Elkészült egy új novellám, címe: Ellopott sárkány.
Hiába, manapság mindent, de mindent lopnak; még sárkányt is. A Különös sárkány-hoz hasonlóan ebben is szerepelnek drakológusok, és megjelenik benne egy sárkány és egy varázshasználó is, akik mindketten nagyon megfogták a fantáziámat.
Kétségtelenül egyik ihletője volt a novellának John Caldwell A Káosz virágai című könyvének zseniális nyitójelenete is.
2012-11-27
2012-11-23
Warhammer 40000, Inkvizítor és Harlekin
Sok helyről hallottam már a Warhammer 40k világáról, ezért úgy döntöttem, még olyat is hallottam, hogy a StarCraft is a Warhammer 40k-ra alapul. Úgy döntöttem, megpróbálkozok pár Warhammer 40k könyvvel.
Ian Watson Inkvizítor és később Harlekin című könyveivel kezdtem az ismerkedést.
A Warhammer 40k világa fantasy világ, egy elég sötét jövőben. (Nem tartom sci-finek, mert tulajdonképpen semminek nincsen racionális alapja.) Rengeteg ötlet vonul fel a világban, számomra kicsit túl sok is, és - szerintem - értelmetlen, kusza zagyvaság jön ki az egészből. Az eldák (űrelfek?) még rendben volnának, a törpékről (zömikek) és orkokról végképp nem tudom, mit keresnek itt. Annyi lény és faj jelenik meg, mindegyikben elpuffantanak egy-egy jó ötletet, de ahelyett, hogy kicsit is kidolgoznák, már mennek is tovább. Kevesebb több lenne.
Az egész világra jellemző egyfajta monumentalitás. Milliószámra vannak a bolygók, mindegyiket milliárdok lakják, mindenki csak egy-egy kis pont egy hatalmas gépezetben. Senkinek - talán még az Istencsászárnak - sem tűnik fel, ha egy-egy bolygó megsemmisül. (BTW: Az Istencsászár egyébként igen érdekes figura: egyszerre zsarnok, egyszerre mártír, egyszerre tömeggyilkos, és az emberiség túlélésének egyetlen lehetősége. Ez egy csúf világ.) Az Inkvizítor elején is elpusztul egy bolygó, meghal sok milliárd ember hőseink szeme előtt, ők pedig egy "na és", és egy vállrándítás kapcsán odébbállnak. (Na jó, nem "csak" odébbállnak, a milliárdokat jelentős részben ők nyírják ki... De hát ilyen véletlenek megesnek, ettől még lehet valaki rendes ember...) Ez a monumentalitás érdekes és meghökkentő, de furcsa, hogy hőseink emellett mégis a világmindenség megmentésén fáradoznak, holott fel sem igen lehet fogni, hogy az micsoda.
Az Inkvizítor és a Harlekin is hihetetlenül szövevényes, megérthetetlen, kibogozhatatlan, a világmindenség egészét felölelő konspirációkról szól. A szereplők totál kidolgozatlanok. A Harlekinben meghal (?) ugyan két főszereplő, de valahogy egyiket sem tudtam sajnálni, még kicsit sem.
Baromság. Nekem nem jön be ez a műfaj.
Az Inkvizítor és a Harlekin számomra ötös skálán: 2. (Ez persze nem zárja ki, hogy a Warhammer 40k univerzumban jó könyveket is lehet írni...)
Ian Watson Inkvizítor és később Harlekin című könyveivel kezdtem az ismerkedést.
A Warhammer 40k világa fantasy világ, egy elég sötét jövőben. (Nem tartom sci-finek, mert tulajdonképpen semminek nincsen racionális alapja.) Rengeteg ötlet vonul fel a világban, számomra kicsit túl sok is, és - szerintem - értelmetlen, kusza zagyvaság jön ki az egészből. Az eldák (űrelfek?) még rendben volnának, a törpékről (zömikek) és orkokról végképp nem tudom, mit keresnek itt. Annyi lény és faj jelenik meg, mindegyikben elpuffantanak egy-egy jó ötletet, de ahelyett, hogy kicsit is kidolgoznák, már mennek is tovább. Kevesebb több lenne.
Az egész világra jellemző egyfajta monumentalitás. Milliószámra vannak a bolygók, mindegyiket milliárdok lakják, mindenki csak egy-egy kis pont egy hatalmas gépezetben. Senkinek - talán még az Istencsászárnak - sem tűnik fel, ha egy-egy bolygó megsemmisül. (BTW: Az Istencsászár egyébként igen érdekes figura: egyszerre zsarnok, egyszerre mártír, egyszerre tömeggyilkos, és az emberiség túlélésének egyetlen lehetősége. Ez egy csúf világ.) Az Inkvizítor elején is elpusztul egy bolygó, meghal sok milliárd ember hőseink szeme előtt, ők pedig egy "na és", és egy vállrándítás kapcsán odébbállnak. (Na jó, nem "csak" odébbállnak, a milliárdokat jelentős részben ők nyírják ki... De hát ilyen véletlenek megesnek, ettől még lehet valaki rendes ember...) Ez a monumentalitás érdekes és meghökkentő, de furcsa, hogy hőseink emellett mégis a világmindenség megmentésén fáradoznak, holott fel sem igen lehet fogni, hogy az micsoda.
Az Inkvizítor és a Harlekin is hihetetlenül szövevényes, megérthetetlen, kibogozhatatlan, a világmindenség egészét felölelő konspirációkról szól. A szereplők totál kidolgozatlanok. A Harlekinben meghal (?) ugyan két főszereplő, de valahogy egyiket sem tudtam sajnálni, még kicsit sem.
Az Inkvizítor és a Harlekin számomra ötös skálán: 2. (Ez persze nem zárja ki, hogy a Warhammer 40k univerzumban jó könyveket is lehet írni...)
Káosz!
A közelmúltban újra kiadták John Caldwell Skandar Graunról szóló sorozatát. A Káosz papja könyv volt meg nekem, a két első részt (A Káosz szava és A Káosz szíve) csak kölcsönkaptam, és úgy olvastam el, A Káosz papja után. Remek könyv mindegyik!
Most megvettem az első két részt, és szintén megvettem a Fényhozó-t is; ezt korábban nem olvastam.
A Káosz szava: Nagyon jó volt, újraolvasni, szuper ez a könyv! Ráadásul azt hittem, "csak" újraolvasom a klasszikus Skandar Graun sorozatot, de feltűnt, hogy ez-az mintha megváltozott volna benne. Összehasonlítási alapom nem volt, de mintha pl. a Dzsojsz nevű figura régen nem szerepelt volna, és a lendori illúzionistának pedig nem lett volna neve. (Kicsit levegőben is lógott ez a figura, de hihetőnek tűnt, hogy nem tudunk meg mindig mindenkiről mindent.) Érdekes volt új szálakat, új eseményeket találni egy már ismert könyvben! :) Mintha a Káosz - azóta már jobban kialakult - világával tette volna konzisztenssé a régi könyvét az író, és mintha az illúzionista kapott volna arcot.
A Káosz szíve: Van, hogy az embernek régen tetszett egy könyv/film, és később újraolvasva/újranézve már nem tetszik. Nos, A Káosz szíve NEM ilyen, ez bizony király könyv most is! Itt - legalábbis a Limbón játszódó történetben - nem találtam újdonságokat.
A Káosz papja (Valójában három könyv egyben: A Káosz éve, A Káosz káosza, és A Káosz elszabadul.) Ez a könyv már megvolt, nyúltam volna érte a könyvespolcra, és... nincs ott.. feltúrtam az egész lakást, és sehol nem lelem. Valahova elkavarodott vagy valakinek kölcsönadtam...
Ilyenkor csak egy dolgot mondhatunk: BOSSSSSZÚÚÚÚ!
(Egyébként remekül összerakott könyv, ez a három így alkot egy egészet. Ez a könyv indította el bennem annak idején a Skandar Graun őrületet. De jó lenne megtalálni!)
Fényhozó: Szerintem igen tuti módon összerakott, rövid történet, nagyon kellemes szórakozás volt. (Mármint nekem, szegény Skandar Graunnak nem annyira.) Szerencsére pont A Káosz szívéhez kapcsolódott a történet, jó volt azt épp előtte olvasni.
Ha megtalálom valahogy A Káosz papját, talán folytatom, és újraolvasom A Káosz kincsét (ez megvan), és A Káosz virágait is. A Káosz kincse már nem tetszett annyira, és A Káosz virágai Lucindája valahogy pontosan olyan, mint Skandar Graun, nem érzem sem a nőiességét, sem a jellembéli különbözőségét. Láttam későbbi Skandar Graun regényeket is, de azokhoz nem volt szerencsém.
Most megvettem az első két részt, és szintén megvettem a Fényhozó-t is; ezt korábban nem olvastam.
A Káosz szava: Nagyon jó volt, újraolvasni, szuper ez a könyv! Ráadásul azt hittem, "csak" újraolvasom a klasszikus Skandar Graun sorozatot, de feltűnt, hogy ez-az mintha megváltozott volna benne. Összehasonlítási alapom nem volt, de mintha pl. a Dzsojsz nevű figura régen nem szerepelt volna, és a lendori illúzionistának pedig nem lett volna neve. (Kicsit levegőben is lógott ez a figura, de hihetőnek tűnt, hogy nem tudunk meg mindig mindenkiről mindent.) Érdekes volt új szálakat, új eseményeket találni egy már ismert könyvben! :) Mintha a Káosz - azóta már jobban kialakult - világával tette volna konzisztenssé a régi könyvét az író, és mintha az illúzionista kapott volna arcot.
A Káosz szíve: Van, hogy az embernek régen tetszett egy könyv/film, és később újraolvasva/újranézve már nem tetszik. Nos, A Káosz szíve NEM ilyen, ez bizony király könyv most is! Itt - legalábbis a Limbón játszódó történetben - nem találtam újdonságokat.
A Káosz papja (Valójában három könyv egyben: A Káosz éve, A Káosz káosza, és A Káosz elszabadul.) Ez a könyv már megvolt, nyúltam volna érte a könyvespolcra, és... nincs ott.. feltúrtam az egész lakást, és sehol nem lelem. Valahova elkavarodott vagy valakinek kölcsönadtam...
Ilyenkor csak egy dolgot mondhatunk: BOSSSSSZÚÚÚÚ!
(Egyébként remekül összerakott könyv, ez a három így alkot egy egészet. Ez a könyv indította el bennem annak idején a Skandar Graun őrületet. De jó lenne megtalálni!)
Fényhozó: Szerintem igen tuti módon összerakott, rövid történet, nagyon kellemes szórakozás volt. (Mármint nekem, szegény Skandar Graunnak nem annyira.) Szerencsére pont A Káosz szívéhez kapcsolódott a történet, jó volt azt épp előtte olvasni.
Ha megtalálom valahogy A Káosz papját, talán folytatom, és újraolvasom A Káosz kincsét (ez megvan), és A Káosz virágait is. A Káosz kincse már nem tetszett annyira, és A Káosz virágai Lucindája valahogy pontosan olyan, mint Skandar Graun, nem érzem sem a nőiességét, sem a jellembéli különbözőségét. Láttam későbbi Skandar Graun regényeket is, de azokhoz nem volt szerencsém.
2012-11-01
Beltwaan: Különös sárkány
Írtam egy új novellát Különös sárkány címmel. Ez a novella is a sárkányölés témáját dolgozza fel, és szerepel benne az egyik sárkánykutató MAGUS karakterem is.
A kézirat már vagy egy éve készen volt, csak át kellett nézni, le kellett porolni, ez pedig nem igazán izgalmas, így sokat váratott magára.
A kézirat már vagy egy éve készen volt, csak át kellett nézni, le kellett porolni, ez pedig nem igazán izgalmas, így sokat váratott magára.
A Disney felvásárolta a LucasFilm-et
A Disney felvásárolta a LucasFilm-et, így a Star Wars a Disney kezébe került. A Baljós árnyak a Jar Jar Binks nevezetű szereplője miatt sokak szerint már olyan lett, mint egy rossz értelemben vett Disney-film, így a Disney és a LucasFilm egy mondatban elég ijesztően hangzik.
Igaz, más részről a három új stílusa közötti különbség is Anakin fejlődését követi: a Baljós árnyakban még gyerek, és ez a rész olyan, mint egy Disney-film. A Klónok támadásában fiatal felnőtt, így ez romantikus film lett (az új részek közül nekem ez tetszett a legjobban), A Sith-ek bosszújában pedig már csak lőnek és kaszabolnak, ahogy átáll a sötét oldalra.
Egyesek szerint most George Lucas állt át a sötét oldalra, és ez elszaporodó Jar Jar Binksekhez és Mickey egér fülekkel ellátott Darth Vader-ekhez vezethet.
Mások szerint így sokkal több anyagi erőforrás áll majd a Star Wars mögött, és sok új film készül majd.
George Lucas azt nyilatkozta, hogy visszavonul, illetve új dolgokkal szeretne foglalkozni, ezért adja el a cégét.
Igaz, más részről a három új stílusa közötti különbség is Anakin fejlődését követi: a Baljós árnyakban még gyerek, és ez a rész olyan, mint egy Disney-film. A Klónok támadásában fiatal felnőtt, így ez romantikus film lett (az új részek közül nekem ez tetszett a legjobban), A Sith-ek bosszújában pedig már csak lőnek és kaszabolnak, ahogy átáll a sötét oldalra.
Egyesek szerint most George Lucas állt át a sötét oldalra, és ez elszaporodó Jar Jar Binksekhez és Mickey egér fülekkel ellátott Darth Vader-ekhez vezethet.
Mások szerint így sokkal több anyagi erőforrás áll majd a Star Wars mögött, és sok új film készül majd.
George Lucas azt nyilatkozta, hogy visszavonul, illetve új dolgokkal szeretne foglalkozni, ezért adja el a cégét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)