A következő címkéjű bejegyzések mutatása: számítógép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: számítógép. Összes bejegyzés megjelenítése

2012-01-12

XKCD: Game AIs

Az XKCD arról, hogy milyen játékot mennyire ügyesen játszanak a számítógépek mesterséges intelligenciái. Az XKCD általában humoros, elgondolkodtató ábrákat/képregényeget közöl.



A játékok egy részét megoldották, azaz van olyan algoritmus, amivel egy számítógép tökéletesen játszhat. A 3x3-as amőba (tic-tac-toe) esetén ez elég egyszerű, de eszerint a dáma is ide tartozik.

Különösen érdekes, amit a sakkról írt: eszerint 1996-ban fordult elő először, hogy számítógép megverte a legjobb ember sakkozót, de - a gépek fejlődésével - utoljára 2005-ben győzött ember sakkozó a legjobb gép ellen, és azóta mindig a gép nyer (!). A sakkot még nem oldották meg, és nem oldották meg a reversi (avagy othello) nevű játékot sem, de itt manapság a gépek legyőzik az embereket. (Engem a mobiltelefonomon futó sakkprogramok a közepes nehézségi szinten már következetesen laposra vernek.)

Jó látni, hogy StarCraft esetén a legjobb ember még legyőzi a legjobb gépet. :D Ha jó programot írnak a gépre, emberfeletti ügyességgel (micro) rendelkezhet, erre példa ez a videó. Várható, hogy előbb-utóbb a gépek ezekben a játékokban is legyőzik az embert.

Mi marad nekünk? XKCD szerint a Calvinball (ahol az a szabály, hogy nincsenek szabályok, illetve bármikor bárki, bármilyen idióta szabályt hozhat), és a seven minutes in heaven (két tinédzser bezárkózik egy sötét szobába, és 7 percig azt csinálnak egymással, amit akarnak), ami nem kimondottan stratégiai játék... vagy mégis?


2011-11-06

Cory Doctorow: Kis testvér (Little Brother)

A Kis testvér egy nem is igazán scifi könyv a nem is igazán távoli jövőben. A könyv szereplői amerikai iskolás gyerekek, akik egy nap lelépnek a suliból, és egyszer csak... Bumm, terroristák felrobbantanak egy hidat a közelükben. Nem sérülnek meg, és a terroristákról sem tudunk meg semmit, nem tudjuk, kik robbantottak, miért tették, mert ez a könyv nem erről szól.


A hatóságok biztos, ami biztos alapon begyűjtenek mindenkit, aki a közelben van, jó alaposan kihallgatják, sőt kivallatják őket, és erős pressziót gyakorolnak rájuk, hogy vallják terroristának magukat, és csak napokkal később engedik szabadon őket. Sőt, nem is engednek el mindenkit, az egyik gyerek eltűnik, róla mindenki azt hiszi, a bombatámadásban halt meg.

A terrorizmus-veszélyre hivatkozva drákói intézkedéseket hoznak, megkezdődik az állampolgárok nagyüzemi megfigyelése, megállítása, átkutatása, igazoltatása, és kirúgnak/eltávolítanak/megfélemlítenek mindenkit, aki ezt szóvá teszi.

A könyv arról szól, hogy a tinédzserek különféle trükkös eszközökkel elkerülik a megfigyelést, és bomlasztani kezdik a rendszert. Tiltakoznak, összezavarják a megfigyelő eszközöket, földalatti mozgalmat szerveznek, lehallgathatatlan és megfigyelhetetlen kommunikációs csatornákat alakítanak ki, és szívatják a hatóságokat, ahogy csak lehet. A könyv címe, a Kis testvér arra utal, hogy nemcsak a Nagy Testvér figyelhet; a kis testvérek az állampolgárok (itt: gyerekek), akik a Nagy Testvért figyelik. Érdekes, valós társadalmi jelenség, hogy a mindenütt jelenlévő mobiltelefon-kamerák miatt a Nagy Testvér sem sérthetetlen. A rendőri túlkapásokról videófelvétel készülhet és az Internet adta lehetőségekkel ez pillanatok alatt széles körben elterjedhet.

A könyv nemcsak regény, de ismeretterjesztő mű is. Nagyon sok, a témához kapcsolódó eszközt, technológiát, mozgalmat és eseményt bemutat, és közelhozza az olvasót a szereplők hacker-mentalitásához, és igyekszik bemutatni a hacker-szubkultúrát. A könyvben bemutatott eszközök/technikák nagy része - pl. mind az anonim internetezést lehetővé tévő TOR, mind a titkosított és aláírt levelezést lehetővé tevő PGP - létezik, vagy akár létezhetne is. (A könyvben szereplő Paranoid Linux nem létezett, de a könyv ihletésére ezt is létrehozták.)

A könyv annyiban scifi, hogy a főhős alaposan beleköt a hatóságokba, és ezek után végül is megússza, és a könyvnek így is jó vége van.

A szerző, Cory Doctorow nemcsak író, de ismert blogger és internetes szabadságjogi aktivista. Széles körű ismeretekkel rendelkezik különféle internetes anonimitást biztosító technológiákról. Még a jegygyűrűjét is egy ismert kriptográfus / biztonságtechnikai szakember, Bruce Schneier tervezte. :] (Cory Doctorow nem azonos azzal a Doctorow-val, aki a Ragtime című - egyébként szintén nagyon szuper  - könyvet írta.)