Lost Vikings

Hajdanában volt egy játék, amiben három idióta vikinggel kellett rafinált logikai/ügyességi pályákat megoldani, miközben ők kétoldali anakronizmustól szenvedve hülyébbnél hülyébb vicceket sütögettek el. Maradandó emlékeket hagyott bennem, jókat röhögtem rajta, és sokat bosszankodtam, mikor egyik-másik vikingem egy egy hiba miatt szörnyű halált halt.

Az utóbbi időben sokat hivatkoznak rá, mint kiderült a Blizzard nevű cég készítette (akkor még más néven), aki később a Diablo, Warcraft, StarCraft, World of Warcraft játékokat is írta. A Blizz nemrég születésnapi ajándékként (igaz, neki volt születésnapja) ingyenessé tette a Lost Vikings-et. (A Classic Games alól tölthető le.)

Igen jólesett ismét végigökörködni rajta, és végigküzdeni Eric, a fürge, Baelog, a tüzes, és Olaf, a szívós kalandjait. Érdekes, hogy milyen egyszerű, és mégis milyen rafinált játékról van szó. Hiába, ez nagy durranás! :D

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Az a gond az olyan fergetegesen jó könyvekkel (filmekkel, mesékkel stb), mint az Ólomerdő (korábban itt írtam róla), hogy nagyon nehéz hozzájuk folytatást írni. A folytatás vagy olyan lesz, mint az eredeti, és ekkor az olvasó húzza a száját, hogy az író még egy bőrt lehúzott arról a szerencsétlen rókáról, vagy valami merőben más lesz, és ekkor az olvasó azért húzza a száját, mert ez nem az, amire számított.

Az Üveghegy írója nagyon ügyesen birkózott meg a kérdéssel. Az Üveghegy kellően olyan, mint az Ólomerdő, de mégis más. Visszahozza az előző könyv hangulatát, szintén fantasy, szintén urban fantasy elemekkel, amelyek nem kerülnek túlsúlyba, szintén felvonultat sok-sok népmesei motívumot, szintén körüllengi a történetet egy furcsa, nyomasztó, bajós érzés.

Csak lassan lehet olvasni. Ha Drizzt Do'Urden kalandjait olvasom, nyugodtan falhatom az oldalakat: Drizzt úgyis mindig győz, ha esetleg nem, akkor mégis, és ha épp kihagytam valami fontosat, majd visszalapozok. Az Üveghegyre, ahogy az Ólomerdőre is figyelni kell, rá kell hangolódni, döbbenetes hangulata van, amely alaposan beszippantja az olvasót. Nagyon mély, és nagyon női olvasmány, amiben sokat lelkiznek; (hozzám hasonló) férfiember soha nem tudna ilyet írni.

A könyv szado-mazo kapcsolatokról szól, minél jobban szeretik egymást a szereplők, annál jobban bántják egymást. Fantasy nyelven: sárkányok lesznek, és a sárkányok központi szerepet játszanak a könyvben.

Két kisregényből áll. Az elsőnek a címe Üveghegy, itt nagyon érdekes, ahogy az írónő Lóna szemszögéből, egyes szám első személyben mesél. Lóna volt az Ólomerdőben az anyuka, aki negatív... nem egészen pozitív szereplő volt, különös látni, hogy ő mit akar. A második kisregény a Kősárkány, ez egyes szám harmadik személyben szól Emeséről és a többiekről.  Az első kisregény kerek egészt alkot, a második viszont nem zárul le rendesen, az írónő sok-sok szálat függőben hagy. Szerencsére még három kötetet ígér a történethez, de akkor sem szép dolog így hagyni abba. Nem azért fogom megvenni a következő kötetet, mert ez ilyen cliffhangerrel maradt abba, hanem azért, mert azt is Kleinheincz Csilla írja. xD

Ötös skálán: 4, de csak azért nem több, mert nem fejeződik be rendesen.

Archeage - vitorlát fel!

Nemrég írtam az Archeage nevezetű MMORPG játékról. Nagyon-nagyon jó!

Építettem a játékban egy hajót. A legkisebb hajófajtát néztem ki, ez ingyenes (free-to-play) játékosként is összeszedhető, bár igényelt felkészülést. Az alap küldetésekért járó gilda star-okból meg tudtam venni a hajó terveit, és emellett össze kellett hozni a nyersanyagokat is. Kiválasztottam egy remek helyet a dokkhoz a hajó építéséhez, tengeren kellett lennie (elvégre hajó, így úsznia kell), de közel a parthoz, és mivel sok nyersanyagot kellett odacipelnem, közel kellett, hogy legyen a szükséges infrastruktúrához is.

Ha leteszem a dokkot, három napig védett, utána más játékos is rátámadhat, akár tönkre is teheti az egészet. Ezért megvártam, míg megvannak a nyersanyagok. 100+10 fára, 100+10 vasra, 100 textilre és 10 aranyra volt szükség a kezdéshez. Eleinte szorgosan bányásztam a vasat, ültettem és vágtam a fát, de a munkapontok száma erősen korlátozott, és nagyon sok idő lett volna, mire elkészülök. Utána rájöttem, hogy az aukciós házban aranyért (nem valódi pénzért) is be tudom szerezni a nyersanyagok nagy részét. Nagy licitálásba, kalkulálásba kezdtem, és így néhány nap után meg tudtam vásárolni a szükséges anyagokat, egyedül a faanyaggal volt gond, mert azt nagyon drágán tudtam csak beszerezni, így végül egy részét magam állítottam elő. Nekigyürkőztem, megépítettem a dokkot a kiszemelt helyre, és odahordtam a szükséges anyagokat. Utána már csak dolgozni kellett rajta, majd látványosan vízre bocsátottam, és nevet adtam neki.

Mióta megvan a hajóm, főként kereskedéssel foglalkozom, ez azt jelenti, hogy összeállítok megfelelő csomagokat egyes helyi specialitásokból, majd elszállítom őket egy jó távoli kikötőbe, és ott pénzzé teszem. Az utóbbi időben nem is igen öldöstem semmit, a legutóbbi pár szintet tisztán munkával, gazdálkodással és kereskedéssel léptem meg. Láthatóan a munkapont az egyik legszűkösebb erőforrás, így alaposan meg kell gondolni, hogy mit építek meg magam, és mit veszek meg inkább készpénzért. (A hajó megépítése kb. 200 munkapontba kerül, ha minden anyagot pénzért veszel meg, kb. 3000 munkapont lenne, ha mindent magam állítanék elő.) Ebből adódóan a pénznek (játékbeli aranynak) láthatóan értéke van, az aukción sok olyan tárgyat is meg lehet vásárolni, amit valódi pénzért lehetne csak beszerezni.

