2012. november 23., péntek

Warhammer 40000, Inkvizítor és Harlekin

Sok helyről hallottam már a Warhammer 40k világáról, ezért úgy döntöttem, még olyat is hallottam, hogy a StarCraft is a Warhammer 40k-ra alapul. Úgy döntöttem, megpróbálkozok pár Warhammer 40k könyvvel.

Ian Watson Inkvizítor és később Harlekin című könyveivel kezdtem az ismerkedést.

A Warhammer 40k világa fantasy világ, egy elég sötét jövőben. (Nem tartom sci-finek, mert tulajdonképpen semminek nincsen racionális alapja.) Rengeteg ötlet vonul fel a világban, számomra kicsit túl sok is, és - szerintem - értelmetlen, kusza zagyvaság jön ki az egészből. Az eldák (űrelfek?) még rendben volnának, a törpékről (zömikek) és orkokról végképp nem tudom, mit keresnek itt. Annyi lény és faj jelenik meg, mindegyikben elpuffantanak egy-egy jó ötletet, de ahelyett, hogy kicsit is kidolgoznák, már mennek is tovább. Kevesebb több lenne.

Az egész világra jellemző egyfajta monumentalitás. Milliószámra vannak a bolygók, mindegyiket milliárdok lakják, mindenki csak egy-egy kis pont egy hatalmas gépezetben. Senkinek - talán még az Istencsászárnak - sem tűnik fel, ha egy-egy bolygó megsemmisül. (BTW: Az Istencsászár egyébként igen érdekes figura: egyszerre zsarnok, egyszerre mártír, egyszerre tömeggyilkos, és az emberiség túlélésének egyetlen lehetősége. Ez egy csúf világ.) Az Inkvizítor elején is elpusztul egy bolygó, meghal sok milliárd ember hőseink szeme előtt, ők pedig egy "na és", és egy vállrándítás kapcsán odébbállnak. (Na jó, nem "csak" odébbállnak, a milliárdokat jelentős részben ők nyírják ki... De hát ilyen véletlenek megesnek, ettől még lehet valaki rendes ember...) Ez a monumentalitás érdekes és meghökkentő, de furcsa, hogy hőseink emellett mégis a világmindenség megmentésén fáradoznak, holott fel sem igen lehet fogni, hogy az micsoda.

Az Inkvizítor és a Harlekin is hihetetlenül szövevényes, megérthetetlen, kibogozhatatlan, a világmindenség egészét felölelő konspirációkról szól. A szereplők totál kidolgozatlanok. A Harlekinben meghal (?) ugyan két főszereplő, de valahogy egyiket sem tudtam sajnálni, még kicsit sem.
Baromság. Nekem nem jön be ez a műfaj.

Az Inkvizítor és a Harlekin számomra ötös skálán: 2. (Ez persze nem zárja ki, hogy a Warhammer 40k univerzumban jó könyveket is lehet írni...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése