2012. április 21., szombat

Murakami Haruki: Világvége és a keményre főtt csodaország

Murakami Haruki egy híres japán író. Ez volt az első könyv, amit olvastam tőle, de úgy tűnik, nem az utolsó. :)


A Világvége és a keményre főtt csodaország két történetet tartalmaz. Az egyik a Keményre főtt csodaország, a másik pedig a Világvége. A könyv páratlan számú fejezetei az előbbi, a páros számú fejezetek pedig az utóbbi történetét meséli. Mindkét történetet egyes szám első személyben meséli el valaki, és a két történet hat egymásra: áthallások, közös motívumok, furcsa utalások, és a vége felé derül ki, hogy mi a kapcsolat köztük és a mesélőjük között.

A Keményre főtt csodaország a mi világunkban (illetve valami hasonlóban) játszódik, az információs társadalom a szerző által a nyolcvanas években vizionált jövőképében. A főhős egy "numerátor", ami a fülszöveg szerint matematikus, de szerintem nem. A numerátor speciálisan képzett ember, aki információ átkódolásával, titkosításával (és visszafejtésével) foglalkozik. A kiképzése, kondicionálása során elhelyezték benne ezt a tudást, és valahogy ösztönösen, félig-meddig tudat alatt csinálja. A matematikus gondolkozik, míg a numerátor egy gépi feladatot végző ember, mint a Johnny Mnemonic információ-futára vagy a Dűne könyvek mentátjai.

A Világvége egyfajta szürreális fantasy. Fallal körülvett város, ahol egyszarvúak élnek, és a bejáratnál az embernek le kell adnia az árnyékát. A főhős régi álmokat fejt, mert az őr azt mondja neki, ez a dolga.

Egyik történetben sincs a szereplőknek neve. Senkinek nincsen neve. Ráadásul ez hosszan még csak fel sem tűnik, teljesen természetes, hogy az író úgy emlegeti őket, hogy a lány, a kövér lány, vagy a könyvtároslány. Utóbbi - könyvtároslány - mindkét történetben szerepel, de vajon ugyanazt a szereplőt jelentik-e?

A könyv más, mint a többi, nem olvastam még hozzá hasonlót. Gondolkodásra készteti az embert, és nagyon-nagyon különös hangulata van. Mást is kellene még olvasni ettől az írótól!

Ötös skálán: 4 és fél.


Más: Ez a numerátor dolog nem jött be a valóságban. A mai informatikai biztonság arra irányul, hogy az ember a leggyengébb láncszem. Függetleníteni akarja a biztonságot az embertől, mert az ember bizonytalan tényező. A numerátor mai szóhasználattal kriptográfiai kódolóeszköznek, és egyúttal kriptográfiai kulcsnak tekinthető. Mai szemmel butaság a kulcsot emberbe helyezni. Az ember meggondolja magát, megvesztegetik, csalódik, szerelmes lesz, vagy egész egyszerűen elüti egy villamos. Miért kódolná be egy nagyvállalat a titkait egy emberrel, akinek ha másnap a fejére esik egy tégla (vagy a konkurencia lelőheti), és akkor minden titok odaveszett... A könyv értékéből ez persze nem von le, mert a könyv közel nem csak erről szól. Sőt, kifejezetten érdekes belepillantani, hogy a nyolcvanas években hogyan látták az információs társadalom jövőjét. De a könyvön szereplő "az információs társadalom kémregénye" felirat mai szemmel erősen túlzás...

Gáspár András: Ezüst félhold blues

Az Ezüst félhold blues főhőse a mi világukból átkerül egy alternatív történelembe kerül át, amelyben a XVI. században egy zseniális török hadvezér fél Európát leigázta. A regény a XX. század végén, a hanyatló Oszmán Birodalomban játszódik, Buda-Pesten. Magyarországon nemcsak, hogy nem ért véget a török hódoltság, de az ország lényegében nincs, Buda-Pest pedig - Isztambulhoz hasonlóan - az iszlám egyik fontos városa. 


A regény egy nagyon jó ötletre épül, és az író stílusa is nagyon tetszett. De valahogy mégsem állt össze a kép, nem értettem meg, mire megy ki a játék, valami hiányzott. Az író szerint a könyv eredetileg politikai szatírának indult, és később csinált belőle inkább fantasy regényt. A politikai vonalat nem értettem meg (a főhős a mi világunkban a rendszerváltáskori Budapestről indult, de nem láttam, hogy ennek bármi szerepe lenne), a fantasy világban is valahogy össze-vissza történtek az események. Egy kis mágia is volt, de valahogy nem tudtam mit kezdeni vele.

A főhős is nagyon kínlódik, nemigen tud tájékozódni Buda-Pesten, mert nagyon más, mint az általa ismert Budapest. A mi városunk képe alapvetően a XIX. század végén, a millenáriumkor épült fel, a török hódoltság korától másképp fejlődő Buda-Pest várossal nagyon kevés hasonlóságot lehet felfedezni. (Ilyen szemmel talán mégsem olyan jó az ötlet, amire a regény épül.)

Európa többi része - messziről - még felismerhető, de nagyon jó ötlet például, hogy egész más márkanevek szerepelnek a könyvben. Egy autós üldözés közepén tűnt fel nekem, hogy a főhőst üldöző nagy, fekete Arlberg (amiben a rosszemberek ülnek) nem is egy létező autó. Az író olyan természetességgel emlegette, én meg nem vagyok annyira otthon autómárkákban... xD

A könyv nagyon jó összetevőkből áll, de valahogy nem üt. Nem derült ki számomra, mit is akart vele az író...

Ötös skálán: 2 és fél.


Egy másik kritika.



Bán Mór: Hunyadi - 2. és 3. kötet

Korábban írtam Bán Mór Hunyadi sorozatának első kötetéről. Azóta elolvastam a két következőt is. Címük is van, bár azok eléggé semmitmondók: A hajnalcsillag fénye (2) és A csillagösvény hídja (3). Ezek is nagyon jók, akárcsak az első. Hamarosan meg fogom szerezni Időközben beszereztem a negyediket is. A boltokban pedig már látom az ötödiket, előbb-utóbb az is sorra fog kerülni.

A második kötet arról az időszakról szól, amikor Hunyadi János Itáliában, Milánóban volt zsoldos, mert Zsigmond király kölcsönadta/elzálogosította. A harmadik kötet parasztfelkelésekről, egyrészt a husziták elleni harcról, másrészt Budai Nagy Antal parasztfelkeléséről szól. Itt érződik a legjobban, hogy nem időrendben mutatja be az író az eseményeket, hanem időben ugrál, hogy a saját mondanivalóját bemutassa. Például, a husziták elleni harcokban feltűnik egy Nagy Antal nevű vitéz. Utána az inkvizícióról szóló fejezetekben valaki azt mondja, hogy "nehogy úgy járjunk, mint Nagy Antal emberei". Csak ezt követően derül ki, hogy mi történt Nagy Antal felkelésével.

Ahogy korábban is írtam, ez a két jó, akárcsak az első. Akinek az első tetszett, ezek a kötetek is bejönnek majd. Most csak azt írom le, miben volt más ez a két kötet, mint az első:
  • Az első kötet eseményeiről - Hunyadi János származásáról és gyerekkoráról - nagyon keveset tudunk. Ezzel szemben a második és a harmadik kötet sokkal több történelmi eseményre épül, mert épülhet.
  • Az első kötetben sokkal több volt a fantasy. A második-harmadik kötetből kikopott a fantasy szál, racionális dolgok történnek. A második kötetben még erős volt a Dracula vonal (kiderült, hogy azzal szemben, amit korábban írtam, nem Vlad hercegről mintázta Bram Storker Dracula figuráját, hanem a fiáról), a harmadikban viszont már egyáltalán nem szerepelt.
  • Kevesebb lett a szex. Ennek is oka van: az első könyv Hunyadi János ifjúkori tombolását mutatta be, és a végére megállapodott. A második kötetben kifejezetten szűzies életet él, bár a harmadikban ez kicsit változik. A szex persze nem tűnt el, hiszen a könyvnek sok más szereplője is van. :) Mindenesetre a továbbiakban már nem Hunyadi János a szexjelenetek főhőse.
  • Az erőszak nem lett kevesebb. Továbbra minden kötetben feldúlnak néhány falut, lemészárolják a férfiakat és a gyerekeket, a nőket pedig megerőszakolják. A harmadik kötetből azt is megtanulhatjuk, hogyan kell karóba húzni valakit.
  • Kifejezetten érdekesek az író történelmi jegyzetei, amiket a regényhez fűzött. Ezekből megtudhatunk egyet s mást arról, hogy minek mennyi valós alapja van (legalábbis az író szerint), meddig történelem, és honnantól az író fantáziája. Az első kötetben ilyenek nem voltak (bár ott is jól jött volna).
Végezetül megismétlem, akinek az első kötet bejött, annak ezek is tetszeni fognak. Akit az első kötetben a Dracula-vonal idegesített (sokan érezték így), azok megnyugodhatnak, sokat csökken e szál jelentősége.

2012. április 9., hétfő

Ingyen World of Warcraft?

A World of Warcraftból valahogy kimaradtam. Leginkább az riasztott el, hogy havidíjat kell fizetni érte. Mire meg tudtam volna fizetni, addigra úgy gondoltam, már időm nem volt, és nem használtam volna ki... Akkor meg minek?

A StarCraft Starter Edition után a Blizzard a WoW-ból is kihozott egy ingyenes, de korlátozott változatot - ez a WoW Starter Edition.


Annak idején StarCraft mellé kaptam egy kupont, amivel ki lehetett próbálni a WoW-ot is, de csak néhány napig. Kipróbáltam. Tényleg szebb, jobb, kidolgozottabb, a többi, hasonszőrű MMORPG-vel (massive multiplayer online role playing game) összevetve. Közülük a Metin2-t, a Gates of Andaron-t és a Jade Dynasty-t próbáltam; azok elvileg ingyenesek ugyan, de egyikben sem volt kedvem messzire jutni. A világuk - legalábbis az elején - olyan kidolgozatlan volt, hogy az már fájt. A Metin2-ben kimentem a városból, és ott csóválta a farkát sok-sok vadkutya. Elkezdtem levágni őket, és azok birkamód tűrték. Nem rontott nekem az egész falka, amikor lecsaptam az egyiket, nem is futottak el, hanem bambán figyeltek. Másik, hogy mindhárom említett játék csak alapból ingyenes, de ha valami spécit akarsz - pl. jobban akarsz kinézni - már fizetni kell. Szóval beetetés az is. A WoW egyértelműen színvonalasabb volt náluk, és nem akarták folyton lenyúlni az embert játék közben - csak havidíjat kell perkálni.

Nagyon megörültem a WoW Starter Edition-nek, gondoltam kipróbálom. A Starter Edition nem időkorlátos, így bármennyit játszhatsz vele. Korlátozva van viszont a maximális szint. A 20-as szintkorlát feltehetően annyit jelent, hogy belemelegedhetsz a játékba, és csak azután kell fizetni. A szintkorlát mellett sajnos le vannak tiltva bizonyos társadalmi és kommunikációs funkciók (gondolom, a trollkodás ellen) is. Itt egy lista a megszorításokról.

A battle.net fiókomban hozzá kellett adnom egy új játékot, a WoW Starter-t. A StarCraft megvásárlása kapcsán pár napig kipróbáltam a fizetős WoW-t. Akkor hozzákapcsolódott egy WoW a fiókomhoz, de most egy másik WoW-t, a Starter-t kellett hozzáadni. Így a trial karimmal, Oxymoronnal, a minotaurusszal nem tudok játszani, új karaktereket kellett csinálni.

Kipróbáltam, játszottam egy kicsit, de olyan 10. szint körül abbahagytam. Talán az fogott vissza, hogy úgyis lesz egy szintkorlát? Fizetni nem akarok érte. Valószínűleg folytatom majd, mert kíváncsi vagyok a WoW-ra. :)

Frissítés 2014-11-14: Közben többet játszottam vele. Ahogy az várható volt, a Starter csak arra jó, hogy kedvet kapjon hozzá az ember. Amint elmélyednél, rögtön falba ütközöl...

2012. április 8., vasárnap

Jancsi és Juliska

Mekkora gáz ez a mese! Azt hittem, az a baj, hogy egy béna átdolgozást olvasok. Utánaolvastam egy kicsit, és kiderült, az eredeti Grimm mese ilyen gáz.

Adott egy szegény favágó és a felesége, és van két gyerekük. Annyira szegények, hogy a gonosz asszony úgy dönt, ki kellene nyírni a gyerekeiket. Aki gyerek hallgatja a mesét, megtanulja, hogy a szülők gond nélkül megszabadulnak a saját gyerekeiktől, kiviszik őket az erdőbe, és otthagyják őket. Az asszony nem mostohaanyjuk, az az átdolgozás, az eredetiben az édesanyjuk (és persze az apuka - lásd később) akarja kinyírni őket. Az asszony valóban rettentően gonosz, mert nemcsak meg akarja ölni a gyerekeket, de dolgoztatja őket, és csak egy karéj kenyeret ad nekik. Sőt, annyira gonosz, hogy goromba módon is beszél szegény gyerekekkel.

Az apuka rendes ember, ő nem akar ilyet csinálni, de a felesége addig-addig mondja neki, míg csak rááll a dologra. Pedig rendes, jóravaló ember szegény. Néha persze megbotlik, és meg akarja ölni a saját gyerekeit. Ha nem jön össze, nagyon bánja, de attól még simán rá lehet venni még egyszer. Még hogy rendes ember!

Eltévednek a gyerekek az erdőben, és eljutnak a mézeskalács házba. Természetesen ott is boszorkány lakik, aki természetesen szintén ki akarja nyírni őket (a gyerekek megtanulhatják a meséből, hogy mindenki meg akarja ölni őket), de ez a boszorkány már nudli az előzőhöz, az anyjukhoz képest. Ez a banya először eteti őket, de aztán kimutatja a foga fehérjét (már ha van legalább egy foga): Jancsit bezárja, és eteti, Julikának viszont - szegény lány - dolgoznia kell. Jancsit hizlalja a banya, hogy finom legyen, Juliskának viszont alig ad enni. Vajon miért, őt nem akarja majd megenni? Szerencsére a banya komplett idióta, így a gyerekek többször is át tudják verni; akár azzal, hogy Jancsi nem hízik, akár azzal, hogy ráveszik, hogy másszon be a kemencébe. Megszabadulnak a boszorkánytól, találnak egy csomó kincset (vajon honnan szerezte őket a néni, és miért nem kezdett velük valamit), majd elindulnak hazafelé. Útközben még teljesen értelmetlen, és ide nem tartozó kalandokon mennek keresztül (pl. amikor egy kacsa - igen, egy kacsa - átviszi őket egy folyón), és végül hazaérnek.

Itt eljön a happy end: az anyuka időközben meghalt, és ennek mindenki nagyon örül, az apuka pedig nagyon örül a kincseknek, és az apuka jóember, aki szereti a gyerekeket (lásd fent). Mivel pénz van, nincsen probléma, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Juhé!

Mekkora baromság! Felnőtteknek lehetne belőle idióta horrorfilmet csinálni, de szegény gyerekeknek miért kell ilyen butaságokon felnőniük! Ez nem gyereknek való!

2012. április 6., péntek

Stieg Larsson: A tetovált lány

A tetovált lány Stieg Larsson bestsellerje. Film is készült belőle, és nemrég megjelent annak hollywoodi remake-je is Daniel Craig főszereplésével. (Ne aggódjunk, ő nem a címszereplő tetovált lányt, hanem az újságírót játssza.) A filmeket nem láttam - egyiket sem. A könyvet olvastam, arról írok.


Szívesen olvasok/nézek a skandináv műveket, sok jó skandináv krimivel találkoztam. Másképp látják a világot, mint az amerikaiak, másképp, mint a franciák vagy a németek, és végképp másképp, mint mi. A tetovált lány mégsem tetszett annyira.
 
A krimi angol címe The Girl with the Dragon Tatoo (a lány, akin sárkánytetoválás van) már mást jelent (vajon miért hagyták ki a magyar címből a sárkányokat), az eredeti svéd cím pedig valami olyasmi, hogy "férfiak, akik gyűlölik a nőket". A rózsa neve azért kapta ezt a címet, hogy a cím ne utaljon a tartalomra, és ne irányítsa az olvasót pl. a könyv bűnügyi szálára. Itt ez nem volt szempont. A "férfiak, akik gyűlölik a nőket" bizony sokat elárul a könyv cselekményéről, mert ez amolyan "megerőszakolós" könyv. A fejezetek közben idézett statisztikákból azt is megtudjuk, hogy Svédországban alapvetően szinte mindenkit megerőszakolnak - előbb-utóbb. A svédek egyik részét megerőszakolják, egy másik részük csak azért tekinthető svédnek, mert ő erőszakol meg valakit. Ez érthető, hiszen nem akar a svédek előbbi, megerőszakolt részéhez tartozni, bár - ahogy azt a könyvből is látjuk -, ha valaki azok közé a svédek közé tartozik, akik megerőszakolnak valakit, attól még lehet, hogy őt is megerőszakolják... Szóval, ez nem segít... Mindegy...

A szereplőket majdnem mind ugyanúgy hívják, lényegében a keresztnevük tér el, és az embernek olyan érzése van, mintha egy IKEA katalógusban keresné a gyilkost. Kiszúrni egyébként könnyű, hiszen szinte minden szereplő dilis, őrült vagy elmeháborodott és/vagy náci háborús bűnös, és csak egyvalaki van köztük, aki teljesen normális rendes ember - illetve annak tűnik. Nos, hát ő az.

A könyv főhőse egy rendkívül szimpatikus, lovagias, okos, vonzó és szerény újságíró, akit a szerző valószínűleg önmagáról mintázott. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy egész egyszerűen képtelen a monogámiára, és minden nőnemű lénnyel lefekszik, akik persze mind szívesen le is fekszenek vele.

A másik főhős a címszereplő, a tetovált lány (aki egy tetovált lány), aki amolyan női esőember. Kicsit különc, nehezen illeszkedik be a társadalomba (gyámság alá is vették, és az egyik gyámja meg is erőszakolja, lévén mindketten svédek), ugyanakkor zseniális nyomozó, és bárkiről bármit ki tud deríteni. Később kiderül, hogy azét tud mindenkiről mindent, mert ő a világ legjobb hackere, és szerencsére akik után nyomozni kell, azok mind számítógépeken élik a magánéletüket.
A hackersége furcsa, mert egyszer sem látjuk, hogy csak úgy hackelne vagy egyéb módon képzené magát hackerileg. Később az is kiderül, hogy azért ő a világ legjobb hackere, mert van egy barátja, aki a világ második legjobb hackere, és ez a barátja írt egy programot, amivel bárhova be lehet törni. Ő pedig be is tör bárhova. (A könyvben persze csak Macintosh gépekre tör be, mert a könyvben mindenkinek csak Macintosha van. Az író erős almafanatikus lehetett Steve Jobs legnagyobb örömére.) Hmm... Szóval azért ő a világ legjobb hackere, mert le tud futtatni egy más által írt programot? Az ilyen népséget tudtommal "script kiddie"-nek hívják, megvetendő lények, nem tekintendők hackernek, nem rendelkeznek igazi tudással.

A cselekmény közben pörög. Egy őrült milliárdos felkéri az újságírót, hogy nyomozzon ki egy nagyon-nagyon régi gyilkosságot, aminek a felderítésére a milliárdos hatalmas vagyonokat elköltött már. A gyilkosság, ami nem is biztos, hogy megtörtént, már annyira régi, hogy senkit sem érdekel, és a milliárdoson kívül már mindenki lemondott róla, hogy valaha valaki megfejti, de hősünknek (hőseinknek) természetesen sikerül, bár közben a könyv lényegében minden szereplőjét megerőszakolja valaki, vagy legalább kiderül róluk, hogy megerőszakolták őket. Ennyi.

Ötös skálán: 3, nem értem miért akkora durranás.

A tetovált lány csak az írója halála után jelent meg és aratott óriási sikert. De végül akkora siker lett, hogy az író még két folytatást is készített hozzá, ami egy halottól szerfelett figyelemre méltó teljesítmény.

Diablo 3 beta - no quests available in your level range

A Diablo 3 bétában a 11. szintű vagy afeletti karakterekkel nem tudtam belépni egy multi játékba. Olyan csúf hibaüzenetet kaptam, hogy "There are no quests available in your level range", és azt mondta, hogy játsszak még egyjátékosos üzemmódban, hogy új küldetések nyíljanak ki. Nem értettem, miért csináltak ilyen butaságot, hogy a béta 13-as szintkorlátját csak egyjátékosos módon lehet elérni....
Kiderült, ez nem szándékos, hanem egy hiba, és el is lehet kerülni. Nem is a szinttel van összefüggésben, hanem azzal, hogy előtte "megnyertem" a karival a bétát, legyőztem a csontkirályt. A megoldás: indítani kell egy új egyjátékosos játékot, majd kilépni belőle (akár azonnal, a lényeg, hogy ne győzd le a csontkirályt), és utána már ismét tudok csatlakozni mások játékaihoz. Hajrá!


I ran into a problem in the Diablo 3 beta: I was unable to join public games with characters of level 11 or higher. My level 10 barbarian was able to join multiplayer games, while my level 11 monk was not. It surprised me, and did not understand why Blizz made it this way.
In fact, they did not. This is a bug, and there is a workaround for it. The problem is not the character level but that you finished or "won" the beta. You need to start a new game with the character, and leave (the point is that you do not defeat the skeleton king), and then you are able to join public games of others.