Beszereztem közben néhány állatot: a lovam mellé lett egy farkasom (aki harcol), egy szamaram (aki csomagokat szállít) egy szarvasom (olyan, mint a ló, de a lovas szarvasosíjász harcmodort támogatja) és egy feketepárducom (ami gyorsít, jobban tudok haladni a csomagokkal ???). Szintén beszereztem és alaposan fel is turbóztam egy sárkányrepülőt, amivel le lehet siklani a magasból.

Mivel nem vagyok előfizető, nincsen földem, a vadonban (vagy a korlátozott, közös farmokon) kell megtermelnem az erőforrásokat, és ott más is megpróbálhatja lenyúlni őket. Találtam egy-két dugi helyet, ahol ültettem gránátalmafákat, fügefákat és más ezt-azt, egy ideig jól is ment a dolog, de később valaki más is felfedezte. A gránátalmafáimat egyszerűen kivágta, a fügémre pedig rájár, és rendszeresen leszüreteli előttem. Nyavalyás.... Ha egyszer meglelem, ki az, utánalopakodok, és esetleg orvul megfejem a tehenét.... xD

Archeage

Egy barátom hívta fel figyelmemet az Archeage nevű MMORPG-re (Interneten játszható kalandjátékra), és nekem is nagyon jók a benyomásaim.

Egy MMORPG-ben egy karakteret irányítunk, vele henteljük a szörnyeket, egyre magasabb szintet érünk el, egyre erősebbek leszünk, és beporoszkáljuk a világot. Csapatban is ölhetünk, másokkal karöltve, stb. Valaha az Elveszett Világban sokat kalandoztam, az EV egy szöveges MUD (multi-user dungeon) volt, a mai több csilli-villi MMORPG-k elődje. Több MMORPG-t is megnéztem: legnagyobb ma a World of Warcraft, de játszottam a Neverwinterrel, a Lineage-dzsel, a Metin2-vel, a Gates of Andaronnal, de egyik sem fogott meg (utóbbiakat még arra sem tartottam érdemesnek, hogy blogoljak róluk.) Azon kívül, hogy szépek és grafikusak, nem éreztem, hogy bármelyik is többet adna az Elveszett Világnál. Messze-messze a WoW volt köztük a legjobb és legszínvonalasabb, de nem éreztem benne szabadságot, a meglévő világban kószálhattam, a beépített küldetéseket (ölj meg 5 disznót, gyűjts össze 3 virágot stb) csinálhattam. Mindez persze rendkívül szép grafikával, igen színvonalasan volt megvalósítva, de nem éreztem, hogy bármi egyedit adhatnék hozzá. Nagyon szép, és nagyon klassz, de úgy éreztem, ez a műfaj ebben kimerült.

Sandbox

Az Archeage ún. "sandbox" MMORPG. Szemben "theme park" MMORPG-kkel, ahol a játékos csak néző a statikus világban (amilyen a WoW is), a sandbox MMORPG-kben a világot a játékosok alakítják. Ha az Archeage-ben elültetsz egy fát, az ott lesz. Nemcsak te látod, másoknak is ott a fa. Leszüretelheted a gyümölcseit, kivághatod, de más is megteheti ugyanezt. Vásárolhatsz földet, építhetsz rá házat, meghívhatsz bele másokat is. A házad mások számára is "ott van", és ott a te házad van, és ahol a te házad van, oda más nem építhet házat, mert ott te laksz.

Közel akkora a hangsúly az Archeage-ben a gazdaságon, szakmákon, mint a harcon, és kizárólag szakmák gyakorlásával is fel lehet vinni max szintre egy karaktert. A gazdaság nagy része a játékosokra épül: főként alapvető nyersanyagokat lehet vásárolni (vetőmagot, facsemetét, kiscsirkét), és minden mást ezekből kell a játékosoknak előállítani. Mivel nem állíthat elő mindenki mindent, a játékosoknak kereskednie kell egymással, vagy ad hoc módon, vagy az aukciós rendszeren keresztül.

Nagy bevételt a kereskedelmi csomagok (trade pack) szállításával lehet elérni, ha valami egyedi árut átviszel egy másik kontinensre. Az értékes árut hajón kell szállítani (hajót is vehetsz, építhetsz magadnak), de a telerakott hajót meg kell védeni, és ehhez testőrökre van szükség, mert a kalózok (más játékosok) szívesen lecsapnak az értékes rakományra. Igen, a kalózoktól félni kell, a játékban alapértelmezetten PvP van, tehát a játékosok a zónák többségében támadhatnak egymásra.

Free-to-play

Az Archeage ingyenes, de ha fizetsz, előnyöket élvezel. Aki rendszeres előfizető:

• birtokolhat ingatlant - Az ingatlanra építhetsz házat, vagy gazdálkodhatsz rajta. Házad csak akkor lehet, ha előfizető vagy. Elvileg bárhol termeszthetsz növényeket vagy nevelhetsz állatokat, de ha nem a saját birtokodon teszed, akkor az könnyen mások prédájává válhat. Ha van saját ingatlanod, azon védettek. (Ha nincs ingatlanod, akkor is használhatsz ún. public farm-ot, ahol 24 óráig védelmet élveznek a növényeid és állataid. Igen ám, de csak korlátozott számú növény/állat lehet egy public farmon, és az adott farm megköti, hogy milyen fajta.) Ha elmúlik az előfizetésed, a birtokod eltűnik, de a házadat nem kell majd újra felépíteni, leteheted még egyszer, csak a helyét veszíted el.
  Megjegyzés: Azzal, hogy csak előfizetőnek lehet ingatlana, azt is biztosítják, hogy a fontos területek nem telnek meg inaktív felhasználók szellemvárosaival. 
• több labor point-ot kap - Minden szakma gyakorlása (favágás, kovácsolás, építkezés stb) bizonyos számú labor pointot használ fel. Ha nem vagy előfizető, 5 percenként kapsz 5 labor pointot, de csak ha be vagy lépve. Az előfizető offline is kap labor pointot, belépve pedig dupla annyit. Azt szűrtem le, komolyan akkor foglalkozhatsz szakmával, ha előfizető vagy. Különben vagy nagyon sokat kell játszanod, vagy soha nem lesz elég labor pointot semmire.
• eladhat az aukciós házban - Aki free-to-play, az csak vehet, de nem adhat el.

Mindenféle más előnyökkel is jár az előfizetés (patron status), de szerintem ezeknek van értelme. Ad hoc is vásárolhatunk a boltban bizonyos tárgyakat.

Hajód akkor is lehet, ha nem vagy előfizető. :) Épp egy hajót próbálok összehozni magamnak...

Fajok/népek és a köztük dúló háború

Lényeges, hogy az Archeage keleti és nyugati népei háborúban állnak egymással. Ha keleti karaktert készítesz, nem haverkodhatsz a nyugatiakkal, és viszont. Ezen kívül vannak a kalózok (törvényen kívüliek), akikkel szemben mindkét oldal ellenséges. Mindkét oldalról beállhatsz kalóznak.

Nyugati népek: egy tolkieni fantasy világ: nyugati emberek (Nuian), akik az európaiakhoz hasonlón néznek ki és elfek (valamint a törpék, akik még nem érhetőek el).

Keleti népek: keleti emberek (Harani), akik a ázsiaiakhoz hasonlítanak, és a Firran nép, akik nomád nagymacskák (és lesz még egy warborn nevű faj, akik még nem érhetőek el).

Nagyon tetszik, hogy az egyes népekhez tartozó kalandozóknak nagyon jelentős  bónuszok (pl. +30%) járnak erre-arra... de semmi fontosra, ami az egyensúlyt elrontaná. Az elfek úszásra kapnak bónuszt, a macskák esésre és fáramászásra stb. Nincs olyan, hogy lovag vagy mágus csak egyik vagy másik népből lehet tápos.

Lényeg: Ha egy adott közösséghez akarsz csatlakozni, akkor arról az oldalról válassz fajt. Ezen kívül totál mindegy, milyen fajt választasz, nem rontja el a karaktert.

Kasztok

Hangulatos, rugalmas rendszer: Nincs olyan, hogy kaszt, van viszont 10 ún. skillset, amelyek képességeket tartalmaznak. (Például: közelharc, íjászat, elemi varázslatok, feketemágia, gyógyítás, dalmágia.) A karaktered ezek közül választhat hármat, az elsőt 1. szinten, a másodikat 5., a harmadikat 10. szinten.  A három skillset kombinációja kap egy nevet (pl. a karakteremnél battlerage+defense+vitalism --> paladin), de ennek nincs igazi szerepe.

Néhány szintenként skillpontokat kapsz, amiket a megadott skillsetekben lévő skillek között elkölthetsz. Nincsen fa, nincsen előkövetelményi rendszer, minden aktív skill 1 skillpont, a passzív skilleknél követelmény, hogy adott számú skillpontod már el legyen költve az adott skillsetben.

Lényeges, hogy nem lehet karaktert elrontani, mert minden rugalmasan (és aranyért-ezüstért) módosítható később is:

• skillseten belül bármikor újraoszthatod a skillpontokat, és ez néhány ezüstbe kerül,
• Nui papoknál és skill managereknél válthatsz skillsetet; az egyik karimnál kipróbáltam, néhány ezüstbe került ez is.

Szóval, lehet kísérletezni.

Ami hiányzott

Mind grafikailag, mind hangulatilag nagyon jó benyomásom van a játékról. Néhány dolog, ami nem tetszett vagy hiányzott:

• Arcszőrzet: Szeretem a szőrös, nagyszakállú-nagybajuszú karaktereket, egy igazi, bajszos lovagot akartam csinálni. Nem, talán a keleti eredetek miatt minimális arcszőrzet érhető el, nagyon szépen lengedező hajak vannak a játékban, de érdemi szakáll vagy bajusz nincs, a lovagom is csak borostás lehetett.
• Testméretek: Az arcot igen részletesen lehet állítani, de az egy néphez tartozó karakterek ugyanakkorák.

Stabilitás

Elszállással nem volt gond, de az elején nem volt hajlandó elindulni. Egy HackShield nevű csoda fut alatta, ami a csalókat hivatott észlelni, ennek viszont admin jog kell, és összeakadt a vírusvédelemmel is. (Feltehetően olyan szinten kurkászik a Windowsban, amit rendes program nem csinálna, ezért a vírusvédelem letiltotta. Fehérlistára kellett tenni a vírusölőben, hogy hagyja figyelmen kívül.) Ráadásul admin jog kell neki, run as administrator-ként futtatom, ami nagyon nem tetszik.

Korea

A játék Koreából származik, a keleties hatás határozottan érződik rajta. Sok karakter feltehetően koreaiul szólal meg. Koreában pár éve megy, Európában és Amerikában 2014 szeptemberében nyíltak meg a szerverek.

Én

A karakterem: Beltwaan, Nui ember, és a Dahuta szerveren játszom. Paladin vagyok (ez nekem valahogy természetesen jött), és most vagyok 25. szintű, tehát még nagyon az elején járok.

Keress nyugodtan! :)

Blizzard hírek

Sok Blizzarddal kapcsolatos esemény történt az utóbbi időben: nemcsak hozzáférést kaptam a Heroes of the Storm-hoz, de a Blizzcon-on több nagy bejelentés is történt:

A Hearthstone-hoz meg fog jelenni a Goblins vs Gnomes című kiegészítő. A Hearthstone-ról keveset írtam, de főként azért, mert év eleje óta főként ezzel játszom. A Hearthstone a Blizzard free-to-play kártya-gyűjtögetős stratégiai játéka, olyan mint a Magic: The Gathering, csak World of Warcraft hősökre épül (és amellett, hogy egész szép pénzt hoz), a fő célja talán a WoW reklámozása (annyira, hogy bár én eddig nem ismertem a WoW-ot mélységében, mégis játszottam egy kicsit az ingyenes starter verzióval).

A Hearthstone első kiegészítője, a Naxxramas igen jól sikerült, alaposan feldobta a játékot. A Naxx tipikusan deathrattle egységeket hozott, amelyek akkor csinálnak valamit, ha meghalnak. Ezáltal sokkal nehezebb lett lepucolni az ellenfél kártyáit az asztalról, és így nem mindig arra megy ki a játék, hogy gyorsan öld meg, amit az ellenfél kitett. Naxx előtt teljesen ez volt a helyzet, majdnem minden paklinak ez volt a fő célja.

A Goblins vs Gnomes tipikusan RNG lapokat hoz majd, amelyek mindig valami véletlenszerűt csinálnak. Talán most épp erre van szükség? A Blizzard igen gondosan, alaposan, nagy szakértelemmel adja ki a kiegészítőit. Kíváncsi vagyok rá, mi lesz. Azt írják, 120 új lapot hoznak ki, de most nem egy kaland lesz a kiegészítő, amit teljesíteni kell (a Naxx esetén ez talán nem jött be pénzügyileg?), hanem külön G&G kártyacsomagokat lehet majd venni.

Másik bejelentés, hogy jön a StarCraft sorozat harmadik része, a Legacy of the Void. Az egyjátékosos üzemmódban a protossokkal folytathatjuk a történetet onnan, ahol a Heart of the Swarm abbamaradt, de több újítást is beharangoztak a többjátékosos üzemmódban is (ami ugye a StarCraft egyik lényege).

