2012. január 29., vasárnap

Silvana De Mari: Az utolsó tünde, Az utolsó ork

Silvana De Mari egy olasz fantasy író, és nekem nagyon bejött némely könyve, amit elkövetett. Az utolsó tünde (L'ultimo elfo) nagyon érdekes fantasy világot épít fel, legalábbis nekem bejött.


Az utolsó tünde elején a tünde gyerek, és népéből ő az utolsó. Egyedül kóborol, és találkozik két emberrel. A könyv e része egészen fergeteges. Valami elképesztő humorral, mutatja be az író, ahogy az emberek és a tündék nem ismerik egymást, nem bíznak egymásban és egészen másképp gondolkoznak. Sok fantasy könyvben a tünde épp olyan, mint az ember, csak hegyes a füle. Itt nem, itt a tündék másképp viselkednek, másképp jár az agyuk, mások az értékeik, és ebből igen eredeti konfliktusok adódnak.

Vigyázat, SPOILER:
A tündék mélyen együttéreznek a természetbeli lényekkel, ugyanakkor a tünde kisfiúban mély előítéletek gyökereznek az emberekkel szemben. A nagymamája mondta neki, hogy az emberek kannibálok, és megeszik a tünde gyerekeket (rozmaringgal). Később összebarátkozik egy ember asszonnyal, de amikor egy barátságos vadász megkínálja őket egy nyúllal (a nyúl nagy kincs, nagyon kevés az élelmük), a tünde gyerek halálra rémül, mert az emberek egy hullát akarnak megenni. Számára a nyúl éppoly érző lény, mint ő, és ebből az következik, hogy őt is meg fogják enni (rozmaringgal). A tünde megsiratja a nyulat, rágondol, mire a nyúl hirtelen életre kel, és elszalad. (Korábban váltig állította, hogy nincsenek különleges képességei. Nincsenek is, hiszen a nyúlra rágondolni bárki képes, abban semmi különleges nincsen.) Az emberek nemigen repesnek az örömtől, hogy a tünde megfosztotta őket a vacsorájuktól...
SPOILER VÉGE

A könyv néhol sziporkázóan humoros, fantáziadús fantasy (ez a két szó sajnos nem ugyanazt jelenti), de néhol bugyuta tanmese, bár egész jó az arány a kettő között. Nekem nagyon bejött. Sárkány is van benne, sőt lovagolnak is rajta. A könyvet nem sokkal az Eragon után olvastam, és öröm volt látni, hogy az Eragonban elcsépelt sárkánylovas-vonalat jól is meg lehet írni.

Az utolsó tünde ötös skálán: 4-es fölé (de vannak csillagos 5-ös részek is benne).


Az utolsó ork egy trilógia, amelyből kiderül, mi történt Az utolsó tünde szereplőivel a későbbiekben.

Az első kötet A Medve és a Farkas. A fentiekkel szemben a könyv egy új  szereplőről szól, és szinte semmi köze nincs a tündéhez. Az új szereplő ember (tünde nem lehet, mert az utolsó tünde az utolsó). A világ Az utolsó tünde világa, és a prológusból kiderül, hogy előbb-utóbb találkoznak is a szereplők - de csak a végén. Mágia nincs, humor is alig, és a bárgyú tanmese dominál. Nem jött be.


A Medves és Farkas ötös skálán 2 és fél. Az előző részhez képest igen bénára sikerült.


A trilógia második kötete Az utolsó főnix, és az író szerencsére visszatért az utolsókhoz. Ismét szerepel a tünde, ismét van mágia, ismét van humor, és ismét egy jó könyv lett belőle.


Az utolsó tünde sárkánya figyelmeztetett rá, hogy a főnix egy állatira idegesítő jószág, külsőre leginkább a tyúkhoz hasonlít, de sajnos tud beszélni, ugyanakkor rendkívül buta és hiú. Most találkozhatunk egy főnix-szel. Az utolsóval. Szerencsére. Ismét egy nagyon aranyos, bár kevéssé szeretnivaló lényt teremtett az író. A könyv tetszett.

Az utolsó főnix ötös skálán: 4.


A trilógia következő, befejező kötetéhez még nem volt szerencsém.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése