Írtam egy új novellát Különös sárkány címmel. Ez a novella is a sárkányölés témáját dolgozza fel, és szerepel benne az egyik sárkánykutató MAGUS karakterem is.
A kézirat már vagy egy éve készen volt, csak át kellett nézni, le kellett porolni, ez pedig nem igazán izgalmas, így sokat váratott magára.
fantasy, sci-fi, szerepjáték, számítógép, könyv, film, játékprogram, miazmás
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárkány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sárkány. Összes bejegyzés megjelenítése
2012-11-01
2012-05-22
Tap Dragon Park
A Tap Dragon Park egy ingyenes játék Androidra. Te vagy a király ( - kírály!), és gonosz trollok jönnek az erdőből, hogy ellopják a kincsedet. Sárkányokkal kell védekezni. Különféle sárkányokat kell beszerezni, és nevelgetni, valamint csinosítgathatod a birodalmadat. Nagyon ari sárkányok vannak ám benne! :D
Teszek fel majd képet is, csak ki kell menteni a screenshotokat...
Minden sárkány egy-egy elem szerint tud támadni. Három elem van a játékban: tűz, víz és föld, a küzdelem pedig kő-papír-olló alapon zajlik. (Alapvetően kétféle játék van: unalmas játék, amiben van egy tökéletes stratégia, és kő-papír-olló játék, amiben nincs, és mindennek van ellenszere.) A tűz legyőzi a földet, a föld a vizet, a víz pedig kioltja a tüzet. Negyedik elem a villám (levegő), de az csak olyan rövid ideig szerepelt, hogy nem jöttem rá, mi ellen jó. Harcban a troll szintje áll szemben a sárkány szintjével, de akinek jobb az eleme, az plusz pontot kap.
Minden troll valamelyik elemhez kapcsolódik, és általában azzal az elemmel támad. Van, amikor nem, akkor egy másik elemet használ. Csata előtt ki kell választani a troll ellen három sárkányt, bármelyik legyőzi, győztél, és jön a következő troll. Mi történik, ha veszítesz? Semmi. Kevés pénzt kapsz, és egy ideig nem tudod használni a kiütött sárkányt. Minél többet kell harcolni.
Az elején begyűjthető sárkányok maximális szintje 2-3 körüli, ők teljesen használhatatlanok a későbbiekben. Minél hamarabb be kell szerezni olyan sárkányt, akinek magas a maximális szintje, és addig kell tanítani, amíg ki nem maxolod. Utána győzz le vele minél több trollt.
A legutolsó, a villámtroll 9-es szintű volt, az utolsó ellenfeleket egy 8-as szintű földsárkánnyal győztem le. Mindet. A tűztrollokat is, csak ki kellett várni, hogy vízzel támadjanak.
Sajnos, úgy látom, vége lett, mert elfogytak a trollok. Most már csak a birodalmat lehet csinosítgatni? Az uncsi. Még szívesen folytatnám, de nem tudom, trollok nélkül van-e értelme...
Teszek fel majd képet is, csak ki kell menteni a screenshotokat...
Minden sárkány egy-egy elem szerint tud támadni. Három elem van a játékban: tűz, víz és föld, a küzdelem pedig kő-papír-olló alapon zajlik. (Alapvetően kétféle játék van: unalmas játék, amiben van egy tökéletes stratégia, és kő-papír-olló játék, amiben nincs, és mindennek van ellenszere.) A tűz legyőzi a földet, a föld a vizet, a víz pedig kioltja a tüzet. Negyedik elem a villám (levegő), de az csak olyan rövid ideig szerepelt, hogy nem jöttem rá, mi ellen jó. Harcban a troll szintje áll szemben a sárkány szintjével, de akinek jobb az eleme, az plusz pontot kap.
Minden troll valamelyik elemhez kapcsolódik, és általában azzal az elemmel támad. Van, amikor nem, akkor egy másik elemet használ. Csata előtt ki kell választani a troll ellen három sárkányt, bármelyik legyőzi, győztél, és jön a következő troll. Mi történik, ha veszítesz? Semmi. Kevés pénzt kapsz, és egy ideig nem tudod használni a kiütött sárkányt. Minél többet kell harcolni.
Az elején begyűjthető sárkányok maximális szintje 2-3 körüli, ők teljesen használhatatlanok a későbbiekben. Minél hamarabb be kell szerezni olyan sárkányt, akinek magas a maximális szintje, és addig kell tanítani, amíg ki nem maxolod. Utána győzz le vele minél több trollt.
A legutolsó, a villámtroll 9-es szintű volt, az utolsó ellenfeleket egy 8-as szintű földsárkánnyal győztem le. Mindet. A tűztrollokat is, csak ki kellett várni, hogy vízzel támadjanak.
Sajnos, úgy látom, vége lett, mert elfogytak a trollok. Most már csak a birodalmat lehet csinosítgatni? Az uncsi. Még szívesen folytatnám, de nem tudom, trollok nélkül van-e értelme...
2012-01-29
Silvana De Mari: Az utolsó tünde, Az utolsó ork
Silvana De Mari egy olasz fantasy író, és nekem nagyon bejött némely könyve, amit elkövetett. Az utolsó tünde (L'ultimo elfo) nagyon érdekes fantasy világot épít fel, legalábbis nekem bejött.
Az utolsó tünde elején a tünde gyerek, és népéből ő az utolsó. Egyedül kóborol, és találkozik két emberrel. A könyv e része egészen fergeteges. Valami elképesztő humorral, mutatja be az író, ahogy az emberek és a tündék nem ismerik egymást, nem bíznak egymásban és egészen másképp gondolkoznak. Sok fantasy könyvben a tünde épp olyan, mint az ember, csak hegyes a füle. Itt nem, itt a tündék másképp viselkednek, másképp jár az agyuk, mások az értékeik, és ebből igen eredeti konfliktusok adódnak.
Vigyázat, SPOILER:
A tündék mélyen együttéreznek a természetbeli lényekkel, ugyanakkor a tünde kisfiúban mély előítéletek gyökereznek az emberekkel szemben. A nagymamája mondta neki, hogy az emberek kannibálok, és megeszik a tünde gyerekeket (rozmaringgal). Később összebarátkozik egy ember asszonnyal, de amikor egy barátságos vadász megkínálja őket egy nyúllal (a nyúl nagy kincs, nagyon kevés az élelmük), a tünde gyerek halálra rémül, mert az emberek egy hullát akarnak megenni. Számára a nyúl éppoly érző lény, mint ő, és ebből az következik, hogy őt is meg fogják enni (rozmaringgal). A tünde megsiratja a nyulat, rágondol, mire a nyúl hirtelen életre kel, és elszalad. (Korábban váltig állította, hogy nincsenek különleges képességei. Nincsenek is, hiszen a nyúlra rágondolni bárki képes, abban semmi különleges nincsen.) Az emberek nemigen repesnek az örömtől, hogy a tünde megfosztotta őket a vacsorájuktól...
SPOILER VÉGE
A könyv néhol sziporkázóan humoros, fantáziadús fantasy (ez a két szó sajnos nem ugyanazt jelenti), de néhol bugyuta tanmese, bár egész jó az arány a kettő között. Nekem nagyon bejött. Sárkány is van benne, sőt lovagolnak is rajta. A könyvet nem sokkal az Eragon után olvastam, és öröm volt látni, hogy az Eragonban elcsépelt sárkánylovas-vonalat jól is meg lehet írni.
Az utolsó tünde ötös skálán: 4-es fölé (de vannak csillagos 5-ös részek is benne).
Az utolsó ork egy trilógia, amelyből kiderül, mi történt Az utolsó tünde szereplőivel a későbbiekben.
Az első kötet A Medve és a Farkas. A fentiekkel szemben a könyv egy új szereplőről szól, és szinte semmi köze nincs a tündéhez. Az új szereplő ember (tünde nem lehet, mert az utolsó tünde az utolsó). A világ Az utolsó tünde világa, és a prológusból kiderül, hogy előbb-utóbb találkoznak is a szereplők - de csak a végén. Mágia nincs, humor is alig, és a bárgyú tanmese dominál. Nem jött be.
A Medves és Farkas ötös skálán 2 és fél. Az előző részhez képest igen bénára sikerült.
A trilógia második kötete Az utolsó főnix, és az író szerencsére visszatért az utolsókhoz. Ismét szerepel a tünde, ismét van mágia, ismét van humor, és ismét egy jó könyv lett belőle.
Az utolsó tünde sárkánya figyelmeztetett rá, hogy a főnix egy állatira idegesítő jószág, külsőre leginkább a tyúkhoz hasonlít, de sajnos tud beszélni, ugyanakkor rendkívül buta és hiú. Most találkozhatunk egy főnix-szel. Az utolsóval. Szerencsére. Ismét egy nagyon aranyos, bár kevéssé szeretnivaló lényt teremtett az író. A könyv tetszett.
Az utolsó főnix ötös skálán: 4.
A trilógia következő, befejező kötetéhez még nem volt szerencsém.
Az utolsó tünde elején a tünde gyerek, és népéből ő az utolsó. Egyedül kóborol, és találkozik két emberrel. A könyv e része egészen fergeteges. Valami elképesztő humorral, mutatja be az író, ahogy az emberek és a tündék nem ismerik egymást, nem bíznak egymásban és egészen másképp gondolkoznak. Sok fantasy könyvben a tünde épp olyan, mint az ember, csak hegyes a füle. Itt nem, itt a tündék másképp viselkednek, másképp jár az agyuk, mások az értékeik, és ebből igen eredeti konfliktusok adódnak.
Vigyázat, SPOILER:
A tündék mélyen együttéreznek a természetbeli lényekkel, ugyanakkor a tünde kisfiúban mély előítéletek gyökereznek az emberekkel szemben. A nagymamája mondta neki, hogy az emberek kannibálok, és megeszik a tünde gyerekeket (rozmaringgal). Később összebarátkozik egy ember asszonnyal, de amikor egy barátságos vadász megkínálja őket egy nyúllal (a nyúl nagy kincs, nagyon kevés az élelmük), a tünde gyerek halálra rémül, mert az emberek egy hullát akarnak megenni. Számára a nyúl éppoly érző lény, mint ő, és ebből az következik, hogy őt is meg fogják enni (rozmaringgal). A tünde megsiratja a nyulat, rágondol, mire a nyúl hirtelen életre kel, és elszalad. (Korábban váltig állította, hogy nincsenek különleges képességei. Nincsenek is, hiszen a nyúlra rágondolni bárki képes, abban semmi különleges nincsen.) Az emberek nemigen repesnek az örömtől, hogy a tünde megfosztotta őket a vacsorájuktól...
SPOILER VÉGE
A könyv néhol sziporkázóan humoros, fantáziadús fantasy (ez a két szó sajnos nem ugyanazt jelenti), de néhol bugyuta tanmese, bár egész jó az arány a kettő között. Nekem nagyon bejött. Sárkány is van benne, sőt lovagolnak is rajta. A könyvet nem sokkal az Eragon után olvastam, és öröm volt látni, hogy az Eragonban elcsépelt sárkánylovas-vonalat jól is meg lehet írni.
Az utolsó tünde ötös skálán: 4-es fölé (de vannak csillagos 5-ös részek is benne).
Az utolsó ork egy trilógia, amelyből kiderül, mi történt Az utolsó tünde szereplőivel a későbbiekben.
Az első kötet A Medve és a Farkas. A fentiekkel szemben a könyv egy új szereplőről szól, és szinte semmi köze nincs a tündéhez. Az új szereplő ember (tünde nem lehet, mert az utolsó tünde az utolsó). A világ Az utolsó tünde világa, és a prológusból kiderül, hogy előbb-utóbb találkoznak is a szereplők - de csak a végén. Mágia nincs, humor is alig, és a bárgyú tanmese dominál. Nem jött be.
A Medves és Farkas ötös skálán 2 és fél. Az előző részhez képest igen bénára sikerült.
A trilógia második kötete Az utolsó főnix, és az író szerencsére visszatért az utolsókhoz. Ismét szerepel a tünde, ismét van mágia, ismét van humor, és ismét egy jó könyv lett belőle.
Az utolsó tünde sárkánya figyelmeztetett rá, hogy a főnix egy állatira idegesítő jószág, külsőre leginkább a tyúkhoz hasonlít, de sajnos tud beszélni, ugyanakkor rendkívül buta és hiú. Most találkozhatunk egy főnix-szel. Az utolsóval. Szerencsére. Ismét egy nagyon aranyos, bár kevéssé szeretnivaló lényt teremtett az író. A könyv tetszett.
Az utolsó főnix ötös skálán: 4.
A trilógia következő, befejező kötetéhez még nem volt szerencsém.
2012-01-17
Beltwaan: Sárkányölő
A Sárkányölő egy kedves kis történet egy kisfiúról, aki egy éjszaka nekivág, hogy megöljön egy ősöreg sárkányt.
Letöltés (PDF)
Letöltés (PDF)
2011-11-06
George R. R. Martin: Trónok harca
A Trónok harca az első kötete A tűz és jég dala című regényciklusnak. Általában óvakodok a sokkötetes fantasy sagáktól, de valami miatt most kivételt tettem, és belevágtam. Talán a borítóján díszelgő jópofa sárkányfej miatt? Vagy azért, mert a fülszövegben gyönyörűeket írtak róla, újszerűnek titulálták, és egyenesen Tolkienhez hasonlították? Nem tudom, de - kb. a harmadánál tarthatok a közel 900 oldalas (!) könyvnek - egyelőre nem bántam meg... Sőt!
Tolkienhez pont nem hasonlít. Például szerepelnek benne jól kidolgozott női karakterek. (Tolkiennél nő elvétve akad, és aki mégis, az lapos. A Gyűrűk ura filmbe kifejezetten erőszakkal tettek élő női karaktereket és élvezhető romantikus szálat.) Szintén szerepelnek benne szexjelenetek, és szexuális utalások. Kifejezetten jó látni, hogy egy fantasy hősnek (vagy szereplőnek) is lehet szexuális élete. Kegyetlen, sötét dolgok is történnek benne: gyerek megnyomorodik, fiatal lányt megerőszakolnak stb. Tolkienhez kevésbé, talán inkább Ken Folletthez (pl. Katedrális) hasonlít, bár olyan sebességgel nem pörögnek az események. Gazdagon kidolgozott háttere van a cselekménynek, bár közel nem olyan gazdag, mint Tolkien esetén, Ken Follett könyvei pedig valós vagy történelmi helyzetben, és nem fantasy világban játszódnak. A könyv fantasy világában egyelőre semmilyen meghökkentőt nem találtam, tipikus angolszász fantasy világ (nem derült ki pl,
hogy egy teknős hátán pörgő korongon vagy egy sárkány belsejében játszódna, bár vannak olyan földrajzi nevek, hogy Nyak meg Fej, így ez még előfordulhat), a neveket kicsit megvariálták, hogy az angol olvasó egzotikusnak találja őket (John helyett Jon, Catherine helyett Catelyn, Edward helyett Edward, Benjamin helyett Benjen stb.). A mágia eltűnt, és már sárkányok sem élnek (na, mibe fogadjunk, hogy előkerülnek majd).
Rengeteg szereplője van. Az utolsó oldalak függeléket képeznek, amely bemutatja a főbb nemesi házakat, kapcsolataikat és leírja történelmük főbb mozzanatait. Szintén felsorolja a szereplőket - szerencsére a regény eleji életkorukban és állapotukban, így nem ütközik az ember spoilerekbe, amikor olvassa. Néha szükség van rá. Több nemesi ház szerepel benne, akik néha megdöntötték egymást a trónon, és alaposan összecsavarodtak. A főszereplők többnyire a Stark házhoz kapcsolódnak, és az a családfa is jó bonyolult: apuka, anyuka, 5 (!) gyerek, de van még mellettük apukának egy törvénytelen gyermeke (akiről szerintem ki fog derülni, hogy mégsem apukáé, hanem apuka a cölibátusban élő nagybácsi fiát vállalta be, mert apuka széplélek) és él még velük egy nevelt fiú is, aki egy másik ház sarja, és túszként van náluk. Más szereplők más házakhoz tartoznak. Szerepelnek a volt király (akit apuka és a barátja döntött meg) bujdosó gyermekei, akik bosszút esküdtek, és fontos szereplő egy másik - erősen intrikus - ház torzszülött gyermeke is.
Mint írtam, még a felénél sem tartok, de egyelőre nagyon tetszik! A főbb szereplők szimpatikusak, attól függetlenül, hogy melyik oldalon állnak, a jellemeik érdekesek, meghökkentő dolgok történnek, és a cselekmény egyelőre alaposan beszippantott. :)
Ötös skálán: egyelőre minimum 4-es.
Folytatom a bejegyzést, ha befejeztem a könyvet.
Frissítés: Ráguglizván látom, hogy az HBO sorozatot is csinált belőle, amely jókora karriert futott be. Manapság nincs HBO-m, így nem ismertem, de rémlik, hogy hirdették. Lényeg, hogy a cselekményt nem ismerem, a film képei nem villognak az agyamban, úgy olvasom. :)
Látom, van magyar rajongói oldala is.
Tolkienhez pont nem hasonlít. Például szerepelnek benne jól kidolgozott női karakterek. (Tolkiennél nő elvétve akad, és aki mégis, az lapos. A Gyűrűk ura filmbe kifejezetten erőszakkal tettek élő női karaktereket és élvezhető romantikus szálat.) Szintén szerepelnek benne szexjelenetek, és szexuális utalások. Kifejezetten jó látni, hogy egy fantasy hősnek (vagy szereplőnek) is lehet szexuális élete. Kegyetlen, sötét dolgok is történnek benne: gyerek megnyomorodik, fiatal lányt megerőszakolnak stb. Tolkienhez kevésbé, talán inkább Ken Folletthez (pl. Katedrális) hasonlít, bár olyan sebességgel nem pörögnek az események. Gazdagon kidolgozott háttere van a cselekménynek, bár közel nem olyan gazdag, mint Tolkien esetén, Ken Follett könyvei pedig valós vagy történelmi helyzetben, és nem fantasy világban játszódnak. A könyv fantasy világában egyelőre semmilyen meghökkentőt nem találtam, tipikus angolszász fantasy világ (nem derült ki pl,
hogy egy teknős hátán pörgő korongon vagy egy sárkány belsejében játszódna, bár vannak olyan földrajzi nevek, hogy Nyak meg Fej, így ez még előfordulhat), a neveket kicsit megvariálták, hogy az angol olvasó egzotikusnak találja őket (John helyett Jon, Catherine helyett Catelyn, Edward helyett Edward, Benjamin helyett Benjen stb.). A mágia eltűnt, és már sárkányok sem élnek (na, mibe fogadjunk, hogy előkerülnek majd).
Rengeteg szereplője van. Az utolsó oldalak függeléket képeznek, amely bemutatja a főbb nemesi házakat, kapcsolataikat és leírja történelmük főbb mozzanatait. Szintén felsorolja a szereplőket - szerencsére a regény eleji életkorukban és állapotukban, így nem ütközik az ember spoilerekbe, amikor olvassa. Néha szükség van rá. Több nemesi ház szerepel benne, akik néha megdöntötték egymást a trónon, és alaposan összecsavarodtak. A főszereplők többnyire a Stark házhoz kapcsolódnak, és az a családfa is jó bonyolult: apuka, anyuka, 5 (!) gyerek, de van még mellettük apukának egy törvénytelen gyermeke (akiről szerintem ki fog derülni, hogy mégsem apukáé, hanem apuka a cölibátusban élő nagybácsi fiát vállalta be, mert apuka széplélek) és él még velük egy nevelt fiú is, aki egy másik ház sarja, és túszként van náluk. Más szereplők más házakhoz tartoznak. Szerepelnek a volt király (akit apuka és a barátja döntött meg) bujdosó gyermekei, akik bosszút esküdtek, és fontos szereplő egy másik - erősen intrikus - ház torzszülött gyermeke is.
Mint írtam, még a felénél sem tartok, de egyelőre nagyon tetszik! A főbb szereplők szimpatikusak, attól függetlenül, hogy melyik oldalon állnak, a jellemeik érdekesek, meghökkentő dolgok történnek, és a cselekmény egyelőre alaposan beszippantott. :)
Ötös skálán: egyelőre minimum 4-es.
Folytatom a bejegyzést, ha befejeztem a könyvet.
Frissítés: Ráguglizván látom, hogy az HBO sorozatot is csinált belőle, amely jókora karriert futott be. Manapság nincs HBO-m, így nem ismertem, de rémlik, hogy hirdették. Lényeg, hogy a cselekményt nem ismerem, a film képei nem villognak az agyamban, úgy olvasom. :)
Látom, van magyar rajongói oldala is.
2011-07-29
Lelkek háborúja
A Lelkek háborúja (War of Souls) Margaret Weis és Tracy Hickman trilógiája a Dragonlance világban. Három könyvből áll:
- A hanyatló nap sárkányai (Dragons of a Fallen Sun)
- Az elveszett csillag sárkányai (Dragons of a Lost Star)
- A lenyugvó hold sárkányai (Dragons of a Vanished Moon)
A három könyv egyben alkot értelmes történetet, külön-külön nem sok értelmük van. Az Elveszett Csillag szerepet kap a könyvekben, a másik két cím nemigen utal semmire.
A Lelkek háborúja trilógia A nyári tűz sárkányai után következik. Az ott ért véget, hogy sikeresen legyőzték a nagyon-nagyon gonosz Káoszt, de Tasslehoff Fúróláb életét áldozta és hősi halált halt eközben. Az istenek elhagyták Krynnt, Takhisis elmenekült a harcban, a többi isten pedig - bár legyőzték Káoszt - úgy döntött, jobb ha elhagyja a világot (és akkor nem is igazán értettem, hogy miért, de erre később fény derül). A mágia szép lassan eltűnik a világból, és az egész valahogy nagyon hasonlít A gyűrűk ura végére.
Hosszú idő telt el a káoszháború óta, és a világ valahogy nem olyan irányba halad, amerre kellene. Az emberek találtak új mágiát, de az is szép lassan hanyatlik, elszivárog. Valahonnan óriási, XXL-es sárkányok kerültek elő, és lényegében ők uralják Krynnt, majdnem mindenki nekik fizet adót. Van köztük egy agresszív vörös, egy galád zöld és egy kék, akit korábbról is ismertünk, mert Kitiara sárkánya volt Skie néven. (Rajtuk kívül más óriássárkányok is vannak, de velük nem találkozunk közelebbről.) Nemcsak azért különösek, mert nagyok, de azért is, mert felfalják a többi sárkányt, és valahogy ettől nőnek. A jó sárkányok persze eltűntek, mert ha baj van, ők valahogy mindig eltűnnek, és csak a végén kerülnek elő, hogy minden jóra forduljon.
A világ hanyatlik, és minden elfuserálódott. A szereplők bujdosnak, szenvednek és összevesztek egymással. A solamniai lovagok visszaszorultak, a sötét lovagoknál kiveszett a jó erkölcs, és egy könyvelő vezeti őket, bár ennek ellenére leigázták a qualinesti elfeket, a silvanesti elfek pedig szokás szerint bezárkóztak.
A történet központi figurája egy Mina nevű lány, aki egyszer csak megjelenik, és hozott magával egy igazi istent. Szent Johanna jellegű alakká válik, akit a titokzatos istenség sugallatait követve hadvezérré válik, és a csatákat sorra nyerve igázza le Krynnt. Időként meg akarják égetni, időnként feltámad, ahogy azt kell. Szerepel még néhány solamniai lovag, megjelenik Aranyhold, szerepet kap Tanis fia, a fiú anyja, Laurana, és rendkívül sok (néha túl sok) szó esik a két elf nép politikájáról. A főszereplők között megjelenik egy hangulatos sötét lovag karakter és egy szimpatikus fdsfdasfdas nem lehet kihagyni egy Dragonlance könyvből, akár élő, akár holt.
A szövevényes (és néhol zavaros) történet végén pont kerül a régi generáció majdnem mindegyik hőse sorsának végére, annyira, hogy még (szegény) Lord Soth is békére lel. Az istenek is ismét átrendeződnek, így megtudhatjuk, hogy Krynnen kevés illékonyabb dolog van az isteneknél.
Alapvetően teljesen korrekt Dragonlance trilógia, az ember pontosan azt kapja, amit vár; se többet, se kevesebbet. Azért döntöttem úgy, hogy most írok róla, mert kezembe került a folytatás első kötete, és írni akartam róla, mielőtt a következő könyvet elolvasom.
Ötös skálán: 3.
- A hanyatló nap sárkányai (Dragons of a Fallen Sun)
- Az elveszett csillag sárkányai (Dragons of a Lost Star)
- A lenyugvó hold sárkányai (Dragons of a Vanished Moon)
A három könyv egyben alkot értelmes történetet, külön-külön nem sok értelmük van. Az Elveszett Csillag szerepet kap a könyvekben, a másik két cím nemigen utal semmire.
A Lelkek háborúja trilógia A nyári tűz sárkányai után következik. Az ott ért véget, hogy sikeresen legyőzték a nagyon-nagyon gonosz Káoszt, de Tasslehoff Fúróláb életét áldozta és hősi halált halt eközben. Az istenek elhagyták Krynnt, Takhisis elmenekült a harcban, a többi isten pedig - bár legyőzték Káoszt - úgy döntött, jobb ha elhagyja a világot (és akkor nem is igazán értettem, hogy miért, de erre később fény derül). A mágia szép lassan eltűnik a világból, és az egész valahogy nagyon hasonlít A gyűrűk ura végére.
Hosszú idő telt el a káoszháború óta, és a világ valahogy nem olyan irányba halad, amerre kellene. Az emberek találtak új mágiát, de az is szép lassan hanyatlik, elszivárog. Valahonnan óriási, XXL-es sárkányok kerültek elő, és lényegében ők uralják Krynnt, majdnem mindenki nekik fizet adót. Van köztük egy agresszív vörös, egy galád zöld és egy kék, akit korábbról is ismertünk, mert Kitiara sárkánya volt Skie néven. (Rajtuk kívül más óriássárkányok is vannak, de velük nem találkozunk közelebbről.) Nemcsak azért különösek, mert nagyok, de azért is, mert felfalják a többi sárkányt, és valahogy ettől nőnek. A jó sárkányok persze eltűntek, mert ha baj van, ők valahogy mindig eltűnnek, és csak a végén kerülnek elő, hogy minden jóra forduljon.
A világ hanyatlik, és minden elfuserálódott. A szereplők bujdosnak, szenvednek és összevesztek egymással. A solamniai lovagok visszaszorultak, a sötét lovagoknál kiveszett a jó erkölcs, és egy könyvelő vezeti őket, bár ennek ellenére leigázták a qualinesti elfeket, a silvanesti elfek pedig szokás szerint bezárkóztak.
A történet központi figurája egy Mina nevű lány, aki egyszer csak megjelenik, és hozott magával egy igazi istent. Szent Johanna jellegű alakká válik, akit a titokzatos istenség sugallatait követve hadvezérré válik, és a csatákat sorra nyerve igázza le Krynnt. Időként meg akarják égetni, időnként feltámad, ahogy azt kell. Szerepel még néhány solamniai lovag, megjelenik Aranyhold, szerepet kap Tanis fia, a fiú anyja, Laurana, és rendkívül sok (néha túl sok) szó esik a két elf nép politikájáról. A főszereplők között megjelenik egy hangulatos sötét lovag karakter és egy szimpatikus fdsfdasfdas nem lehet kihagyni egy Dragonlance könyvből, akár élő, akár holt.
A szövevényes (és néhol zavaros) történet végén pont kerül a régi generáció majdnem mindegyik hőse sorsának végére, annyira, hogy még (szegény) Lord Soth is békére lel. Az istenek is ismét átrendeződnek, így megtudhatjuk, hogy Krynnen kevés illékonyabb dolog van az isteneknél.
Alapvetően teljesen korrekt Dragonlance trilógia, az ember pontosan azt kapja, amit vár; se többet, se kevesebbet. Azért döntöttem úgy, hogy most írok róla, mert kezembe került a folytatás első kötete, és írni akartam róla, mielőtt a következő könyvet elolvasom.
Ötös skálán: 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)