Maestro

Megtaláltam egy régi írásomat, egy MAGUS karakter (egy Della-pap) előtörténetét.

Mocsári kobold (MAGUS faj)

A mocsári kobold egy játszható faj a MAGUS világában.

A mocsári koboldok alacsony humanoidok, akik Ynev eldugott, mocsaras vidékein élnek elszórva. Összességében nagyon kevesen vannak, és igen szervezetlenek, ezért nem képeznek jelentős tényezőt az ynevi politikában. Szeleburdik, de jó szándékúak, a domináns jellem a Káosz/Élet, de bármilyen jelleműek lehetnek. Alapvetően kaotikus népség, egyes nézetek szerint a Káosz teremtményei. Különleges képességeik a zűrzavarral és a szerencsével kapcsolatosak.

Egy mocsári kobold kb. 60-90 cm magas, súlyuk 15 és 40 kg között mozog. Bőrük kékes színű, néha egészen sötét, míg mások esetén halványkék, hajuk szálkás és vöröses, amelyeket tradicionálisan varkocsokba és/vagy lófarokban fognak össze. Ritkább esetben szakálluk is van, többnyire a hímeknek. Szemük fényes zöld, sárga, kék, néha pedig lila, legtöbbször mindkettő ugyanolyan színű. Végtagjaik viszonylag hosszúak, kezükön négy-négy hosszú ujj, fülük és orruk is többnyire hegyes.

Főértékek

• Erő: a kidobott érték fele
• Ügyesség: +2
• Gyorsaság: +2
• Intelligencia: -1
• Asztrál: -2 
• Szépség: A különböző fajokkal szemben különböző módosítókat kaphatnak, az emberek igen furcsának, bizarrnak találják őket.
• Észlelés: Nincs módosító, de a mocsári kobold +2-t kap az észleléssel kapcsolatos passzív dobásaira, azaz ha véletlenül vesz észre valamit. Nem kapja meg ezt a bónuszt, ha kifejezetten figyel valamire, pl. őrségben áll.

A mocsári koboldok egyáltalán nem buták. Sőt, egészen zseniális mocsári koboldok is léteznek. Mindössze arról van szó, hogy a mocsári kobold képtelen bármilyen strukturált gondolkodásra, és képtelen hosszasan figyelni valamire.

Pszi és mágia

A mocsári koboldok képtelenek a pszi használatra, és ezen korlátozást eddig semmilyen módon nem sikerült áthágni.

Ha mágiát használnak, az mindig torz mágiának számít. Ha a mocsári kobold nem hagy el mana pontot a varázslatból, akkor is úgy számít, mintha elhagyott volna egyet, azaz ekkor is 20% esély van rá, hogy  a varázslat félresikerül. Ha a kobold tudatosan használ torz mágiát, akkor a torz mágia hibaesélyén túl nem vonatkoznak rá további levonások.

Ha a kobold varázseszközt (pálcát, tekercset, gyógyitalt stb) használ, akkor is előfordulhat, hogy a varázslat elfuserálódik, pontosan úgy, mintha saját maga hozta volna létre a mágiát.

Kasztok, fegyverek

Elvileg bármilyen kasztba tartozhatnak, de pszi használat híján bizonyos kasztokban - pl. varázsló vagy harcművész - esélytelenek. A mágiával való viszonyuk miatt az elsődlegesen mágiahasználó kasztokban is súlyos problémákkal találhatják szembe magukat, például nehezen találnak mestert, aki tanítaná őket. Mint minden más fajban, köztük is sok a harcos (de azok más fajokkal szemben gyengék), de a koboldok közt a szerencsevadász kasztok a legnépszerűbbek.

Elvileg bármilyen fegyvert forgathatnak, bár az emberek pallosainak és kétkezes csatabárdjainak forgatásához (sőt, megmozdításához) néha három vagy négy mocsári kobold együttes erőfeszítésére van szükség. Egy izmos mocsári koboldnak két kézre van szüksége egy emberi hosszúkard forgatásához, egy átlagos mocsári koboldnak egy emberi rövidkardhoz is két kézre van szüksége. Tradicionális, népi fegyverük a csúzli, aminek létfontosságú alkatrészeit egy szent fájuk nedvéből készítik el. Ezen kívül többnyire késekkel és apró buzogányokkal küzdenek, ha szükséges, de nem túlságosan harciasak.

Szintlépéskor kapott pontok

A mocsári kobold minden szinten +1 képzettségpontot kap.

A mocsári kobold minden szinten +15%-ot oszthat el százalékos képzettségei között (a kasztból eredő elosztható százalékokon felül).

Ha egy mocsári kobold mesterfokú képzettséget tanul, azaz specializálódik valamire, akkor 20%-kal több képzettségpontot kell költenie a mesterfokú képzettség felvételére, mint bárki másnak.

A mocsári koboldok KÉ alapja és CÉ alapja 5 ponttal magasabb, mint ami a kasztjukból ered.

A mocsári koboldok 3/4-ed annyi harcérték-módosítót kapnak szintenként, mint ami a kasztjukból ered, de azt tetszőlegesen eloszthatják. (Pl: egy mocsári kobold gladiátor csak 8 harcérték-módosítót kap, de akár mindegyik pontot teheti a TÉ-jére is.)

Különleges képességek

Szerencsét hoz

Mind a mocsári kobold, mind a társai minden egyes kockadobása olyan, mintha eggyel szerencsésebben dobott volna. (Példa: Ha K6-tal 1-et dob, az 2-nek számít, ha 2-t dob az 3-nak stb, de ha 6-ot dob, az is csak 6-nak számít.)

Az minősül a mocsári kobold társának, akivel tartósan együtt kalandozik, akivel épp most találkozott, az nem. Vitás esetben a KM dönti el, hogy mikor és ki minősül a mocsári kobold társának.

A képesség technikailag a szerencse amulett varázstárgy hatásának felel meg, és a hatás nem halmozható. (Példa: Hiába kalandozik valaki 3 mocsári kobolddal kalandozik együtt, és hiába van nála 4 szerencse amulett, akkor is csak +1-et kap a dobásaira.)

A hatás passzív, akkor is jár, ha a mocsári kobold ájultan fekszik.

Megjegyzés: Gyakori, hogy az érintettek nincsenek tudatában a szerencsehozó hatásnak.

Befolyásolja a kockát

Minden mocsári kobold képes egy kicsit befolyásolni a szerencsét. Játéktechnikailag ez azt jelenti, hogy egy mocsári kobold minden nap összesen annyi pontot tud módosítani a kockadobásokon, ahányadik szintű. (A kasztja ilyen szempontból nem játszik szerepet.)


A kobold bárkinek a dobásába belenyúlhat, legyen az barát vagy ellenség, és módosíthatja felfelé vagy lefelé, tetszés szerint. E képességével magát a szerencsét manipulálja, ez nem mágia, így nincs ellene semmilyen ellenállás.

A kobold bármilyen dobást manipulálhat, legyen az képességpróba, százalékos próba, támadódobás, mágia ellenállás, szintlépéskor kapott FP-k számítása stb.

Példa: Egy 3. szintű mocsári kobold 3 pontot tud módosítani a kockadobásokon. Így például egy 2-es dobásból csinálhat 5-öst, vagy három 1-es dobásból csinálhat akár három 2-est, akár egy 3-ast, egy 2-est és egy 1-est.

Továbbra is igaz, hogy csak valós értékek jöhetnek ki, így például egy 6 oldalú kockával csak 1 és 6 közötti dobás keletkezhet.

A K100-as dobás két 10 oldalú "kockával" történik. A játékos ezt tekintheti 1 db 100 oldalú kockának vagy két darab 10 oldalú kockának. Utóbbi esetben megteheti, hogy a magasabb értékű kockát módosíthatja, így 10 pontonként is módosíthatja az eredményt, de módosíthatja az alacsonyabb értékű kockát, ha úgy látja jónak.

Megjegyzések:

• K100 esetén például egy 01-es dobásból egy pont módosítással csinálható 11, 02 vagy 00 (!) is.
• K100 esetén egy 99-es dobásból 1 ponttal csinálható 00, 2 ponttal pedig akár 01 is.

Lényeges, hogy a módosítást elég a dobást követően, utólag bejelenteni. Példa: Egy 3. szintű kobold látja, hogy társa egy guruló szikla elől szalad. Gyorsaságpróbát kell dobnia, amit 2 ponttal elvét. A kobold megteheti, hogy ad neki 2 pontot, és így a gyorsaságpróba sikeres. A kobold 1 pontot megtart magának, amit később tetszés szerint felhasználhat.

Ez egy aktív képesség, a kobold részéről koncentrációt igényel.

Megússza a veszélyes helyzeteket

Mindig, amikor a mocsári koboldot bármilyen ártalmas hatás éri, dobhat K6-tal, és 6-os dobás esetén sértetlenül megússza az ártalmas hatást. (Az ogre gyilkos fejszéjének épp most repül le a feje, az ellenséges tűzvarázsló a varázslat közben hirtelen csuklik egyet, a ráomló épületből épp az ablaknyílás esik rá, vízbe esve épp megmenti valaki stb.)

Lényeges, hogy a kobold csak egyetlen hatás alól mentesül ezáltal, nem az egész szituációt ússza meg. (Attól, hogy az ogre fejszéjének elrepült a nyele, a következő körben akár puszta kézzel is széttépheti a koboldot.) A következő hatás esetén a kobold ugyanúgy jogosult a K6-os mentődobásra.

E képességre a szerencsehozó hatás nem vonatkozik, itt tényleg 6-ost kell dobni.

E képesség csakis és kizárólag a koboldra vonatkozik, a társaira nem.

Az e képesség szerinti K6-os dobás is módosítható a szerencsét befolyásoló képességgel.

Passzív képesség, akkor is működik, ha a kobold nem tud a veszélyről.

Mindent összezavar

A kobold körül minden a rendezetlenség és a zűrzavar irányába megy. Ha egy pénzérme leesik, szinte biztos, hogy messzire elgurul. Ha egy könyv leesik, szinte biztosan becsukódik, és nagyon nehéz lesz megtalálni, hol volt kinyitva. Ha valami eltörhet, akkor eltörik, be becsúszhat vagy beszorulhat, akkor bizony becsúszik, és beszorul. Általában igaz, hogy minden összetettebb tevékenység a kobold körül elfuserálódhat. 

Ha egy mocsári kobold közelében valaki mágiát használ, bonyolult szerkezetet működtet vagy ravasz csomót próbál kötni, esélyes, hogy valami nem jön össze. 5% esély van rá, hogy a varázslat szertefoszlik, a gép elromlik, a csomó összegubancolódik, vagy más hasonló dolog történik.

E képesség passzív, automatikus, nem kapcsolható ki, és egyaránt érvényes a mocsári kobold társaira, ellenfeleire és magára a koboldra is. (Mágiahasználat esetén elég a torz mágiával kapcsolatos dobást elvégezni.)

A különösen magas akaraterejű karakterek mentesülhetnek ez alól a hatás alól. A KM döntésétől függ, hogy ki tartozik ebbe a körbe.

Megjegyzések:

• Varázslók nem szeretnek mocsári koboldokkal kalandozni.
• E képesség tönkretehet rafinált, rugós szerkezetekből és nyílpuskákból álló csapdákat is. Az egyszerű veremcsapdákra nincs hatással.
• E képességre egyaránt vonatkozik a koboldok szerencsehozó tudománya és minden más dobáshoz hasonlóan ennek az értékét is befolyásolhatják.

Hogy is volt?

Az idők során "valami" történhetett a mocsári kobold faj hosszú távú memóriájával, de már senki nem emlékezik rá, hogy micsoda. Ha egy kobold nem foglalkozik aktívan valamivel, azaz nincs valami a rövid távú memóriájában, akkor előfordulhat, hogy elfelejti.

Ha valamivel a kobold az elmúlt 5-10 percben nem foglalkozott aktívan, akkor a KM dönthet úgy, hogy dobat a kobolddal, hogy az valóban emlékszik-e rá. A koboldnak (40 - intelligencia - szint)%-a van rá, hogy az adott dolog épp kiment a fejéből. A kobold ilyenkor elfelejti, hogy miért is lopakodott be abba a házba, kik a társai, vagy hogy volt neki vagyona. A kobold egy nappal később dobhat újra, hogy eszébe jut-e az ügy. Az ügy jellegétől függően korábban is dobhat, a KM belátása szerint.

Kivételek e szabály alól:

• Amivel a kobold az elmúlt 5-10 percben foglalkozott, azt biztosan nem felejti el.
• A mocsári kobold előre bejelenthet a KM-nek annyi dolgot, amennyi az intelligenciája negyed része, ezekre folyamatosan koncentrál, és nem felejti el őket.
• Az emlékezet-dobásokra is vonatkozik a szerencsehozó-képesség, és ezeket a dobásokat is manipulálhatja a szerencsét manipuláló képességgel.

Tévhitek

A mocsári koboldok nagyon ritkák, de sok tévhit kering velük kapcsolatban. Akik hallottak már róluk, azok lehet, hogy egyet-kettőt valóságosnak vélnek ezek közül, és csak az MF (legenda)ismerettel rendelkezők tudják, hogy ezek mindegyike botorság:

• A mocsári kobold levágott hímvesszejét ha tizenkilenc napon át szárítják, kiváló szerencse amulett készíthető belőle. (Nem egy koboldot öltek már meg emiatt. Köztük nőket is.)
• A mocsári koboldok szerencsét befolyásoló képessége abból ered, hogy másoktól vonják el a szerencsét. Rontást hoznak a környezetükre, így el kell őket űzni. (Ez nem igaz, éppenséggel hozzák a szerencsét.)
• A mocsári koboldok kleptomániásak. (A dolgok tényleg hajlamosak elkallódni a környezetükben, bár egyáltalán nem biztos, hogy az ő zsebükben kötnek ki.)
• A mocsári koboldok csalnak a kártyán és a szerencsejátékban. (Technikailag egyáltalán nem csalnak, csak szerencséjük van...)
• ...

Gorviki rigmus

Ki mindig csak előre néz,
Háta mögül hull rá a vész.
Ki bölcs belátást hanyagol,
Megbünteti Ranagol.

Beltwaan: Törpe a sivatagban

Karavánút – néma, kihalt
Látott már sok homokvihart
Mehetsz erre, mehetsz arra
Felfal Taba el Ibara.

Homok omlik, mozdul egy kő
Felszínre tör egy túlélő
Nem túl délceg: százhúsz centi
Nincs itt senki, ki megmenti.

Szomjúságtól duzzadt nyelve
Majd megfulladt sok port nyelve.
Felmászik egy homokdombra
Éhes. Nagyot kordul gyomra.

Szétnéz: Dűnék s konok homok.
Elnyelt mindent, ami mozog
Kilenc ember, hetven teve –
Khasmin őket temette be...

Feláll, viszi rövid lába;
El kell jutni Al-Bahrába!
Nappal izzad, éjjel fáz is
Ilyen messze az oázis?

Mér' nem esik soha hó itt?
Tépd szét Gargantua béklyóit!
Szakadjon a vizek árja!
Inni akarok még máma!

Homlokáról nedvet töröl
Napra néz s az éggel pöröl:
Mér' hagytál el, Fejszés Tooma?
Halál jő, vagy előbb kóma?

Karavánút – néma, kihalt
Látott már sok homokvihart
Apró halom: fehér csontok.
Törpe volt tán? Már nem fontos.

2002. január

Garmacor vére

Ígértem, hogy írok a Garmacor vére című MAGUS könyvről, amint elolvasom. Íme.

Két történet van a könyvben, egyik a Garmacor vére, a másik a Viharvizek, egy hosszabb novella (vagy egy rövid kisregény). Elkezdődik a Kardok és rendek című történet is, de az nem fejeződik be, hanem hirtelen megszakad, hogy vegye meg az olvasó a következő részt.

A Garmacor vére nem tetszett. Túl sok betű van benne, és most, hogy elolvastam, nem igazán emlékszem, miről is szólt. Isznak benne, meg verekednek, néha a kettőt egyszerre, néha külön-külön. Garmacor családja gyilkosait keresi, aztán kiderül, hogy sötét ármányok és nagy hatalmú lények munkálkodnak a háttérben, aztán ez a szál annyiban is marad. Utána egy cselszövés bonyolódik, számomra átláthatatlan viszonyok között, ahol Garmacor rendet rak. Nagy hangsúly van egy szerelmi szálon is, de nekem sehogy sem illik Garmacor figurájához: kiégett, részeges alak, és egyszer csak kiderül, hogy hősszerelmes, és van egy nő, akire mindig is vágyott, és akinek a fejvadászfalvak kiirtása közben - ahol lelkileg meghalt - is szerelmes verseket gyűjtött. (A következő részben valószínűleg majd az lesz a meglepetés, hogy kiderül, van egy fia is.) Számomra ez nincsen összhangban a Garmacor címere című könyvben megismert figura jellemével.

A Viharvizek független történet, egy epizód, miközben Garmacor a családját lemészárló, nagy hatalmú, titokzatos lényeket üldözi. Tetszett, ez is egy olyan kicsi, egy-két ötletre épülő, kompakt kis történet, mint a Garmacor címere novellái. Nincsen túlbonyolítva, így hangulatos tud maradni. Megjelenik benne nagyon híres ynevi kalandozó, aki rendet rak, és mindet megold, és ez néhol bosszantó. Itt is van szerelmi szál, ami számomra kicsit agyonvágta a másik történet szerelmi szálának fennköltségét. A legfurább, hogy Garmacor passzív szereplő, aki - bár időnként legyak egy-két gorvikit - csak úgy sodródik, történnek vele az események.

A könyv oldalainak jelentős részét a  GIGANTIKUS függelék teszi ki, amelyből az ember mindet megtudhat Shadonról és Gorvikról (a könyvben érintett országokról), amire soha nem volt kíváncsi. Szerencsére a könyv függelék nélkül is érthető (legalábbis nekem sikerült), és nem kellett folyamatosan lapozgatnom, hogy mit is jelentenek a kutykurutty ynevi fantasy kifejezések.

Igazság szerint a Garmacor címere sokkal jobban tetszett. Az kis történetekből állt, mindegyik önmagában kerek egész volt. A magányos, iszákos, kiégett, de nagyszívű zúzógép Garmacor szeretetreméltó figura volt. A maga módján a legvége is érdekes csavar volt: a kőkemény vértes gyalogos menten összecsuklik, amint egy igazán félelmetes ellenféllel, a saját anyjával kell szembenéznie. (Tudom, ez a második könyv, a Garmacor vére felvezetés volt, de a maga módján akkor is kerek egész.)

A Garmacor vére cselekménye bonyolult, össze-vissza nyúlik, de végül nem megy sehova. Garmacorról pedig kiderül, hogy tartozott valahova, valakikhez, akiket - szerintem - igenis cserbenhagyott, miközben az előző regényben a koronavárosban vedelt és önmagát sajnálta. Ez némiképp csökkenti a magányos hős szeretetre-méltóságát.

A könyv utolsó sorai szerint hamarosan megjelenik a következő rész, a Garmacor csatája, de az az igazság, nem csigázott fel különösen.

--

Fura mód az egész könyvben "ariánus"-nak hívják a Ranagol-hívőket. Nem tudom, miért nem lehet a dolgokat a nevükön nevezni. A valóságban sokféle neve van a dolgoknak, de ez egy fantasy mese, lehetne egyszerűbb. Érdekes, hogy közben olvastam Robert Graves A vitéz Belizár című könyvét is, ott is folyton "ariánus"-okat öltek, de az ott mást jelentett.

Miért olyan pocsékok a MAGUS regények?

Nagyon szeretem a MAGUS szerepjátékot, de sajnos könyvek, regények is kaphatóak, amelyek Yneven, a MAGUS világában játszódnak. Ha könyvesboltban MAGUS regénnyel találkozom, időnként rám tör a vágy, hogy megvegyem. Sajnos, általában jobban jártam volna, ha inkább leültem volna egy sarokba, és megvártam volna, hogy elmúljon az a bizonyos vágy.

Mégis, miért olyan pocsékok a MAGUS könyvek?

A regény és a kaland más műfaj. Sokszor ordít a könyvről, hogy egy kalandból készült, de a kaland egy az egyben nem lesz jó regény. A kaland célja a játékosok szórakoztatása, míg a regény célja az olvasó szórakoztatása.

A kalandban általában különböző fajú, kasztú, színű, szagú és vallású kalandozók kerülnek egymás mellé, és együtt próbálnak megoldani valamilyen feladatot. Minden játékos kiválaszthatja, hogy miféle jószággal játszik, és aztán azzal nyomulhat. Néha a szereplők cívódnak, összevesznek, összeverekednek, bár nem szerencsés, ha ez a játék rovására megy.

Ezzel szemben a regényhősöktől elvárható, hogy sorsuk és jellemük legyen, és ennek megfelelően viselkedjenek. Nagyon furcsa, amikor egy regényben különféle csapatok találkoznak egymással, az egyes csapatokból kiválik egy-egy karakter, és ők elkezdenek összetartani, a saját csapatukkal pedig bizalmatlanok. Egy ideig vakarom a fejemet, hogy mi ez az egész, aztán rájövök, hogy ja persze, a játékos karakterek (JK-k) összetartanak, és a nem játékos karaktereket (NJK-kat) közösítik ki.

Időnként előfordul, hogy vadidegen, esetleg ellentétes/ellenséges csoportokba tartozó kalandozók találkoznak egymással, és már várná az ember, hogy összecsapnának, és mészárolni kezdenék egymást, ehelyett ezek összeborulnak, barátságosan üdvözlik egymást, majd búcsút intenek, és elválnak útjaik. Az ember nem érti, nem érti, aztán rájön, hogy az író épp egy másik saját karakterét írta be a regénybe mellékszereplőként, és a két kalandozó azért nem gyilkolta le egymást, mert ugyanaz a játékos tartozik hozzájuk.

A kaland interaktív. A jó kaland szépségét az adja, hogy a kalandozó tetszése szerint jön-megy, és azt csinál, amit csak szeretne. Ha a kalandozó egy zárt dobozt talál, megpróbálhatja kinyitni a zárat álkulccsal, összetörni (a kalandozók mindig össze akarnak törni dolgokat), felfeszíteni, megrázni és belehallgatózni, megnyalni, összetörni (mert elfelejtette, hogy ezzel már próbálkozott), fejjel lefelé fordítani, összetörni (mert megint elfelejtette, hogy ez már volt), és végül rájön, hogy mindvégig ott volt a zsebében a doboz kulcsa. Egy kalandban ezt poén végigpróbálgatni, de nem túl érdekfeszítő regényben olvasni, ahogy más próbálkozik.

A kalandot a kalandozók néha elbaltázzák, és ekkor semmi nem jön ki belőle. A kalandozónak joga van hozzá, mert a kalandozó a mesélővel (kalandmesterrel) együtt alakítja a kalandot. Mesélőként néha hagyom is, hogy a kalandozók "tönkretegyék" a kalandot, akár azzal, hogy elkerülik, akár azzal, hogy megölnek egy kulcsszereplőt, akár azzal, hogy lemészároltatják magukat, akár azzal, hogy túl könnyen megoldják a kalandot, mert találnak egy olyan "kreatív" megoldást, amelyre a mesélő nem gondolt. Ilyenkor - leszámítva azt az esetet, amikor a csapat egytől egyig visszajutott a lélekvándorlás körforgásába - szép fokozatosan átcsorgunk egy másik mesébe, mert mese van bőven. Ha az eredeti meséből még maradt valami, majd beleszövöm egy másikba legközelebb. Egy kaland esetén ez jó és szép, szerintem ilyenkor nem is megy tönkre igazán a kaland, csupán a játékosok erőteljesebben formálják maguk körül. Ugyanakkor gondoljunk bele, mekkora méreg lenne, ha a Három testőr egyik első oldalán d'Artagnan véletlenül megcsúszik, leesik egy lépcsőn, nyakát töri, és a könyv összes többi oldala üresen marad. Regényben nem poén elbaltázott kalandokról olvasni, ahol a cselekmény nem ment semerre.

Néha az a baj, hogy túl sok zsúfolódik bele egy regénybe, túl sok különféle szerzet, olyanok, akik valószínűleg soha nem találkoztak volna egymással. Ynev összes nagyhatalma egyszerre kavar, és minden túlbonyolódik. Kalandban ez elmegy (bár vallom, hogy az egyszerű kalandok az igazán jók), de felesleges az egész "Zöldkönyv" összes népét és fajzatát belevenni minden regénybe, sokkal reálisabb és kezelhetőbb lenne, ha egy könyv csak néhány népségről szólna.

És végezetül: Szinte minden MAGUS regényt telis-tele raktak idióta ynevi spec. szakkifejezésekkel és más furcsaságokkal. Ez csak egy ideig gazdagon kidolgozott háttér, egy idő után már zavaró, ha perfektnek kell lennem a toroni nyelvből ahhoz, hogy megértsem a történetet. Elhiszem, hogy ez reális, történelmi regényben ugyanez néha jólesik, de fantasy regényben kifejezetten bosszant, ha minden második szót nem értek. Ugyanez igaz arra is, ha sok más könyvet is el kellett olvasnom ahhoz, hogy megértsem az Abaszisz és Toron zűrös viszonyai mögött meghúzódó politikai cselszövést, vagy értékelni tudjam egy "Ynev történelmében nagy alak" hirtelen felbukkanását a regényben. Fantasy könyvet azért veszek, mert szórakozni akarok.


Így visszaolvasva látom, alaposan megzúztam szegény MAGUS könyveket. Kárpótlásuk ki szeretnék emelni néhány példát, mint pozitív kivételt. Nagyon tetszett például:

• A renegát (Dale Avery), mert bár a fenti jelenségek nagy része megtalálható benne, valahogy mégis remekül eltalálták az arányokat.
• Garmacor címere (Wayne Champman), mert "egykarakteres" lévén a fenti jelenségek egy részére immunis volt, így több novella nagyon tetszett benne. 

(Ez utóbbinak most kezdtem el olvasni a folytatását, ha a végére érek, elmesélem, hogy tetszett-e.)

2011.06.20. Elolvastam, írtam is róla.