A tetovált lány Stieg Larsson bestsellerje. Film is készült belőle, és nemrég megjelent annak hollywoodi remake-je is Daniel Craig főszereplésével. (Ne aggódjunk, ő nem a címszereplő tetovált lányt, hanem az újságírót játssza.) A filmeket nem láttam - egyiket sem. A könyvet olvastam, arról írok.
Szívesen olvasok/nézek a skandináv műveket, sok jó skandináv krimivel találkoztam. Másképp látják a világot, mint az amerikaiak, másképp, mint a franciák vagy a németek, és végképp másképp, mint mi. A tetovált lány mégsem tetszett annyira.
A krimi angol címe The Girl with the Dragon Tatoo (a lány, akin
sárkánytetoválás van) már mást jelent (vajon miért hagyták ki a magyar
címből a sárkányokat), az eredeti svéd cím pedig valami olyasmi, hogy
"férfiak, akik gyűlölik a nőket". A rózsa neve azért kapta ezt a címet, hogy a cím ne utaljon a tartalomra, és ne irányítsa az olvasót pl. a könyv bűnügyi szálára. Itt ez nem volt szempont. A "férfiak, akik gyűlölik a nőket" bizony sokat elárul a könyv cselekményéről, mert ez amolyan "megerőszakolós" könyv. A fejezetek közben idézett statisztikákból azt is megtudjuk, hogy Svédországban alapvetően szinte mindenkit megerőszakolnak - előbb-utóbb. A svédek egyik részét megerőszakolják, egy másik részük csak azért tekinthető svédnek, mert ő erőszakol meg valakit. Ez érthető, hiszen nem akar a svédek előbbi, megerőszakolt részéhez tartozni, bár - ahogy azt a könyvből is látjuk -, ha valaki azok közé a svédek közé tartozik, akik megerőszakolnak valakit, attól még lehet, hogy őt is megerőszakolják... Szóval, ez nem segít... Mindegy...
A szereplőket majdnem mind ugyanúgy hívják, lényegében a keresztnevük tér el, és az embernek olyan érzése van, mintha egy IKEA katalógusban keresné a gyilkost. Kiszúrni egyébként könnyű, hiszen szinte minden szereplő dilis, őrült vagy elmeháborodott és/vagy náci háborús bűnös, és csak egyvalaki van köztük, aki teljesen normális rendes ember - illetve annak tűnik. Nos, hát ő az.
A könyv főhőse egy rendkívül szimpatikus, lovagias, okos, vonzó és szerény újságíró, akit a szerző valószínűleg önmagáról mintázott. Egyetlen rossz tulajdonsága, hogy egész egyszerűen képtelen a monogámiára, és minden nőnemű lénnyel lefekszik, akik persze mind szívesen le is fekszenek vele.
A másik főhős a címszereplő, a tetovált lány (aki egy tetovált lány), aki amolyan női esőember. Kicsit különc, nehezen illeszkedik be a társadalomba (gyámság alá is vették, és az egyik gyámja meg is erőszakolja, lévén mindketten svédek), ugyanakkor zseniális nyomozó, és bárkiről bármit ki tud deríteni. Később kiderül, hogy azét tud mindenkiről mindent, mert ő a világ legjobb hackere, és szerencsére akik után nyomozni kell, azok mind számítógépeken élik a magánéletüket.
A hackersége furcsa, mert egyszer sem látjuk, hogy csak úgy hackelne vagy egyéb módon képzené magát hackerileg. Később az is kiderül, hogy azért ő a világ legjobb hackere, mert van egy barátja, aki a világ második legjobb hackere, és ez a barátja írt egy programot, amivel bárhova be lehet törni. Ő pedig be is tör bárhova. (A könyvben persze csak Macintosh gépekre tör be, mert a könyvben mindenkinek csak Macintosha van. Az író erős almafanatikus lehetett Steve Jobs legnagyobb örömére.) Hmm... Szóval azért ő a világ legjobb hackere, mert le tud futtatni egy más által írt programot? Az ilyen népséget tudtommal "script kiddie"-nek hívják, megvetendő lények, nem tekintendők hackernek, nem rendelkeznek igazi tudással.
A cselekmény közben pörög. Egy őrült milliárdos felkéri az újságírót, hogy nyomozzon ki egy nagyon-nagyon régi gyilkosságot, aminek a felderítésére a milliárdos hatalmas vagyonokat elköltött már. A gyilkosság, ami nem is biztos, hogy megtörtént, már annyira régi, hogy senkit sem érdekel, és a milliárdoson kívül már mindenki lemondott róla, hogy valaha valaki megfejti, de hősünknek (hőseinknek) természetesen sikerül, bár közben a könyv lényegében minden szereplőjét megerőszakolja valaki, vagy legalább kiderül róluk, hogy megerőszakolták őket. Ennyi.
Ötös skálán: 3, nem értem miért akkora durranás.
A tetovált lány csak az írója halála után jelent meg és aratott óriási sikert. De végül akkora siker lett, hogy az író még két folytatást is készített hozzá, ami egy halottól szerfelett figyelemre méltó teljesítmény.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: security. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: security. Összes bejegyzés megjelenítése
2012-04-06
2011-11-06
Cory Doctorow: Kis testvér (Little Brother)
A Kis testvér egy nem is igazán scifi könyv a nem is igazán távoli jövőben. A könyv szereplői amerikai iskolás gyerekek, akik egy nap lelépnek a suliból, és egyszer csak... Bumm, terroristák felrobbantanak egy hidat a közelükben. Nem sérülnek meg, és a terroristákról sem tudunk meg semmit, nem tudjuk, kik robbantottak, miért tették, mert ez a könyv nem erről szól.
A hatóságok biztos, ami biztos alapon begyűjtenek mindenkit, aki a közelben van, jó alaposan kihallgatják, sőt kivallatják őket, és erős pressziót gyakorolnak rájuk, hogy vallják terroristának magukat, és csak napokkal később engedik szabadon őket. Sőt, nem is engednek el mindenkit, az egyik gyerek eltűnik, róla mindenki azt hiszi, a bombatámadásban halt meg.
A terrorizmus-veszélyre hivatkozva drákói intézkedéseket hoznak, megkezdődik az állampolgárok nagyüzemi megfigyelése, megállítása, átkutatása, igazoltatása, és kirúgnak/eltávolítanak/megfélemlítenek mindenkit, aki ezt szóvá teszi.
A könyv arról szól, hogy a tinédzserek különféle trükkös eszközökkel elkerülik a megfigyelést, és bomlasztani kezdik a rendszert. Tiltakoznak, összezavarják a megfigyelő eszközöket, földalatti mozgalmat szerveznek, lehallgathatatlan és megfigyelhetetlen kommunikációs csatornákat alakítanak ki, és szívatják a hatóságokat, ahogy csak lehet. A könyv címe, a Kis testvér arra utal, hogy nemcsak a Nagy Testvér figyelhet; a kis testvérek az állampolgárok (itt: gyerekek), akik a Nagy Testvért figyelik. Érdekes, valós társadalmi jelenség, hogy a mindenütt jelenlévő mobiltelefon-kamerák miatt a Nagy Testvér sem sérthetetlen. A rendőri túlkapásokról videófelvétel készülhet és az Internet adta lehetőségekkel ez pillanatok alatt széles körben elterjedhet.
A könyv nemcsak regény, de ismeretterjesztő mű is. Nagyon sok, a témához kapcsolódó eszközt, technológiát, mozgalmat és eseményt bemutat, és közelhozza az olvasót a szereplők hacker-mentalitásához, és igyekszik bemutatni a hacker-szubkultúrát. A könyvben bemutatott eszközök/technikák nagy része - pl. mind az anonim internetezést lehetővé tévő TOR, mind a titkosított és aláírt levelezést lehetővé tevő PGP - létezik, vagy akár létezhetne is. (A könyvben szereplő Paranoid Linux nem létezett, de a könyv ihletésére ezt is létrehozták.)
A könyv annyiban scifi, hogy a főhős alaposan beleköt a hatóságokba, és ezek után végül is megússza, és a könyvnek így is jó vége van.
A szerző, Cory Doctorow nemcsak író, de ismert blogger és internetes szabadságjogi aktivista. Széles körű ismeretekkel rendelkezik különféle internetes anonimitást biztosító technológiákról. Még a jegygyűrűjét is egy ismert kriptográfus / biztonságtechnikai szakember, Bruce Schneier tervezte. :] (Cory Doctorow nem azonos azzal a Doctorow-val, aki a Ragtime című - egyébként szintén nagyon szuper - könyvet írta.)
A hatóságok biztos, ami biztos alapon begyűjtenek mindenkit, aki a közelben van, jó alaposan kihallgatják, sőt kivallatják őket, és erős pressziót gyakorolnak rájuk, hogy vallják terroristának magukat, és csak napokkal később engedik szabadon őket. Sőt, nem is engednek el mindenkit, az egyik gyerek eltűnik, róla mindenki azt hiszi, a bombatámadásban halt meg.
A terrorizmus-veszélyre hivatkozva drákói intézkedéseket hoznak, megkezdődik az állampolgárok nagyüzemi megfigyelése, megállítása, átkutatása, igazoltatása, és kirúgnak/eltávolítanak/megfélemlítenek mindenkit, aki ezt szóvá teszi.
A könyv arról szól, hogy a tinédzserek különféle trükkös eszközökkel elkerülik a megfigyelést, és bomlasztani kezdik a rendszert. Tiltakoznak, összezavarják a megfigyelő eszközöket, földalatti mozgalmat szerveznek, lehallgathatatlan és megfigyelhetetlen kommunikációs csatornákat alakítanak ki, és szívatják a hatóságokat, ahogy csak lehet. A könyv címe, a Kis testvér arra utal, hogy nemcsak a Nagy Testvér figyelhet; a kis testvérek az állampolgárok (itt: gyerekek), akik a Nagy Testvért figyelik. Érdekes, valós társadalmi jelenség, hogy a mindenütt jelenlévő mobiltelefon-kamerák miatt a Nagy Testvér sem sérthetetlen. A rendőri túlkapásokról videófelvétel készülhet és az Internet adta lehetőségekkel ez pillanatok alatt széles körben elterjedhet.
A könyv nemcsak regény, de ismeretterjesztő mű is. Nagyon sok, a témához kapcsolódó eszközt, technológiát, mozgalmat és eseményt bemutat, és közelhozza az olvasót a szereplők hacker-mentalitásához, és igyekszik bemutatni a hacker-szubkultúrát. A könyvben bemutatott eszközök/technikák nagy része - pl. mind az anonim internetezést lehetővé tévő TOR, mind a titkosított és aláírt levelezést lehetővé tevő PGP - létezik, vagy akár létezhetne is. (A könyvben szereplő Paranoid Linux nem létezett, de a könyv ihletésére ezt is létrehozták.)
A könyv annyiban scifi, hogy a főhős alaposan beleköt a hatóságokba, és ezek után végül is megússza, és a könyvnek így is jó vége van.
A szerző, Cory Doctorow nemcsak író, de ismert blogger és internetes szabadságjogi aktivista. Széles körű ismeretekkel rendelkezik különféle internetes anonimitást biztosító technológiákról. Még a jegygyűrűjét is egy ismert kriptográfus / biztonságtechnikai szakember, Bruce Schneier tervezte. :] (Cory Doctorow nem azonos azzal a Doctorow-val, aki a Ragtime című - egyébként szintén nagyon szuper - könyvet írta.)
Címkék:
kritika,
regény,
scifi,
security,
számítógép
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)