Érdekes módon, szinte minden ötlet, amit leírtak, nagyon tetszik. Fel akarják pörgetni a játékot, ezért több dolgozóval indulsz majd, és kevesebb kristály és gáz lesz egy bázison. Így a játék eleje (amikor alig történik valami, mert mindkét fél építkezik ezerrel) gyorsabban lemegy, és agresszívebben kell terjeszkedni. Így talán nagyobb hangsúly lesz a bázisok kezelésén, és nem arról fog szólni a játék, hogy ki tud gyorsabban felhúzni 3 bázison egy 200/200-as sereget. Növelni akarják az ellenfél zaklatásának (harass) lehetőségeit, és növelni akarják a mikro lehetőségeket, az egységeket is ennek fényében alakítják át. Nagyon jó látni, ahogy a Blizzard ilyen mélyen, szinte tudományos módon gondolkodik a játékok fejlesztésén, és ahogy megosztja a koncepciót a játékosokkal.

Heroes of the Storm

Pár napja kaptam hozzáférést a Heroes of the Storm alfájához, gondolom azért, mert több más Blizzard játékom is van már. A HotS a Blizzard multiplayer online battle arena (MOBA) játéka (és rendkívül szerencsétlen módon a StarCraft2 első kiegészítőjének is pontosan ugyanez a rövidítése). Korábban Blizzard All Stars néven futott, valami miatt átnevezték HotS-ra.

A MOBA játékokban két csapat (általában 5-5 játékos) harcol egymással, cél az ellenfél bázisának elpusztítása. A játékosok hősöket irányítanak, a két bázis küldi egymásra a közkatonákat (creep-ek), akik hősies módon nekirontanak a másik bázis védelmi tornyokkal megerősített védelmének. A csatát az dönti el, hogy a játékosok által irányított hősök hogyan nyírják egymást, hogyan fejlődnek. Szerepjáték elemeket mellőző, gyors akcióról van szó, nagyon nagy a hangsúly a játékosok együttműködésén.

A League of Legends-et ismerem legjobban, korábban írtam is róla. A legelső MOBA a Defense of the Ancients (DOTA) volt, amely érdekes módon a Warcraft 3 pálya volt, amit Warcraft rajongók készítettek, így a Blizzard szárnyvizein jelent meg. Láthatóan a Blizzard saját MOBA-t akart, íme a HotS. Fee-to-play, azaz a játék ingyenes (lesz, ha majd megjelenik), az extrákért kell fizetni.

A játékban a Blizzard világok hősei jelennek meg. A Warcraft orkjai, lovagjai és varázslói, a StarCraft marine-jai és zergjei és a protoss fiúk, sőt a Diablo világ (Sanctuary) démonai és játékos karakterei küzdenek egymással. (Sőt talán a The Lost Vikings vikingjei is megjelennek majd a Blizzard játékok közül. BTW: A jó öreg The Lost Vikings-et a Blizzard nemrég ingyenessé tette, ingyen letölthető.)

Gondolatok a HotS-ról (főként a League of Legends-zel összevetve), egyelőre még nagyon az első benyomások hatása alatt:

• Sokkal egyszerűbb a felépítése, mint a LoL-nak: Csak tapasztalati kapsz harc közben, aranyat nem. A TP-t az egész csapat közösen kapja, mindenki közösen lép szintet, így nem lehet olyan, hogy valaki lemarad. Arannyal nem kell gazdálkodni, tárgyak vásárlása helyett "talent"-eket lehet választani, amely a hősök egyik-másik képességét erősíti fel. Az adott hőstől függ, hogy milyen talent-eket választhat, de vannak közös, több hős által választható talent-ek.
• Minden hős minden képességet megkap alapból, kivéve az ultimate (itt: heroic ability) képességet, amit 10. szinten. Minden hős két heroic ability-t közül választhat.
• Rendkívül gyors, pörgős a tempó. A hősök lóháton, azaz gyorsítóval hagyják el a bázist, a ló harc közben eltűnik. (A Blizzard érezhetően nem szereti a lóhátról zajló harcot.)
• Nagy a hangsúly a pályákban elhelyezett minijátékokon. Vagy a kalózkapitány kincsét kell gyűjteni, és cserébe a kalóz jól ágyútűz alá veszi az ellenséget, vagy a hollókirállyal kell barátkozni, aki úgy megátkozza az ellent, és a tornyaik nem tudnak majd lőni vagy kertirémet lehet rászabadítani az ellenfélre. A semleges csapatok (jungling) legyőzése hatására a semleges csapat beáll hozzád, és pl. óriások csatlakoznak a csapatodhoz, akik messzebbre lőnek, mint az ellenfél tornyai. Ezek a minijátékok sokkal jobban befolyásolják a csatát, mint a LoL esetén.
• Idióta érzés, amikor Jim Raynor és Diablo küzdenek egymással. Nanemár! Jimmyt szeretjük, de ő csak egy kiégett, részeges keményfiú, akinek van egy nagy puskája, Diablo meg mégis az egyik Prime Evil, a pokol egyik fejedelme. Ha egy varázsló vagy egy nekromata kinyírja Diablót, az egy dolog, még az is hihető, ha egy lovag vagy egy barbár hős öli meg valami csuda varázskarddal, no de Jimmy a nagy puskájával?! Amikor a Witch Doctor MULE-t hív le az égből az is fura... arról meg, ahogy Diablo lovon ül... szegény paci...

Frissítés 2014-11-16:

• A játékban 5 pálya van (ahogy írtam, jelentős minigame-mel). Ehhez képest a LoL 3 pályával fut, ahol az egyik (Summoners' Rift) az "igazi", és a jó játékosnak nagyon kell ismernie a pályát. Az 5 pálya ehhez képest igen randomnak tűnik.
• A hősök 4 kategóriába sorolhatóak: 
• warrior - jól bírja, ha ütik, és általában nagyon üt, általában közelre (LoL: tank, fighter)
• assassin - rendkívül nagyot tud sebezni, esetleg hirtelen, burst-szerűen, viszont rosszul bírja, ha ütik, hirtelen tud megjelenni a semmiből, de hirtelen el is tud tűnni (LoL: assassin, marksman)
• support - gyógyít, pajzsot ad, segít, erősít, felderít vagy látja a láthatatlan egységeket (LoL: support)
• specialist - valami furcsát tud - Korábban siege-nek hívták ezt a kategóriát, itt jelentek meg azok, akik messzebbre tudtak lőni, mint a tornyok (LoL-ban ilyen nincs, vagy csak elvétve), de vannak, akik seregeket idéznek, vagy valami más furcsát csinálnak.
  Megjegyzem, nagyon kreatív megoldások jelennek meg a specialist-ek között.
• A hősöket aranyból lehet megvenni, de valódi pénzt is lehet fizetni értük. A skinek (új kinézet a hősöknek) egy része free-to-play alapon elérhetővé válik annak, aki elég magas szintet elér, egy másik része csak valódi pénzért érhető el. Az elején, az első szintlépésekkor viszonylag sok aranyat kapunk, amiből vehetünk egy-egy hőst, később a pénzfolyam lassul, és majd csak a daily quest-ekből (és persze a győzelemért kapott 10 aranyakból) gazdálkodhatunk. Ha sok új hőst bocsát ki a Blizzard, az arany kevés lesz majd...

