Egy erdélyi kis faluban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek, egy különös idegen jelenik meg, aki éjjel bekopog a házakba, majd kenyeret és tejet kér. A faluban már szinte csak öregek laknak, akik szembesülnek korábbi bűneikkel...
A könyv a "garabonciás" figurája köré épül fel, és ezt a motívumot dolgozza ki, alaposan. Szégyelltem magamat, hiszen bár sokat foglalkoztam fantasyvel, és ismertem a garabonciás diák kifejezést is, de én mindig is csalafinta vándordiákot értettem rajta, és nem tudtam, hogy egy magyar fantasy/mitológiai alak is áll mögötte (és hogy a garabonciás szó a nekromancia szóval rokon). A Túlpartban megjelenik szinte az összes kapcsolódó motívum: a kenyér és tej, a vihar, a sárkány, a 13 iskola, a harangozás, a kerék, amiről valaki lebukik stb.
A Túlpart olyan gondolatokat, érzelmeket válthat ki az olvasóból, amelyeket soha nem kaphatnánk meg egy külföldi fantasytől.
Volt, ami nem tetszett a könyvben:
- időnként az öregek egészen fiatalként viselkednek,
- a gyerekeknek alig van szerepe a könyvben (legfeljebb annyi, hogy az öregek miattuk nem törődnek bele a pusztulásba), csak ott vannak, nem reagálnak az eseményekre, nem akadnak ki, nem ijednek meg stb.
- remek ötletre épül,
- nem bonyolítja túl az író a cselekményt, nincs benne "túl sok betű",
- aranyos figurák jelennek meg,
- nagyon érdekes módon mutatja be a garabonciás mágiáját, például a sárkány megidézésekor (vagy létrehozásakor), rendkívül különös képekkel operál,
- ahogy a gonoszról ír, néhol az én sokat próbált gyomrom is meg-megremegett, és szinte undorodtam az egésztől - nehéz ilyen érzéseket kiváltani belőlem
Ötös skálán: Inkább nem adok egy osztályzatot, mert az valami átlagos (kb. 3-4) lenne, de ez a könyv nem átlagos. Bár egyes részek csak 2 körüli pontszámot kapnának, de van, ami bizony csillagos 5-öst érdemel, és azért bizony megéri elolvasni! (Igaz, csak erős idegzetűeknek javaslom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.