Gobliiins 4 :)

Egy élelmiszerboltban, kajavásárlás közben találkoztam a lemezzel, és valahogy belekerült a kosaramba. Kifejezetten szeretem a régi játékprogramokat, nosztalgikus élményeket keltenek. A Gobliiins sorozat annak idején majdnem teljesen kimaradt, csak az első résszel játszottam, és azzal is sokkal a megjelenése után. A műfaj kifejezetten bejött, az érdekes logikai feladványok, a három goblin és a kretén humor.

A CD lemez (amely a CD Projekt kiadásában jelent meg) elvileg a 4. részt tartalmazza, de az első három is rajta van, amolyan ráadásként. Szívesen veszek régi játékokat, egyrészt mert a legális szoftverhasználat híve vagyok, másrészt mert a régi programokat kb. a lemez anyagárában kapja meg az ember. A Gobliiins 4 nem annyira régi: 2009-es, de láthatóan régi játékként lehet hozzájutni. (Az első részt is elindítottam, de az láthatóan már történelem.)

A 4. részben is megtartották a régi jó hagyományokat:

• Három goblin szerepel, mindhárom goblin egy-egy parancsnak felel meg. A harcos (Bicepsz / Stucco) a "told meg", "húzd meg", "üsd meg" stb. parancs, a varázsló (Magixer / Perluis) általában életre kelti, megnöveszti vagy a levegőbe emeli a dolgokat, míg a bolond (Teszvesz / Tchoup) a tárgyakat kombinálhatja egymással, illetve ő tud beszélgetni a szereplőkkel.
• Egy pálya egy képernyő, így a kombinációk száma véges. Az ember előbb-utóbb végig tud próbálgatni mindent, ritkán akad el (nagyon).
• A pályákat jelszóval lehet elérni, így egyrészt poén, hogy a neten elérhető jelszavakkal bárhova bármikor ugorhatok, de ez manapság már poros.

Ugyanakkor szemben az 1. résszel, itt nem veszítünk életerőt, ha valami nem sikerül. A játékot nem lehet elrontani, mindig van hova tovább. (Leszámítva, amikor egyszer kifagyott a játék, Bicepsz beszorult egy olyan helyre, ahova nem juthatott volna el.)

Ja, a játék magyarul van, ami kicsit fura, de végül semmi gond nincs vele. A fordítás egészen OK.

A program vektorgrafikus, mert manapság mindent vektorgrafikusra csinálnak. (Szerintem ez többnyire nem elsősorban a felhasználóknak, hanem a fejlesztőknek jó.) A figurák mérete csökken, ha nagyon a távolba mennek, és megnőnek, ha közel jönnek. Nem hiszem, hogy ez dobná meg a játékélményt...

A kezelőfelület, és a megjelenő szövegablakok erősen porosnak hatnak, szerintem 2009-ben is annak hatottak. Ez kicsit gáz.

A lényeg, a játékélmény: Na, az nagyon tuti! A figurák szellemesek, poén feladványokat kell kitalálni, és azt is jól eltalálták, hogy mennyire legyen nehéz. Kihívást jelent, de meg tudom csinálni. Néha-néha kellett a neten a walkthrough-t megnézni, hogy hogy is kell továbbmenni. (Fifi gyerekszobájában nem jöttem rá, hogy hasba kell vágni a játékmackót - ez gáz. A vakondállomáson szerintem egy hibába botlottam, ha nem az előírt sorrendben csináltam valamit, nem lehetett továbbjutni. Az utolsó két pályán is lestem, mert ott már türelmetlen voltam, és kíváncsi a végére.)

A vége felé éreztem egy kicsit, hogy erősen kezdenek egy lére menni a feladványok. Szegény varázsló például szinte mindig csak virágokat növesztett, mintha mást sem tudna. Az utolsó pálya egy másik bolygón játszódik. Itt igazság szerint zavaró volt, hogy semminek sincsen értelmes neve, és ha valamit úgy hívnak, hogy "gremulán guksi", akkor nemigen jut eszembe, mit kellene csinálni vele. A többi pályán jól esett, hogy tudom kötni a dolgokat - még akkor is, ha egészen másra kellett használni őket, mint amire valók.

Dicséretet érdemel, ahogy feszegetik a műfaj határait, és igen eredeti pályákat találnak ki. Ilyen pl. a Gilisztográdi kikötő, ami egy képregényben játszódik, egyik képről a másikra lehet átjutni, és fura szövegbuborékok lebegnek a levegőben. (Ez a pálya nagyon idegesített, de az alapötlet rendkívül poén.) A bónuszpályán egy számítógépből jönnek ki a goblinok, és az asztalon kezdenek el mászkálni, a firkákkal, ceruzákkal, gémkapcsokkal játszanak, kiveszik a billentyűket, és végül a CTRL+ALT+DEL lenyomásával (ugrálnak a gombokon :]) a gépet újraindítva jutnak vissza a számítógépbe.

Összefoglalva: Tetszett! :D