Igen zavaros fantasy könyv. Sőt, még csak az sem biztos benne, hogy fantasy. Időnként elő-előállnak szereplők, akik racionális magyarázatot adnak olyasmire, amire amúgy nem lehetne. Általában nem szeretem, ha egy urban fantasy meghatározhatatlan városban játszódik, meghatározhatatlan országban, amolyan általános környezetben, ami éppúgy lehetne Amerika, mint Budapest. Ennek a könyvnek a helyszíne sincs meghatározva, és nemigen kötődik bármi valóságoshoz, nagyon keveset tudunk meg a főhős környezetéről. Például a Farkastestvérben ez kimondottan zavart. A Körbe égben is. De ennek most szerepe van, ez szándékosan ilyen gyökértelen, szándékosan zavar. Szegény főhős is nagyon keveset tud arról, mi van körülötte, és nem is nagyon foglalkozik vele. Sodródik, züllik, iszik, drogozik, káromkodik, nem törődik senkivel, minden lebeg, minden kilátástalan és értelmetlen (ha lenne valaminek értelme, a főhős azzal sem foglalkozik). Furcsa dolgok történnek, racionális magyarázat nincs, és amikor van, azt sem nagyon fogadja el az ember. Mi lesz a bukott angyallal? Érdekli őt? Egyáltalán, tényleg bukott angyal a főhős?
Igen felkavaró könyv, nagyon furcsa figurákkal, és úgy sugárzik belőle a zűrzavar és a kilátástalanság, hogy csak stabil lelkiállapotban szabad olvasni. Mert a maga nemében a Körbe ég nagyon jó. Nem biztos, hogy mindenkinek bejön, de nekem nagyon tetszett, és sokszor eszembe jut.
Ötös skálán: 4 és fél, mert más, mint a többi, amivel találkozhatunk. Nagyon más...
További kritikák:
(Célszerű elolvasni őket, ha valaki el akarja helyezni magában a könyvet. Nekem segített. Én azt értettem meg, hogy ez egy olyan könyv, amiben nincs fix helye semminek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.