A Sárkányok tánca a Tűz és jég dala című fantasy regényciklus ötödik kötete. Közel 1200 oldalas, de igen gyorsan beszippantottam. A ciklus más köteteihez hasonlóan szuper, már nagyon várom a folytatást.
A Sárkányok tánca az előző kötettel, a Varjak lakomájával képez egy egységet, azokról a szereplőkről szól, akik a Varjak lakomájából kimaradtak. Leginkább Danny története van a középpontban, és a többi szál is őhozzá kapcsolódik, az őhozzá tartó kalandorokról (Tyrion) és kérőkről (...) szól. Jon, Bran és Theon története is folytatódik a könyvben, ezek függetlenek Dannyétől.
Danny története valahogy soha nem jött be igazán. Talán azért, mert Danny független a többi szereplőtől, nemigen találkozik velük, és csak egészen minimálisan hat rá a többi szereplő története, ebből adódóan kidolgozatlannak tartom, és nem képezi szerves részét a Westeroson egymásba fonódó szereplők világának. Ezen kívül Danny figurája is igen idegesítő, egyszerűen nem hihető számomra ez a karakter.
Davos-szal sem tudtam eddig mit kezdeni, de szimpatikus figura, és sajnáltam, amikor a Varjak lakomájában csak úgy meghalt a színfalak mögött. Jól esik, hogy mégis találkozunk vele.
Ha már a színfalak mögött kinyírt karaktereknél járunk, még reménykedek benne, hogy Sandor Clegane sem halt meg, ahogy a Kardok vihara végén megtudtuk. Nagyon érdekes szereplőnek tartottam, és remélem, hogy ő lesz Sansa Stark igazi párja. Talán még visszatérhet, elnyerheti Sansa kezét, és talán még a bátyját is levághatja, ráadásul anélkül, hogy testvérgyilkos lenne...
A Sárkányok tánca legvégén folytatódik pár szereplő története a Varjak lakomájából. Van egy fejezet Jaime (neki nagyon örültem, mióta elvesztette a fél kezét, nagy arc lett), van egy kicsi Cersei (na ő az, akivel soha nem tudtam azonosulni), és két fejezetnyi Ayra is (de hetekig töprengtem, mire rájöttem, hogy mi is történt Ayra "A csúf kislány" című fejezetében).
Sajnos lehet, hogy több év is eltelik, mire megjelenik a folytatás (Winds of Winter), és utána is majd fél év, mire kijön magyarul...
fantasy, sci-fi, szerepjáték, számítógép, könyv, film, játékprogram, miazmás
Kornya Zsolt / Raul Renier Tolkienről szóló írását ismerem. Nagyon érdekes, hogy bár minden szavával egyetértek (tényleg nincs Tolkiennél humor, nincsen érzékiség, nincsenek érdemben női szereplők, és a kreativitáshoz negatív felhang kapcsolódik), de fő gondolatával mégsem: Tolkien akkor is klasszikus, akkor is király. Tolkien ilyen és kész.
VálaszTörlésA GRR Martinról írott kritikában is sok igazság van, de mégsem tudok vele azonosulni. Igen, a jó egyelőre alulmarad, de vegyük figyelembe, hogy a történet kb. kétharmadánál tartunk, miről szólna a maradék, ha a jó máris felülkerekedne. Majd csak a végén.
Úgy gondolom, alaposan megkomponált művel állunk szemben, a történetnek igenis tart valahonnan valahova. (Valaki külső fél összeugrasztja egymással a házakat, hogy a birodalom legyengüljön, de eljön majd a bajnok, az igazi, törvényes uralkodó - aki szerintem Havas Jon - és legyőzi a sötétséget.)
Szappanopera volna? Igen, az. Meggyőződésem, hogy minden igazán sikeres fantasy mű szappanopera, vagy hamar azzá válik (de legalábbis komoly szappanopera vonásokkal rendelkezik). Igaz ez a Dragonlance krónikákra, a Csillagok háborújára, de sok-sok más mű is átcsap szappanoperába. A hentelés egy idő után unalmas, a családregények bonyolódása viszont igen szövevényes tud lenni. Szinten konzisztensen megjelenik Martinnál, hogy minden fontos konfliktus szex-szel (vagy jól, illetve rosszul sikerült házassággal) dől el, a harc csupán díszlet hozzá.
De maximálisan megértem, ha valakit bosszant Martin, de akkor ne olvassa. Szórakozásból olvas az ember fantasyt, nem pedig azért, hogy bosszankodjon. Igenis jól tette a szerző, hogy abbahagyta az olvasást, ha a mű nem tetszett neki.