2012-05-22

Tóth Csilla: Körbe ég

Nem sokat tudtam a könyvről, a borítója és a fülszövege fogott meg. Egy ideig szemeztem vele, aztán lecsaptam rá. Nem bántam meg. Szinte pont két éve olvastam, de még mindig eszembe jut.


Igen zavaros fantasy könyv. Sőt, még csak az sem biztos benne, hogy fantasy. Időnként elő-előállnak szereplők, akik racionális magyarázatot adnak olyasmire, amire amúgy nem lehetne. Általában nem szeretem, ha egy urban fantasy meghatározhatatlan városban játszódik, meghatározhatatlan országban, amolyan általános környezetben, ami éppúgy lehetne Amerika, mint Budapest. Ennek a könyvnek a helyszíne sincs meghatározva, és nemigen kötődik bármi valóságoshoz, nagyon keveset tudunk meg a főhős környezetéről. Például a Farkastestvérben ez kimondottan zavart. A Körbe égben is. De ennek most szerepe van, ez szándékosan ilyen gyökértelen, szándékosan zavar. Szegény főhős is nagyon keveset tud arról, mi van körülötte, és nem is nagyon foglalkozik vele. Sodródik, züllik, iszik, drogozik, káromkodik, nem törődik senkivel, minden lebeg, minden kilátástalan és értelmetlen (ha lenne valaminek értelme, a főhős azzal sem foglalkozik). Furcsa dolgok történnek, racionális magyarázat nincs, és amikor van, azt sem nagyon fogadja el az ember. Mi lesz a bukott angyallal? Érdekli őt? Egyáltalán, tényleg bukott angyal a főhős?

Igen felkavaró könyv, nagyon furcsa figurákkal, és úgy sugárzik belőle a zűrzavar és a kilátástalanság, hogy csak stabil lelkiállapotban szabad olvasni. Mert a maga nemében a Körbe ég nagyon jó. Nem biztos, hogy mindenkinek bejön, de nekem nagyon tetszett, és sokszor eszembe jut.

Ötös skálán: 4 és fél, mert más, mint a többi, amivel találkozhatunk. Nagyon más... 

További kritikák:
(Célszerű elolvasni őket, ha valaki el akarja helyezni magában a könyvet. Nekem segített. Én azt értettem meg, hogy ez egy olyan könyv, amiben nincs fix helye semminek.)

Sárkányok tánca - hamarosan?

Eszerint a hír szerint napokon belül megjelenik magyarul is a Sárkányok tánca, a Tűz és jég dala ciklus következő kötete! Hurrá!

2012-06-07: Nemcsak, hogy megjelent, de már szereztem is egy példányt. :D Olvasom...
...
Elolvastam, és írtam is róla.

Tap Dragon Park

A Tap Dragon Park egy ingyenes játék Androidra. Te vagy a király ( - kírály!), és gonosz trollok jönnek az erdőből, hogy ellopják a kincsedet. Sárkányokkal kell védekezni. Különféle sárkányokat kell beszerezni, és nevelgetni, valamint csinosítgathatod a birodalmadat. Nagyon ari sárkányok vannak ám benne! :D

Teszek fel majd képet is, csak ki kell menteni a screenshotokat...

Minden sárkány egy-egy elem szerint tud támadni. Három elem van a játékban: tűz, víz és föld, a küzdelem pedig kő-papír-olló alapon zajlik. (Alapvetően kétféle játék van: unalmas játék, amiben van egy tökéletes stratégia, és kő-papír-olló játék, amiben nincs, és mindennek van ellenszere.) A tűz legyőzi a földet, a föld a vizet, a víz pedig kioltja a tüzet. Negyedik elem a villám (levegő), de az csak olyan rövid ideig szerepelt, hogy nem jöttem rá, mi ellen jó. Harcban a troll szintje áll szemben a sárkány szintjével, de akinek jobb az eleme, az plusz pontot kap.

Minden troll valamelyik elemhez kapcsolódik, és általában azzal az elemmel támad. Van, amikor nem, akkor egy másik elemet használ. Csata előtt ki kell választani a troll ellen három sárkányt, bármelyik legyőzi, győztél, és jön a következő troll. Mi történik, ha veszítesz? Semmi. Kevés pénzt kapsz, és egy ideig nem tudod használni a kiütött sárkányt. Minél többet kell harcolni.


Az elején begyűjthető sárkányok maximális szintje 2-3 körüli, ők teljesen használhatatlanok a későbbiekben. Minél hamarabb be kell szerezni olyan sárkányt, akinek magas a maximális szintje, és addig kell tanítani, amíg ki nem maxolod. Utána győzz le vele minél több trollt.

A legutolsó, a villámtroll 9-es szintű volt, az utolsó ellenfeleket egy 8-as szintű földsárkánnyal győztem le. Mindet. A tűztrollokat is, csak ki kellett várni, hogy vízzel támadjanak.


Sajnos, úgy látom, vége lett, mert elfogytak a trollok. Most már csak a birodalmat lehet csinosítgatni? Az uncsi. Még szívesen folytatnám, de nem tudom, trollok nélkül van-e értelme...

2012-05-21

Diablo 3 végigjátszás - élménybeszámoló

2012. május 15-én megjelent a Diablo3! Egy ideig nem volt Internetem, így csak tegnap, 20-án szereztem be. Először az 576Kilobyte-ban próbálkoztam, de kifogytak, azt mondták, céges szinten, tehát az egész országban nincsen Diablo3. Volt még néhány hasonlóan gyermeteg kísérletem, de végül az Interneten szereztem be, a Blizzard oldalán. Az új játékaik - pl. a StarCraft2 is - csak online hajlandóak működni. Ha az online fiókodhoz van hozzá van kapcsolva a játék, tudsz játszani, különben nem. Így persze magát a programot felteheted akárhány gépre, akárhány platformra, úgyis csak eggyel tudsz játszani, amelyikkel épp be vagy lépve. A programot, mint terméket szolgáltatássá alakították, így küzdenek a kalózkodás ellen. Láthatóan a WoW sikerén buzdultak fel ennyire, és azt a modellt nyomják máshol is. Kihasználva a játékprogram szolgáltatás előnyeit (hátránya is van, pl. ha a Blizzard csődbe megy, nem tudsz játszani), Interneten szereztem be és töltöttem le a D3-at.

Leírom, miket tapasztalok. Keveset tudok játszani, így lassan fogok haladni...

VIGYÁZAT, SPOILER!


Első nap:
I like swords, így egy Barbár nénivel vágtam neki Sanctuary világának. A csontvázkirályig simán elrepesztettem, hiszen a bétával már játszottam. A bétában nemigen tudtak ártani nekem, egyszerűen nem sikerült meghalnom. Utána kezdődött számomra az érdekes rész...

Először a sétáló fák szorongattak meg. Zöld izét spricceltek magukból, miután meghaltak, szegény Templar-t is kinyírták néhányszor, nagyon örültem neki, hogy ismét talpra ugrott, és nem kellett vagyonokat kifizetnem, hogy újra éljen.

Találkoztam a második csatlóssal, ő amolyan tolvaj-bárd-íjász figura. Szimpatikus ember.

Caint is mindig csak baj érte eddig, folyton ki kellett szabadítani. Na, most nem jött össze, már esedékes volt, hogy előbb-utóbb meghal. Szegény Michael Gough, a színész, aki a hangját adta, már nem élte meg a Diablo3-at, így Cainnak is mennie kellett. Kicsit úgy, mint Séf bácsi a South Parkban, bár ott Séf bácsi ment el először (bár ezúttal nem úgy)...

Az első 10 ezer aranyamat a láda megnövelésére költöttem, és telepakoltam a ládát +xp-t adó, illetve más kasztoknak való induló cuccokkal. Létrehoztam egy-egy karaktert a többi kasztból is, és kipakoltam a ládából. Így van a  legtöbb helyem. (A többi karimnak pedig nagyon jól jött a kezdőlökés.) :)

Második nap:

Megöltek! A kecskeemberek fennsíkján gyilkoltak le először. Barbár hölgyem butus módon beugrott valahova egy tábor közepére, kiút nem volt, lesebeztek, és a D3-ban bizony cooldown van a potionokon. Hiába, nem szabad hősködni, még akkor sem, ha az ember barbár hős.

A nyavalyás kecskeemberek ismét megöltek, ezúttal a sétáló fáik árasztottak el valami trutyival, amiből nem másztam ki elég gyorsan, és a kecskeemberek alaposan megsebesítettek, ezért kampec lett, mire észbekaptam.

Megöltem egy böszme nagy pókot! Utálom a pókokat, jól esett!

Nem hittem volna, hogy Magda (Maghda) nevű főgonoszokkal fogok viaskodni. Nem is, mégsem ő volt a főgonosz az első felvonás végén... Cserébe megint van Butcher! Korábban is lehetett hallani róla, hogy vissza fog térni, és jól esett újra hallani, hogy "fresh meat". Nem nyírt ki, bár időnként jó nagyokat ütött. :) Ő volt az első felvonás főszörnye, de nem igazán értem, mit keresett ott szegény. Magdát már utálni kell egy ideje, különösen azért, amit Cainnal tett,

Befejeztem az Act1-et, és még kicsit szétnéztem az Act2-ben. Ja, megvan Tyrael. Elég nyilvánvaló volt, hogy előkerült, és meglepett, hogy csak ennyi idő után derült ki, hogy ő az.

Harmadik nap:

Most találkoztam a harmadik csatlóssal, aki egy ártatlannak látszó nőszemély. Nekem a második csatlós, a gazfickó jött be a legjobban. (Az első, a templomos olyan fapofa volt, a varázslónő pedig olyan szende/álszent/álszende?.) Most kipróbálom a szűzies varázslónőt, utána vissza fogok térni a gazfickóra.

Megint megöltek. Most egy böhöm nagy csontváz a város bejáratánál, ahol Maghda rejtőzött. Túl nagyot ütött. Nem tudom, hardcore fokozaton hogyan lehet játszani, de ez tényleg túl nagyot ütött... Igaz, a Diablo 2-ben előbb-utóbb minden karim majdnem hardcore volt, legalábbis nagyon vigyáztam rájuk, és az első halál után elvesztették a varázsukat.

Lezúztam Maghdát, nem bírta, amikor pofáncsapják egy jókora bárddal...

Negyedik nap:

Alig tudtam játszani, mert nem engedett be a battle.net. Végül sikerült belépnem, és megszereztem egy Zoltán nevű fickónak a fejét. (A Zoltán olyan egzotikus névnek számít. Stephen King A setét torony ciklusának az első kötetében is szerepel egy Zoltán nevű holló, és az utószóban(?) még magyarázza is az író, hogy igenis van olyan név, hogy Zoltán, és ismert is ilyen nevű embert.)
Meg is öltek egyszer.

Ötödik nap:

Szegény Zoltán :(. Végre egy szimpatikus ember, és alig, hogy felélesztem, rögvest meg kell ölni. Olyan szeretnivaló karakter volt, és olyan értelmetlenül halt. ;( Bár leginkább azt nem értettem, miért olyan jó ötlet szövetségre lépni vele...

Belail, a második felvonás főellenfele jó sokszor megölt, sokáig nem tudtam mit kezdeni vele. Szép nagyra nőtt, a Diablo 2 főellenfelei a farzsebében elfértek volna - egyszerre, mind az öten. Aztán kitanultam, ahol felvillan a föld, oda fog majd csapni, így aztán szaladni kell... Néha sokat is... Kénytelen voltam átoptimalizálni rá a barbáromat: a gazfickót ideiglenesen lecseréltem a templomosra (mert az gyógyít is elvileg), a Cleave-et pedig Frenzy-re, mert az jobb, ha egy nagy böhömöt ölök. Végül csak elhullott, de nehéz volt.

Hatodik nap:

Végigrobogtam a harmadik felvonáson. Eleinte kicsit uncsi volt a "keresd meg az összes jelzőtüzet" küldetés után a "keresd meg az összes katapultot", utána a "keresd meg a lyukat a váron" stb. Igaz, végre megjelentek a "védd meg őket, mielőtt megölik őket" küldetések is, ahol nem elég ütni, hanem vigyázni kell, nehogy a védendőket kinyírják. Kíváncsi vagyok, milyen lehet nehezebb fokozaton.

Volt egy szörny (falánkság?), jó sok szája volt. Egyszer megölt a nyavalyás...

A várban találtam egy naplót, amit egy katona írt. Az egyik része a várban tartózkodás 9. napján született (a többin nem volt dátum), így amikor felvettem, a mikrofonban elhangzott, hogy Day[9]. Hmm... ez aranyos, a Blizzard játékok szeretnek hivatkozni egymásra, de Day[9] nem Blizz figura, hanem a StarCraft játékos-közösség egy karizmatikus alakja. Én ezt az Easter egg-et találtam. Tetszett.

A pokol kicsit hosszú volt, és olyan egyhangú. Sem a Diablo 1-ben, sem a Diablo 2-ben nem tetszettek a pokolbéli részek, jobban szeretem az olyan helyszíneket, amelyeket tudom kötni valahova. A pokol olyan... semmilyen volt. Itt most hangulatosabb lett, de valahogy a sivatagi szín vagy a vízvezetékek, vagy a havas vár jobban kötődnek bennem valamihez, a pokol túlságosan extrém, hihetetlen táj.

Azmodan valahogy nem volt igazán veszélyes, Beliallal sokkal több bajom volt. Azmodan talán csak egyszer ölt meg, és ott is tudtam hárítani. Időnként nőttek a nagy feketeségek, nem tudtam, mit kell tenni velük, de nem is volt rá szükség, mert Azmodan meghalt. (Ja, volt még egy nagyra nőtt pók. Szeretek pókokat ölni!) Azmodant nagy katonai géniusznak mondták, de nem látszott rajta. Folyton megjelent, és mindig azt mondta, hogy úgyis ő fog nyerni, de végül mégsem.

Várható volt, hogy Azmodannal nem oldódik meg minden. Ugye, hogy megmondtam, hogy nem volt olyan jó ötlet az a szövetség Zoltánnal...

Hetedik nap:

Nem hittem volna, hogy Diablóval ezúttal nem a pokolban, hanem a mennyben kell szembenézni. Ez meglepett, tetszett. A mennyet olyan protoss design-úra csinálták, Tassadar szerencsére nem jött szembe. Az angyalok mindig siránkoztak, hogy én vagyok az egyetlen esélyük, Tyrael pedig, hogy bezzeg ő megmondta. Pedig, ha jól emlékszem, ha Tyrael nem kavar, nem járnak ennyire pórul.

Kemények voltak a csaták, többször megöltek, és nagyon kellett vigyáznom az életemre. Maga Diablo viszont nem tudott legyőzni valahogy nem éreztem veszélyesnek. A csata viszont jó hosszú volt. Egyszer kerültem csak veszélyes helyzetbe, de akkor rájöttem, hogy jé, itt van mellettem egy gyógyító kút, és rögtön rá is kattintottam.

Hangulatos volt, ahogy Diablo felé menet megjelentek a múlt halott szereplői, és hősünk szemére hányták, hogy mekkora marha volt. Leah, Zoltán és Cain egyaránt beolvastak.

És most hogyan tovább? Minden gonoszt felszámoltunk! Hogy lesz ebből Diablo 4, illetve előbb még Diablo 3 kiegészítő?
  • Adria még él, nem kaptuk el.
  • Az ékszerész - aki az egyik leghangulatosabb NJK - magyaráz Dirgest ékkövéről, ami el akarja nyelni a világot. Ha az ékszerész valóban egy isten, ahogy barbárom gyanítja (bár az, hogy ki tudja szedni a köveket a foglalatokból, már önmagában is isteni), akkor Digest, az ő ősellenfele hasonlóan kemény kihívás lehet.

2012-05-20

Pierrot - Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje

Pierrot nevét a Megasztárból ismerem, ott ő volt a egyik kreatív fickó. Szélesi Sándor nevét fantasy-szerető emberként viszont igen jól ismerem, és - először a Monas apó novellákból - megtanultam, hogy amin Szélesi Sándor neve szerepel, az baromi jó tud lenni.


A Jumurdzsák gyűjűje műfaját tekintve a Da Vinci kódhoz hasonló nyomozás, némi időutazással megspékelve. Leonardo Da Vinci szerepét itt Gárdonyi Géza tölti be, a Mű pedig az Egri csillagok (a Hely pedig természetesen Eger). Érdekes magyarázattal áll elő, hogy hogyan kerülhetett az Egri csillagokba egy félszemű török, aki megszállottan keresi a gyűrűjét. A könyvben elképesztően jó ötletek vannak!
 
Sajnos, de valahogy mégsem jött át. Néha úgy éreztem, logikai bukfencek vannak benne, ami megöl egy Da Vinci kód-jellegű regényt. Ha a rosszemberek nem ügyködnének annyit, hogy ne derüljön fény a tetteikre, akkor nem is derülne rájuk fény. Túl sok túl véletlen is történik a regényben, és nem elég logikus a cselekmény. Miért lőnek rá valakire látszólag ok nélkül egy időutazós regényben? Nyilván azért, nehogy csináljon majd valamit a későbbiekben, valami olyat, ami még fel sem merült benne, de időutazó ellenfele tudja, hogy majd előbb-utóbb felmerül. Erre kiderül, hogy egy Google-keresés miatt lőnek rá... na ne! Azt sem értettem meg, miért kell a főhősnek amerikainak lennie. Semmi szerepe nincsen, hogy amerikai, ugyanakkor nehezen elképzelhető egy olyan amerikai figura, aki akcentus nélkül beszél magyarul, betéve ismeri az Egri csillagokat, de még soha nem járt Magyarországon, és nem tart kapcsolatot magyarokkal. Amilyen jó ötletek vannak benne, legalább akkorák a lyukak is.

Rákerestem én is a Google-ön (csak nehogy rám is tüzet nyisson valaki emiatt). Eszerint a Jumurdzsák gyűrűje eredetileg számítógépes játék volt, amit Eger népszerűsítésére készítettek. Van róla még jumurdzsakgyuruje.hu is. A könyv a számítógépes játékból készült. Ha a játékot (és Eger népszerűsítését) külföldieknek is szánták, az magyarázza az amerikai főhős személyét.

Szeretem ezt a műfajt, és szívesen olvasok időutazásról is. Annak is örülnék, ha több Da Vinci kód-jellegű könyv jelenne meg magyar környezetről. A konkrét regényt viszont valahogy elég kuszának éreztem, de egynéhány benne lévő ötlet igen megragadta a fantáziámat.

Ötös skálán: 3.

2012-05-29: Meggondoltam magam, túlságosan lezúztam a regényt, pedig nagyon szerettem olvasni, és azóta is sokat jut az eszembe. A jó dolgok egy részéről azért nem írtam, mert spoiler lett volna. Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen művek.

Ötös skálán: 4.

Ma találkoztam egy könyvesboltban a következő részével, amely Az ördög köve nevet viseli. Úgy fest, amikor az szerepelt a könyvön, hogy Johnatan Hunt kalandok, akkor a többesszámot komolyan kell venni! :)

Edgar Rice Burroughs: Tarzan könyvek

Tarzan könyvek sorakoznak könyvespolcomon. Még általános iskolás koromban kaptam őket, és ki is olvastam mindegyiket. Bár nem ők jelentik az irodalom netovábbját, mindig nosztalgiával gondoltam rájuk, amikor csak megpillantottam őket. Pár napja levettem az egyiket a könyvespolcról, és elkezdtem újraolvasni őket.
Meglátjuk, meddig jutok... :D

Közben rágugliztam, bár vagy tíz Tarzant olvastam (találkozott közben lovagokkal meg dinoszauruszokkal is), de ez még csak töredék; még rengeteg Tarzan könyv van...

Játsszuk azt, hogy mindegyik könyvről leírok egy-egy (vagy több) gondolatot, ami leginkább megfogalmazódott bennem...

Tarzan, a majomember
Messze-messze ez az első könyv volt a legjobb. Leginkább abban, hogy új volt a maga nemében. Alaposan belevésődhetett az agyamba, újraolvasáskor mindig tudtam, mi fog következni.

Szerepelnek benne állatok (1), köztük óriásmajmok (2), az emberek között bennszülöttek (3) és fehér emberek (4), köztük arisztokraták/úriemberek (5). A könyvekben elég egyértelmű hierarchia jelenik meg: (1) < (3) < (2) < (4) < (5). Az író szerint a kékvérű angol lord a legmagasabb rendű létforma, aki mindig, minden körülmények között diadalmaskodik. Aki történetesen nem lord, de gentleman, szintén magasabb rendű mindenki másnál. Másik érdekesség, hogy szegény bennszülötteket nem sokra becsüli, láthatóan az óriásmajmokat többre tartja náluk.

Nem mondja meg, miféle majom a könyvben szereplő óriásmajom, csak annyit ír, hogy "ahhoz a fajhoz tartozik, amelyik a gorillának rokona". Hmm... Ügyes trükk, így rejti el, hogy valószínűleg nem konkrét faj, így az író bármit kitalálhat vele kapcsolatban.

Tarzan visszatér
Ebből a könyvből nem sok maradt meg bennem. Az eleje elég bárgyú, ahogy Tarzan az európaiak világában boldoguk. Meglepően jól megy neki, igen választékosan beszél, holott alig egy éve él emberek között. Ez a rész amolyan semmilyen.

Utána visszakerül a dzsungelbe. Lám, kicsi a világ, ha valaki hajótörést szenved, leesik/kidobják egy hajóról, esetleg a fellázadt legénység teszi partra, tutira Tarzan (apjának) kunyhója mellett köt ki. Ha valaki elvész, csak oda kell mennie a kunyhóhoz, előbb-utóbb mindenki odakerül, teljesen spontán módon.

Tarzan egy ideig John Caldwell londoni lakos álnéven utazgat. Hmm... Ismerős egy álnév. Tarzan annyi mindenhez ért... Csak nem ő írta a Skandar Graun könyveket is? :D

Itt jelenik meg az Opar nevű kincsesváros, ahova majd később még visszatér. Itt az óriásmajmok primitív nyelvét beszélik, és ezen frankón elmondják a város évezredes történetét...

Tarzan a fenevadak élén
A főgonoszok általában nem ölik meg a főhőst, hanem inkább valamilyen "biztos halálba" küldik: kiteszik a sivatag közepén, bedobják egy medencébe a cápák közé, megkötözve otthagyják egy égő házban stb. A főgonosz elmegy, és tudja, hogy a főhős majd meghal... de ő mégsem, hanem kiszabadul, és később majd megküzd a főgonosszal. Gyakran találkozunk e jelenséggel.

Kitenni valaki a dzsungel közepén fegyver, ruha és ellátmány nélkül szinte egyet jelent a gyilkossággal. Ha egy főgonosz így tesz, általában gondosan jár el, az áldozat ki fog purcanni.
No de pont Tarzannal tenni ezt?????
Neki nemcsak, hogy hiperszupermegaveri túlélőkéje van, de ráadásul az a dzsungelben működik a legjobban. Hát ő az egész gyerekkorában csak oroszlánokon élt, akiket puszta kézzel ölt meg.
Na jó, a dzsungel szigeten van... De hát az előző részben Tarzan az óceán közepéről úszott ki (pont a kunyhójához, persze)...
Ezzel az ötlettel pályázhatna valaki a Világirodalom Legbutább Főgonoszi Terve címre...

Tarzan és a gyémántok
Annak idején ez a könyv jött be a legjobban, főként a Werper nevű ellenfél miatt, aki egy nagyon jól eltalált figura. Eddig akartam eljutni, és a Tarzan fiát ki is hagytam, az nem érdekelt, és emlékeztem, hogy nem függ össze ezzel a könyvvel. Lehet, hogy nem folytatom tovább, bár még van néhány könyv a polcomon.

Láthatóan minden szappanoperában van olyan rész, amikor valaki elveszíti az emlékeit. Időnként meg is vakulnak, de ebben a részben nem vakult meg senki. Talán majd máskor...