Káosz!

A közelmúltban újra kiadták John Caldwell Skandar Graunról szóló sorozatát. A Káosz papja könyv volt meg nekem, a két első részt (A Káosz szava és A Káosz szíve) csak kölcsönkaptam, és úgy olvastam el, A Káosz papja után. Remek könyv mindegyik!

Most megvettem az első két részt, és szintén megvettem a Fényhozó-t is; ezt korábban nem olvastam.

A Káosz szava: Nagyon jó volt, újraolvasni, szuper ez a könyv! Ráadásul azt hittem, "csak" újraolvasom a klasszikus Skandar Graun sorozatot, de feltűnt, hogy ez-az mintha megváltozott volna benne. Összehasonlítási alapom nem volt, de mintha pl. a Dzsojsz nevű figura régen nem szerepelt volna, és a lendori illúzionistának pedig nem lett volna neve. (Kicsit levegőben is lógott ez a figura, de hihetőnek tűnt, hogy nem tudunk meg mindig mindenkiről mindent.) Érdekes volt új szálakat, új eseményeket találni egy már ismert könyvben! :) Mintha a Káosz - azóta már jobban kialakult - világával tette volna konzisztenssé a régi könyvét az író, és mintha az illúzionista kapott volna arcot.

A Káosz szíve: Van, hogy az embernek régen tetszett egy könyv/film, és később újraolvasva/újranézve már nem tetszik. Nos, A Káosz szíve NEM ilyen, ez bizony király könyv most is! Itt - legalábbis a Limbón játszódó történetben - nem találtam újdonságokat.

A Káosz papja (Valójában három könyv egyben: A Káosz éve, A Káosz káosza, és A Káosz elszabadul.) Ez a könyv már megvolt, nyúltam volna érte a könyvespolcra, és... nincs ott.. feltúrtam az egész lakást, és sehol nem lelem. Valahova elkavarodott vagy valakinek kölcsönadtam...
Ilyenkor csak egy dolgot mondhatunk: BOSSSSSZÚÚÚÚ!

(Egyébként remekül összerakott könyv, ez a három így alkot egy egészet. Ez a könyv indította el bennem annak idején a Skandar Graun őrületet. De jó lenne megtalálni!)

Fényhozó: Szerintem igen tuti módon összerakott, rövid történet, nagyon kellemes szórakozás volt. (Mármint nekem, szegény Skandar Graunnak nem annyira.) Szerencsére pont A Káosz szívéhez kapcsolódott a történet, jó volt azt épp előtte olvasni.


Ha megtalálom valahogy A Káosz papját, talán folytatom, és újraolvasom A Káosz kincsét (ez megvan), és A Káosz virágait is. A Káosz kincse már nem tetszett annyira, és A Káosz virágai Lucindája valahogy pontosan olyan, mint Skandar Graun, nem érzem sem a nőiességét, sem a jellembéli különbözőségét. Láttam későbbi Skandar Graun regényeket is, de azokhoz nem volt szerencsém.