Az utolsó tünde elején a tünde gyerek, és népéből ő az utolsó. Egyedül kóborol, és találkozik két emberrel. A könyv e része egészen fergeteges. Valami elképesztő humorral, mutatja be az író, ahogy az emberek és a tündék nem ismerik egymást, nem bíznak egymásban és egészen másképp gondolkoznak. Sok fantasy könyvben a tünde épp olyan, mint az ember, csak hegyes a füle. Itt nem, itt a tündék másképp viselkednek, másképp jár az agyuk, mások az értékeik, és ebből igen eredeti konfliktusok adódnak.
Vigyázat, SPOILER:
A tündék mélyen együttéreznek a természetbeli lényekkel, ugyanakkor a tünde kisfiúban mély előítéletek gyökereznek az emberekkel szemben. A nagymamája mondta neki, hogy az emberek kannibálok, és megeszik a tünde gyerekeket (rozmaringgal). Később összebarátkozik egy ember asszonnyal, de amikor egy barátságos vadász megkínálja őket egy nyúllal (a nyúl nagy kincs, nagyon kevés az élelmük), a tünde gyerek halálra rémül, mert az emberek egy hullát akarnak megenni. Számára a nyúl éppoly érző lény, mint ő, és ebből az következik, hogy őt is meg fogják enni (rozmaringgal). A tünde megsiratja a nyulat, rágondol, mire a nyúl hirtelen életre kel, és elszalad. (Korábban váltig állította, hogy nincsenek különleges képességei. Nincsenek is, hiszen a nyúlra rágondolni bárki képes, abban semmi különleges nincsen.) Az emberek nemigen repesnek az örömtől, hogy a tünde megfosztotta őket a vacsorájuktól...
SPOILER VÉGE
A könyv néhol sziporkázóan humoros, fantáziadús fantasy (ez a két szó sajnos nem ugyanazt jelenti), de néhol bugyuta tanmese, bár egész jó az arány a kettő között. Nekem nagyon bejött. Sárkány is van benne, sőt lovagolnak is rajta. A könyvet nem sokkal az Eragon után olvastam, és öröm volt látni, hogy az Eragonban elcsépelt sárkánylovas-vonalat jól is meg lehet írni.
Az utolsó tünde ötös skálán: 4-es fölé (de vannak csillagos 5-ös részek is benne).
Az utolsó ork egy trilógia, amelyből kiderül, mi történt Az utolsó tünde szereplőivel a későbbiekben.
Az első kötet A Medve és a Farkas. A fentiekkel szemben a könyv egy új szereplőről szól, és szinte semmi köze nincs a tündéhez. Az új szereplő ember (tünde nem lehet, mert az utolsó tünde az utolsó). A világ Az utolsó tünde világa, és a prológusból kiderül, hogy előbb-utóbb találkoznak is a szereplők - de csak a végén. Mágia nincs, humor is alig, és a bárgyú tanmese dominál. Nem jött be.
A Medves és Farkas ötös skálán 2 és fél. Az előző részhez képest igen bénára sikerült.
A trilógia második kötete Az utolsó főnix, és az író szerencsére visszatért az utolsókhoz. Ismét szerepel a tünde, ismét van mágia, ismét van humor, és ismét egy jó könyv lett belőle.
Az utolsó tünde sárkánya figyelmeztetett rá, hogy a főnix egy állatira idegesítő jószág, külsőre leginkább a tyúkhoz hasonlít, de sajnos tud beszélni, ugyanakkor rendkívül buta és hiú. Most találkozhatunk egy főnix-szel. Az utolsóval. Szerencsére. Ismét egy nagyon aranyos, bár kevéssé szeretnivaló lényt teremtett az író. A könyv tetszett.
Az utolsó főnix ötös skálán: 4.
A trilógia következő, befejező kötetéhez még nem volt szerencsém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.