Elkészültem egy új novellával, az a címe, hogy Körbe-körbe.
Ezt a történet már elmeséltem egyszer, MAGUS kalandként. Annak idején Árnyék és Aion szerepeltek a kalandban (és egy kicsit Marabu is, de neki még a a legelején el kellett mennie).
A szerepjáték-kaland és a novella/regény más műfaj. A kaland során a játékosok rácsodálkozhatnak a világra, azt csinálnak, amit akarnak, esetleg túl hamar rövidre zárják a kalandot, és a szereplők e nagy szabadsága gyakran nem fér össze egy író koncepciójával. (Ebben a kalandban nem volt ilyen probléma, itt alaposan meg volt kötve a játékosok keze.) Ahogy a játékosok egymást szórakoztatják kaland közben, nem feltétlenül szórakoztat másokat is. Ráadásul úgy gondoltam, nem illik mások karaktereiről írni, nem illik mások karaktereit szívatni vagy különböző gondolatokat, érzéseket rájuk aggatni.
Eközben volt egy ötletem két karakterre, akikhez nem volt mese. Ők teljesen a képzelet, méghozzá az én képzeletem szüleményei, bármilyen hasonlatosság valós személyekkel kizárólag a véletlen műve. Velük azt csinálhatok, amit csak akarok. :D
fantasy, sci-fi, szerepjáték, számítógép, könyv, film, játékprogram, miazmás
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időgép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: időgép. Összes bejegyzés megjelenítése
2013-09-21
2013-05-25
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
Lehet vagy húsz éve, hogy először először olvastam T. H. White Üdv néked, Arthur, nagy király (The Once and Future King, avagy A hajdani és majdani király) című könyvét. Teljesen elvarázsolt a regény, és nagyon sokszor az eszembe jutott azóta is. Nemrég újraolvastam (újraolvasás közben majdnem elvesztettem - kész Káosz), és biztosíthatok mindenkit, a könyv továbbra is remek!
A wikipedia szerint fantasy regény, bár elég nehéz meghatározni, milyen műfajjal is állunk szemben. Merlin körül valóban megjelennek csodás elemek, és a Grál keresése során is megjelenik ilyen-olyan furcsaság (bár ez utóbbiakat tudtommal nem az író találta ki, hanem az Arthur legendából származnak). Mivel a történet szerint Merlin visszafelé él az időben, gyakran olyan dolgokról beszél, majd a távoli jövőben történnek majd meg. De az anakronizmusok nem szorítkoznak Merlinre, az író folyamatosan olyan dolgokat emleget, amelyek hangulatilag bár odaillenek, de akkor és ott nyilván nem létezhettek. Igen eredeti, amikor az író modern hasonlatokkal fest le régi eseményeket, pl. amikor egy lovag úgy csörömpöl, mint egy elszabadult villamos, vagy amikor azt írja, hogy a lovagi tornát krikettmérkőzéshez hasonlítja.
Megjelenik a történetben Robin Hood rövid időre Robin Hood is, aki Oroszlánszívű Richárd korában élhetett, a XII. században, míg Arthur az V. vagy VI. századra tehető, tehát jó hatszáz év lehet közöttük. Folyton keresztesháborúkat emlegetnek (amik Arthur korában még nem voltak), meg a pl. az Ivanhoe-ból ismerős szász-normann ellentétet, holott a normannok 1066-ban, a hastingsi csatában törtek be Angliába (a könyvben Hódító Vilmost múltbéli személyként emlegetik), Arthur pedig valószínűleg épp a szász hódítók ellen küzdött. Időnként megemlíti a író, hogy aki áruló, azt ugye agyonlövik, a fináléban Mordred pedig puskákat és ágyúkat vet be.
White könyvében az Arthur legenda időtlenül, minden időben egyszerre játszódik. Nagyon sok II. világháborúra (az író saját korára) és annak környezetére való utalás és párhuzam szerepel a könyvben. A szereplők modernül gondolkoznak, mai humanista eszméket követnek. Ezáltal a figurák sokkal maibbak, emberközelibbek, mint pl. Steinbeck Arthur királyról szóló művében.
Arthur király történetét a világ leginkább Sir Thomas Malory művéből ismeri, aki XV. században élt, és ott Arthur lovagjai is XV. századi páncélos lovagként jelennek meg. Arthur valójában jó ezer évvel korábban élt, és a lovagság akkor egészen biztosan mást jelentett. A King Arthur című 2004-ben készült filmben - tudtommal ez egy akciófilm, és még nem láttam, nem futottam össze vele - Arthur római, aki alatt összeomlik a birodalom, és Britanniában ragad, és ott rak rendet a káoszban. A Vitéz Belizár című Robert Graves könyv előszava is arról szól, hogy Belizár (Belisarius) bizánci tábornok Arthur királynak kortársa, de míg Arthurról zavaros, misztikus legendák maradtak fent, addig Belizár történetét profi történetírók írták meg, sokkal több konkrétumot, történelmi tényt ismerünk róla.
Arthur királyról a XV. századi lovagságra asszociálunk, holott a kengyel a népvándorlás korában jelent meg, és feltehetően fokozatosan, keleti irányból terjedt el Európában, így Britanniában igen későn jelenhetett meg. A rohamozó lovas a kengyelben tud megtámaszkodni ütközéskor, így amíg nem volt kengyel addig nem volt értelme a lovasrohamnak, mert ütközéskor a lovasok kirepültek volna a nyeregből. Nem hiszem, hogy Arthur korában széles körben elterjedt lett volna a kengyel Britanniában, így nem beszélhettünk lovagi tornákról, legalábbis a ma ismert értelmében biztosan nem. Lényeg, hogy az Arthur legenda klasszikus feldolgozásai is hemzsegnek az anakronizmusoktól.
White regénye négy részből áll, ezek korábban külön-külön jelentek meg, különböző időben készültek, és az író később fésülte őket össze. Az első könyv Arthur ifjúkoráról szó, és arról, ahogy király lesz. Ez egy könnyed, vicces történet, ahol Merlinnel, a habókos öreg varázslóval különös kalandokat él át Arthur. Sok szó esik Pellinore királyról, aki szintén egy igen komikus mellékszereplő. A második könyvben Arthur ifjú felnőtt, aki épp megszilárdítja hatalmát. Merlin időközben fiatalodott (ő ugyanis visszafelé él az időben), bölcs tanácsokat ad. Továbbra is vannak vicces szálak, ahogy Pellinore a Csahos Fenevadat (Questing Beast) űzi, de fokozatosan megjelennek komor szálak is. A harmadik történet főhőse nem Arthur, hanem Sir Lancelot, akit ez a könyv igen szerencsétlennek, esendőnek mutat be. Hiába ő a legnagyobb lovag, folyamatosan küzd önmagával, és többnyire elbukik. A harmadik könyv romantikus történet, Lancelot és Guinevere viszonyára - és szegény Arthurra - fókuszál, és itt keresik a lovagok a Grált is. Itt is vannak poénok, de már csak elvétve, tragédia van a levegőben. A negyedik könyv igen rövid, a Kerekasztal széthullásáról szól, és lezárul Arthur története is.
Az Üdv néked, Arthur, nagy király egészen furcsa, sokszínű könyv. Egyes részei viccesek, már-már a Gyaloggaloppot juttatják az ember eszébe, más részei meghatóak vagy elgondolkodtatóak. Ez a különös összetétel az egyik legjobb könyv, amit olvastam. Megismertette és megszerettette velem az Arthur-legendát, és azóta sok-sok könyvet olvastam róla.
Ötös skálán: 5.
Itt egy másik leírása a könyvről.
Itt most elérhető maga a könyv, bár ez nem tudom, legális-e így.
A wikipedia szerint fantasy regény, bár elég nehéz meghatározni, milyen műfajjal is állunk szemben. Merlin körül valóban megjelennek csodás elemek, és a Grál keresése során is megjelenik ilyen-olyan furcsaság (bár ez utóbbiakat tudtommal nem az író találta ki, hanem az Arthur legendából származnak). Mivel a történet szerint Merlin visszafelé él az időben, gyakran olyan dolgokról beszél, majd a távoli jövőben történnek majd meg. De az anakronizmusok nem szorítkoznak Merlinre, az író folyamatosan olyan dolgokat emleget, amelyek hangulatilag bár odaillenek, de akkor és ott nyilván nem létezhettek. Igen eredeti, amikor az író modern hasonlatokkal fest le régi eseményeket, pl. amikor egy lovag úgy csörömpöl, mint egy elszabadult villamos, vagy amikor azt írja, hogy a lovagi tornát krikettmérkőzéshez hasonlítja.
Megjelenik a történetben Robin Hood rövid időre Robin Hood is, aki Oroszlánszívű Richárd korában élhetett, a XII. században, míg Arthur az V. vagy VI. századra tehető, tehát jó hatszáz év lehet közöttük. Folyton keresztesháborúkat emlegetnek (amik Arthur korában még nem voltak), meg a pl. az Ivanhoe-ból ismerős szász-normann ellentétet, holott a normannok 1066-ban, a hastingsi csatában törtek be Angliába (a könyvben Hódító Vilmost múltbéli személyként emlegetik), Arthur pedig valószínűleg épp a szász hódítók ellen küzdött. Időnként megemlíti a író, hogy aki áruló, azt ugye agyonlövik, a fináléban Mordred pedig puskákat és ágyúkat vet be.
White könyvében az Arthur legenda időtlenül, minden időben egyszerre játszódik. Nagyon sok II. világháborúra (az író saját korára) és annak környezetére való utalás és párhuzam szerepel a könyvben. A szereplők modernül gondolkoznak, mai humanista eszméket követnek. Ezáltal a figurák sokkal maibbak, emberközelibbek, mint pl. Steinbeck Arthur királyról szóló művében.
Arthur király történetét a világ leginkább Sir Thomas Malory művéből ismeri, aki XV. században élt, és ott Arthur lovagjai is XV. századi páncélos lovagként jelennek meg. Arthur valójában jó ezer évvel korábban élt, és a lovagság akkor egészen biztosan mást jelentett. A King Arthur című 2004-ben készült filmben - tudtommal ez egy akciófilm, és még nem láttam, nem futottam össze vele - Arthur római, aki alatt összeomlik a birodalom, és Britanniában ragad, és ott rak rendet a káoszban. A Vitéz Belizár című Robert Graves könyv előszava is arról szól, hogy Belizár (Belisarius) bizánci tábornok Arthur királynak kortársa, de míg Arthurról zavaros, misztikus legendák maradtak fent, addig Belizár történetét profi történetírók írták meg, sokkal több konkrétumot, történelmi tényt ismerünk róla.
Arthur királyról a XV. századi lovagságra asszociálunk, holott a kengyel a népvándorlás korában jelent meg, és feltehetően fokozatosan, keleti irányból terjedt el Európában, így Britanniában igen későn jelenhetett meg. A rohamozó lovas a kengyelben tud megtámaszkodni ütközéskor, így amíg nem volt kengyel addig nem volt értelme a lovasrohamnak, mert ütközéskor a lovasok kirepültek volna a nyeregből. Nem hiszem, hogy Arthur korában széles körben elterjedt lett volna a kengyel Britanniában, így nem beszélhettünk lovagi tornákról, legalábbis a ma ismert értelmében biztosan nem. Lényeg, hogy az Arthur legenda klasszikus feldolgozásai is hemzsegnek az anakronizmusoktól.
White regénye négy részből áll, ezek korábban külön-külön jelentek meg, különböző időben készültek, és az író később fésülte őket össze. Az első könyv Arthur ifjúkoráról szó, és arról, ahogy király lesz. Ez egy könnyed, vicces történet, ahol Merlinnel, a habókos öreg varázslóval különös kalandokat él át Arthur. Sok szó esik Pellinore királyról, aki szintén egy igen komikus mellékszereplő. A második könyvben Arthur ifjú felnőtt, aki épp megszilárdítja hatalmát. Merlin időközben fiatalodott (ő ugyanis visszafelé él az időben), bölcs tanácsokat ad. Továbbra is vannak vicces szálak, ahogy Pellinore a Csahos Fenevadat (Questing Beast) űzi, de fokozatosan megjelennek komor szálak is. A harmadik történet főhőse nem Arthur, hanem Sir Lancelot, akit ez a könyv igen szerencsétlennek, esendőnek mutat be. Hiába ő a legnagyobb lovag, folyamatosan küzd önmagával, és többnyire elbukik. A harmadik könyv romantikus történet, Lancelot és Guinevere viszonyára - és szegény Arthurra - fókuszál, és itt keresik a lovagok a Grált is. Itt is vannak poénok, de már csak elvétve, tragédia van a levegőben. A negyedik könyv igen rövid, a Kerekasztal széthullásáról szól, és lezárul Arthur története is.
Az Üdv néked, Arthur, nagy király egészen furcsa, sokszínű könyv. Egyes részei viccesek, már-már a Gyaloggaloppot juttatják az ember eszébe, más részei meghatóak vagy elgondolkodtatóak. Ez a különös összetétel az egyik legjobb könyv, amit olvastam. Megismertette és megszerettette velem az Arthur-legendát, és azóta sok-sok könyvet olvastam róla.
Ötös skálán: 5.
Itt egy másik leírása a könyvről.
Itt most elérhető maga a könyv, bár ez nem tudom, legális-e így.
2012-05-20
Pierrot - Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje
Pierrot nevét a Megasztárból ismerem, ott ő volt a egyik kreatív fickó. Szélesi Sándor nevét fantasy-szerető emberként viszont igen jól ismerem, és - először a Monas apó novellákból - megtanultam, hogy amin Szélesi Sándor neve szerepel, az baromi jó tud lenni.
A Jumurdzsák gyűjűje műfaját tekintve a Da Vinci kódhoz hasonló nyomozás, némi időutazással megspékelve. Leonardo Da Vinci szerepét itt Gárdonyi Géza tölti be, a Mű pedig az Egri csillagok (a Hely pedig természetesen Eger). Érdekes magyarázattal áll elő, hogy hogyan kerülhetett az Egri csillagokba egy félszemű török, aki megszállottan keresi a gyűrűjét. A könyvben elképesztően jó ötletek vannak!
Sajnos, de valahogy mégsem jött át. Néha úgy éreztem, logikai bukfencek vannak benne, ami megöl egy Da Vinci kód-jellegű regényt. Ha a rosszemberek nem ügyködnének annyit, hogy ne derüljön fény a tetteikre, akkor nem is derülne rájuk fény. Túl sok túl véletlen is történik a regényben, és nem elég logikus a cselekmény. Miért lőnek rá valakire látszólag ok nélkül egy időutazós regényben? Nyilván azért, nehogy csináljon majd valamit a későbbiekben, valami olyat, ami még fel sem merült benne, de időutazó ellenfele tudja, hogy majd előbb-utóbb felmerül. Erre kiderül, hogy egy Google-keresés miatt lőnek rá... na ne! Azt sem értettem meg, miért kell a főhősnek amerikainak lennie. Semmi szerepe nincsen, hogy amerikai, ugyanakkor nehezen elképzelhető egy olyan amerikai figura, aki akcentus nélkül beszél magyarul, betéve ismeri az Egri csillagokat, de még soha nem járt Magyarországon, és nem tart kapcsolatot magyarokkal. Amilyen jó ötletek vannak benne, legalább akkorák a lyukak is.
Rákerestem én is a Google-ön (csak nehogy rám is tüzet nyisson valaki emiatt). Eszerint a Jumurdzsák gyűrűje eredetileg számítógépes játék volt, amit Eger népszerűsítésére készítettek. Van róla még jumurdzsakgyuruje.hu is. A könyv a számítógépes játékból készült. Ha a játékot (és Eger népszerűsítését) külföldieknek is szánták, az magyarázza az amerikai főhős személyét.
