A Witch's Wake a Neverwinter Nights egy modulja. Rendkívül hangulatos, színes, gazdagon kidolgozott története van. Egy titokzatos csatával indul, majd a főhős a holttestek között hever a csatatéren, egyedüli túlélőként. Csak az övéi hevernek holtan körülötte, nem emlékszik, kivel harcolt, és eleve semmire nem emlékszik, csak arra, hogy megígérte a haldokló hercegnek, hogy elmondja a királynak: a nő halott. (De vajon miféle nő?)
Kevés csata van, és az többnyire nehéz, a legtöbb tapasztalat a szerepjátékért jár, azon belül is a beszélgetésekért. Mindig, ha megtudunk valami újat, kapunk pl. 15 XP-t, és a sok kicsi sokra megy. A harcért alig jár tapasztalat, a nyomozás a lényeg. Sok felvett hang van a kalandhoz, érdekessége, hogy nem a szereplők beszélnek, hanem egy kalandmester (DM) adja elő a nem játékos karakterek szövegeit is. Ez olcsó megoldás, de jól eltalálták.
A pihenést nehezítették, csak kevés HP-t gyógyul a karakter pihenés után, ahelyett, hogy teljesen felgyógyulna, és két pihenés között 5 percnek el kell telnie. Ez néha zavaró, de hangulatos, hogy nem lehet folyton pihenni.
A karakterem egy paladin, név szerint Hétcsótánylaky Vladimir volt. (A 7 roach lair rush nevű starcraft2 build orderről kapta a nevét szegénykém.) A paladin bejött, mert gyakógép, így nem kell minden támadás után pihennie, valamint tud kicsit gyógyítani (lay on hands), így a pihenés után többet tudtam gyógyulni, mint egy sima harcos. Volt olyan tett, mi után kiírta a játék, hogy no azért egy paladinnak nem kellene ilyet, és ez dicséretes.
Van egy nagy baj, ami miatta a Witch's Wake mégsem annyira nyerő: baromira rövid, és a történet egészen hirtelen ér véget, pontosabban félbemarad, épp amikor érdekes kezdene lenni. Ebben a formában szinte semmi értelme nincs, csak felcsigázza az embert. A karakter 1. szintről indul, 3. szintig kellene eljutni, de én 2. szintű voltam a végén. Ennek egyik oka, hogy bele van tervezve a kalandba, hogy hősünk néhányszor meghal. Hétcsótánylaky úrnak viszont ez nem volt erőssége, már csak azért is élve maradt hiába játszottam AD&D hardcore fokozaton. Ha többször halok, több XP-t kaphattam volna, mert új kalandrészek nyíltak volna meg - bár csak kevés.
Aki végigcsinálta, és úgy érzi, lemaradt valamiről, az itt talál egy walkthrought hozzá. Aki nem érti a végét, az is elolvashatja a walkthroughban, hogy ez nem véletlen, tényleg félbeszakad, és ennek így se füle, se farka. Nagy kár, mert nagyon jól indult... :(
2012-02-23
StarCraft2: random
Kitaláltam, hogy "random"-ként fogok StarCraftozni, azaz nem én választok fajt, hanem sorsolja csak a gép. Ez egyrészt poén, másrészt így sokfélét megtapasztalhat az ember, harmadrészt a játék elején a "random" a legerősebb faj, mert az ellenfél nem tudja, mire számítson, így nem tud az adott faj elleni build orderével kezdeni. Leginkább protossal tudok játszani, de jó lenne beletanulni a másik két fajba is.
Aki random, az cheese-elni szokott, ami többnyire logikus: Egyrészt, a játék elején ott a meglepetés ereje. Minél inkább elhúzódik a játék, inkább fel tud készülni az ellenfél egy adott fajra. Másrészt, a randommal egy hosszú játékban akkor lehet valaki igazán jó, ha mindhárom fajt kitanulja, ami érthetően több munkát igényel, mint egy faj.
Most ezüst ligában járok a protoss-aimmal, ha randomra váltok, arra számítok, eleinte elkalapálnak majd. Az a tervem, hogy:
Hajrá!
