Vámpíros horror művekkel már régóta találkozhatunk, ezekben a vámpírok emberre vadásznak, esetleg emberek vadásznak vámpírra. Vannak vámpíros filozofikus művek is, amelyekben a halhatatlanságról, és az örök életről filozofálnak a vámpírok. Manapság megjelentek a vámpíros romantikus művek, ahol a vámpírok emberekbe szeretnek bele, az emberek pedig viszont. De olyat, hogy a vámpirizmus engedélyköteles, azaz a vámpírnak regisztráltatnia kell magát a helyi hatóságokkal, licencet válthat ki, amely alapján kiutalnak neki egy embert, akit majd megharaphat, de nem haraphat akármennyit, mert szigorú kvóta érvényes rá, más vámpírokat pedig csak a hatósági engedély mellett hozhat létre... Na, ilyet csak egy orosz tud kitaláni.
Az első Őrség-könyv, az Éjszakai őrség valami egészen döbbenetesen jó. Igen eredeti világot mutat be, és a három rövid történet egy nagyon jól megkomponált egészet ad ki. Az Őrségek világában két erő feszül egymásnak, amely természetfeletti hatalommal ruházza fel híveit: a fény és a setét. A setétek arra használják a hatalmat, hogy gátlástalanul megszerezzék, amit akarnak. Soraikat feketemágusok, boszorkányok, vámpírok és alakváltók gyarapítják. A fénypártiak önfeláldozó módon az emberiség javát akarják, aminek keretében időnként világméretű kísérletekbe fognak az emberiség fény felé való fordítására, de kísérleteik csúfos kudarcba fulladnak, és visszafelé sülnek el. Az utolsó ilyen - alaposan elfuserálódott - kísérletük volt a kommunizmus, és a setétek még hosszan az orruk alá fogják dörgölni, hogy ők legalább ilyeneket nem csinálnak.
A fény és a setét erői rájöttek, hogy ha túl sokáig küzdenek, előbb-utóbb elpusztítják a világot, ezért kötöttek egy egyezményt, miáltal egy hidegháború-jellegű szituáció alakult ki. Az egyezmény keretében a fénypártiak által alkotott Éjszakai Őrség felügyeli a setéteket, míg a setétek által létrehozott Nappali Őrség a fénypártiakat felügyeli. Kettejük közt furcsa elszámolási rendszer működik, ha az egyik fél túllépi a hatáskörét, az a másik oldalt ugyanolyan mértékű beavatkozásra jogosítja el. Így ha egy fénypárti lelkesen gyógyítani kezd, az vérfarkasokat és vámpírok garázdálkodásának nyithat utat.
Az Őrség könyvek egészen másik, mint a megszokott amerikai urban fantasy művek (az orosz könyvben egészen más tabuk érvényesek), részben az oroszos hangulata miatt, részben a meghökkentő, gyakran politikai tartalmú poénok miatt. A legtöbb könyvben óriási kavarás folyik, a setét és fénypárti hatalmak (a fénypárti főnök, Geszer is erősen sztálini vonásokkal rendelkezik) gátlástalanul manipulálnak mindenkit saját céljaik érdekében. A cselekmény ugyanakkor fantasy műveknél szokatlanul logikusan épül fel.
Az Éjszakai Őrség ötös skálán 5. Nagyon ott van.
(Az Éjszakai Őrségből egyébként film is készült. Orosz film. Sajnos nem láttam.)
A második könyvet, a Nappali Őrség-et Lukjanyenko egy szerzőtárssal, Vlagyimir Vaszilijevvel közösen jegyzi, talán azért, mert a könyv egy része egy női szereplő szemszögéből mutatja az eseményeket. Ez a rész a setétek szemszögéből folytatja a történetet, a korábban megismert fénypártiak itt többnyire ellenfelek. A Nappali Őrség is remekül megkomponált mű.
A Nappali Őrség ötös skálán 4.
A harmadik könyv, az Alkonyi Őrség címet viseli, itt ismét a fénypárti Anton Gorogyeckij a főszereplő. Míg az eddigi történetek egyazon ügy körül forogtak, most egészen más fogalmak vannak a központban. Sajnos a színvonal is sokat csökkent időközben. Ötös skálán 3.
A negyedik könyv az Utolsó Őrség, amely - mint utóbb kiderült - mégsem az utolsó. Ahogy Anton Gorogyeckij hiperszuper mágus lesz, egyre kevésbé kötődik a történet a valósághoz, és egyre inkább mágiaelméleti fejtegetéseket tartalmaz. Ez a könyv már kifejezetten nem jött be. A végén levő "csattanó" is amolyan mágiaelméleti ügy, nemigen megfogható. Ötös skálán 2 és fél.
A Káosz Őrséget Vlagyimir Vaszlijev egyedül, Lukjanyenko nélkül írta. Ez a könyv setétekről, azon belül is más szereplőkről - nem a moszkvai, hanem a kijevi Nappali Őrség tagjairól szól -, de nem ezért rossz, hanem egyszerűen semmilyen, lapos. Érdekes, ahogy szidják Szentpétervárat, és állítják róla, hogy az a város velejéig setét. Ötös skálán 2.
Az Új Őrség 2012-ben jelent meg, és üdítő színfoltot jelent. Vissza-visszatér a régi Őrség-könyvek hangulata, bár Gorogyeckij már túlságosan szuperhős ahhoz, hogy érdekes figura legyen. Előbukkannak hangulatos régi szereplők, és megjelennek új próféták. A szereplők azon aggódnak, hogy Oroszország haldoklik, és a kommunizmussal szembeni csalódottság mellett a demokráciából való kiábrándultság is markánsan megjelenik a könyvben. (A könyv első oldalain megjelenő rendőrt pl. alapvetően tisztességes emberként és jó zsaruként jellemzi a szerző, míg egy amerikai műben a korrupt rendőr nem lehet jó zsaru.) A rengeteg Oroszország-specifikus kiszólás és poén most is eredeti hangulatot kölcsönöz a könyvnek.
Sajnos itt is sok mágiaelméleti fejtegetéssel találkozunk, bár a próféciák és azok beteljesülése sokkal közelebb állnak az emberhez, mint hogy miben is áll a fénypárti és a setét mágusok ereje. Az első könyvekhez hasonlóan itt is áll, hogy a cselekményt igen nagy gondossággal komponálta meg a szerző, és bár minden mindennel összefügg, a nagy kavarás mögött itt is igen egyszerű cselekmény áll.
Az Új Őrséget egyértelműen ajánlani tudom azoknak, akiknek bejött az első két Őrség-könyv. Akkorát ugyan nem durran, mint az első (kettő), de nagyon jól elszórakoztatja az embert.
Az Új Őrség ötös skálán 3 és fél.
