2011. augusztus 2., kedd

Margaret Weis: Borostyán és hamu

 A Borostyán és hamu (Amber and Ashes) egy Dragonlance regény, a Lelkek háborúja után játszódó Sötét tanítvány trilógia első része. Ezúttal Margaret Weis egyedül, Tracy Hickman nélkül szerepel szerzőként.

Az egyik központi figura a Lelkek háborújából ismert Mina, akit - tekintve, hogy annak végén Krynn istenei némiképp átrendeződtek - patrónus nélkül maradt. Ez nem tart sokáig, hiszen a következő ügyeletes főgonosz isten (akit most Chemosh-nak hívnak) szintén épp Minát akarja főpapjának és így seregei vezérének.

Az eddigi könyvekben szinte csak a két fő isten szerepelt: Paladine és Takhisis (néha Mishakalt is emlegették,és Reorx is megjelent komikus mellékszereplőként), a többi istenről inkább csak mondták, hogy léteznek. Most ők is előtérbe kerülnek.

Chemosh a halál istene, aki arculatváltásra készül. Megelégelte, hogy oszló holttestek és lábon rohadó zombik kapcsolódnak hozzá, szimpatikusabb fényben szeretne feltűnni. Bevezeti a halhatatlanság és örök ifjúság buzzword-öket, és valami vámpírszerűségekre kezd építeni, mert Stephanie Meyer és az Alkonyat óta a vámpír a menő. Valami miatt ehhez Minára van szüksége, így elcsavarja Mina fejét. Mina csak vakon engedelmeskedő báb volt az Egy Isten kezében, de most... szerintem most is csak egy vakon engedelmeskedő báb. Chemos és Mina kapcsolata jelenti az egyik központi szálat, Chemos a leginkább aktív szereplő, nélküle nem lenne cselekmény.

Chemos és Mina mellett szerepel még:
  • Egy harcművész szerzetes, akit a Majere nevű Buddha-szerű istenség (aki nem tudom, miért viseli Caramon és Raistlin vezetéknevét) híve. Ez nemcsak azért pozitív, mert ő a pozitív főhős, hanem mert végre szerepelnek szerzetesek is.
  • Egy surranó, aki nem Tas, és nem is várható, hogy kiderülne róla, hogy ő valójában mégis Tas. Ő nem tolvaj, hanem nightstalker, aki tud beszélni a holtakkal, és némi misztikus mágiát is használ. Annak ellenére, hogy surranó, nem buzog benne a kalandvágy, és nem csórja el mások cuccait.
  • Egy kretén halállovag, aki nem Lord Soth (mert a Lelkek háborúja során ő békére lelt), így rá már nem számíthatunk, tehát új halállovagra van szükség. Ahogy a Múmia c. filmben, itt sem értem, hogy ha az égiek valakit meg akarnak büntetni rettentő gonoszsága miatt, akkor miért teszik ezért elképesztően hatalmassá, lényegében elpusztíthatatlanná, és miért ruházzák fel tömeggyilkos mágiával.
  • A tenger istennője, aki egy rendkívül hangulatos szereplő.
  • Némi élőholt, meg további istenségek, meg effélék.
  • Kicsit megjelenik egy-egy szereplő a korábbi könyvekből, pl. a Lelkek háborújából.
  • Az ősmágia egyik tornya, mert egy dragonlance könyv kell, hogy játszódjon az ősmágia egyik tornyában is.
  • Nem szerepelnek a fűevő-faimádó elfek, és ez nagyon-nagyon jó pont. A Lelkek háborúja során erős túladagolást kaptam belőlük.
Vannak furcsaságok. Az még OK, ha egy kvázi-elpusztíthatatlan szereplőt egy vasrúd egyetlen csapásával mégiscsak el lehet pusztítani, de egy szent ereklyének minősülő fegyver (ami szintén rúd) ehhez képest igen kevéssé hatékony ellene. Hasonlóan, ha valaki börtönében egy kristálygömbön keresztül végigkövette a káoszháború és a lelkek háborúja közti időszakot, akkor hogyhogy nem jött rá, hogy eltűntek az istenek, és simán megléphetne a börtönéből. Egy másik kvázi-elpusztíthatatlan szereplő pedig egyszerűen nem mer megtámadni valakit, mert az illetőt egy acsarkodó ... juhászkutya védelmezi. Vannak még hasonló furcsaságok.

A Borostyán és hamu hangulatos könyv, az ember azt kapja, amit egy dragonlance regénytől vár. A történet sokkal egyszerűbb, nem olyan zavaros, mint a Lelkek háborújáé, kevesebb van benne, és ettől talán kicsit több. Hangulatos új szereplők jelennek meg, és az ember kíváncsi rá, hogy mi lesz velük. Magyarul megjelent már a következő része is, a Borostyán és vas.

Ötös skálán: 3,5.

Kiegészítés: A következő könyv alapján a felsorolt furcsaságok jelentős része magyarázható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése