a 3. AoE rész valahogy kimaradt. Gondoltam, kipróbálom.

A grafikája nagyon érdekes, kicsit rajzfilmszerű, kicsit humoros, nekem az Ikariam-ot idézi. Az eddigi részektől elüt, de nekem bejön. Vidámabb, mind a StarCraft sötét, környezetszennyezett, adomhulladékkal teli világa. A játékhoz XBOX profilra van szükség, be kell jelentkezni, hogy játszhassunk.

A játék elején ki kell választani, hogy melyik civilizációval játszunk. Jelenleg a görögök és az egyiptomiak közül választhatunk. Létrehozunk egy "fővárost", ez a főváros a játékosunk online profilja. Alakíthatjuk a fővárost egy "hadjárat" keretében, ami kerettörténetül szolgál. Különféle küldetéseket vállalhatunk el, e küldetések jelentik a valódi RTS játékot, ahol várost (mindig egy másik várost) kell építeni/megvédeni/elfoglalni. A küldetésekben tapasztalati pontokat gyűjthetünk, és különféle tárgyakat szerezhetünk, és új épületekkel bővíthetjük a fővárosunkat.

Ha elég tapasztalatot gyűjtünk, a "fővárosunk" szintet lép, és új technológiákat tanulhatunk, így pl. új egység-típusokhoz vagy épület-típusokhoz jutunk, amelyeket a későbbi küldetésekben használhatunk. A tárgyakkal felszerelhetjük az egységeinket. Érdekes módon ha egy sisakkal felszereljük a lándzsásokat, akkor az nemcsak egy lándzsásra kerül fel, hanem minden egyes lándzsásunk élvezi a sisak nyújtotta bónuszokat. A hadjárat egyes küldetéseit nemcsak egyedül, hanem másik játékossal csapatban is teljesíthetjük, de ezt még nem próbáltam ki. Van PvP üzemmód is, ahol másik játékossal vívhatunk, de ezt sem próbáltam még (gondolom, ebbe akkor van értelme belevágni, ha a városom már rendelkezik az alapvető egységek jó részével, különben nem sok esélyem lenne. A nagyontuti cuccokat és a nagyontuti technológiákat pénzért lehet megvásárolni, gondolom, itt térülhetne meg a játék a Microsoftnak.

A hadjárat kerettörténete nem tűnik túl kidolgozottnak - olyannak tűnik, mint amikor a World of Warcraftban veszünk fel egy küldetést - és a weben is azt olvastam, hogy a hadjárat története elég satnya. A multiplayer elemek - amitől az "Online" a játék nevébe került - nem tudom, mennyire ellensúlyozzák ezt. Az viszont szimpatikus, hogy mindez ingyen van, és egy jó PvP igen sokat dobhat a játékélményen.

Még a legelején tartok, az alap küldetéseket csinálom, és csak most kaptam meg az első íjász egységet. Ha továbbjutok, beszámolok róla, hogy milyen.

PS: A StarCraft óta megtanultam, hogy RTS-ekben amit csak lehet, azt gyorsbillentyűkkel és control group-okkal kell csinálni, mert egérrel minden lassú. Most egyből billentyűkkel kezdtem el játszani, egész érdekes élmény az AoE.

PS2: Gondolom, nem véletlen, hogy a Blizzard is a napokban rukkolt elő a StarCraft ingyenes változatával, a StarCraft 2 Starter Edition-nel, ahogy konkurenciája, a Microsoft is egy erős ingyenes változattal rendelkező RTS-t jelentetett meg.

Jónás Zsolt: Túlpart

Jókora piros 18-as karika díszeleg a könyvön, nem csoda, hiszen kemény horror fantasyről van szó.

Egy erdélyi kis faluban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek, egy különös idegen jelenik meg, aki éjjel bekopog a házakba, majd kenyeret és tejet kér. A faluban már szinte csak öregek laknak, akik szembesülnek korábbi bűneikkel...

A könyv a "garabonciás" figurája köré épül fel, és ezt a motívumot dolgozza ki, alaposan. Szégyelltem magamat, hiszen bár sokat foglalkoztam fantasyvel, és ismertem a garabonciás diák kifejezést is, de én mindig is csalafinta vándordiákot értettem rajta, és nem tudtam, hogy egy magyar fantasy/mitológiai alak is áll mögötte (és hogy a garabonciás szó a nekromancia szóval rokon). A Túlpartban megjelenik szinte az összes kapcsolódó motívum: a kenyér és tej, a vihar, a sárkány, a 13 iskola, a harangozás, a kerék, amiről valaki lebukik stb.

A Túlpart olyan gondolatokat, érzelmeket válthat ki az olvasóból, amelyeket soha nem kaphatnánk meg egy külföldi fantasytől.


Volt, ami nem tetszett a könyvben:

• időnként az öregek egészen fiatalként viselkednek,
• a gyerekeknek alig van szerepe a könyvben (legfeljebb annyi, hogy az öregek miattuk nem törődnek bele a pusztulásba), csak ott vannak, nem reagálnak az eseményekre, nem akadnak ki, nem ijednek meg stb.

Viszont volt, ami nagyon-nagyon tetszett benne:

• remek ötletre épül,
• nem bonyolítja túl az író a cselekményt, nincs benne "túl sok betű",
• aranyos figurák jelennek meg,
• nagyon érdekes módon mutatja be a garabonciás mágiáját, például a sárkány megidézésekor (vagy létrehozásakor), rendkívül különös képekkel operál,
• ahogy a gonoszról ír, néhol az én sokat próbált gyomrom is meg-megremegett, és szinte undorodtam az egésztől - nehéz ilyen érzéseket kiváltani belőlem

Ötös skálán: Inkább nem adok egy osztályzatot, mert az valami átlagos (kb. 3-4) lenne, de ez a könyv nem átlagos. Bár egyes részek csak 2 körüli pontszámot kapnának, de van, ami bizony csillagos 5-öst érdemel, és azért bizony megéri elolvasni! (Igaz, csak erős idegzetűeknek javaslom.)

Nicholas Christopher: Bestiárium

A Bestiárium állatokról szól. Kitalált álltokról, mitikus, mesebeli állatokról, kihalófélben lévő vagy már kihalt állatokról, szellem állatokról, szimbólumként használt állatokról és emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról.

A Bestiárium emberekről is szól. Állatokat szerető emberekről, kihalófélben lévő állatokért küzdő emberekről, állatokhoz hasonlító emberekről, állatok jogaiért küzdve a törvény határait jócskán átlépő emberekről, elállatiasult emberekről, állattá változó emberekről, mesebeli állatokat kutató emberekről, aki nem törődnek a valóságos állatokkal vagy esetleg emberekkel, tudósokról, akik hatalmas karriert futhatnak be, mert egyes állatokat a kihalás fenyeget, állatszimbólumokat használó emberekről, illetve rólunk, állatszimbólumokkal találkozó emberekről.

A Bestiárium emberekről és állatokról szól.

A főszereplő sorsa szorosan összefonódik az állatokkal, nemcsak a valós, de a kitalált, mesebeli állatokkal. Később célul tűzi ki, hogy megkeressen egy legendás elveszett könyvet, a "Karaván bestiáriumot", amely azokat az állatokat tartalmazza, akik nem kerülhettek fel Noé bárkájára: a baziliszkuszt, a kimérát, a főnixet és más, kevésbé ismert jószágokat. Könyvtárakban kutat, régi feljegyzéseket tanulmányoz, és úgy követi végig az elveszett könyv sorsát a XII. századtól napjainkig.

Hasonlítják a Da Vinci kódhoz, mert ügyesen vegyíti a történelmet és a fantáziát. Sok ismert történelmi esemény vagy személy megjelenik benne, és sok érdekes adalék információt megtudunk, és gyakran van olyan érzése az olvasónak, hogy "hú, de jó lenne elolvasni egy könyvet arról az érdekességről, amit ez a bekezdés felvetett". Ugyanakkor nem olyan olvasmány, amit nem lehet letenni, és ahol az ember tövig rágja a körmét, hogy "jajj, mi lesz". Nem üldözik benne a főhőst, nem lőnek benne (leszámítva a vietnámi háborúban játszódó részt), és a főhős sem lő le senkit. A Bestiárium elgondolkodtató, és érzékenyebb olvasót kíván. Nem fantasy könyv, de folyamatosan benne van a levegőben a misztikum, a szereplők elbeszéléseiben, a főhős látomásaiban. Mindenütt állatokba, állatszimbólumokba botlunk, és az emberek és állatok kapcsolataival találkozunk.

Ötös skálán: 4, de megfelelő lelkiállapot kell hozzá.

Neverwinter Nights - Kingmaker

A Kingmaker a Neverwinter Nights című számítógépes szerepjáték (az első rész) egy kiegészítő modulja, egyetlen rövid küldetést tartalmaz. A napokban játszottam végig, nagyon kellemes élmény volt.

A Kingmaker in medias res kezdődik, a karakter egy meglehetősen bizarr öttagú party tagja. A társaság egy gyáva vérpatkány zsiványból, egy száműzött rakshasa varázslóból, egy melankolikus driád druidából és egy "lobbanékony" azer harcosból áll (utóbbi egy másik létsíkról kitaszított figura, úgy néz ki, mint egy törpe, akinek lángol a feje). A party ötödik tagja a játékos karaktere, én egy gnóm illuzionista varázsló karakterrel játszottam, törvényes gonosz jellemmel.

A Kingmaker elején a party 10. szintű, de ez csak poén. Rögtön csata kezdődik, ahol ledarálnak / hamuvá égetnek (ki-ki ízlés szerint) egy nagy adag szerencsétlen orkot, akiknek az ég világon semmi esélye ellenük. Ezt követően egy várhoz jutnak, amelyet egy igen galád álarcos figura ostromol, sötételf támogatóival. Az álarcos megfenyegeti a társaságot (karakterünket név szerint is ismeri), de egyszer csak megjelenik a vár ormán egy varázslónő, aki biztos, ami biztos, mindenkit hamuvá éget. Karakterünk is alaposan meghal, de egy titokzatos hatalom feltámasztja, amitől elveszíti a hatalmát, és első szintű lesz. Így indul a kaland...

Az ismeretlen hatalom két másik társát (akiket mi választunk ki) is fel tudja támasztani, a másik kettő meghal. (Ne aggódjunk, valaki őket is feltámasztja, így még találkozunk velük, de akkor nem lesznek túl barátságosak. Tekintve, hogy varázsló voltam, sajnos sorsára hagytam szegény rakshasa varázslót (a raksasha nem angolszász, hanem indiai mitológiából származó alak, igen érdekes színfolt lehet), és helyette egy tankot, az azer harcost választottam. Szintén magammal vittem a vérpatkány zsiványt a csapdák miatt. Ez utóbbi igen hangulatos volt, és rendszeresen elcsórt a szereplőktől egy-egy hasznos tárgyat (köztük egy villámpálcát, amit igen sokat használtam), de csapdával nemigen találkozott. A Bioware játékokban rengeteg, szerfölött szemét csapda szokott szerepelni, de a Kingmaker alig tartalmazott csapdát. Ennek ellenére, a vérpatkány nagyon hangulatos figura volt, bár ugyancsak kretén hangja van.


A varázslóm jó választásnak bizonyult, mert így (a famulusa mellett, aki a Neverwinter Nightsban igen táp) két csatlós követte minden lépését, akik általában felfogták az ellenfelek rohamait. Ezen kívül a játék igen gyors karakterfejlődést tett lehetővé. (A főhős elvileg csak visszanyeri az elveszett erejét.) A játék végére 8. szintű lett, de csak a főellenfél legyőzése után. Sok pénz található a játékban (különösen ha valaki minden tárgyra continual flame varázslatot bocsát, amitől drágábban lehet eladni), így a boltokból a hasznos cuccokat fel tudtam vásárolni, és a teljes csapatot alaposan felfegyverezhettem.
A titokzatos hatalom átváltozik egy fegyverré, mi választhatjuk ki, mivé, és ha szintet lépünk, új spec. képességet is választhatunk neki (pl. tűzsebzés, bénítás stb). Mivel varázslóval játszottam, senkit nem állt szándékomban megsebezni vele, így a gyógyító képességeknek vettem csak hasznát.

A feltámadt csapat bejut a várba, ahol a várúr elesett, így választásokat írnak ki. A Kingmaker célja, hogy megnyerjük a választást, amihez a kedvére kell tennünk elég sok szavazónak (céhmesternek, mert a céhek adnak le egy-egy szavazatot). Van, akihez harcolni kell, van, akinél nyomozni, van, akit le lehet fizetni, és van, aki magától támogat bennünket. Ez nem egy hack-and-slash modul, viszonylag kevés a csata, de a karakter gyorsan fejlődik mind a harctól, mind a beszélgetésektől. Nem kell (és valószínűleg nem is lehet) minden szavazót megszerezni, mert ha összejött elég szavazatunk, elindul a választás.

Miután megnyertük a választást, kinevezhetjük a vár új vezetését, majd el kell mennünk leszámolni a gonosz álarcossal, de előbb át kell vágni magunkat egy nagy halom goblinon, koboldon, orkon, duergaron (gonosz törpén) és sötételfen.

Végül a főhős még a nagyapjával is találkozik, aki szintén gnóm (vele azonos fajú), ami ritkaságnak számít zűrzavaros családjában - legalábbis az alapján, amit a családról megtudunk.

Igen hangulatos volt végigjátszani, és összesen 1-2 estébe tellett. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a régi számítógépes szerepjátékokat.

Légyölő galóca

Légyölő galóca

 

A légyölő galóca jelenti az egészséges táplálkozás csúcsát:

• 100%-ban természetes anyagokból,
• mesterséges színezőanyag és tartósítószer hozzáadása nélkül készül,
• már az ősember is ismerte,
• jól bevált, évezredek óta változatlan recept alapján.

Ha valami ennyire természetes és ennyire ősi, akkor muszáj, hogy egészséges legyen... Vagy mégsem? :)

Margaret Weis: Borostyán és vas

A Borostyán és vas (Amber and Iron) a Dragonlance világban játszódó Sötét tanítvány trilógia második része, a Borostyán és hamu folytatása.

A történet tovább bonyolódik, ismét kezd kicsit zavarossá válni, és főként Krynn világa isteneinek különféle kavarásairól szól.

A fontos szereplők között megjelenik Nuitari istenség, aki Krynn sötét holdja, és aki a fekete köpenyes varázslók patrónusa. Szintén megjelenik két követője, a két nagyon magas szintű, de valahogy nagyon idióta fekete köpenyes: a törpe és a félelf, akiknek a leírása az előző könyv végén szerepeltek. Azt hinné az ember, hogy a mágia istene kevésbé inkompetens követőkre támaszkodik. Tény, hogy a fekete köpenyesek általában individualisták, és nem az együttműködő-képességükről híresek, de ez a kettő totál képtelen együtt dolgozni.

Nagyon hangulatos tenger alatti helyszínek jelennek meg, még tengeri sárkány is szerepel. Bennem a Dark Queen of Krynn nevű számítógépes játék egy pályáját idézte fel, így kellemes nosztalgikus élményt okozott. Sajnos a következő részben nem várható tenger alatti helyszín.

Mináról kiderül, hogy azért minden gonosz istenség az ő segítségével akarja uralni Krynn világát, mert ő nem ám csak egy senki, hanem egy hiper-szuper kiválasztott, akárcsak Harry Potter vagy Luke Skywalker. Szintén kapunk némi racionális magyarázatot az előző könyv néhány érthetetlen jelentére.

A fordítás időnként nem konzisztens az előző kötettel; egyes neveket ott nem fordítottak, itt meg igen. Egy visszautalásban pedig az szerepel, hogy valaki "fogságba ejtett" szerzeteseket, holott azokat megmérgezték és meggyilkolták. A fordító valószínűleg nem olvasta az előző kötetet, és ez néhol zavaró.

Összegzésül annyit mondanék, hogy az ember azt kapja, amit vár. Korrekt, szórakoztató olvasmány, de semmi több.

Ötös skálán: 3.

Van következő része, a Borostyán és vér (Amber and Blood), de ez még nem jelent meg magyarul.