Szívesen olvasok/nézek a skandináv műveket, sok jó skandináv krimivel találkoztam. Másképp látják a világot, mint az amerikaiak, másképp, mint a franciák vagy a németek, és végképp másképp, mint mi. A tetovált lány mégsem tetszett annyira.
A krimi angol címe The Girl with the Dragon Tatoo (a lány, akin sárkánytetoválás van) már mást jelent (vajon miért hagyták ki a magyar címből a sárkányokat), az eredeti svéd cím pedig valami olyasmi, hogy "férfiak, akik gyűlölik a nőket". A rózsa neve azért kapta ezt a címet, hogy a cím ne utaljon a tartalomra, és ne irányítsa az olvasót pl. a könyv bűnügyi szálára. Itt ez nem volt szempont. A "férfiak, akik gyűlölik a nőket" bizony sokat elárul a könyv cselekményéről, mert ez amolyan "megerőszakolós" könyv. A fejezetek közben idézett statisztikákból azt is megtudjuk, hogy Svédországban alapvetően szinte mindenkit megerőszakolnak - előbb-utóbb. A svédek egyik részét megerőszakolják, egy másik részük csak azért tekinthető svédnek, mert ő erőszakol meg valakit. Ez érthető, hiszen nem akar a svédek előbbi, megerőszakolt részéhez tartozni, bár - ahogy azt a könyvből is látjuk -, ha valaki azok közé a svédek közé tartozik, akik megerőszakolnak valakit, attól még lehet, hogy őt is megerőszakolják... Szóval, ez nem segít... Mindegy...
A szereplőket majdnem mind ugyanúgy hívják, lényegében a keresztnevük tér el, és az embernek olyan érzése van, mintha egy IKEA katalógusban keresné a gyilkost. Kiszúrni egyébként könnyű, hiszen szinte minden szereplő dilis, őrült vagy elmeháborodott és/vagy náci háborús bűnös, és csak egyvalaki van köztük, aki teljesen normális rendes ember - illetve annak tűnik. Nos, hát ő az.
A könyv főhőse egy rendkívül szimpatikus, lovagias, okos, vonzó és szerény újságíró, akit a szerző valószínűleg önmagáról mintázott. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy egész egyszerűen képtelen a monogámiára, és minden nőnemű lénnyel lefekszik, akik persze mind szívesen le is fekszenek vele.
A másik főhős a címszereplő, a tetovált lány (aki egy tetovált lány), aki amolyan női esőember. Kicsit különc, nehezen illeszkedik be a társadalomba (gyámság alá is vették, és az egyik gyámja meg is erőszakolja, lévén mindketten svédek), ugyanakkor zseniális nyomozó, és bárkiről bármit ki tud deríteni. Később kiderül, hogy azét tud mindenkiről mindent, mert ő a világ legjobb hackere, és szerencsére akik után nyomozni kell, azok mind számítógépeken élik a magánéletüket.
A hackersége furcsa, mert egyszer sem látjuk, hogy csak úgy hackelne vagy egyéb módon képzené magát hackerileg. Később az is kiderül, hogy azért ő a világ legjobb hackere, mert van egy barátja, aki a világ második legjobb hackere, és ez a barátja írt egy programot, amivel bárhova be lehet törni. Ő pedig be is tör bárhova. (A könyvben persze csak Macintosh gépekre tör be, mert a könyvben mindenkinek csak Macintosha van. Az író erős almafanatikus lehetett Steve Jobs legnagyobb örömére.) Hmm... Szóval azért ő a világ legjobb hackere, mert le tud futtatni egy más által írt programot? Az ilyen népséget tudtommal "script kiddie"-nek hívják, megvetendő lények, nem tekintendők hackernek, nem rendelkeznek igazi tudással.
A cselekmény közben pörög. Egy őrült milliárdos felkéri az újságírót, hogy nyomozzon ki egy nagyon-nagyon régi gyilkosságot, aminek a felderítésére a milliárdos hatalmas vagyonokat elköltött már. A gyilkosság, ami nem is biztos, hogy megtörtént, már annyira régi, hogy senkit sem érdekel, és a milliárdoson kívül már mindenki lemondott róla, hogy valaha valaki megfejti, de hősünknek (hőseinknek) természetesen sikerül, bár közben a könyv lényegében minden szereplőjét megerőszakolja valaki, vagy legalább kiderül róluk, hogy megerőszakolták őket. Ennyi.
Ötös skálán: 3, nem értem miért akkora durranás.
A tetovált lány csak az írója halála után jelent meg és aratott óriási sikert. De végül akkora siker lett, hogy az író még két folytatást is készített hozzá, ami egy halottól szerfelett figyelemre méltó teljesítmény.
