Beltwaan: Törpe a sivatagban

Karavánút – néma, kihalt
Látott már sok homokvihart
Mehetsz erre, mehetsz arra
Felfal Taba el Ibara.

Homok omlik, mozdul egy kő
Felszínre tör egy túlélő
Nem túl délceg: százhúsz centi
Nincs itt senki, ki megmenti.

Szomjúságtól duzzadt nyelve
Majd megfulladt sok port nyelve.
Felmászik egy homokdombra
Éhes. Nagyot kordul gyomra.

Szétnéz: Dűnék s konok homok.
Elnyelt mindent, ami mozog
Kilenc ember, hetven teve –
Khasmin őket temette be...

Feláll, viszi rövid lába;
El kell jutni Al-Bahrába!
Nappal izzad, éjjel fáz is
Ilyen messze az oázis?

Mér' nem esik soha hó itt?
Tépd szét Gargantua béklyóit!
Szakadjon a vizek árja!
Inni akarok még máma!

Homlokáról nedvet töröl
Napra néz s az éggel pöröl:
Mér' hagytál el, Fejszés Tooma?
Halál jő, vagy előbb kóma?

Karavánút – néma, kihalt
Látott már sok homokvihart
Apró halom: fehér csontok.
Törpe volt tán? Már nem fontos.

2002. január