Összegezve: A Blizzard újabb bőrt le akar húzni a hőseiről, további reklámot akar csinálni a World of Warcraftnak (a Hearthstone mellett). A játék pörgős, akciódús, nem a gondolkozáson, hanem az akción, csihi-puhin van a hangsúly. Ha jó hangulat társul hozzá, az nem baj... Meglátjuk, ez majd kialakul!

Robert A. Heinlein: Csillagközi Invázió

A minap találkoztam a Csillagközi invázió (Starship Troopers) című könyvvel. Emlékeztem az azonos című filmre, és eszem ágában sem volt filmforgatókönyvet olvasni. A fülszövegből viszont azt tudtam meg, hogy ez egy régi, klasszikus sci-fi, és a film is ez alapján készült (és ez ihlette pl. Joe Haldeman Örök háború című fantasztikus művét is). Csak egy akciófilm volt, de rémlett belőle egy-egy kiszólás, ami arra utalt, mintha valami furcsa, sötét világ lenne mögötte. Rögtön lecsaptam rá.

A film arról szól, hogy az emberiség óriási bogarak (pókok) ellen harcol. Ha csupán a tényeket vesszük, a regényben is majdnem ugyanazok az események történnek, mint a filmben, de a regény nem a bogarakról szól, a bogarak elleni háború csak díszletet, hátteret jelent.

A regényben főként nem akció, hanem osztálytermekben és kiképzőtáborokban szóló tanár-diák beszélgetésekre épül, amelyekben az író - a tanárokon keresztül - politikai nézeteit fejti ki. Ezekben a hadsereget, és a hadseregre épülő világot és kultúrát méltatja. Az a sötét, erőszakra épülő világ, és szemét diktatúra, ami a filmekben beszólásokat véltem felfedezni, itt nem sokkal inkább utópiaként jelenik meg, az író az erőszak és a hadsereg szükségességét mutatja be. Magát a regényt az ihlette, hogy egy nukleáris leszerelés elleni tiltakozásra válaszul az író ellen-tiltakozást szervezett (mármint azért, hogy atomfegyverre márpedig szükség van), és erre vonatkozó érveit fejti ki. Olyan társadalmat mutat be, amelyben csak az szavazhat, aki önkéntes katonai szolgálatot teljesített, mert a katonaságtól lesz valaki "ember" (teljes jogú polgár). Nem csodálkozom, hogy az amerikai hadsereg az ajánlott olvasmányok között tartja számon.

A Csillagközi invázió a maga módján nem rossz regény, de olyan mértékben ellentétes állásponton vagyok az író nézeteivel, hogy folyamatosan bosszankodtam olvasás közben. 

Ötös skálán: 4 (értem én, mit akar mondani, megpróbálom elfogulatlanul megítélni, de olvasás közbe tényleg rettenetesen utáltam, és most is utálom).


Heinlein teremtette meg az erőt növelő, high-tech nehézpáncélba öltözött, szuperfegyverekkel felszerelt csillagharcos fogalmát. Ez jelenik meg a Warhammer 40000 és a StarCraft világokban, de a Fallout-ban, és rengeteg más helyen is. Ez kétségtelenül markáns hatással volt a sci-fikre.

Joe Haldeman a Csillagközi invázióra válaszként írta az Örök háború című regényét, amely nagyon hasonló környezetet és nagyon hasonló történetet mutat be egy egészen más, mélységesen pacifista nézőpontból. Ott nem az erőszak szükségszerűségét magyarázó eszmefuttatást olvas az ember; ellenkezőleg: a végén az derül ki, hogy az egész háború teljesen értelmetlen volt, félreértés miatt tört ki, és gazdasági érdekek tartották életben, az emberiséget senki nem támadta meg.

Jó lenne ismét megnézni a filmet, igen fura beszólásokra emlékszem, és ott valahogy nem esett le, hogy pozitív jövőképet fest le. Lehet, hogy ez nem véletlen; Paul Verhoeven, a rendező azt nyilatkozta, szándékosan változtatott a dolgokon, mert annyira nem értett egyet a regény politikai tartalmával. Ha ennyire belenyúlt, vajon fair dolog ez az eredetivel szemben? (Állítólag a Robotzsaruban is van egy-egy különös utalás, nem láttam, pedig klasszikus; meg kellene nézni.)

Több Starship Troopers film is készült:

1. Starship Troopers (1997) - Ez egy akciófilm, amiben bogarakat ölnek.
2. Starship Troopers 2: Hero of the Federation (2004) - Semmi, de semmi köze az első részhez, sem a történetnek, sem a műfajnak. A második rész horror/thriller, amiben mindenki csúnyán végzi, aki csak szexel. Elég gusztustalan lett, és igen rossz érzésem lett tőle. (Ez lehet, hogy azt jelenti, a maga nemében jó.) Nyilvánvaló, hogy a költségvetése sokkal alacsonyabb az első résznél, ordít, hogy nincs benne olyan jelenet, amiben az ember a bogár-harcossal küzd; vagy az egyikőjük látszik, vagy a másik. Sok helyen ordít, hogy stúdióban készült, mert néha semmi díszlet nincs, csak sötétség, és füst, és a páncélosok ijedten néznek, és lőnek.
3. Starship Troopers 3: Marauder (2008)- Nem láttam, de állítólag az elsőnek a műfaja, és Rico is feltűnik benne.
4. Starship Troopers: Invasion (2012) - Ezt sem láttam. 

Diablo3 - Reaper of Souls

Most kedden jött ki a Diablo3 kiegészítője, a Reaper of Souls. A fő újdonságok:

• a történet egy új felvonással folytatódik, ezúttal nem démonokkal, hanem a halál angyalával kell megmérkőzni,
• új karakterkaszt a crusader (lovag),
• tud véletlenszerű küldetést generálni, és akkor nem a történetet kell végigjátszani (ezt még nem próbáltam, mert végig kell hozzá menni a történeten).

Igen érdekes, ahogy üzletileg elővezették.

1. Először is, jó előre bejelentették, hogy bezár az aukciós ház, ahol pénzért lehetett adni-venni a varázstárgyakat. (Volt, aki megörült, hogy na majd jól meggazdagodik a diablózásból, de végül csak a legeslegjobb tárgyakat lehetett sikeresen eladni valódi pénzért.) Láthatóan ráfaragott a Blizzard az aukciós házzal. Sokan arra panaszkodtak, hogy rontja a játékélményt, mert sokkal jobb tárgyakat lehetett vásárolni, mint amiket magad találtál, így a talpon maradáshoz folyamatosan böngészni kellett az aukciókat, és aranyért vagy valódi pénzért licitálni. Én azt tapasztaltam, hogy folyamatosan spammelték az embert, az aukciós ház elmúltával ez is megszűnt.
2. Lényegében megszüntették a tárgyak ide-oda adogatását a játékosok között. A legendary tárgyak csak az adott accountokon belül mozgathatóak, ha én találok egy legendary-t, más nem használhatja. Egyedüli kivétel, hogy ha csapat közösen szerez meg egy legendary-t, akkor néhány óráit átruházható valamelyik csapattagra, de utána örökké rajta marad. Láthatóan nagyon elege volt a Blizzardnak a tárgyak kereskedelméből, azt akarták elérni, hogy mindenki magának szerezze meg a tárgyait.
3. A RoS megjelenése előtt kitoltak egy frissítést, amely így a kiegészítő nélküli Diablo3-akra is érvényes. Azt szeretnék, hogy a kiegészítő kompatibilis legyen a kiegészítő nélküli rendszerrel. Esetleg játszhasson is együtt olyan, akinek sima D3-a van olyannal, akinek RoS-e van. Ez marketingeszköz, a RoS így jobban csábítaná a sima D3 játékosokat.
4. Az aukciós házat nem volt elég kikapcsolni, mert az aukciós rendszerben felhizlalt karakterek mellett továbbra is nehéz lett volna labdába rúgnia egy sima karinak. Végül úgy döntöttek, úgy lesz a sima kari életképes, hogy mindet elinflálják:
1.  Bevezették a Loot 2.0 rendszert, a szörnyek egészen más, sokkal erősebb tárgyakat ejtenek el, a régi tárgyak értéke viszont töredékére csökkent.
2. Így lényegében minden karakter kidobhatta a teljes felszerelését, a drága pénzen összevásárolt felszerelések helyett sokkal-sokkal jobbakat dobáltak el a szörnyek.
3. A Loot 2.0 kapcsán sokkal gyakrabban esnek nagyon jó tárgyak, különben hosszú időbe telne, míg a karakterek ismét életképessé válnak.
5. Mivel a Diablo3-ban a karakter csakis és kizárólag a felszerelése miatt egyedi (még a statokat is automatikusan osztja el a rendszer), ezzel lényegében tönkretettek minden karaktert, és újracsináltatják őket a játékosokkal. 
6. Érdekes módon lett lehetőség valami egyediséget varázsolni a karakterekbe. A paragon rendszerben el lehet osztani pontokat a karikon, nem statokat ugyan, de hasonló, másodlagos képességeket lehet vásárolni belőlük. Ez érdekes színfolt! A pontok bármikor újraoszthatóak, és ha az egyik karakter paragon lett, a többi is oszthat el paragonpontokat, nehogy valami szerepjáték-elem megjelenjen... Jó viszont, hogy paragonként bármeddig lehet fejlődni.
7. Átalakítottak egy csomó képzettséget, próbálták vele színesebbé tenni a játékot. Minden kasztnál sok képzettség költségét 0-ra csökkentették, csak az igazán erős képzik kerülnek valamibe. (A monk esetén nagyon tetszik, hogy végre jól megcsinálták a dashing strike-ot, végre rendesen hozza a harcművész életérzést. Egyrészt, nemcsak másik ellenfélre lehet ugrani, hanem olyan helyre is mehetek, ahol nincs ellenfél. Másrészt 0 lett a költsége, így nem vesz el mástól erőforrást.  Nincs cooldownja, így gyorsan lehet ugrálni. Ugyanakkor charge-okhoz kötötték, hogy ne ugráljunk folyamatosan. Így tényleg mobil a harcművész, helyezkedhet, ahogy akar, pattoghat gyorsan, de nem pattoghat akármeddig.)

Tulajdonképpen egy új játékot csináltak a Diablo3-ból. Ugyanakkor a játék folyamatos online-sága, és a kötelező frissítések miatt ez azt is jelenti, hogy elvették a régi Diablo3-at a játékosoktól - az ügyfeleiktől, akik megvették, kifizették.

Összességében tetszik a változás, szerintem jobb hangulata lett így a Diablo3-nak (vagy: eddig volt rossz). Érdekes, néhol igen bátor üzleti döntések látszódnak a háttérben.

GoldBox companion

A GoldBox játékok már-már muzeális daraboknak számítanak a számítógépes szerepjátékok között. A sorban a Pool of Radiance volt az első, ami később tetralógiává hízott. Később megjelentek a Dragonlance világban játszódó példányok (Champions of Krynn, Death Knights of Krynn), majd két új "savage frontier" Forgotten Realms játék.

Húsz éves, vagy tán annál is öregebb játékokról van szó, de még mindig nagyon jól esik játszani velük. Néhány éve végigjátszottam az összeset, blogoltam is róluk. Most a napokban újra elkapott a hév, most a Krynnen játszódó sorozaton kezdtem el végigmenni (és a Death Knights elején tartok épp).

Néha szívesen feszegetné az ember a játékokban lévő AD&D kereteit: Kipróbálna surranó lovagot, aki abroncsbottal nyomul, a Krynn játékokban bosszantja az embert a fehér-vörös-fekete szétválasztása  a varázslatoknak, illetve a Championsben a paladin hiánya, vagy a Forgotten Realms játékokban is játszana az ember ikerkasztú karakterrel (holott azoknak ott igen korai szintkorlátjai vannak, így nemigen használhatóak). Egy hex editorral nagyon szépen lehet feszegetni e szabályokat, és átírni a karakterek egy-egy képességét, faját vagy a varázsló köpenyének színét.

Nemrég ráakadtam a Goldbox Companion nevű zseniális programra, amely a fentiek mellett a korai GoldBox játékok felhasználói felületének hiányosságait is orvosolni próbálja. A GoldBox Companion megkeresi a DosBox emulátorban futó GoldBox játékot, kinyer belőle információkat, és lehetővé teszi ennek-annak az átírását is. Van pl. egy Encamp/Fix parancs, amivel a Pool of Radiance-ben is gyorsan meg lehet gyógyítani a party-t, a sok-sok cure light wounds memorizálgatása nélkül, illetve nem kell mindig megmondani a varázslónak, hogy most két fireball és egy lightning bolt varázslatot memorizáljon, hanem a Companion meg tudja jegyezni ezt, és nem kell mikromenedzselni a varázslót. Nagyon klassz cucc, igazi rajongó készíthette!

Találtam egy másik, Goldbox Explorer nevű programot is, amellyel a képeket, grafikákat lehet kimenteni a régi játékokból. Szintén kizárólag hardcore GoldBox rajongóknak!

Robert Jordan: Az idő kereke

Az idő kereke (Wheel of Time) egy monstre fantasy sorozat. Az első két kötetét (A világ szeme és A nagy hajtóvadászat) olvastam eddig. Igen hangulatos, alaposan beszippantja az embert, bár van benne némi klisé...

Van benne minden, ami csak kell: Szegény árva fiú, titokzatos származással, Sötét Úr, aki a távoli Mordorból Shayol Ghulból ármánykodik, és csak a szegény fiú állíthatja meg. A fiúnak el kell hagynia békés szülőföldjét, a Megyét Emondmezőt, de ijesztő fekete lovasok, nazgulok myddraalok jelennek meg a környéken, akik mindenkiben félelmet keltenek. Van titokzatos Jedi lovagok Aes Sedai-ok, akik természetfeletti hatalommal rendelkeznek, de csak nők állhatnak a soraik közé (mint a Bene Gesserit estén). Ebből adódóan Obi wan Kenobi (illetve a neki megfelelő személy) is nőnemű, bár tartozik hozzá egy külön kardforgató (őrző) is. Férfi ugyanis nem tud varázsolni (itt: fókuszálni), de ha mégis, abból nagy baj lehet. Szegény főhősünkről persze kiderül, hogy tud varázsolni, és ő a Kwisatz Haderach Újjászületett Sárkány, az eljövendölt szuperhős, aki egyesíti Luke Skywalker, Paul Atreides és Harry Potter képességeit, és majdan (remélhetőleg legyőzi a Sötét Urat). Meghal persze kismillió ork trallok, akiknek az a szerepe, hogy számolatlanul lehet ölni őket. Szerepel még a bölcs öreg Gandalf Merrlyn, aki pártfogolja hősünket és titokzatos tanácsokkal látja el, de egyszer elkiáltja magát, hogy "Fussatok, bolondok!", és egyedül szembeszáll a balroggal myddraallal, és hősi halált hal, hogy hőseink elmenekülhessenek (de ne aggódjunk érte, később még visszatér). Szerepel még egy nem ember fajú (ogier) karakter, aki az elfek és törpék ötvözése: faimádó, természeti nép hegyes füllel, aki nagyon sokáig él, és ennek megfelelően megfontoltan gondolkozik, ugyanakkor remek mesterember, aki a kövekhez is ért, és mindennek a tetejébe rendkívül szőrös.

Itt is azt követi az író (mint a Tűz és jég dalában G. R. R. Martin), hogy "elrontja", elferdíti a neveket, kifejezéseket, és ezzel misztikus hangulatot kölcsönöz a műnek.  Hősünk is Rand (Randall) al'Thor  egy másik hős pedig al'Lan (Allan), és itt van Merrlyn (Merlin) a varázsló és számos hivatkozás az Arthur legendára, pl. Galad, a nagyonjófiú, Gawyn stb, és persze maga Sasszárny Arthur is, aki majd nagy baj esetén visszatér. A Sötét Úr neve pedig Shaitan (az iszlám ördög elnevezése, ahogy II. Letót is nevezik a Dűnében halála után), és számos más név is a mi világunkban lévő elnevezésre utal. Mindez nagyszerűen összhangban van azzal, hogy az Idő Kereke forog, az idő múlik, minden változik, a dolgok legendákká, mítoszokká válnak, majd minden feledésbe merül. A Sötét Úr és a Sárkány reinkarnációi (ő itt az Örökkévaló Bajnok) pedig örökké vívják viadalukat. Így ez egyaránt játszódhat a múltunkban vagy a jövőnkben ("réges régen, egy messzi-messzi galaxisban"), de valami kapcsolata van a mi világunkkal.

Nagyon gondosan, aprólékosan kidolgozott fantasy világ szerepel a műben, és a fent leírt gyengeségek ellenére remekül elszórakozik rajta az ember. Különösen átütő élményt nem nyújtott, de ennek ellenére remek hangulata van.

Ötös skálán: 3 és fél.

Az első könyv remekül olvasható önállóan. Meglepően lezáródnak a szálak, annyira, hogy nehéz elképzelni, hogyan folytatódik majd az egész... De folytatódik!



Frissítés 2016-07-02:
Túlságosan lezúztam a művet. Az első három kötetet (A világ szeme, A nagy hajtóvadászat, Az újjászületett sárkány) olvastam el a baromisokból 14-ből. Nagyon szépen megírt mű, rengeteg ötlettel. Igen, sok klisét használ, de ez szándékos, épp az adja a keretét, hogy az idő kereke forog, az idők változnak, az idő ciklikus, előbb-utóbb mindig ugyanazok a dolgok történnek meg.

Rengetegen hivatkoznak rá, pl. GRR Martin Tűz és jég dala ("Trónok harca") könyvei telis-tele vannak Idő kereke hivatkozásokkal/tisztelgésekkel. Eleve, a Nagy Játék, a nagy házak titokzatos játéka a hatalomért, az a Daes Dae'mar. A politikai játék, ahol mindennek jelentése van, ahol minden mozdulat és gesztus mély értelemmel bír, de legalábbis mindenki belemagyarázza, ezért semlegesség nincs. Szuperhősünk pedig később, ahogy szuperhőssé válik, elmaradoz, és a többi, kevésbé fontos, de sokkal emberszerűbb karakter nézőpontjából követjük a történetet.

Van néhány órási ötlet benne, és elismerem, tényleg klasszikus. A harmadik könyv után lezárult valami, most megpróbálok kicsöppenni belőle. Talán valamikor még folytatom...

Ötös skálán: 4.

Szerepjáték balfogások

Véletlenül akadtam rá erre az oldalra, ahol a szerepjátékokban előforduló félreértések, félrefordítások szerepelnek. Sok ponton egyetértek, bár a fantasy szerepjátékok esetén a korhűség nem követelmény. Lehet, hogy ezt vagy azt ekkor vagy ekkor nem ismerték, nem tudták, nem volt elterjedve, vagy a klasszikus lovagkorban nem volt ez és ez (bár pl. Arthur király lovagjainak korában klasszikus értelemben vett lovagok sem igen voltak még), de egyáltalán nem biztos, hogy értelmezhető Ynev, Azeroth vagy Faerun világában, az miért ne lehetne olyan, amilyen.

Igaz, pl. a rapír kérdése már nekem is sok fejtörést okozott. Olvasni lehet hosszú fórumos vitákat, hogy a rapíros bajvívó vagy a teljesvértes lovag kerül-e ki győztesen, amikor összecsapnak. A rapír nemigen viszi át a lemezvértet, és ugyan vannak, akik elképesztő trükkökre képesek egy rapírral, de nem létezik, hogy az rapíros ilyenkor arra bazírozna, hogy majd a sisakrostély résein szúr keresztül. Nem lehetett általános, hogy tőrkarddal teljesvértet viselő ellenféllel küzdene valaki. A tűzfegyverek megjelenésével a nehézvértek kikoptak, értelmetlenné váltak, és ezért lehettek népszerűek a könnyű, gyors tőrkardok. A tőrkardos bajvívó és a nehézvértet viselő lovag nagyon nehezen képzelhető el egymás mellett, egyazon kultúrában.

