2012. március 15., csütörtök

Ben Pastor: A folyamai rabló

Vannak jó könyvek, és vannak rossz könyvek. Vannak könyvek, amelyek jónak indulnak, de aztán kiderül, hogy valójában rossz könyvek. Végül, van néhány olyan könyv is, hogy olvasás közben az ember végig kínlódik, és a falat kaparja, hogy milyen pocsék, és csak miután becsukja, akkor érti meg, hogy miről is szólt, és akkor jön rá, hogy mégis csak jó könyv volt. A fantasy műfajban John Caldwell A hajnal trilógiája című regényével jártam így. A folyami rabló esetén is ez volt az érzésem.



Ben Pastor A folyami rabló (Water Thief - elolvasva talán inkább a Víztolvaj címet kellett volna kapnia) című könyve a történelmi krimi műfajába tartozik. A történelmi krimikhez részletes korrajz tartozik, egy bűneset (ami gyakran megtörtént tényen alapul), és egy nyomozás valamikor a múltban. Sokszor történelmi személyek is megjelennek, és az olvasó sokat megtudhat a korról, amiben a krimi játszódik.

A folyami rabló igen béna történelmi krimi. A főhős Diocletianus egy történésze, aki egy kb. 100 évvel korábban (Hadrianus korában) történt gyilkosságot próbál felgöngyölíteni, mert éppen Hadrianus életrajzát írja. A gyilkosság történelmi tényen alapul. A hulla létező személy volt, és máig tisztázatlan körülmények között halt meg, valószínűleg meggyilkolták. Fura, hogy bárkit is érdekelne egy 100 évvel korábbi gyilkosság, de valahogy, valakik mégis próbálják eltüntetni a nyomokat, így újabb hullák jelennek meg. A főhős (aki elvileg létező személy volt, de csak annyit lehet tudni róla, hogy valamikor írt egy levelet Diocletianusnak, és abból az derül ki, hogy jó barátságban voltak) próbálja felgöngyölíteni az eseményeket, de nemigen tud meg semmit, csak minden nagyon gyanús. Nem túl aktív szereplő, cselekvés helyett inkább könyvtárakban túr régi feljegyzések között, holott elvileg katonaember lenne. Az író (aki valójában egy amerikai/olasz írónő) szintén történész, és részletesen leírja, hogy hősünk mikor pontosan kinek milyen művét olvassa. Egy történész számára lehet, hogy izgalmas ebben élvezkedni, de ha az olvasó akciót, szexet és erőszakot vár, akkor baromira unalmas olvasmánnyal találja szembe magát. Végül valami ködös és valószerűtlen összeesküvéssel találjuk szembe magunkat, amit nagyon nehéz komolyan venni. Amolyan Da Vinci kód az ókori Rómában, csak rejtvények nélkül és értelmes megoldás nélkül, és mégis, kit érdekel egy ködös összeesküvés-elmélet, ami már rég nem aktuális, hiszen a regény kb. 1700 éve játszódik? Egyszer csak vége a könyvnek, és továbbra sem történik semmi említésre méltó. Végül becsukom a könyvet, és akkor basszus, rájövök, miről is szólt. Nem az utolsó oldalon találtam meg a lényeget, hanem utána. Nincs leírva.

Lehet, hogy ha jobban képben vagyok, hogy mi is történit Diocletianus korában, akkor nem leszek ennyire paff a végén. Kb. 2 éve olvastam, és sokat jut az eszembe végül is jó könyv volt. Diocletianus (és Constantinus) kora pedig igen izgalmas korszak volt. Azóta elolvastam az Aranykoporsót is és Paul Doherty A gladiátor dala című könyvét is ugyanerről a korszakról, mert felkeltette az érdeklődésemet.

A folyami rabló számomra a hardcore történelmi regények közé tartozik, nehéz olvasmány volt.

Ötös skálán: 3, mert a végén a paff érzés kellőképp ellensúlyozta a kínlódást, amíg átrágtam magam azon a sok oldalon.

Van egy folytatásai is A tűzébresztő (Fire Waker) címmel, most kezdtem el olvasni. Folytatni nemigen lehet, mert A folyami rabló így kerek egész, csak le lehet írni egy új történetet ugyanazokkal a szereplőkkel. Remélem, megéri a szenvedést, mert szenvedek bizony ezzel is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése