2011. július 29., péntek

Lelkek háborúja

A Lelkek háborúja (War of Souls) Margaret Weis és Tracy Hickman trilógiája a Dragonlance világban. Három könyvből áll:
- A hanyatló nap sárkányai (Dragons of a Fallen Sun)
- Az elveszett csillag sárkányai (Dragons of a Lost Star)
- A lenyugvó hold sárkányai (Dragons of a Vanished Moon)

A három könyv egyben alkot értelmes történetet, külön-külön nem sok értelmük van. Az Elveszett Csillag szerepet kap a könyvekben, a másik két cím nemigen utal semmire.

A Lelkek háborúja trilógia A nyári tűz sárkányai után következik. Az ott ért véget, hogy sikeresen legyőzték a nagyon-nagyon gonosz Káoszt, de Tasslehoff Fúróláb életét áldozta és hősi halált halt eközben. Az istenek elhagyták Krynnt, Takhisis elmenekült a harcban, a többi isten pedig - bár legyőzték Káoszt - úgy döntött, jobb ha elhagyja a világot (és akkor nem is igazán értettem, hogy miért, de erre később fény derül). A mágia szép lassan eltűnik a világból, és az egész valahogy nagyon hasonlít A gyűrűk ura végére.

Hosszú idő telt el a káoszháború óta, és a világ valahogy nem olyan irányba halad, amerre kellene. Az emberek találtak új mágiát, de az is szép lassan hanyatlik, elszivárog. Valahonnan óriási, XXL-es sárkányok kerültek elő, és lényegében ők uralják Krynnt, majdnem mindenki nekik fizet adót. Van köztük egy agresszív vörös, egy galád zöld és egy kék, akit korábbról is ismertünk, mert Kitiara sárkánya volt Skie néven. (Rajtuk kívül más óriássárkányok is vannak, de velük nem találkozunk közelebbről.) Nemcsak azért különösek, mert nagyok, de azért is, mert felfalják a többi sárkányt, és valahogy ettől nőnek. A jó sárkányok persze eltűntek, mert ha baj van, ők valahogy mindig eltűnnek, és csak a végén kerülnek elő, hogy minden jóra forduljon.

A világ hanyatlik, és minden elfuserálódott. A szereplők bujdosnak, szenvednek és összevesztek egymással. A solamniai lovagok visszaszorultak, a sötét lovagoknál kiveszett a jó erkölcs, és egy könyvelő vezeti őket, bár ennek ellenére leigázták a qualinesti elfeket, a silvanesti elfek pedig szokás szerint bezárkóztak.

A történet központi figurája egy Mina nevű lány, aki egyszer csak megjelenik, és hozott magával egy igazi istent. Szent Johanna jellegű alakká válik, akit a titokzatos istenség sugallatait követve hadvezérré válik, és a csatákat sorra nyerve igázza le Krynnt. Időként meg akarják égetni, időnként feltámad, ahogy azt kell. Szerepel még néhány solamniai lovag, megjelenik Aranyhold, szerepet kap Tanis fia, a fiú anyja, Laurana, és rendkívül sok (néha túl sok) szó esik a két elf nép politikájáról. A főszereplők között megjelenik egy hangulatos sötét lovag karakter és egy szimpatikus fdsfdasfdas nem lehet kihagyni egy Dragonlance könyvből, akár élő, akár holt.

A szövevényes (és néhol zavaros) történet végén pont kerül a régi generáció majdnem mindegyik hőse sorsának végére, annyira, hogy még (szegény) Lord Soth is békére lel. Az istenek is ismét átrendeződnek, így megtudhatjuk, hogy Krynnen kevés illékonyabb dolog van az isteneknél.

Alapvetően teljesen korrekt Dragonlance trilógia, az ember pontosan azt kapja, amit vár; se többet, se kevesebbet. Azért döntöttem úgy, hogy most írok róla, mert kezembe került a folytatás első kötete, és írni akartam róla, mielőtt a következő könyvet elolvasom.

Ötös skálán: 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése