Castamere-i esők

Nem nézem a Tűz és jég dala (Trónok harca) tévésorozatot (most épp HBO-m sincs), csak a könyvet olvastam, de tudom, hogy a sorozatnak is nagy kultusza van. (A sorozat első két részét láttam csak, az tetszett, színvonalas feldolgozásnak tűnik.) Most épp azon háborog a fél Internet, hogy micsoda mészárlást végzett a szerző a Vörös Nászon, milyen kegyetlenül bánik a főszereplőivel, és milyen galádul teszi el láb alól a szimpatikus alakokat.

Szerintem nem is olyan kegyetlen G. R. R. Martin. Nézzük csak, kik is haltak meg eddig a főszereplők közül? (A következőkben *-gal jelölöm, akik biztosan és végérvényesen meghaltak, és nem valószínű, hogy még előkerülnek.)

*Eddard Stark meghalt, de - messziről nézve - neki ez volt a dolga. Ő olyan figura, mint Leto Atreides (az idősebb, tehát Paul apja) a Dűnében. Hihetetlenül szimpatikus szereplő, aki kőkemény, szilárd erkölcsi elveket követ, és erkölcsi alapot ad tovább utódjainak/utódjának, de épp egyenessége és becsületessége miatt nem képes életben maradni az udvari intrikák világában. Eddard az apafigura, és az a történet, hogy ő elbukik, és a történet a gyerekeiről szól. A regénynek viszonylag kis részében (az eddig megjelent könyvek ötödében) szerepelt, de az első könyv hosszúsága miatt ez is jelentős szerepet jelentett.

*Robb Stark felel meg Paul Atreidesnek, de ez nem a Dűne. Félelem és gáncs nélküli szuperhős, aki minden csatát megnyer, aki mindig győz, és akiért rajonganak az emberek. Kezdettől fogva gyanús volt nekem, hogy Robbal nem stimmel valami, mert egyedül ő (és Rickon) nem volt nézőpont-karakter. Robbot mindig kívülről láttuk, mindig Catelyn vagy Bran szemén keresztül néztük, vagy mindig csak elmesélték, hogy győzött a csatában. Nem volt nézőpont-karakter, ebből gondoltam, hogy az író halálra ítélte, és ki fogja írni a történetből. Azt hittem, egyszer csak megorgyilkoltatják, csatát veszít, de ehhez képest sokáig húzta, és igen látványos módon távozott a történetből. Persze ez, hogy nem nézőpont-karakter csak a regényben látványos, a filmben lehet, hogy nem jön le. A Dűne Paul Atreidese sokáig főszereplő, de végül elbukik, és az jelenti a számára a "győzelmet", amikor olyan idővonalra téved, amit nem ismer, amiről nem tudja, hogy katasztrófába torkollik. A Dűne regényekben - messziről nézve - nem ő, hanem a fia, Leto, az Istencsászár a meghatározó figura, apjáról úgy nyilatkozik, hogy nem vállalta fel azt az áldozatot, amit ő később meghozott.

Catelyn Stark is meghalt. Ez igaz, de ugyanakkor az is látszik, hogy az ő története még nem ért véget... xD

*Robert király is meghalt (akiről feltehetően Robb a nevét kapta), de ő nem volt főszereplő. A szerepe az volt, hogy ideiglenes nyugalmat biztosított, ami után robbanhatott a helyzet.

*Renly is meghalt, de ő nem volt főszereplő, és alig-alig volt hatása a történetre.

*Joffrey meghal, és érte nem kár. De ő nem főszereplő, és nem is szimpatikus egy csöppet sem.

Davos is meghalt - lefejezték - de később, a Sárkányok táncában kiderült, hogy mégis a helyén van a feje.

Brienne is meghalt, őt felakasztották, de a Sárkányok táncában előkerült egy villanásra.

*Lord Tywin valóban meghalt, ő meghatározó alak volt, de nem főszereplő. Elvileg csúnya véget ért, bár ahhoz képest, hogy mekkora szemétláda volt, nem eléggé...

Bran és Rickon is meghaltak, a szurokba mártott fejüket ki is tűzték elrettentésül. Később kiderült, hogy mégis élnek.

Meghalt *Mormont parancsnok, de ugyan hogyan lehetne Havas Jon az Őrség parancsnoka (és az új szuperhős Robb helyett), ha a parancsnok élve marad.

Meghalt *Oberyn, a Vörös Vipera, ő igen különös szereplő volt, bár alig egy villanásnyi szerepe volt. Remek példája annak a regényben, hogy egy viszonylag jelentéktelen mellékszereplő is hirtelen magához ragadhatja a kezdeményezést, és egészen elképesztő dolgokat művelhet. Ő nem volt főszereplő.


Meghalt Gregor Clegane is, és érte nem kár. Csakhogy megjelent egy Ser Robert Strong nevű különös lovag, aki akkora, mint a Lovagló Hegy volt. Könnyen lehet, hogy ő Gregor Clegane, akibe Cersei nekromatája új életet lehelt. Ha a fejét valóban átadták a doraniaknak, akkor igen rosszul nézhet ki.

Meghalt Sandor Clegane, az egyik legkülönösebb, legérdekesebb mellékszereplő volt. Szurkoltam neki, hogy összejöhessen Sansa Starkkal, mert meg voltam győződve, hogy egymásnak teremtette őket G. R. R. Martin. Sandor mégis meghalt, bár igen dicstelen módon belehalt sebeibe. Ezt nem láttuk ugyan, de semmi jel nem mutatott arra, hogy élne. Benne van a levegőben, hogy nem halt meg, csak beállt szerzetesnek. Élete fő vágya az volt, hogy megölje a testvérét, Gregort, a testvérgyilkosság pedig nem az ő műfaja. Ha Gregor valóban előkerült élőholtként - amire nagy esély van - tutira visszajön Sandor is, és most úgy ölheti meg, hogy az nem testvérgyilkosság. Talán még Sansa Stark is az övé lehet...

