Jancsi és Juliska

Mekkora gáz ez a mese! Azt hittem, az a baj, hogy egy béna átdolgozást olvasok. Utánaolvastam egy kicsit, és kiderült, az eredeti Grimm mese ilyen gáz.

Adott egy szegény favágó és a felesége, és van két gyerekük. Annyira szegények, hogy a gonosz asszony úgy dönt, ki kellene nyírni a gyerekeiket. Aki gyerek hallgatja a mesét, megtanulja, hogy a szülők gond nélkül megszabadulnak a saját gyerekeiktől, kiviszik őket az erdőbe, és otthagyják őket. Az asszony nem mostohaanyjuk, az az átdolgozás, az eredetiben az édesanyjuk (és persze az apuka - lásd később) akarja kinyírni őket. Az asszony valóban rettentően gonosz, mert nemcsak meg akarja ölni a gyerekeket, de dolgoztatja őket, és csak egy karéj kenyeret ad nekik. Sőt, annyira gonosz, hogy goromba módon is beszél szegény gyerekekkel.

Az apuka rendes ember, ő nem akar ilyet csinálni, de a felesége addig-addig mondja neki, míg csak rááll a dologra. Pedig rendes, jóravaló ember szegény. Néha persze megbotlik, és meg akarja ölni a saját gyerekeit. Ha nem jön össze, nagyon bánja, de attól még simán rá lehet venni még egyszer. Még hogy rendes ember!

Eltévednek a gyerekek az erdőben, és eljutnak a mézeskalács házba. Természetesen ott is boszorkány lakik, aki természetesen szintén ki akarja nyírni őket (a gyerekek megtanulhatják a meséből, hogy mindenki meg akarja ölni őket), de ez a boszorkány már nudli az előzőhöz, az anyjukhoz képest. Ez a banya először eteti őket, de aztán kimutatja a foga fehérjét (már ha van legalább egy foga): Jancsit bezárja, és eteti, Julikának viszont - szegény lány - dolgoznia kell. Jancsit hizlalja a banya, hogy finom legyen, Juliskának viszont alig ad enni. Vajon miért, őt nem akarja majd megenni? Szerencsére a banya komplett idióta, így a gyerekek többször is át tudják verni; akár azzal, hogy Jancsi nem hízik, akár azzal, hogy ráveszik, hogy másszon be a kemencébe. Megszabadulnak a boszorkánytól, találnak egy csomó kincset (vajon honnan szerezte őket a néni, és miért nem kezdett velük valamit), majd elindulnak hazafelé. Útközben még teljesen értelmetlen, és ide nem tartozó kalandokon mennek keresztül (pl. amikor egy kacsa - igen, egy kacsa - átviszi őket egy folyón), és végül hazaérnek.

Itt eljön a happy end: az anyuka időközben meghalt, és ennek mindenki nagyon örül, az apuka pedig nagyon örül a kincseknek, és az apuka jóember, aki szereti a gyerekeket (lásd fent). Mivel pénz van, nincsen probléma, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Juhé!

Mekkora baromság! Felnőtteknek lehetne belőle idióta horrorfilmet csinálni, de szegény gyerekeknek miért kell ilyen butaságokon felnőniük! Ez nem gyereknek való!

Koboldok és tündérek

A Koboldok és tündérek (Shadow of the Elves) egy fantasy rajzfilmsorozat. Én a Minimaxon találkoztam vele. Gyerekeknek adják, de meghökkentően érdekes, ötletes, és - habár két harcoló népről szól - a békés értékek dominálnak. A mai gyerekfilmek között ez a mély pacifizmus meghökkentő. Manapság mindenki a "rosszakat" akarja legyőzni...

A tündérek békés, barátságos népség, aranyos, pici szárnyacskáik vannak. Apró jószágok, kb. a békákkal és az egerekkel vannak egy súlycsoportban, még használják is őket igavonónak vagy házillatként. Demokratikus társadalomban élnek, amit egy tanács irányít. A tanács főbb tagjai azért varázslók is, mert ők láthatóan egyenlőbbek a többieknél. A koboldok is hasonló méretűek, de nincs szárnyuk, és ők erősen militarista népség. Egy diktátor uralja őket, és el akarják foglalni a tündérek földjét. Mindkét népnek hegyes a füle, mert az úgy kell.

Ugyanakkor a történet nem arról szól, hogy a tündérek a jók, és a koboldok a rosszak, és a jók alaposan legyőzik a rosszakat. Mindkét oldalon vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők, és habár a koboldok és a tündérek alapvetően harcban állnak, a legtöbb rész arról szól, hogy mégis együttműködnek.

A két főszereplő a tündérek egyik tanácsosának a lánya és a koboldok egyik délceg hadvezére, akik közt montague-capulet szerelem bimbózik. Az egyes epizódokban általában ők kerülgetik egymást. Mindkét oldalon vannak értékek, és a szereplők közt elég furcsa viszonyok, kötöttségek és függelmi kapcsolatok vannak. Például, a kobold kapitány szíve mélyén is kobold, tenni akar népéért. A diktátor a főnöke, teljesíti a kapott parancsokat, bár néha nem jó szívvel. Szimpatizál a tündérekkel, és nem szívesen bántja őket, erős igazságérzete is van, a kis tündérlányba meg rettentően bele van zúgva. Ő ezen érzelmek közt egyensúlyoz.

Az egyik epizódban például a következő történt:
A koboldok diktátora megbetegedett, influenzás lett szegény. A koboldoknak nincsen gyógyítójuk, csak a flúgos feltalálójuk kúrálja a diktátort, bár jobb lenne, ha nem tenné... Elküldik a kapitányt, hogy szerezzen gyógyítót. A kapitány a tündérekhez megy segítségért, meg is találja a gyógyítót az erdőben, amint egymagában gyűjtögeti a növényzetet. Megszólítja, hogy segítséget kérjen, mire az - látván, hogy a koboldok már a spájzban vannak - szárnyra kap, és elrepül, de közben baleset éri. A kapitány begyűjti a kába gyógyítót, és elviszi a koboldokhoz. A tündérek látják, hogy a kobold kapitány elhurcolja a magatehetetlen gyógyítót, és egy csapatuk behatol a koboldok erődjébe, hogy kiszabadítsa. A gyógyító közben magához tér, és látja, hogy a diktátor beteg. A páciens az páciens (még ha egyébként diktátor, akkor is betegállományban van), így hát kikúrálja. A diktátor jobban lesz, nagyon hálás, de börtönbe záratja a tündér gyógyítót, mert ellenség (sőt, az ellenség vezető tanácsának egyik tagja), és a kobold kapitány hiába lobbizik az érdekében. Végül egy titokzatos idegen harcos jelenik meg, akin csuklya van (de feltűnően hasonlít a kobold kapitányhoz), és kiszabadítja a gyógyítót, és visszajuttatja az övéihez, így a tündér lány is megbékél, és lehet happy end.