Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Szárnyas fejvadász. Ridley Scott klasszikus sci-fije erre a regényre alapul. A filmet már ismertem, rég el akartam olvasni a könyvet is.

A filmnek elég furcsa címe van, elvégre senkinek nincs szárnya. Ellenben az angol címe - Blade Runner - no, az sem jelent semmit. Scott állítólag megvette a Blade Runner címet egy teljesen független regénytől, mert az nagyon cool volt. A címnek semmi köze a filmhez.

A regény címe, Álmodnak az androidok elektronikus bárányokkal? furcsa, vicces, de... a regény _pontosan_ erről szól. Belegondolva, kevés ennél kifejezőbb címmel találkoztam. Akárcsak a film, a regény is az ember-gép viszonyt feszegeti: hol végződik a gép, mitől lesz ember? és fordítva? Átérzik-e mások érzéseit? Álmodnak-e? És ha álmodnak, miről álmodnak; az emberek álmait álmodják, vagy saját álmaik vannak?

A regény és a film egészen más. Hasonló pontról indul, a szereplők ugyanazok, és a történetben is sok hasonló eseménnyel találkozunk. Mégis más történik, bennük, pl. a film nagy záró jelentét hiába vártam, semmi hasonló nincs a regényben. A regény vége is hasonló, de különbözik a filmtől... pont úgy, ahogy egy film és egy könyv más műfajt jelent.

Meglepődtem, de elektronikus bárány is szerepel a könyvben, sőt igen központi szerepet töltenek be az állatok - mind a valós, mind a "hamis", elektronikus állatok. A filmből ez a vonal kimaradt, illetve nem szerepel benne.

Ahogy a Szárnyas fejvadász nagy film, az Álmodnak az androidok elektronikus bárányokkal hasonlóan nagy regény. Klasszikus, megéri elolvasni. Akkor is megéri, és akkor is ad újat, ha már ismered a filmet. Nekem adott, bőven.

Ötös skálán: 4 és fél.

Robert A. Heinlein: Csillagközi Invázió

A minap találkoztam a Csillagközi invázió (Starship Troopers) című könyvvel. Emlékeztem az azonos című filmre, és eszem ágában sem volt filmforgatókönyvet olvasni. A fülszövegből viszont azt tudtam meg, hogy ez egy régi, klasszikus sci-fi, és a film is ez alapján készült (és ez ihlette pl. Joe Haldeman Örök háború című fantasztikus művét is). Csak egy akciófilm volt, de rémlett belőle egy-egy kiszólás, ami arra utalt, mintha valami furcsa, sötét világ lenne mögötte. Rögtön lecsaptam rá.

A film arról szól, hogy az emberiség óriási bogarak (pókok) ellen harcol. Ha csupán a tényeket vesszük, a regényben is majdnem ugyanazok az események történnek, mint a filmben, de a regény nem a bogarakról szól, a bogarak elleni háború csak díszletet, hátteret jelent.

A regényben főként nem akció, hanem osztálytermekben és kiképzőtáborokban szóló tanár-diák beszélgetésekre épül, amelyekben az író - a tanárokon keresztül - politikai nézeteit fejti ki. Ezekben a hadsereget, és a hadseregre épülő világot és kultúrát méltatja. Az a sötét, erőszakra épülő világ, és szemét diktatúra, ami a filmekben beszólásokat véltem felfedezni, itt nem sokkal inkább utópiaként jelenik meg, az író az erőszak és a hadsereg szükségességét mutatja be. Magát a regényt az ihlette, hogy egy nukleáris leszerelés elleni tiltakozásra válaszul az író ellen-tiltakozást szervezett (mármint azért, hogy atomfegyverre márpedig szükség van), és erre vonatkozó érveit fejti ki. Olyan társadalmat mutat be, amelyben csak az szavazhat, aki önkéntes katonai szolgálatot teljesített, mert a katonaságtól lesz valaki "ember" (teljes jogú polgár). Nem csodálkozom, hogy az amerikai hadsereg az ajánlott olvasmányok között tartja számon.

A Csillagközi invázió a maga módján nem rossz regény, de olyan mértékben ellentétes állásponton vagyok az író nézeteivel, hogy folyamatosan bosszankodtam olvasás közben. 

Ötös skálán: 4 (értem én, mit akar mondani, megpróbálom elfogulatlanul megítélni, de olvasás közbe tényleg rettenetesen utáltam, és most is utálom).


Heinlein teremtette meg az erőt növelő, high-tech nehézpáncélba öltözött, szuperfegyverekkel felszerelt csillagharcos fogalmát. Ez jelenik meg a Warhammer 40000 és a StarCraft világokban, de a Fallout-ban, és rengeteg más helyen is. Ez kétségtelenül markáns hatással volt a sci-fikre.

Joe Haldeman a Csillagközi invázióra válaszként írta az Örök háború című regényét, amely nagyon hasonló környezetet és nagyon hasonló történetet mutat be egy egészen más, mélységesen pacifista nézőpontból. Ott nem az erőszak szükségszerűségét magyarázó eszmefuttatást olvas az ember; ellenkezőleg: a végén az derül ki, hogy az egész háború teljesen értelmetlen volt, félreértés miatt tört ki, és gazdasági érdekek tartották életben, az emberiséget senki nem támadta meg.

Jó lenne ismét megnézni a filmet, igen fura beszólásokra emlékszem, és ott valahogy nem esett le, hogy pozitív jövőképet fest le. Lehet, hogy ez nem véletlen; Paul Verhoeven, a rendező azt nyilatkozta, szándékosan változtatott a dolgokon, mert annyira nem értett egyet a regény politikai tartalmával. Ha ennyire belenyúlt, vajon fair dolog ez az eredetivel szemben? (Állítólag a Robotzsaruban is van egy-egy különös utalás, nem láttam, pedig klasszikus; meg kellene nézni.)

Több Starship Troopers film is készült:

1. Starship Troopers (1997) - Ez egy akciófilm, amiben bogarakat ölnek.
2. Starship Troopers 2: Hero of the Federation (2004) - Semmi, de semmi köze az első részhez, sem a történetnek, sem a műfajnak. A második rész horror/thriller, amiben mindenki csúnyán végzi, aki csak szexel. Elég gusztustalan lett, és igen rossz érzésem lett tőle. (Ez lehet, hogy azt jelenti, a maga nemében jó.) Nyilvánvaló, hogy a költségvetése sokkal alacsonyabb az első résznél, ordít, hogy nincs benne olyan jelenet, amiben az ember a bogár-harcossal küzd; vagy az egyikőjük látszik, vagy a másik. Sok helyen ordít, hogy stúdióban készült, mert néha semmi díszlet nincs, csak sötétség, és füst, és a páncélosok ijedten néznek, és lőnek.
3. Starship Troopers 3: Marauder (2008)- Nem láttam, de állítólag az elsőnek a műfaja, és Rico is feltűnik benne.
4. Starship Troopers: Invasion (2012) - Ezt sem láttam. 

Arany iránytű / Északi fény

Az Északi fény (Northen Light) Philip Pullman fantasy regénye. A regény Az Úr sötét anyagai (His Dark Materials) ciklus első kötete, a folytatásai A titokzatos kés (The Subtle Knife) és A borostyán látcső (The Amber Spyglass). Az arany iránytű (The Golden Compass) egy film, amely az Északi fény című regény alapján készült Nicole Kidman és Daniel Craig szereplésével. A könyveket kb. 2-3 éve olvastam, a filmet a napokban láttam.

A könyv egészen fergeteges. Teljesen magával ragadott a világa, amelyben az embereket egy részük állatként (daimónként) kíséri őket, ahol a történelem egy kicsit másképp alakult (pl. nem volt reformáció), a részecskefizikát következetesen "kísérleti teológia" néven emlegetik, ahol léghajókkal járnak, és a messzi északon a páncélos medvék királysága húzódik.

A film anyagilag bukás lett, bár állítólag jó kritikákat kapott. Nekem tetszett, nagyon szép alkotás, egészen beszippantja az embert, és sokat visszaad a könyv hangulatából. A látványvilága gyönyörű, a két ismert színész remek választás volt a szerepre. Alapvetően hű a könyvben leírt történethez, bár néhány ponton "kicsit" más.

Ugyanakkor teljesen kimaradtak a filmből a vallási kérdések. Az első könyvben még kevésbé fontos szerepet játszik a vallás, így ez itt elsőre csak kicsi módosításnak tűnik. A későbbi könyvekben, már kevésbé lett volna  kerülhető a téma. Sajnos úgy tűnik, nem lesz folytatás, és csak az első rész készült el. Kíváncsi vagyok, mit kezdtek volna a "kényes" témával.

A könyvek Milton Elveszett Paradicsomának egyfajta utángondolásai. Az Elveszett Paradicsomban a Sátán a racionalitást és a szabad akaratot képviseli, ezek nevében lázad Isten ellen, és nemhogy ördögi, de már-már pozitív szereplőként jelenik meg (akárcsak Goethe Faustjában vagy Az ember tragédiájában). Pullman könyveiben Lord Asriel (akit Daniel Craig játszik a filmen) felel meg ennek a szereplőnek, aki az ész és a szabad akarat nevében toboroz seregeket a Fennhatóság ellen. A Fennhatóság a legelső angyal, aki először jött létre, és később azt hazudta társainak, hogy ő teremtette a világot, és így ő uralkodott. Később egy másik angyal puccsot szervezett ellene, és megdöntötte, így a Fennhatóság már csak névleg a világ ura. Lord Asriel azt tűzi ki célul, hogy felkeresi Istent / Fennhatóságot, és számon kéri rajta a sok szörnyűséget, ami a világban történik. Ezért akar kaput nyitni más világok felé. Az első könyv a kapu megnyitásáig tart.

Lord Asriel nem igazán pozitív figura, sőt. (Igaz, ez a filmből nem derül ki.) Az első könyv ott végződik, hogy megnyitja a kaput, de a filmből ez kimaradt. A film kicsit előbb végződik, így happy end lehetett. Iorek Byrnison, a jegesmedve-király visszaszerzi a trónját, kiszabadítják a gyerekeket, és Lyra a kissráccal elindulnak Asriel felé. Lyra azt is megjósolja, hogy Asriel tőle fogja megkapni, amire vágyik. Azt már nem tudjuk meg a filmből, hogy Asrielnek egy gyerekre van szüksége a kapu megnyitásához, mert egy gyerek feláldozásával (a gyerek és a daimón elválasztásával) nyerhet elegendő energiát a kísérletéhez. A könyv úgy végződik, hogy Asriel tényleg megörül a kissrácnak, és - a magasztos cél érdekében - annak rendje és módja kinyírja, megnyitja a kaput, és mindenki átkerül egy másik világba - valahova. A film hamarabb végződik; a happy endnek mindig az a titka, hogy jókor kell abbahagyni.

A másik oldalról kevesebbet tudunk, de őket is vallási cél motiválja. Jobbá akarják tenni az emberiséget, meg akarják védeni őket a bűntől, vagy attól, amit ők annak hisznek. Ezen kívül megjósolták, hogy lesz új bűnbeesés, lesz új Ádám és Éva, és ezt akarják megakadályozni, méghozzá minden áron. Lyrának pechére pont ő lesz az új Éva, aki ha nincs, akkor nincs bűnbeesés. Míg Asrielék a bűnbeesést jó dolognak, a szabad akarat diadalának tartják, az egyház érthetően meg akarja akadályozni azt.

Lényeg, ami lényeg, a könyv velejét elég nehéz átadni anélkül, hogy ezekbe a kérdésekbe belemennénk.

A könyv igen különös olvasmány, az akció mellett filozofikus, elgondolkodtató is. Én nem tartom vallásellenesnek, de tény, hogy nyitottság szükséges hozzá, mert tabukat feszeget. Azt is megértem, ha valaki megbotránkozik rajta.

A film is jó lett, de aki nem ismeri a könyvet, az nem biztos, hogy követni tudja. Jól átadja a könyv hangulatát, követi a cselekményét, de a könyvben leírt viszonyokat leegyszerűsítették (különben nem fért volna bele egy mozifilmbe),  ezáltal az összetett sokszínűség, ami a könyv egyik fő erőssége, elveszett. A későbbi könyvek főbb szereplőit is mind megjelenítették (pl. a boszorkány egyáltalán nem hiányzott a film cselekményébe), hogy talán később el lehessen készíteni a folytatást, de ezáltal időnként követhetetlennek, értelmetlennek tűnik.

Ötös skálán:

• Az első könyv (Északi fény): 5 (vagy legalább nagyon közel jár hozzá).
• A második két könyv: 3 és 4 között, talán inkább 4 közelében.
• A film: 4 (de lehet, hogy csak annak, aki olvasta a könyvet).

Krízispont (Margin Call)

A Krízispont a Válság kirobbanásáról szól. Egy pénzügyi cégben (bankban? ) néhány kockázatelemző rájön, hogy amire a cég épített, az pillanatokon belül összeomolhat, sőt össze fog omlani, sőt lényegében már össze is omlott. (A film  eseményei állítólag a Lehmann Brothers végnapjaival állnak párhuzamban.) Riasztják a vezetőséget, összeül a válságtanács, és próbálnak kisütni valamit: megmenteni a céget, vagy legalább találni egy felelőst.

A film a lélektani folyamatokra fekteti a hangsúlyt. Szinte alig-alig nyomnak pénzügyi dumát, amikor valamelyik szereplő szakmai részekbe menne bele, valaki mindig megszólal, hogy "használj egyszerű szavakat, mondd angolul/magyarul, mert én főnök vagyok" - végül is a néző is kell, hogy értsen valamit az egészből. Így keveset tudunk meg arról, hogy mi történt/történik, a film arra helyezi a hangsúlyt, hogy a részt vevő személyek mit éreznek. Az állásuk, egzisztenciájuk, karrierjük miatt aggódnak, a céget próbálják menteni, esetleg morális kérdéseken rágódnak.

A cég két dolog között választhat: válaszút előtt áll: vagy szépen csöndben csődbe megy, vagy - villámgyorsan, áron alul, óriási veszteséggel - eladja másoknak a veszélyes befektetéseit, és ezzel másokat visz csődbe. A vezetőség - logikusan - az utóbbi megoldást választja, így a kereskedők olyan papírokat kezdenek árulni, amelyekről ők maguk is tudják, hogy fabatkát sem érnek, és tudják, hogy aki megveszi, az pórul jár.

Aki morális kérdésekkel szembesül, többnyire mind beadja a derekát, és a szerinte etikátlan megoldást választja. Vagy azért teszi ezt, mert megfenyegették, vagy azért, mert kell a pénz, vagy azért, hogy tovább pörögjön a mókuskerék. A "kell a pénz" érdekes szempont. Az egyik szereplő folyamatosan azon pörög, hogy ki mennyit keres. Ő a szamárlétra legalján negyedmillió dollárt keres évente, de egy középvezető már két és félmilliót (elmondja, hogy ebből ötvenezret ruhára, százötvenezret autóra, hetvenötezret pedig kurvákra költ), a felsővezető pedig... húú...

Érdekes fricska, hogy a legjobb pénzügyi kockázatelemző szakemberekről közben mellékesen kiderül, hogy végzettségüket tekintve eredetileg mérnökök, és csak a pénz miatt kezdtek pénzügyekkel foglalkozni. :)

A film jó, nekem legalábbis tetszett. Sok ismert és/vagy jó színész jelenik meg, és jól játszanak. Profi iparosmunka, de nekem nem sok új gondolatot vetett fel. Amit csinál, azt jól csinálja, semmi több.

Ötös skálán: 4.


Más kritikák:

• Gödörásók
• Mi van a palacsintában?

Lopott idő

A Lopott idő (az angol címe In Time, de lehetne akár JustIn Time is) egy furcsa világban játszódik, ahol az egyetlen pénznem az idő. Nagyon szeretem az ilyen érdekes ötleteket, de a film valahogy nem fejti ki eléggé.

Amint valaki betölti a huszonöt évet, elindul a karján egy zölden világító óra, és az elkezd visszaszámolni. Ha a számláló eléri a 0-t, meghal. Kezdetben mindenkinek 1 éve van, de az időt át lehet adni másnak; kereskedni lehet vele. Fizetéskor mindenki időt kap, de idővel kell fizetni a buszjegyért, a kávéért, a lakásért, és minden másért.

Huszonöt éves koránál tovább senki nem öregszik, és aki ügyesen gazdálkodik az idejével, akár örökké is élhet. Van, aki már hetven-nyolcvan éve 25 éves, és akár bármeddig így maradhat, ha meg nem ölik, vagy ha halálos balesetet nem szenved. Az idő nem egyenletesen oszlik el. Vannak gazdagok, akiknek több száz, vagy több ezer éve van, míg a szegényeknek mindig csak legfeljebb egy-egy nap van az óráján. Vannak időbankok, ahol időt lehet kölcsönözni - persze borsos kamatért. Akinek fizetési nehézségei támadnak, az meghal. A világ időzónákra oszlik fel, a gazdagok New Greenwich-i idő szerint élnek, soha sehova nem sietnek, és kizsákmányolják a szegényeket. Csúf világ.

Az ötlet baromi jó, de a Lopott idő sajnos elég primitív módon fejti ki. Leginkább arról szól, hogy Justin Timberlake brúszvilliszes módon tör-zúz, és a végén a jó legyőzi a rosszat, és a happy end, hogy a rendszer összeomlik, eljön a válság. Engem sokkal jobban érdekelt volna, hogy hogyan épül fel a világ, milyen gazdaság alakul ki, és az miben különbözik a nálunk megszokottól.

A filmben a gazdagok addig emelik az árakat, amíg a szegények már nem bírják. Ez nem racionális. A gazdagoknak nem érdeke, hogy a szegények meghaljanak, mert akkor nem lesz több idő, amit megszerezhetnek. Az az érdekük, hogy minél több szegény szülessen, minél több idő felett rendelkezhessenek.

A filmben a gazdagok csak halmozzák az időt, holott ez sem racionális. Minek halmoz fel valaki nagyon sok évet, és miért tartaná a páncélszekrényében? Ha valakinek egymillió éve van, esélyes, még előtte elüti egy autó, vagy meghal háztartási balesetben, esetleg merénylet áldozata lesz. Egy bizonyos szintnél több évet felesleges valakinek megtartania, sokkal valószínűbb, hogy befekteti, használja ahogy a gazdagok nálunk is befektetik a vagyonukat. Minek halmozzon fel valaki egy bizonyos szintél több időt, amikor számára már nincs értéke?

Nálunk is vannak emberek, akik egyik napról a másikra élnek, és nem tudnak messzire tervezni. Nálunk is vannak gazdagok, akik kihasználják a szegényeket. Nálunk is kereskednek már mindennel, köztük idővel is. Időt is vásárolok, amikor a kocsimat lemosatom ahelyett, hogy magam mosnám le, vagy amikor étterembe megyek ahelyett, hogy magam főznék, és amikor dolgozom, időmet (is) adom cserébe a fizetésérét, amit megkapok. Aki annyit dolgozik, hogy az az egészségének árt, az még több időt ad cserébe - remélhetőleg még több pénzért. Igen, nálunk is van időkereskedelem. Ugyanakkor nálunk nem lehet korlátlanul időt venni: a világ egyik leggazdagabb, leghatalmasabb embere is 56 évesen halt meg.

A film az elkapitalizálódott világ elé tart görbe tükröt, sajnos nem elég ütős, nem elég jó a kritika. Számomra A sziget című filmre (Ewan McGregor, Scarlett Johansson) hasonlított a Lopott idő. Az is olyan scifi, amelyben egy nagyon érdekes problémát vetettek fel, majd egy jó nagy akciót csináltak belőle, és csihi-puhi a végén mintha megoldotta volna az elvi problémát. A Lopott idő világában sem az a baj, hogy a rossz ember milyen rossz; az a baj, hogy a gazdaság előbb-utóbb egyenetlenségekhez, egyenetlen elosztáshoz vezet. (Ha nem, akkor meg az a baj.) Nem hiszem, hogy mindezt Robin Hood-kodással és jótékonykodással meg lehetne oldani. A problémák ennél sokkal árnyaltabbak lehetnének.

A film végén elszabadul 1 millió év. Ez soknak tűnik, de ha szétosztjuk akár csak az USA ma 300 millió lakosa vagy a világ ma 7 milliárd lakosa között, már csak csepp a tengerben. Egy embernek óriási vagyon de elosztva szinte semmi. Ha pedig az emberek tömegével elhagyják a munkahelyüket, a szétosztott idő - amiből a szétosztás után nem sok marad - pillanatok alatt eltelik. Az időnek valós értéke van, így ezután is lehet majd vele kereskedni. Csak az a kérdés, hogy mennyi idő után áll vissza a régi rendszer, és változik-e az elosztás...

Nem tudom megítélni, melyik színész hogy játszik, Justin Timberlake semmit nem mozdított meg bennem (bár nem én vagyok a célközönsége). A film talán egyetlen érdekes szereplője a Cillian Murphy által alakított időrendész, aki olyan keményköpésű, félelem és gáncs nélküli zsarut alakít, mint Tommy Lee Jones A szökevény című filmben; ő maga is szegény sorból származik, de végül a rendszert támogatja, és a rendszer darálja be.

Ötös skálán: 2 és fél.

Kicsit csalódtam a filmben, mert egy baromi jó ötletre épül, és nemigen kezd vele semmit. Igaz, úgy is hozzáállhatnék, hogy azt kapja az ember a moziban, amit várt. Mondhatnánk, hogy hollywoodi filmtől az ember miért vár mély gondolatokat, de hát pl. a Mátrix is egy igen érdekes problémát dolgozott ki, nagyon alaposan. Egy film simán lehetne jó attól, hogy hollywoodi...