Meghalt Mance Rayder, ráadásul őt nem a színfalak mögött tették el láb alól, hanem mindenki szeme láttára égették halálra. Később mégis kiderült, hogy csak csel volt az egész, és nem is (őt) égették meg.

A Sárkányok Tánca legvégén merényletet követnek el Havas Jon ellen, úgy tűnik sikerrel. Mégis úgy gondolom, túléli. Spekulációim szerint ő lesz majd a mindenség örököse és ura.


Konklúzió:

1. Egyáltalán nem igaz, hogy G. R. R. Martin össze-vissza gyilkolászná a szimpatikus főszereplőket. Igazság szerint alig halt meg fontos szereplő a történet során, és a többségük feltámad.
2. A Trónok harca nem egy végtelenített sorozat. Van eleje, van (illetve lesz) vége, a történet valahonnan valahova halad. A status quo változik - méghozzá gyakran, és időnként tényleg eltesznek láb alól szereplőket. Ez a műfaj sajátja. Ehhez képest az író igenis kesztyűs kézzel bánik a szimpatikus szereplőkkel.

Az író nem az erősekről ír. Az erősek meghalnak. A fontos szereplők mind gyengék, kiszolgáltatottak, nyomorékok, kitaszítottak. Jó példa Jaime, a Királyölő, aki akkor kezd el szerepelni, akkor válik nézőpont-karakterré, amikor megnyomorodik.

Koboldok és tündérek

A Koboldok és tündérek (Shadow of the Elves) egy fantasy rajzfilmsorozat. Én a Minimaxon találkoztam vele. Gyerekeknek adják, de meghökkentően érdekes, ötletes, és - habár két harcoló népről szól - a békés értékek dominálnak. A mai gyerekfilmek között ez a mély pacifizmus meghökkentő. Manapság mindenki a "rosszakat" akarja legyőzni...

A tündérek békés, barátságos népség, aranyos, pici szárnyacskáik vannak. Apró jószágok, kb. a békákkal és az egerekkel vannak egy súlycsoportban, még használják is őket igavonónak vagy házillatként. Demokratikus társadalomban élnek, amit egy tanács irányít. A tanács főbb tagjai azért varázslók is, mert ők láthatóan egyenlőbbek a többieknél. A koboldok is hasonló méretűek, de nincs szárnyuk, és ők erősen militarista népség. Egy diktátor uralja őket, és el akarják foglalni a tündérek földjét. Mindkét népnek hegyes a füle, mert az úgy kell.

Ugyanakkor a történet nem arról szól, hogy a tündérek a jók, és a koboldok a rosszak, és a jók alaposan legyőzik a rosszakat. Mindkét oldalon vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők, és habár a koboldok és a tündérek alapvetően harcban állnak, a legtöbb rész arról szól, hogy mégis együttműködnek.

A két főszereplő a tündérek egyik tanácsosának a lánya és a koboldok egyik délceg hadvezére, akik közt montague-capulet szerelem bimbózik. Az egyes epizódokban általában ők kerülgetik egymást. Mindkét oldalon vannak értékek, és a szereplők közt elég furcsa viszonyok, kötöttségek és függelmi kapcsolatok vannak. Például, a kobold kapitány szíve mélyén is kobold, tenni akar népéért. A diktátor a főnöke, teljesíti a kapott parancsokat, bár néha nem jó szívvel. Szimpatizál a tündérekkel, és nem szívesen bántja őket, erős igazságérzete is van, a kis tündérlányba meg rettentően bele van zúgva. Ő ezen érzelmek közt egyensúlyoz.

Az egyik epizódban például a következő történt:
A koboldok diktátora megbetegedett, influenzás lett szegény. A koboldoknak nincsen gyógyítójuk, csak a flúgos feltalálójuk kúrálja a diktátort, bár jobb lenne, ha nem tenné... Elküldik a kapitányt, hogy szerezzen gyógyítót. A kapitány a tündérekhez megy segítségért, meg is találja a gyógyítót az erdőben, amint egymagában gyűjtögeti a növényzetet. Megszólítja, hogy segítséget kérjen, mire az - látván, hogy a koboldok már a spájzban vannak - szárnyra kap, és elrepül, de közben baleset éri. A kapitány begyűjti a kába gyógyítót, és elviszi a koboldokhoz. A tündérek látják, hogy a kobold kapitány elhurcolja a magatehetetlen gyógyítót, és egy csapatuk behatol a koboldok erődjébe, hogy kiszabadítsa. A gyógyító közben magához tér, és látja, hogy a diktátor beteg. A páciens az páciens (még ha egyébként diktátor, akkor is betegállományban van), így hát kikúrálja. A diktátor jobban lesz, nagyon hálás, de börtönbe záratja a tündér gyógyítót, mert ellenség (sőt, az ellenség vezető tanácsának egyik tagja), és a kobold kapitány hiába lobbizik az érdekében. Végül egy titokzatos idegen harcos jelenik meg, akin csuklya van (de feltűnően hasonlít a kobold kapitányhoz), és kiszabadítja a gyógyítót, és visszajuttatja az övéihez, így a tündér lány is megbékél, és lehet happy end.