Diablo 3 beta - no quests available in your level range

A Diablo 3 bétában a 11. szintű vagy afeletti karakterekkel nem tudtam belépni egy multi játékba. Olyan csúf hibaüzenetet kaptam, hogy "There are no quests available in your level range", és azt mondta, hogy játsszak még egyjátékosos üzemmódban, hogy új küldetések nyíljanak ki. Nem értettem, miért csináltak ilyen butaságot, hogy a béta 13-as szintkorlátját csak egyjátékosos módon lehet elérni....
Kiderült, ez nem szándékos, hanem egy hiba, és el is lehet kerülni. Nem is a szinttel van összefüggésben, hanem azzal, hogy előtte "megnyertem" a karival a bétát, legyőztem a csontkirályt. A megoldás: indítani kell egy új egyjátékosos játékot, majd kilépni belőle (akár azonnal, a lényeg, hogy ne győzd le a csontkirályt), és utána már ismét tudok csatlakozni mások játékaihoz. Hajrá!


I ran into a problem in the Diablo 3 beta: I was unable to join public games with characters of level 11 or higher. My level 10 barbarian was able to join multiplayer games, while my level 11 monk was not. It surprised me, and did not understand why Blizz made it this way.
In fact, they did not. This is a bug, and there is a workaround for it. The problem is not the character level but that you finished or "won" the beta. You need to start a new game with the character, and leave (the point is that you do not defeat the skeleton king), and then you are able to join public games of others.

Diablo 3 beta - first impressions

The same entry in Hungarian is here.

I have recently won a beta key for Diablo 3, so I started killing the monsters of Sanctuary right away. Here are some of my first impressions of the game:

• It is cool! Great Diablo feeling once again!
• The skill points form D2 are gone. If you reach a certain level, you receive certain skills, period. The effectiveness of your skill depends on your level, stats and your weapon (see later), and does not depend on how much you studied the skill.
  Thus, all skills are available for you, and there is no need to train a dedicated character for trying out a new skill combination. This is good. However, it is also bad, as I describe it in the next point.
• All characters of a certain class are the same. In D1 and D2 you needed to distribute stat points, and in D2 skill points too. In D3 stat points are distributed automatically, and there are no skillpoints anymore.
  This is good, because you cannot screw up a character by putting a point to a wrong place. (E.g. If you had a standard sorceress in D2 and you put a single point to dex, or standard barb and you put single point to energy, the point is forever wasted and the character becomes suboptimal.)
  However, this is bad, because it makes all characters the same. The character has a name, a class and a level, that's all. The character can be customized by the gear only - but those are just objects, and not the character itself. Skills can be changed.
  E.g in D2 there were a lot of different paladins: avenger, hammerdin, zealot, martyr, smitadin, etc. In D3 there are two kinds of monks: male and female. The rest is just gear and playstyle.
• BTW: It is great that all characters can be both male and female. In D2 I marginalized some great classes because it awkward to play with a female character.
• Skill damage depends on your weapon. Always. In case of a barbarian or an archer it is fine. However, Master Okavan, my martial artist monk is also carrying two swords for dealing damage. When enemies are nearby, he grabs the swords, but whenever he needs to strike, he puts them away first, and strikes with the fists. It is funny, especially because damage is dealt based on the weapons. Surprisingly, the damage of the wizard also depends on the size of the axe he is carrying. Do not worry, he will never swing the axe, it is needed for casting more powerful arcane orbs only. The poison in the witch doctor's darts and the bites of his zombie dogs also depend on the weight of the club he is carrying. I understand why, but it is funny.
  
  In order to avoid wizards wandering around with greatswords, certain objects can be equipped by certain classes only. Thus wizards will carry mainly staves, so the RPG feeling remains. I liked when in D1 everybody was allowed to carry everything (if the stat requirements are met), and wizards still used different gear.
  
  I also miss that - except for barbs and demon hunters - weapon itself cannot be really used anymore. If the monk or witch doctor would like to swing a sword, he would need to select the basic attack as one of the skills. Thus he can choose one less powerful skill. It is a pity, it is too much of a sacrifice...
• I like that the different four characters have a different way of handling and regenerating mana (or whatever). Blizzard wanted to favor different playstyles with it (and I love this idea), but its effects will probably kick in at higher levels only. In the beta I did not find much difference between the way the wizard and the witch doctor handling its mana (or whatever).
• I also like the cooldown on potions, I like that town portals cannot be cast instantly, and I very-very much like the shared wealth and shared stack of a player's characters.

To sum up:

1. The game is great, I surely buy it when it comes out.
2. A lot of role playing was sacrificed for playability and balance.
3. The pace of the game became much faster.

I like swords

Nyertem egy Diablo3 bétakulcsot a diablo3.hu vers- és novellaíró pályázatán! Ma érkezett meg a kulcs, rögtön telepítettem is a játékot, és nekivágtam Sanctuary világának, és elkezdtem hentelni a szörnyeket.

Általában a közelharci karaktereket preferálom, a Diablo2-ben kismillió különféle paladinom volt. Most valami mást akartam kipróbálni, ezért most úgy döntöttem, egy lövésszel indulok... Demonhunter!... és csak egyre lőttem-lőttem a gonoszt halomra. Végül valahogy mégiscsak egy harcművész szerzetesem végzett először a csontvázkirállyal, és egyelőre a barbár játékstílusa varázsolt el a legjobban.

"I like swords!" - az 8-bit theater kretén harcosa mondja ezt, amikor valami értelmeset akar mondani. (Az 8-bit theater egy monstre képregénysorozat, amolyan fantasy/szerepjáték paródia. Egyik fő szereplője egy feketemágus, akit Feketemágusnak (Black Mage) hívnak, rettentően gonosz, és soha nem látszik az arca (mert annyira ellentmond az euklideszi geometriának). Második a harcos, akit Harcosnak (Fighter) hívnak, aki remekül küzd a karddal, de egyszerű lélek. A harmadik Tolvaj (Thief, aki egy tolvaj), aki mindent el tud lopni, kivéve, ami le van szögezve és még lángol is. A negyedik a Vörös Mágus (Red Mage), aki szerint a világot az AD&D szabályai szerint játsszák, és időnként úgy ússza meg a csatát, hogy "elfelejti felírni a sebzést", amit kapott.

Nagyon szeretem a közelharci karaktereket, akik bátran - de ésszel - az első sorban állva fogadják az ellen támadásait. Jellemzően strapabíróbbak, mint a lövészek/varázshasználók, ha nem rontanak bután előre, hanem megfontoltan nyomulnak, együttműködnek, és esetleg tárgyakból vagy társaktól némi mágikus támogatást szervezve kihasználják a játék - legyen az MAGUS, Elveszett Világ, AD&D, Neverwinter Nights vagy éppen Diablo - adottságait. Nemcsak hősiesek, hanem kevésbé a vakvéletlenen múlik a túlélésük. Nem végez velük rögtön egy-egy eltévedt csapás, és ha esetleg hibáznak, akkor is van esélyük a túlélésre. (Pl. a Diablo 1-ben egyedül a harcosnak volt némi sansza az életben maradásra, ha körülvették a pokolban, hell fokozaton.) Akkor, amikor kell (és amelyik játékban szabad), scrollokat és pálcákat használva a mágikus támadásaik is hasznosak lehetnek, és ilyenkor is igen strapabíróak (pl. anno a Curse of the Azure Bonds utolsó nagy csatáját pálcákkal felszerelt harcosokkal nyertem meg), és "nagyon értenek az életbenmaradáshoz", akárcsak Cohen, a barbár Terry Pratchett műveiben.