2013. január 12., szombat

Ernest Cline: Ready Player One

Nemrég fejeztem be a Ready Player One című könyvet, és az az igazság, remekül szórakoztam.

A könyv egy sötét, sivár jövőben játszódik, ahol az emberiség idejének jelentős részét egy OASIS nevű virtuális valóságban tölti. Az OASIS egyrészt egy online szerepjáték (massive multiplayer online role playing game, MMORPG) - mint pl. a World of Warcraft, másrészt olyan tér, ahol az emberek jelentős része szinte teljes idejét eltölti, és ahol ügyeiket intézik, és ahol a cégek is megjelennek - mint pl. a Facebook. Egyúttal egy virtuális világ, ahol dolgozni lehet, ingatlant lehet vásárolni,és a cégek felépítik saját irodaházaikat - mint pl. a SecondLife. Az OASIS mögötti cég egyébként ingyenes oprendszert is ad - mint pl. a Google.

Az OASIS mögött egy nagy számítógépguru, egy zseni állt, aki maga teremtette a céget a semmiből, bár maga óriási kocka volt. 1972-ben született (akárcsak az író), és bár sanyarú gyerekkora volt, valami miatt hihetetlen nosztalgia él benne a 80-as évek iránt. A könyv szerint az OASIS 2012 decemberében, azaz az akkor közeli jövőben indult el. Az OASIS atyja antiszociális alak volt, nem volt se családja, se barátja. Halála után, végrendeletében egy világ- sőt, OASIS-méretű versenyt hirdetett meg; minden vagyonát a verseny győztesére hagyja.

Miből áll a verseny? Kockulásból! A 80-as évek számítógépes játékaira, scifi/fantasy filmjeire, zenéjére épülő különféle feladványokat kell megoldani, és ezek alapján kell megkeresni a "húsvéti tojást", amit az OASIS atyja elrejtett. (Az amerikai 80-as évek popkultúrájának egy része mihozzánk csak a 90-es években jött be.) Műfaját tekintve a könyv leginkább a Da Vinci kódra hasonlít, csak a nyomozás és a rejtvények nem reneszánsz műalkotásokra épülnek, hanem a Csillagok háborúja, a Szárnyas fejvadász, a Sólyomasszony, a Gyaloggalopp, rajzfilmek, mint pl. a Pókember vagy a Voltron és sok-sok számítógépes játék (pl. Golden Axe, Zaxxon), illetve szerepjáték-modul képzi a történet alapját. A versenyzők - a húsvéti tojást kereső "nyest"-ek, illetve egy gonosz multinacionális vállalat, aki szintén beszáll a versenybe - egyrészt az OASIS virtuális világában aprítják egymást karddal, mágiával és lézerfegyverekkel, de a történet közben a valóságban is játszódik, ahol szintén történhet ilyen-olyan baleset a szereplőkkel.

Érdekes módon az OASIS egyfajta "hardcore" MMORPG, azaz ha meghal valaki, az végérvényes. Ezzel szemben a legtöbb játékban a halott karakter nemsokára újra megjelenik, minden felszerelésével egyetemben. A Diablo2-3-nak van hardcore üzemmódja, amiben csak egyszer lehet meghalni, és ott bizony az látszik, hogy a játékosban óriási törést okoz, ha elveszít egy karaktert, és nem mindenkinek jön be ez az üzemmód, így nem hiszem, hogy a világméretű MMORPG hardcore-jellegű lehetne. (Valószínűleg sokkal kevesebb olvasó/vásárló értené a folyamatokat, ha az OASIS-béli halál nem számítana.)


Láthatóan az író is rendkívül élvezi a kockulást, és ő is rajong a szubkultúráért, ami előtt a Ready Player One tiszteleg. Rengeteg kiszólás, utalás (pl. "hála a tervezőnek") szerepel a könyvben csak a poén kedvéért is.

Mindenkinek tudom ajánlani a könyvet, aki szereti a scifi-fantasy műfajt és a fenti klasszikusnak számító alkotásokat. Aki viszont nem ismeri ezt a világot, és nem játszik számítógépes játékkal, az úgy fogja érezni magát a könyv előtt, mint én, amikor megnéztem Az ördög Pradát visel-t; nem érti a szereplők motivációját, és abszolút fogalma sincs, hogy mi miért történik. A könyv igazi profi mestermunka; ezzel azt is mondom, hogy nem katartikus élményt okozó műalkotás. Nem hasonlítanám a Neurománc-hoz (mint a fülszöveg), nincsenek benne mély gondolatok. Csak szórakoztat. Azt viszont roppant jól csinálja.

Állítólag film is készül majd belőle.


Ötös skálán: 3 és fél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése