2012-05-20

Edgar Rice Burroughs: Tarzan könyvek

Tarzan könyvek sorakoznak könyvespolcomon. Még általános iskolás koromban kaptam őket, és ki is olvastam mindegyiket. Bár nem ők jelentik az irodalom netovábbját, mindig nosztalgiával gondoltam rájuk, amikor csak megpillantottam őket. Pár napja levettem az egyiket a könyvespolcról, és elkezdtem újraolvasni őket.
Meglátjuk, meddig jutok... :D

Közben rágugliztam, bár vagy tíz Tarzant olvastam (találkozott közben lovagokkal meg dinoszauruszokkal is), de ez még csak töredék; még rengeteg Tarzan könyv van...

Játsszuk azt, hogy mindegyik könyvről leírok egy-egy (vagy több) gondolatot, ami leginkább megfogalmazódott bennem...

Tarzan, a majomember
Messze-messze ez az első könyv volt a legjobb. Leginkább abban, hogy új volt a maga nemében. Alaposan belevésődhetett az agyamba, újraolvasáskor mindig tudtam, mi fog következni.

Szerepelnek benne állatok (1), köztük óriásmajmok (2), az emberek között bennszülöttek (3) és fehér emberek (4), köztük arisztokraták/úriemberek (5). A könyvekben elég egyértelmű hierarchia jelenik meg: (1) < (3) < (2) < (4) < (5). Az író szerint a kékvérű angol lord a legmagasabb rendű létforma, aki mindig, minden körülmények között diadalmaskodik. Aki történetesen nem lord, de gentleman, szintén magasabb rendű mindenki másnál. Másik érdekesség, hogy szegény bennszülötteket nem sokra becsüli, láthatóan az óriásmajmokat többre tartja náluk.

Nem mondja meg, miféle majom a könyvben szereplő óriásmajom, csak annyit ír, hogy "ahhoz a fajhoz tartozik, amelyik a gorillának rokona". Hmm... Ügyes trükk, így rejti el, hogy valószínűleg nem konkrét faj, így az író bármit kitalálhat vele kapcsolatban.

Tarzan visszatér
Ebből a könyvből nem sok maradt meg bennem. Az eleje elég bárgyú, ahogy Tarzan az európaiak világában boldoguk. Meglepően jól megy neki, igen választékosan beszél, holott alig egy éve él emberek között. Ez a rész amolyan semmilyen.

Utána visszakerül a dzsungelbe. Lám, kicsi a világ, ha valaki hajótörést szenved, leesik/kidobják egy hajóról, esetleg a fellázadt legénység teszi partra, tutira Tarzan (apjának) kunyhója mellett köt ki. Ha valaki elvész, csak oda kell mennie a kunyhóhoz, előbb-utóbb mindenki odakerül, teljesen spontán módon.

Tarzan egy ideig John Caldwell londoni lakos álnéven utazgat. Hmm... Ismerős egy álnév. Tarzan annyi mindenhez ért... Csak nem ő írta a Skandar Graun könyveket is? :D

Itt jelenik meg az Opar nevű kincsesváros, ahova majd később még visszatér. Itt az óriásmajmok primitív nyelvét beszélik, és ezen frankón elmondják a város évezredes történetét...

Tarzan a fenevadak élén
A főgonoszok általában nem ölik meg a főhőst, hanem inkább valamilyen "biztos halálba" küldik: kiteszik a sivatag közepén, bedobják egy medencébe a cápák közé, megkötözve otthagyják egy égő házban stb. A főgonosz elmegy, és tudja, hogy a főhős majd meghal... de ő mégsem, hanem kiszabadul, és később majd megküzd a főgonosszal. Gyakran találkozunk e jelenséggel.

Kitenni valaki a dzsungel közepén fegyver, ruha és ellátmány nélkül szinte egyet jelent a gyilkossággal. Ha egy főgonosz így tesz, általában gondosan jár el, az áldozat ki fog purcanni.
No de pont Tarzannal tenni ezt?????
Neki nemcsak, hogy hiperszupermegaveri túlélőkéje van, de ráadásul az a dzsungelben működik a legjobban. Hát ő az egész gyerekkorában csak oroszlánokon élt, akiket puszta kézzel ölt meg.
Na jó, a dzsungel szigeten van... De hát az előző részben Tarzan az óceán közepéről úszott ki (pont a kunyhójához, persze)...
Ezzel az ötlettel pályázhatna valaki a Világirodalom Legbutább Főgonoszi Terve címre...

Tarzan és a gyémántok
Annak idején ez a könyv jött be a legjobban, főként a Werper nevű ellenfél miatt, aki egy nagyon jól eltalált figura. Eddig akartam eljutni, és a Tarzan fiát ki is hagytam, az nem érdekelt, és emlékeztem, hogy nem függ össze ezzel a könyvvel. Lehet, hogy nem folytatom tovább, bár még van néhány könyv a polcomon.

Láthatóan minden szappanoperában van olyan rész, amikor valaki elveszíti az emlékeit. Időnként meg is vakulnak, de ebben a részben nem vakult meg senki. Talán majd máskor...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.