Starcraft!

Most egy éve jelent meg a StarCraft2, és azóta rá vagyok cuppanva.

A már tíz éves StarCraft (1) is nagy kedvencem volt, de azt kizárólag gép ellen játszottam. Mindig is szerettem a valós idejű stratégiai játékokat (RTS, real time strategy), a StarCraftban az nyűgözött le, hogy a három nép (illetve faj) markánsan különbözik, ugyanakkor mégis egyensúlyban vannak. A WarCraft 1-ben és 2-ben az emberek és orkok egységei pontosan ugyanolyanok voltak, csak másképp néztek ki. A footman pontosan ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a grunt, a lovag ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a farkaslovas (a 2-ben ogre) stb, csak a varázslatok különböztek. Az Age of Empires sorozatban kismillió nép szerepel, de csak egészen apró különbségek vannak közöttük (1-1 spec egység, itt kicsit olcsóbb a lovasíjász, ott erősebb a lovag stb).

A StarCraft népei teljesen különböznek egymástól, nincs két ugyanolyan egység. Legjobban az emberek (terran) hasonlítottak az addigi RTS népeire: a paraszt építi az épületeket, az egységeket gyógyítani, illetve javítani lehet stb. A gyilkos óriásrovarok (?), azaz a zergek sokan vannak, nagyon sokan. Az egységek többnyire gyengébbek, de feláldozhatóak, és - mivel minden egység és minden épület élőlény - minden és mindenki gyógyul. A protossok (titokzatos földönkívüliek, csúcstechnológiával és meglehetősen kirekesztő vallással) egységei méregdrágák, de erősek, az utolsó parasztnak is védőpajzsai vannak (amelyek automatikusan feltöltődnek), de a sebesült egységeket nem lehet javítani.

A StarCraftben az volt a nagy, hogy az egymástól masszívan különböző fajok között is fenn tudták tartani az egyensúlyt. Egyik sem lett egyértelműen erősebb a másiknál, és minden trükknek létezett ellenszere.

Akkor nem tudtam, de a StarCraft (illetve annak BroodWar nevű kiegészítője) többjátékosos üzemmódja különösen nagy karriert futott be, a játéknak óriási kultusza lett, elsősorban Koreában. Így a tíz éves StarCraft is élő játéknak számított, rendszeresen rendeztek tornákat, ahol hatalmas pénzdíjakat lehetett nyerni, és megjelentek profi játékosok, akik abból élnek, hogy StarCraftot játszanak. (A StarCraft1 sorsát nem követem aktívan, de ezek minden bizonnyal most is igazak.)

A StarCraft2 megjelenése kapcsán gondoltam, belekóstolok ebbe a világba, különösen a másik játékos ellen való RTS-be, de jó nagy falatnak bizonyult. Lehet, hogy túl öreg vagyok hozzá, lehet, hogy túl kevés időm van játszani, de van, hogy folyamatosan elcsépelnek. A játék gondosan vigyáz rá, hogy hasonló képességű játékosokat sorsoljon ki egymásnak, én a legalacsonyabb (bronz) ligába kerültem, de legtöbbször ott is alaposan elpüfölnek.

A játéknak komoly elmélete van, kismillió weboldal foglalkozik StarCraft(2) stratégiák kiagyalásával, megvitatásával, felvett játékok közzétételével, elemzésével, StarCraft tanítással. Sokan egyfajta modern sakknak tekintik, és a szakkifejezések jelentős része is a sakk világából származik. Itt is jelentős szakirodalom foglalkozik azzal, hogy mikor, melyik neves játékos milyen új technikával állt elő, illetve ki hogyan reagált rá, és milyen eredménnyel. Néha ijesztő, amikor azt tapasztalom, hogy az én igen-igen gyengus szintemen is mennyire tudatosan kell játszani, és mennyit kell foglalkozni a játékkal ahhoz, hogy ne söpörjenek le a pályáról... azonnal... kezdők...

De a StarCraft2 akkor is szuper játék, akkor is rá vagyok cuppanva, csak kár, de nagy kár, hogy nem tudok vele jól játszani...