2012. február 3., péntek

Bán Mór: A hajnalcsillag fénye (Hunyadi)

Bán Mór nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a Hunyadi család történetét átölelő nagyszabású, sok kötetes regénybe kezdett. Ennek első kötete A hajnalcsillag fénye, és még nagyon-nagyon sok további várható. Egyelőre ezt az elsőt fejeztem be, de várhatóan folytatom majd a sorozat olvasását.


Bán Mórtól eddig csak Az ezeréves háborút és folytatásait olvastam, és az nagyon megfogott (bár a későbbi kötetei kicsit ellaposodtak). Máig azt a sorozatot tartom talán a legjobb (ős)magyar fantasynek, amit eddig olvastam.

A Hunyadi sorozat műfaja történelmi regény, bár elég erős misztikus/fantasy szál is van benne. Az író eredetileg Corvin Jánosról akart írni, majd rájött, hogy az események hátterének megértéséhez Mátyás király története is szükséges, az övéhez pedig Hunyadi Jánosé. Az első  könyv végül Hunyadi János nagyapjával kezdődik... Vannak, akik már a sokadik kötetnél tartanak, és ők is csak azt mesélik, hogy még mindig nem került Mátyás trónra. Szóval, hosszú lesz... :D

A Hunyadi a klasszikus történelmi regényektől szokatlan, realisztikus-naturalisztikus módon mutatja be a régmúlt kort, néhol Mátrix-szerű akciójelenetekkel. (Igen látványos filmet lehetne belőle készíteni.) Van benne minden, ami csak kell: szex & erőszak & Hunyadi János. Durva, sokkoló jelentek követik egymást, majd minden fejezetben megerőszakolnak vagy felkoncolnak valakit (az utóbbi esetben érthető okokból nem mindig ugyanazt a személyt).

Az író előszeretettel fókuszál a kegyetlen jelentekre, kicsit több szépet is mutathatna a korból (bár nem volt öröm akkor élni, az is tény). Például, a könyv legelején egy vesztes csata után a falusiak a mocsárban bújnak el a törökök elől. Rettegve lapulnak a mocsárban, miközben az őket kereső törökök alig néhány lépésre járnak tőlük. Ekkor az egyik asszony karján felsír egy csecsemő, mire az anya - tudván, hogy ha megtalálják őket, az egész falu meghal - belefojtja a kisbabáját a mocsárba. A történethez e jelenetnek nincsen köze, csak úgy ott van.

Hunyadi Jánosról sem mutat túlságosan hízelgő képet. Többnyire iszik, kurvázik és verekszik, bár általában nem mindet egy időben. Igaz, az első könyv végén magára talál - A hajnalcsillag fénye úgy végződik, hogy feleségül veszi Szilágyi Erzsébetet - és (talán majd) lecsillapodik. Szilágyi Erzsébet viszont idealizált figuraként jelenik meg, és lehet, hogy később majd Hunyadi János is, és csak az első kötet szólt a Muszasi könyvekhez hasonló vad, sötét ifjúkorról.

Hunyadi János mellett megjelennek a kor ismert történelmi szerelői, és a sorsuk alaposan össze is kavarodik, és többnyire ilyen-olyan rokonságban is állnak egymással (itt nem tudom, mennyi az író képzelete). Szerepel Luxemburgi Zsigmond, Rozgonyi Cecília, Szilágyi Mihály, és szerepel egy bizonyos Vlad herceg is, akiről Bram Stoker Dracula grófot mintázta (ezen utóbbi szereplő a természetfeletti szál egyik fő eleme).

Eleinte nehezen haladtam A hajnalcsillag fényével. Az első fejezetek mindig más és más szereplőről szóltak, és időben is nagy ugrások voltak, ráadásul folyton durva, kegyetlen dolgok történtek. Később beindult a cselekmény, és kb. az első fele után begyorsultam, és ripsz-ropsz befaltam a maradékot.

Az író sok csúnyát ír történelmünk nagyjairól, és (feltételezem) többnyire nem is teljesen alaptalanul. A "leborulunk a nagy történelmi személyiségek előtt, és semmi rosszat nem mondunk róluk" mentalitás gyakran unalmas, élvezhetetlen, poros cselekményhez vezet. Ezzel szemben Bán Mór a mai kor emberének ír, a mai korban divatos eszközökkel.

Nagyon örülök, hogy készülnek ilyen eredeti, újszerű művek a magyar történelemről, így biztos sokkal többen megismerik, megszeretik. Akinek pedig nem tetszik, hogy nem kizárólag szépet olvas, annak nem kötelező elolvasnia.

(Párhuzamként, Arthur királyról én először a Gyaloggaloppból hallottam. Később utánaolvastam, így jutottam el T.H. White A hajdani és majdani király című könyvéhez, később Steinbeck Arthur király és lovaginak dicső tetteihez, vagy Tankred Dorst Merlin, avag a puszta ország című színművéhez stb, stb, stb, és végül Thomas Mallory középkorban írt művébe is beleolvastam. Lehet, hogy egy angol nem arra az Arthur királyra büszke, aki a Gyaloggaloppban megjelenik, de anélkül egyáltalán nem ismertem volna meg kultúrájuknak ezt a részét. Mi se legyünk finnyásak, és ne csak kritikával illessük, ha valaki újszerű módon mutatja be a történelmünket.)

A hajnalcsillag fénye ötös skálán: 3 és fél és 4 között. A könyv eleje inkább 2, de utána erősen felpörög, megéri tovább olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése