2011. május 24., kedd

Andrzej Sapkowski: Vaják - Az utolsó kívánság (Witcher/Wiedźmin)

Egy bevásárlóközpontban láttam meg a Vaják - Az utolsó kívánság című könyv hirdetését, egy nagy plazmatévén villogot a "vaják" felirat. A Google-ből megtudtam, hogy egy híres, külföldön sikeres fantasy könyvről van szó, így gondoltam, én is veszek egyet. Volt ilyen számítógépes játék is, aminek "véletlenül" épp most jön ki a második része, de azt nem ismertem. Nagy felzúdulást váltott ki a játékot ismerők körében, hogy a "witcher" szót a magyar "vaják" szóval fordították, bár szerintem az sehogy sem illett volna a magyar szövegbe. Ugyanakkor a vaják/vajákos szerintem is mást jelent, az bennem amolyan "sötét szobában kotyvasztós" hangulatot idéz, míg a könyv karddal mászkáló, varázslatokat használó, szörnyekre vadászó akcióhős figuráról szól. Én lehet, hogy pl. a "boszorkányvadász" kifejezésre fordítottam volna a witchert.

Nagyon kellemes, rendkívül hangulatos olvasmány volt, megfelelően ötvözte a kalandot, a humort, a sötét, horror elemeket, valamint a felnőtteknek való kiszólásokat. Egymástól független novellákból áll, ezeket a főhős személye (illetve néhány közös szereplő) fűz össze. Az egyes novellák általában valamilyen mesés elemre épülnek, és e mesés elem köré felépített aranyos kis ötletet dolgoznak ki; szinte mindegyik egy-egy igazi gyöngyszem. Olvashatunk elvarázsolt királylányról, szépségről és szörnyetegről (néha már-már felsejlett előttem a Disney film egy-egy jelenete), királylányról, akit a mostohája egy varázstükör tanácsára kiküld az erdőbe egy vadásszal, hogy az ölje meg stb. Ugyanakkor mindegyik mesében van egy kis csavarás, amitől az mégsem az, ami, és az író trükkös módon szövi össze a mesét a saját történetével. A mese-hivatkozás, illetve az ebből adódó furcsa humor nem rontja el a könyv sötét, baljós hangulatát.

A könyv mesékre (köztük gyakran Grimm mesékre) és a szláv (vagy lengyel) mítosz- és mondavilágra épít, ami érdekes hangulatot kölcsönöz neki. (Igaz, már önmagában az felüdülést tud jelenteni, ha egy könyvben nem a szabvány AD&D szörnyek jönnek szembe.) A szörnyek, mifenék és más csúfságok egyediek, érdekesek, és meghökkentő fordulatokra képesek: az ördög (vagy inkább ödreg) békés, és a szépség és a szörnyeteg viszonya is meghökkentő fordulatot vesz.

Jó pont, hogy nem "kaszabolós" fantasy könyv. Egy idő után már tartom izgalmasnak, ha egy könyv arról szól, hogy Drizzt do'Urden levág ötmillió orkot. (Az első harminc még talán OK, százhetven körül már baromira unalmas, kétszáz felett pedig már módfelett idegesítő.) A Vaják nem arról szól, hogy verekednek (vagy varázsolnak), hanem a mesékben felvetett problémát fejti ki az író. A szereplők beszélgetnek a három kívánságról, vagy az erdőben eltévedt király megmentőjének odaígért gyermekről, és közben a főhős vaják egy szörny levadászásán (vagy épp megszabadításán) munkálkodik. Szintén tetszett, hogy bár a Vaják világa sötét, mégis viszonylag kevesen halnak meg a könyvben, és az író nem tünteti fel pozitív fényben azt, aki levág másokat, még akkor sem, ha pont a főszereplő teszi ezt.

Nekem nagyon tetszett a Vaják - Az utolsó kívánság, kifejezetten felüdítő olvasmány, mindenkinek ajánlom, aki szereti a fantasyt, a meséket és a jó ötleteket.