2012-02-23: Kipróbáltam! Zergként indultam, így 8pool. Az ellenfelem is zerg. Sajnos remekül derítette a 8poolomat, így azt vártam, komolyan védekezik. Ehelyett semmi védelmet nem találtam a lingjeimmel, de sajnos bázist se. Nem ismertem az Entombed Valley nevű pályát, azt hittem, 2játékosos, de mint kiderült, 4 helyen indulhatott az ellenfél. Valami miatt nagyon bénán reagálta le az korai poolomat, és csinált egy csomó spine-t a mineral line-jába. (Meghökkentően kevés drone-ja volt.) Beszorítottam a bázisára, de én sem tudtam bejutni a spine-ok miatt, erre odavittem két drone-t, és én is csináltam spine-okat. Ő nem tudta kiszedni őket, mert nem volt mobil serege, így végül a spine-ok gyakni kezdték a hatchery-jét. Közben csinált banelingeket, de a hatcheryje elpusztult. A banelingek lezúzták a spine-okat, de nem volt pénze új hatchre. (Ha lett volna - amilyen bénán játszottam - a végén szintre is jöhett volna.) Végül megindult a spine-jaival a bázisom felé. Mire odaért, volt két spine-om, és egy halom lingem, így esélye sem volt. Győztem! :)
2012-02-26:
Aki random, az cheese-elni szokott, ami többnyire logikus: Egyrészt, a játék elején ott a meglepetés ereje. Minél inkább elhúzódik a játék, inkább fel tud készülni az ellenfél egy adott fajra. Másrészt, a randommal egy hosszú játékban akkor lehet valaki igazán jó, ha mindhárom fajt kitanulja, ami érthetően több munkát igényel, mint egy faj.
Most ezüst ligában járok a protoss-aimmal, ha randomra váltok, arra számítok, eleinte elkalapálnak majd. Az a tervem, hogy:
- Ha protoss-ként indulok, akkor "normálisan" játszom, 3gate robo, exp, makrózom és néhány immortal körül támadok először, majd fokozatosan terjeszkedek, egy robóval és sok gateway-jel játszom, upgradelek ezerrel, a végjátékban dark templaros szemétkedés.
- Ha zergként indulok, akkor legyen pl. 8pool, leginkább a Viva La Dirt League paródia miatt :D. Ez egy mindhárom faj ellen működő stratégia, és a paródiában ott a build order mantra. A másik, mindhárom faj ellen működő stratégia, ami nekem nagyon tetszik, az a 7 roach rush, de azt jól be kellene gyakorolni, és most nincs kedvem gyakorolni... (Korábban ment.) Ha elhúzódik a játék, majd csak boldogulok a zergekkel.
- Ha terranként indulok, akkor vagyok a legjobban bajban, mert nem értek hozzájuk. Itt ezt a 3rax+stim cheese buildet találtam, amiben leginkább a tutorial stílusa fogott meg. (Különösen az Indiana Jones-os jelenet, amivel demonstrálta, hogy egy jó build order alacsony ligában mennyire unfair előnyt nyújt. Tapasztaltam már párszor.) Amúgy, még gép ellen sem sikerült rendesen végigcsinálni a 3rax+stim buildet, így valószínűleg veszítek ha terran leszek, de előbb-utóbb majd csak beletanulok. (Csak egyetlen egy 1v1 győzelmem van terranként.)
Hajrá!
2012-02-23: Kipróbáltam! Zergként indultam, így 8pool. Az ellenfelem is zerg. Sajnos remekül derítette a 8poolomat, így azt vártam, komolyan védekezik. Ehelyett semmi védelmet nem találtam a lingjeimmel, de sajnos bázist se. Nem ismertem az Entombed Valley nevű pályát, azt hittem, 2játékosos, de mint kiderült, 4 helyen indulhatott az ellenfél. Valami miatt nagyon bénán reagálta le az korai poolomat, és csinált egy csomó spine-t a mineral line-jába. (Meghökkentően kevés drone-ja volt.) Beszorítottam a bázisára, de én sem tudtam bejutni a spine-ok miatt, erre odavittem két drone-t, és én is csináltam spine-okat. Ő nem tudta kiszedni őket, mert nem volt mobil serege, így végül a spine-ok gyakni kezdték a hatchery-jét. Közben csinált banelingeket, de a hatcheryje elpusztult. A banelingek lezúzták a spine-okat, de nem volt pénze új hatchre. (Ha lett volna - amilyen bénán játszottam - a végén szintre is jöhett volna.) Végül megindult a spine-jaival a bázisom felé. Mire odaért, volt két spine-om, és egy halom lingem, így esélye sem volt. Győztem! :)
2012-02-26:
- ZvP, arany ellenfél, 8pool, és sikerült.