Szeretem ezt a műfajt, és szívesen olvasok időutazásról is. Annak is örülnék, ha több Da Vinci kód-jellegű könyv jelenne meg magyar környezetről. A konkrét regényt viszont valahogy elég kuszának éreztem, de egynéhány benne lévő ötlet igen megragadta a fantáziámat.
Ötös skálán: 3.
2012-05-29: Meggondoltam magam, túlságosan lezúztam a regényt, pedig nagyon szerettem olvasni, és azóta is sokat jut az eszembe. A jó dolgok egy részéről azért nem írtam, mert spoiler lett volna. Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen művek.
Ötös skálán: 4.
Ma találkoztam egy könyvesboltban a következő részével, amely Az ördög köve nevet viseli. Úgy fest, amikor az szerepelt a könyvön, hogy Johnatan Hunt kalandok, akkor a többesszámot komolyan kell venni! :)
A Jumurdzsák gyűjűje műfaját tekintve a Da Vinci kódhoz hasonló nyomozás, némi időutazással megspékelve. Leonardo Da Vinci szerepét itt Gárdonyi Géza tölti be, a Mű pedig az Egri csillagok (a Hely pedig természetesen Eger). Érdekes magyarázattal áll elő, hogy hogyan kerülhetett az Egri csillagokba egy félszemű török, aki megszállottan keresi a gyűrűjét. A könyvben elképesztően jó ötletek vannak!
Sajnos, de valahogy mégsem jött át. Néha úgy éreztem, logikai bukfencek vannak benne, ami megöl egy Da Vinci kód-jellegű regényt. Ha a rosszemberek nem ügyködnének annyit, hogy ne derüljön fény a tetteikre, akkor nem is derülne rájuk fény. Túl sok túl véletlen is történik a regényben, és nem elég logikus a cselekmény. Miért lőnek rá valakire látszólag ok nélkül egy időutazós regényben? Nyilván azért, nehogy csináljon majd valamit a későbbiekben, valami olyat, ami még fel sem merült benne, de időutazó ellenfele tudja, hogy majd előbb-utóbb felmerül. Erre kiderül, hogy egy Google-keresés miatt lőnek rá... na ne! Azt sem értettem meg, miért kell a főhősnek amerikainak lennie. Semmi szerepe nincsen, hogy amerikai, ugyanakkor nehezen elképzelhető egy olyan amerikai figura, aki akcentus nélkül beszél magyarul, betéve ismeri az Egri csillagokat, de még soha nem járt Magyarországon, és nem tart kapcsolatot magyarokkal. Amilyen jó ötletek vannak benne, legalább akkorák a lyukak is.
Rákerestem én is a Google-ön (csak nehogy rám is tüzet nyisson valaki emiatt). Eszerint a Jumurdzsák gyűrűje eredetileg számítógépes játék volt, amit Eger népszerűsítésére készítettek. Van róla még jumurdzsakgyuruje.hu is. A könyv a számítógépes játékból készült. Ha a játékot (és Eger népszerűsítését) külföldieknek is szánták, az magyarázza az amerikai főhős személyét.
Szeretem ezt a műfajt, és szívesen olvasok időutazásról is. Annak is örülnék, ha több Da Vinci kód-jellegű könyv jelenne meg magyar környezetről. A konkrét regényt viszont valahogy elég kuszának éreztem, de egynéhány benne lévő ötlet igen megragadta a fantáziámat.
2012-05-29: Meggondoltam magam, túlságosan lezúztam a regényt, pedig nagyon szerettem olvasni, és azóta is sokat jut az eszembe. A jó dolgok egy részéről azért nem írtam, mert spoiler lett volna. Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen művek.
Ötös skálán: 4.
Ma találkoztam egy könyvesboltban a következő részével, amely Az ördög köve nevet viseli. Úgy fest, amikor az szerepelt a könyvön, hogy Johnatan Hunt kalandok, akkor a többesszámot komolyan kell venni! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)