Igaz, a fantasy világokban a mágia ismét új szabályokat vezet be, ez szintén használhatatlanná teheti a nehézvérteket. Erre többnyire az az ellenvetés, hogy a mágia nagyon ritka, mint pl. a Tűz és jég dalában, ahol a legtöbb ember nem is találkozik vele élete során. Szintén nagyon érdekes a Dűne regényekben a tűzfegyverek, a kardok és az energiapajzs viszonya: az energiapajzs megjelenésével a tűzfegyverek értelmetlenné váltak, így mindenki karddal mászkált. Ott mindezt még megfejelik azzal is, hogy a lézerek is fura reakcióba lépnek a pajzzsal. Játékelméleti szempontból nagyon furcsa dolgok jöhetnének ki belőle.

Lényeg, hogy egy fantasy világban bármi elképzelhető...

Az oldal főlapja itt található, és sok érdekes írás érhető el róla. Pl. tetszett a MAGUS háziszabály-gyűjtemény is.

Hearthstone

A Hearthstone a Blizzard (Diablo, StarCraft, Warcraft, stb) új stratégiai játéka. Nem valós idejű stratégiai játék (RTS), hanem "gyűjtögetős kártyajáték" (collectible card game), mint a Magic: The Gathering, csak számítógépen. A Hearthstone még closed beta fázisban van, tegnap kaptam meg a béta hozzáférést. Hamarosan mindenki számára elérhető, open beta is indul, de pontos dátumot még nem írtak. Rögtön rácuppantam.

A Magic-nek is van online változata, de az eredeti, valóságos fizikai kártyákra épülő Magic az igazi, klasszikus CCG. A Magicben a játékos saját paklit állít össze, és az így összeállított paklival küzd más játékosok ellen. A Magichez pénzért vásárolhatunk kártyacsomagokat, amelyekben zsákbamacska-kártyák vannak, így a játékos nem tudja, pontosan mit kap a pénzéért. A felesleges kártyákat a játékos tipikusan elcseréli (vagy eladja), így a cserélgetés is része a játéknak. Érdekes alapelve a Magic-nek (amit a Hearthstone is átvett), hogy a játék néhány alapszabályát az egyes kártyákra ráírt szabályok felülírják, így egy-egy új kártya alaposan felforgathatja az erőviszonyokat. A Magic nekem kimaradt, de a hatásával, az öt szín jelentette világgal számos helyen találkozhatunk, akár pl. a Master of Magic-ben, akár a Heroes 4-ben.

A Heartstone abban különbözik a Magic-től, hogy Internetre találták ki, és a Blizzardé, és így a Warcraft világának hőseivel találkozhatunk benne. Nincsenek színek, mint a Magic-ben, vannak közös lapok, és a kilenc hős/osztály mind rendelkezik saját lapokkal is. A lapok között vannak lények (minion), akiket megidézel, és harcol, amíg meg nem ölik, varázslat (spell), amit egyszer felhasználsz, és kész, és fegyver (weapon), amivel néhányszor lehet támadni. A lapok felhasználása általában manába kerül, az első körben a játékosok egy manával rendelkeznek, a másodikban kettővel, a harmadikban hárommal stb, egészen 10-ig, ahonnan nem nő tovább. (Így a mana-bevételt nem kell annyira menedzselni, mint a Magic-ben.)

Valamelyest követtem korábban a Heartstone világát, néztem Day9 oldalán is közvetítéseket, beszámolókat, így a béta nem volt teljesen új a számomra. A felület nagyon intuitív, tényleg igen egyszerű vele játszani. Először néhány küldetésen viszi végig a játékost, amelyekben Jaina-t, a Warcraft3-ból ismert mágusnőt irányítjuk. Ezek nagyon egyszerűek voltak, csak a legutolsóban kellett gondolkozni. Utána "practice" játékokban meg kell verni a többi hőst, és akit egyszer legyőztél, később már azzal is tudsz játszani. Először csúfosan kikaptam a paptól, majd a lovagtól, utána Gul'Dant, a warlock-ot sikerült legyőznöm, és vele mindenki mást végigvertem. Eddig a warlock jött be a legjobban. :) Ő a Magic fekete színének felel meg: gátlástalanul pusztít, alkalmasint önmagában is kárt téve.

Többféle módban lehet játszani: A "practice" játékban gép ellen játszol, itt bekapcsolt egy erősebb AI-t is, miután az összes hőst végigvertem, de azt még nem próbáltam. A "play" üzemmód esetén emberrel játszol, itt is van ranked (ahol az eredményeid alapján besorol) és casual (amikor nem). Az "arena" egy spéci üzemmód, itt random hőssel, és random módon összeállított paklival játszol (amiben nincsen korlátozva, hogy egyféle lapból mennyi lehet benne), és az eredményedtől függően jutalmat kapsz, viszont a belépőt meg kell venni.

A tervek szerint a Hearthstone ingyenes, illetve free-to-play lesz. Ingyen le lehet tölteni, lehet vele játszani, de lesz, amiért fizetni kell. Más online játékok gazdaságához hasonlóan, itt is van ingame pénz (arany), amit játékért, küldetések teljesítéséért lehet kapni, kártyacsomagokat és aréna-belépőket pedig az ingame pénz mellett valódi pénzért is lehet kapni. A Magic-kel szemben, itt nem lehet a lapokat cserélgetni. A felesleges lapokat beolvaszthatod, és "gold dust"-ot kapsz értük, amiből új lapokat készíthetsz (crafting). Így ha nagyon akarsz egy lapot, és áldozol rá, garantáltan meg tudod szerezni. A Blizzard részéről tudatos döntés volt, hogy nincs cserélgetés, bár nem tudom, leírták-e, hogy miért. Talán nem jött be nekik a játékosok közötti üzletelés: a Diablo3 aukciós házát is bezárták, és az Diablo 3 AH óta rengeteg spam ismerős-jelölés érkezik, meg is lep, hogy még nem csináltak vele valamit.

Szintén érdekes megoldás a játékosok közötti chat, illetve az, hogy nincs. Nem lehet beszélgetni az ellenféllel, csak a karakterek megadott szövegeit lehet mondani, így pl. köszönni vagy gratulálni lehet az neki, de nem kérdezhetjük meg, hogy hogy érzi magát vagy milyen nap van ma. Láthatóan nem akartak az egymást fenyegető/anyázó, illetve a káromkodó játékosok kiszűrésével, büntetésével foglalkozni.

Összegzésként:

• Eddig nagyon bejött, remek hangulata van.
• Tényleg egyszerű megtanulni, és el is lehet mélyedni benne.
• Nagyon igényes, szép felülete van.
• A Blizzard nagy gondot szokott fordítani a játékok erőegyensúly szempontjából való gondozására.
• Ha a grafikát, csilli-villit leszámítjuk, nem sok van mögötte, ha minimál-grafika lenne, akár egy 286-oson is simán elfutna. Tetszik, ha valami egyszerű, és szépen kidolgozzák.

Linkek:

• hivatalos Hearthstone oldal
• magyar Hearthstone rajongói oldal
• wiki a kártyákról, képességekről