- TvZ, arany ellenfél, és alaposan elvertek. Az első támadásom nem jött be (makróhátrányom is volt, és bután nekimentem a spine-oknak), és onnantól lemakróztak. Furcsa módon nem zaklatott, hagyott nyugton kísérletezni, de a második támadásomnál már esélytelen voltam... Utána viszonylag sokáig életben hagyott, de az már csak formalitás volt.
2012-02-06
Koboldok és tündérek
A Koboldok és tündérek (Shadow of the Elves) egy fantasy rajzfilmsorozat. Én a Minimaxon találkoztam vele. Gyerekeknek adják, de meghökkentően érdekes, ötletes, és - habár két harcoló népről szól - a békés értékek dominálnak. A mai gyerekfilmek között ez a mély pacifizmus meghökkentő. Manapság mindenki a "rosszakat" akarja legyőzni...
A tündérek békés, barátságos népség, aranyos, pici szárnyacskáik vannak. Apró jószágok, kb. a békákkal és az egerekkel vannak egy súlycsoportban, még használják is őket igavonónak vagy házillatként. Demokratikus társadalomban élnek, amit egy tanács irányít. A tanács főbb tagjai azért varázslók is, mert ők láthatóan egyenlőbbek a többieknél. A koboldok is hasonló méretűek, de nincs szárnyuk, és ők erősen militarista népség. Egy diktátor uralja őket, és el akarják foglalni a tündérek földjét. Mindkét népnek hegyes a füle, mert az úgy kell.
Ugyanakkor a történet nem arról szól, hogy a tündérek a jók, és a koboldok a rosszak, és a jók alaposan legyőzik a rosszakat. Mindkét oldalon vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők, és habár a koboldok és a tündérek alapvetően harcban állnak, a legtöbb rész arról szól, hogy mégis együttműködnek.
A két főszereplő a tündérek egyik tanácsosának a lánya és a koboldok egyik délceg hadvezére, akik közt montague-capulet szerelem bimbózik. Az egyes epizódokban általában ők kerülgetik egymást. Mindkét oldalon vannak értékek, és a szereplők közt elég furcsa viszonyok, kötöttségek és függelmi kapcsolatok vannak. Például, a kobold kapitány szíve mélyén is kobold, tenni akar népéért. A diktátor a főnöke, teljesíti a kapott parancsokat, bár néha nem jó szívvel. Szimpatizál a tündérekkel, és nem szívesen bántja őket, erős igazságérzete is van, a kis tündérlányba meg rettentően bele van zúgva. Ő ezen érzelmek közt egyensúlyoz.
Az egyik epizódban például a következő történt:
A koboldok diktátora megbetegedett, influenzás lett szegény. A koboldoknak nincsen gyógyítójuk, csak a flúgos feltalálójuk kúrálja a diktátort, bár jobb lenne, ha nem tenné... Elküldik a kapitányt, hogy szerezzen gyógyítót. A kapitány a tündérekhez megy segítségért, meg is találja a gyógyítót az erdőben, amint egymagában gyűjtögeti a növényzetet. Megszólítja, hogy segítséget kérjen, mire az - látván, hogy a koboldok már a spájzban vannak - szárnyra kap, és elrepül, de közben baleset éri. A kapitány begyűjti a kába gyógyítót, és elviszi a koboldokhoz. A tündérek látják, hogy a kobold kapitány elhurcolja a magatehetetlen gyógyítót, és egy csapatuk behatol a koboldok erődjébe, hogy kiszabadítsa. A gyógyító közben magához tér, és látja, hogy a diktátor beteg. A páciens az páciens (még ha egyébként diktátor, akkor is betegállományban van), így hát kikúrálja. A diktátor jobban lesz, nagyon hálás, de börtönbe záratja a tündér gyógyítót, mert ellenség (sőt, az ellenség vezető tanácsának egyik tagja), és a kobold kapitány hiába lobbizik az érdekében. Végül egy titokzatos idegen harcos jelenik meg, akin csuklya van (de feltűnően hasonlít a kobold kapitányhoz), és kiszabadítja a gyógyítót, és visszajuttatja az övéihez, így a tündér lány is megbékél, és lehet happy end.
A tündérek békés, barátságos népség, aranyos, pici szárnyacskáik vannak. Apró jószágok, kb. a békákkal és az egerekkel vannak egy súlycsoportban, még használják is őket igavonónak vagy házillatként. Demokratikus társadalomban élnek, amit egy tanács irányít. A tanács főbb tagjai azért varázslók is, mert ők láthatóan egyenlőbbek a többieknél. A koboldok is hasonló méretűek, de nincs szárnyuk, és ők erősen militarista népség. Egy diktátor uralja őket, és el akarják foglalni a tündérek földjét. Mindkét népnek hegyes a füle, mert az úgy kell.
Ugyanakkor a történet nem arról szól, hogy a tündérek a jók, és a koboldok a rosszak, és a jók alaposan legyőzik a rosszakat. Mindkét oldalon vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők, és habár a koboldok és a tündérek alapvetően harcban állnak, a legtöbb rész arról szól, hogy mégis együttműködnek.
A két főszereplő a tündérek egyik tanácsosának a lánya és a koboldok egyik délceg hadvezére, akik közt montague-capulet szerelem bimbózik. Az egyes epizódokban általában ők kerülgetik egymást. Mindkét oldalon vannak értékek, és a szereplők közt elég furcsa viszonyok, kötöttségek és függelmi kapcsolatok vannak. Például, a kobold kapitány szíve mélyén is kobold, tenni akar népéért. A diktátor a főnöke, teljesíti a kapott parancsokat, bár néha nem jó szívvel. Szimpatizál a tündérekkel, és nem szívesen bántja őket, erős igazságérzete is van, a kis tündérlányba meg rettentően bele van zúgva. Ő ezen érzelmek közt egyensúlyoz.
Az egyik epizódban például a következő történt:
A koboldok diktátora megbetegedett, influenzás lett szegény. A koboldoknak nincsen gyógyítójuk, csak a flúgos feltalálójuk kúrálja a diktátort, bár jobb lenne, ha nem tenné... Elküldik a kapitányt, hogy szerezzen gyógyítót. A kapitány a tündérekhez megy segítségért, meg is találja a gyógyítót az erdőben, amint egymagában gyűjtögeti a növényzetet. Megszólítja, hogy segítséget kérjen, mire az - látván, hogy a koboldok már a spájzban vannak - szárnyra kap, és elrepül, de közben baleset éri. A kapitány begyűjti a kába gyógyítót, és elviszi a koboldokhoz. A tündérek látják, hogy a kobold kapitány elhurcolja a magatehetetlen gyógyítót, és egy csapatuk behatol a koboldok erődjébe, hogy kiszabadítsa. A gyógyító közben magához tér, és látja, hogy a diktátor beteg. A páciens az páciens (még ha egyébként diktátor, akkor is betegállományban van), így hát kikúrálja. A diktátor jobban lesz, nagyon hálás, de börtönbe záratja a tündér gyógyítót, mert ellenség (sőt, az ellenség vezető tanácsának egyik tagja), és a kobold kapitány hiába lobbizik az érdekében. Végül egy titokzatos idegen harcos jelenik meg, akin csuklya van (de feltűnően hasonlít a kobold kapitányhoz), és kiszabadítja a gyógyítót, és visszajuttatja az övéihez, így a tündér lány is megbékél, és lehet happy end.
Címkék:
fantasy,
gyerekeknek,
kritika,
rajzfilm,
sorozat
Yoo Ninja!
A Yoo Ninja! egy ügyességi játék androidra. Végtelenül lenyűgözött a letisztult, végletekig leegyszerűsített kezelőfelülete. (Ilyen szempontból már csak a Progress Quest múlhatja felül... :D)
A ninja szalad - magától szalad, erre nincs ráhatásunk -, és különféle akadályok jelennek meg előtte. Célunk, hogy kitérjünk ezek elől, és a ninja élve maradjon. A felület letisztultsága abban jelenik meg, hogy csak egyetlen gomb van. Nincs fel, le, jobbra, balra, csakis egyvalamit lehet csinálni. Ha megnyomod a képernyőt - bárhol - akkor a ninja "vált". Ha eddig a földön szaladt, felugrik a plafonra, és ott szalad tovább, ha pedig a plafonon szaladt, leugrik a földre, és ott szalad. Lényegében a gravitáció iránya változik meg, ha elfogy a plafon a "fent" szaladó ninja alól, akkor felfelé esik tovább.
Elképesztő, hogy mi mindent ki nem lehet hozni ebből az egyetlen gombból. A játék rendkívül hangulatos, bár néha nagyon nehéz. Bejött.
A ninja szalad - magától szalad, erre nincs ráhatásunk -, és különféle akadályok jelennek meg előtte. Célunk, hogy kitérjünk ezek elől, és a ninja élve maradjon. A felület letisztultsága abban jelenik meg, hogy csak egyetlen gomb van. Nincs fel, le, jobbra, balra, csakis egyvalamit lehet csinálni. Ha megnyomod a képernyőt - bárhol - akkor a ninja "vált". Ha eddig a földön szaladt, felugrik a plafonra, és ott szalad tovább, ha pedig a plafonon szaladt, leugrik a földre, és ott szalad. Lényegében a gravitáció iránya változik meg, ha elfogy a plafon a "fent" szaladó ninja alól, akkor felfelé esik tovább.
Elképesztő, hogy mi mindent ki nem lehet hozni ebből az egyetlen gombból. A játék rendkívül hangulatos, bár néha nagyon nehéz. Bejött.
Címkék:
android,
ingyen,
játékprogram
2012-02-03
Bán Mór: A hajnalcsillag fénye (Hunyadi)
Bán Mór nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Hunyadi család történetét átölelő nagyszabású, sok kötetes regénybe kezdett. Ennek első kötete A hajnalcsillag fénye, és még nagyon-nagyon sok további várható. Egyelőre ezt az elsőt fejeztem be, de várhatóan folytatom majd a sorozat olvasását.
Bán Mórtól eddig csak Az ezeréves háborút és folytatásait olvastam, és az nagyon megfogott (bár a későbbi kötetei kicsit ellaposodtak). Máig azt a sorozatot tartom talán a legjobb (ős)magyar fantasynek, amit eddig olvastam.
A Hunyadi sorozat műfaja történelmi regény, bár elég erős misztikus/fantasy szál is van benne. Az író eredetileg Corvin Jánosról akart írni, majd rájött, hogy az események hátterének megértéséhez Mátyás király története is szükséges, az övéhez pedig Hunyadi Jánosé. Az első könyv végül Hunyadi János nagyapjával kezdődik... Vannak, akik már a sokadik kötetnél tartanak, és ők is csak azt mesélik, hogy még mindig nem került Mátyás trónra. Szóval, hosszú lesz... :D
A Hunyadi a klasszikus történelmi regényektől szokatlan, realisztikus-naturalisztikus módon mutatja be a régmúlt kort, néhol Mátrix-szerű akciójelenetekkel. (Igen látványos filmet lehetne belőle készíteni.) Van benne minden, ami csak kell: szex & erőszak & Hunyadi János. Durva, sokkoló jelentek követik egymást, majd minden fejezetben megerőszakolnak vagy felkoncolnak valakit (az utóbbi esetben érthető okokból nem mindig ugyanazt a személyt).
Az író előszeretettel fókuszál a kegyetlen jelentekre, kicsit több szépet is mutathatna a korból (bár nem volt öröm akkor élni, az is tény). Például, a könyv legelején egy vesztes csata után a falusiak a mocsárban bújnak el a törökök elől. Rettegve lapulnak a mocsárban, miközben az őket kereső törökök alig néhány lépésre járnak tőlük. Ekkor az egyik asszony karján felsír egy csecsemő, mire az anya - tudván, hogy ha megtalálják őket, az egész falu meghal - belefojtja a kisbabáját a mocsárba. A történethez e jelenetnek nincsen köze, csak úgy ott van.
Hunyadi Jánosról sem mutat túlságosan hízelgő képet. Többnyire iszik, kurvázik és verekszik, bár általában nem mindet egy időben. Igaz, az első könyv végén magára talál - A hajnalcsillag fénye úgy végződik, hogy feleségül veszi Szilágyi Erzsébetet - és (talán majd) lecsillapodik. Szilágyi Erzsébet viszont idealizált figuraként jelenik meg, és lehet, hogy később majd Hunyadi János is, és csak az első kötet szólt a Muszasi könyvekhez hasonló vad, sötét ifjúkorról.
Hunyadi János mellett megjelennek a kor ismert történelmi szerelői, és a sorsuk alaposan össze is kavarodik, és többnyire ilyen-olyan rokonságban is állnak egymással (itt nem tudom, mennyi az író képzelete). Szerepel Luxemburgi Zsigmond, Rozgonyi Cecília, Szilágyi Mihály, és szerepel egy bizonyos Vlad herceg is, akiről Bram Stoker Dracula grófot mintázta (ezen utóbbi szereplő a természetfeletti szál egyik fő eleme).
Eleinte nehezen haladtam A hajnalcsillag fényével. Az első fejezetek mindig más és más szereplőről szóltak, és időben is nagy ugrások voltak, ráadásul folyton durva, kegyetlen dolgok történtek. Később beindult a cselekmény, és kb. az első fele után begyorsultam, és ripsz-ropsz befaltam a maradékot.
Az író sok csúnyát ír történelmünk nagyjairól, és (feltételezem) többnyire nem is teljesen alaptalanul. A "leborulunk a nagy történelmi személyiségek előtt, és semmi rosszat nem mondunk róluk" mentalitás gyakran unalmas, élvezhetetlen, poros cselekményhez vezet. Ezzel szemben Bán Mór a mai kor emberének ír, a mai korban divatos eszközökkel.
Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen eredeti, újszerű művek a magyar történelemről, így biztos sokkal többen megismerik, megszeretik. Akinek pedig nem tetszik, hogy nem kizárólag szépet olvas, annak nem kötelező elolvasnia.
(Párhuzamként, Arthur királyról én először a Gyaloggaloppból hallottam. Később utánaolvastam, így jutottam el T.H. White A hajdani és majdani király című könyvéhez, később Steinbeck Arthur király és lovaginak dicső tetteihez, vagy Tankred Dorst Merlin, avag a puszta ország című színművéhez stb, stb, stb, és végül Thomas Mallory középkorban írt művébe is beleolvastam. Lehet, hogy egy angol nem arra az Arthur királyra büszke, aki a Gyaloggaloppban megjelenik, de anélkül egyáltalán nem ismertem volna meg kultúrájuknak ezt a részét. Mi se legyünk finnyásak, és ne csak kritikával illessük, ha valaki újszerű módon mutatja be a történelmünket.)
A hajnalcsillag fénye ötös skálán: 3 és fél és 4 között. A könyv eleje inkább 2, de utána erősen felpörög, megéri tovább olvasni.
Bán Mórtól eddig csak Az ezeréves háborút és folytatásait olvastam, és az nagyon megfogott (bár a későbbi kötetei kicsit ellaposodtak). Máig azt a sorozatot tartom talán a legjobb (ős)magyar fantasynek, amit eddig olvastam.
A Hunyadi sorozat műfaja történelmi regény, bár elég erős misztikus/fantasy szál is van benne. Az író eredetileg Corvin Jánosról akart írni, majd rájött, hogy az események hátterének megértéséhez Mátyás király története is szükséges, az övéhez pedig Hunyadi Jánosé. Az első könyv végül Hunyadi János nagyapjával kezdődik... Vannak, akik már a sokadik kötetnél tartanak, és ők is csak azt mesélik, hogy még mindig nem került Mátyás trónra. Szóval, hosszú lesz... :D
A Hunyadi a klasszikus történelmi regényektől szokatlan, realisztikus-naturalisztikus módon mutatja be a régmúlt kort, néhol Mátrix-szerű akciójelenetekkel. (Igen látványos filmet lehetne belőle készíteni.) Van benne minden, ami csak kell: szex & erőszak & Hunyadi János. Durva, sokkoló jelentek követik egymást, majd minden fejezetben megerőszakolnak vagy felkoncolnak valakit (az utóbbi esetben érthető okokból nem mindig ugyanazt a személyt).
Az író előszeretettel fókuszál a kegyetlen jelentekre, kicsit több szépet is mutathatna a korból (bár nem volt öröm akkor élni, az is tény). Például, a könyv legelején egy vesztes csata után a falusiak a mocsárban bújnak el a törökök elől. Rettegve lapulnak a mocsárban, miközben az őket kereső törökök alig néhány lépésre járnak tőlük. Ekkor az egyik asszony karján felsír egy csecsemő, mire az anya - tudván, hogy ha megtalálják őket, az egész falu meghal - belefojtja a kisbabáját a mocsárba. A történethez e jelenetnek nincsen köze, csak úgy ott van.
Hunyadi Jánosról sem mutat túlságosan hízelgő képet. Többnyire iszik, kurvázik és verekszik, bár általában nem mindet egy időben. Igaz, az első könyv végén magára talál - A hajnalcsillag fénye úgy végződik, hogy feleségül veszi Szilágyi Erzsébetet - és (talán majd) lecsillapodik. Szilágyi Erzsébet viszont idealizált figuraként jelenik meg, és lehet, hogy később majd Hunyadi János is, és csak az első kötet szólt a Muszasi könyvekhez hasonló vad, sötét ifjúkorról.
Hunyadi János mellett megjelennek a kor ismert történelmi szerelői, és a sorsuk alaposan össze is kavarodik, és többnyire ilyen-olyan rokonságban is állnak egymással (itt nem tudom, mennyi az író képzelete). Szerepel Luxemburgi Zsigmond, Rozgonyi Cecília, Szilágyi Mihály, és szerepel egy bizonyos Vlad herceg is, akiről Bram Stoker Dracula grófot mintázta (ezen utóbbi szereplő a természetfeletti szál egyik fő eleme).
Eleinte nehezen haladtam A hajnalcsillag fényével. Az első fejezetek mindig más és más szereplőről szóltak, és időben is nagy ugrások voltak, ráadásul folyton durva, kegyetlen dolgok történtek. Később beindult a cselekmény, és kb. az első fele után begyorsultam, és ripsz-ropsz befaltam a maradékot.
Az író sok csúnyát ír történelmünk nagyjairól, és (feltételezem) többnyire nem is teljesen alaptalanul. A "leborulunk a nagy történelmi személyiségek előtt, és semmi rosszat nem mondunk róluk" mentalitás gyakran unalmas, élvezhetetlen, poros cselekményhez vezet. Ezzel szemben Bán Mór a mai kor emberének ír, a mai korban divatos eszközökkel.
Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen eredeti, újszerű művek a magyar történelemről, így biztos sokkal többen megismerik, megszeretik. Akinek pedig nem tetszik, hogy nem kizárólag szépet olvas, annak nem kötelező elolvasnia.
(Párhuzamként, Arthur királyról én először a Gyaloggaloppból hallottam. Később utánaolvastam, így jutottam el T.H. White A hajdani és majdani király című könyvéhez, később Steinbeck Arthur király és lovaginak dicső tetteihez, vagy Tankred Dorst Merlin, avag a puszta ország című színművéhez stb, stb, stb, és végül Thomas Mallory középkorban írt művébe is beleolvastam. Lehet, hogy egy angol nem arra az Arthur királyra büszke, aki a Gyaloggaloppban megjelenik, de anélkül egyáltalán nem ismertem volna meg kultúrájuknak ezt a részét. Mi se legyünk finnyásak, és ne csak kritikával illessük, ha valaki újszerű módon mutatja be a történelmünket.)
A hajnalcsillag fénye ötös skálán: 3 és fél és 4 között. A könyv eleje inkább 2, de utána erősen felpörög, megéri tovább olvasni.
Címkék:
fantasy,
kritika,
regény,
történelem
2012-02-02
Zombi mentalitás StarCraft játékosoknak
Ez az írás arról szól, hogy zombi kell, hogy legyél, ha jó StarCraft játékos akarsz lenni. Zombi, azaz céltudatos, könyörtelen, hatékony, és nem szabad, hogy az érzelmek befolyásoljanak. ("A harag, félelem, erőszak – ez mind az Erő sötét oldala.")
Lehet, hogy nemcsak a StarCraftra vonatkozik.
Lehet, hogy nemcsak a StarCraftra vonatkozik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)