Az óvónéni már csak apró változtatásokat tudott eszközölni a Mikulás-műsor szövegében, mert túl későn tudta meg, hogy maga a Sötét Úr fog beöltözni Mikulásnak:
Van zsákodban szaru, ón,
Jöjj el hozzánk, Szaurón!
fantasy, sci-fi, szerepjáték, számítógép, könyv, film, játékprogram, miazmás
2011-08-31
Mikulásműsor + Gyűrűk Ura
A kecskerim.hu stílusában:
Az óvónéni már csak apró változtatásokat tudott eszközölni a Mikulás-műsor szövegében, mert túl későn tudta meg, hogy maga a Sötét Úr fog beöltözni Mikulásnak:
Az óvónéni már csak apró változtatásokat tudott eszközölni a Mikulás-műsor szövegében, mert túl későn tudta meg, hogy maga a Sötét Úr fog beöltözni Mikulásnak:
2011-08-29
Neverwinter Nights + Windows7
A napokban erős nosztalgiahullám kapott el, és fel akartam telepíteni a Windows7-es gépemre a Neverwinter Nights-ot. Nem volt könnyű. Nem a telepítéssel volt probléma, hanem utána a nem akart elindulni az NWN, a Windows7 azt írta ki, hogy ezzel az alkalmazással "kompatibilitási problémák" vannak, és ezért letiltotta.
Vadul guglizni kezdtem, és kipróbáltam már mindent, variáltam a felbontással, próbáltam kompatibilitási módban futtatni, de nem, nem indult. Erre találtam egy olyan tippet, hogy nevezzem át az elindítandó EXE fájt. Ne NWN.EXE és ne NWNMAIN.EXE legyen a neve, hanem bármi más.
Csodák csodája, működött. Néha-néha kifagy az NWN, de persze fagyott az XP alatt is. Tulajdonképpen teljesen normálisan működik, a Windows7 egyszerűen csak az EXE nevére ráellenőrzött, mert úgy gondolta, hogy ami NWN, az rossz. Egyébként remekül fut az NWN Windows 7 alatt.
Bravó, M$!
Vadul guglizni kezdtem, és kipróbáltam már mindent, variáltam a felbontással, próbáltam kompatibilitási módban futtatni, de nem, nem indult. Erre találtam egy olyan tippet, hogy nevezzem át az elindítandó EXE fájt. Ne NWN.EXE és ne NWNMAIN.EXE legyen a neve, hanem bármi más.
Csodák csodája, működött. Néha-néha kifagy az NWN, de persze fagyott az XP alatt is. Tulajdonképpen teljesen normálisan működik, a Windows7 egyszerűen csak az EXE nevére ráellenőrzött, mert úgy gondolta, hogy ami NWN, az rossz. Egyébként remekül fut az NWN Windows 7 alatt.
Bravó, M$!
RTS Macro / Gazdaság a valós idejű stratégiai játékokban
A valós idejű stratégiai játékok (RTS-ek) sokszor éppen nem a harcról, hanem a gazdaságról szólnak. A nagyobb seregek általában elsöprik a kisebbeket. Az erősebb gazdaság nagyobb sereget tud termelni, így nagyon gyakori, hogy az győz, akinek erősebb a gazdasága.
Egy RTS-ben a stratégia azt jelenti, hogy az erőforrásaid felhasználását egy meghatározott cél elérésére optimalizálod.
Ezért:
1. Tűzz ki egy célt!
Mielőtt elkezdesz játszani, döntsd el, mit akarsz csinálni. Ha van célod, optimalizálhatod rá a játékodat. Ha nincs célod, és csak „ad hoc” építkezel, akkor aki úgy optimalizálja a játékát, hogy a csata pillanatában – akkor és ott – erősebb, könnyedén elsöpör.
A cél a következőképpen nézhet ki: „Ilyen és ilyen módon akarok erősödni eddig és eddig. Amíg meg nem erősödtem, addig így és így védem meg magamat. Ha megerősödtem, akkor ilyen és ilyen módon használom ki azt.”
Nehéz jó célt kitűzni… Ehhez alaposan ismerni a játékot.
2. Biztosíts hozzá minél több erőforrást!
Minél több erőforrásod van, annál többet használhatsz fel, így annál erősebb sereget építhetsz. Optimalizáld, hogy minél hamarabb, minél több erőforrást gyűjtsél be. A lehető leggyorsabban növeld a termelést, amíg az nem mond ellent a Célkitűzésednek. A termelést új dolgozók termelésével, illetve új bázisok létrehozásával növelheted.
A játék elején általában folyamatosan termelned kell a dolgozókat, amíg a el nem éri a számuk a Célkitűzésed által meghatározott szintet. Ha néhányszor megfeledkezel a dolgozók gyártásáról, óriási hátrányba kerülhet a gazdaságod.
Tegyük fel, hogy egy dolgozó egy perc alatt 40 erőforrást gyűjt be. Ha két játékos folyamatosan termeli a dolgozókat, de az egyik játékos egy dolgozót kihagy, akkor 10 perc után a másiknak 400-zal, 20 perc után 800-zal több erőforrása lesz.
A StarCraftban a zerg játékos megoszthatja a termelőkapacitását a harcosok és a dolgozók között. Így ott előfordulhat, hogy időnként egyáltalán nem termel dolgozót, hanem minden kapacitását a harcosokra fordítja. De ahol egy épület csak dolgozót tud termelni, annak folyamatosan termelnie is kell a dolgozókat – amíg ez nem mond ellent a Célnak.
Ha új bázist hozol létre, a két bázison párhuzamosan gyárthatod a dolgozókat, és egyszerre több helyen termelhetsz. Ezért mindig építs új bázist, ha megteheted, és ha meg tudod védeni.
Az Age of Mythologyban a bázisaid száma határozza meg, hogy hány egységed, így mekkora sereged lehet. Ott végképp igaz, hogy a több bázis óriási előnyt jelent.
3. Használd fel az erőforrásokat a kitűzött cél érdekében!
A felhalmozott erőforrások potenciális sereget jelentenek. A „potenciális” sereg nem tudja megvédeni a bázisodat, nem tudja legyőzni az ellenfeledet. A tartalékolt erőforrásokért nem jár kamat az RTS-ekben, így költsd el az erőforrásaidat, amint lehet.
Ha két játékos összegyűjt 10 000 – 10 000 egység erőforrást, az egyik mindet befekteti elkölti, míg a másik csak a 80%-át költi el, és a többit tartalékolja, akkor csatában várhatóan az első játékos fog győzni.
Ha a legdrágább épület/egység 1000 egység, amit építeni tudsz, erőforrásba került, akkor többnyire értelmetlen, hogy bármikor is 1100 egységed legyen felhalmozva. Ha ez történik, az hiba.
Ha túl sok erőforrásod halmozódik fel, akkor vagy elfelejtettél egységeket termelni, vagy nem építettél elég épületet, vagy nem tudsz elég gyorsan kattintani, hogy elköltsd az erőforrásaidat.
Ne fizess előre! Ne állíts sorba termelést vagy fejlesztéseket, mert akkor előre fizetsz. Ez azért különösen káros, mert azt hiszed, elköltöd az erőforrásaidat, holott nem.
Ne fizess előre! Ne állíts sorba termelést vagy fejlesztéseket, mert akkor előre fizetsz. Ez azért különösen káros, mert azt hiszed, elköltöd az erőforrásaidat, holott nem.
Tegyük fel, hogy az Age of Empires 2-ben megadod, hogy a barakkod termeljen egy kardforgatót, utána pedig három lándzsást. Többet nem kell foglalkoznod vele, legyártja a 4 egységet. Ekkor csak az első kardforgatót kezdi el rögtön termelni, a három lándzsást feleslegesen fizetted ki előre. Inkább fektesd másba (pl. a gazdaságodba) az árukat, amíg a kardforgató el nem készül.
Ha kifejlesztesz valamit, használd azonnal. Ha megépítesz egy épületet, azonnal készíts vele egységet vagy indíts el benne egy fejlesztést. Ha egységeket csinálsz, használd az egységeidet. Támadj velük vagy védekezz, zaklasd (harrass-old) vagy ijesztgesd az ellenfelet, szerezz pozíciókat, vagy legalább a sereget felderítésre. Ha nem tudod, mit csinálj, akkor a gazdaságodat erősítsd.Ha az elköltött erőforrásokból épített épületet vagy felszerelt sereget nem használod azonnal, akkor később is elkölthetted volna az erőforrást, és addig befektethetted volna valami másba (pl. a gazdaságodba).
Törekedj rá, hogy minden termelő épületed folyamatosan termeljen, mert ekkor jelentik a legjobb befektetést.
Ha 300 erőforrásból építesz egy épületet, amiből összesen egy darab 100 erőforrás értékű egységet készítesz, akkor az egy nagyon drága, 400 erőforrás értékű egység volt. Ha viszont a játék során 20 ilyen egységet gyártottál, akkor egy-egy egységre 115 erőforrásnyi költség esik.
Day9 a közelmúltban beszélt róla, hogy mivel a StarCraft2-ben a protoss warpgate-ek azonnal gyártják az egységet, és az bárhova elhelyezhető, ezért a warpgate-eknek nem feltétlenül kell folyamatosan működniük. Ha vannak talonban warpgate-eid, akkor azonnal és bárhova küldhetsz erősítést.A lényeg: annyi, és csak annyi termelő épületet építs, hogy mindegyik folyamatosan termelhessen, és ezzel közel 0-nál tartsd az erőforrásaidat.
A statikus védelemre, azaz védekező épületekre általában nem célszerű túl sok erőforrást költeni. Az ilyen épület akkor térül meg, ha részt tud venni a harcban. Előfordulhat, hogy a játék későbbi szakaszában elveszíti térkép adott pontja elveszíti a jelentőségét, így az a játékos lesz előnyben, aki több erőforrást fektetett a mozgatható seregekbe. Ha neked kell statikus védelem ellen harcolnod, az a legegyszerűbb, ha nem támadod meg; úgy intézed, hogy a döntő ütközetet nem az ellenfél statikus védelménél vívod meg.
Természetesen mindettől el lehet térni, de csak akkor, ha oka van, azaz ha a Célkitűzésed úgy kívánja.
2011-08-23
Visszatért a BanelingBBQ!
Igen, hosszú szünet után megjelent egy új StarCraft-poén képregény a BanelingBBQ.com oldalon, és fantasztikus!!!
2011-08-21
Age of Empires Online
A közelmúltban jelent meg az Age of Empires stratégiai játék sorozat következő tagja, az Age of Empires Online. Először ebben a cikkben olvastam róla, hogy egyáltalán létezik, és úgy gondoltam, kipróbálom. Azt írták ugyanis, hogy a játék igen jelentős része ingyenesen érhető el. Az AoE 1-2 játékokkal sokat játszottam (a 2. résszel LAN-on, multiplayeren is, bár közel nem olyan komolyan, mint most a StarCraft-tel), a 3. AoE rész valahogy kimaradt. Gondoltam, kipróbálom.
A grafikája nagyon érdekes, kicsit rajzfilmszerű, kicsit humoros, nekem az Ikariam-ot idézi. Az eddigi részektől elüt, de nekem bejön. Vidámabb, mind a StarCraft sötét, környezetszennyezett, adomhulladékkal teli világa. A játékhoz XBOX profilra van szükség, be kell jelentkezni, hogy játszhassunk.
A játék elején ki kell választani, hogy melyik civilizációval játszunk. Jelenleg a görögök és az egyiptomiak közül választhatunk. Létrehozunk egy "fővárost", ez a főváros a játékosunk online profilja. Alakíthatjuk a fővárost egy "hadjárat" keretében, ami kerettörténetül szolgál. Különféle küldetéseket vállalhatunk el, e küldetések jelentik a valódi RTS játékot, ahol várost (mindig egy másik várost) kell építeni/megvédeni/elfoglalni. A küldetésekben tapasztalati pontokat gyűjthetünk, és különféle tárgyakat szerezhetünk, és új épületekkel bővíthetjük a fővárosunkat.
Ha elég tapasztalatot gyűjtünk, a "fővárosunk" szintet lép, és új technológiákat tanulhatunk, így pl. új egység-típusokhoz vagy épület-típusokhoz jutunk, amelyeket a későbbi küldetésekben használhatunk. A tárgyakkal felszerelhetjük az egységeinket. Érdekes módon ha egy sisakkal felszereljük a lándzsásokat, akkor az nemcsak egy lándzsásra kerül fel, hanem minden egyes lándzsásunk élvezi a sisak nyújtotta bónuszokat. A hadjárat egyes küldetéseit nemcsak egyedül, hanem másik játékossal csapatban is teljesíthetjük, de ezt még nem próbáltam ki. Van PvP üzemmód is, ahol másik játékossal vívhatunk, de ezt sem próbáltam még (gondolom, ebbe akkor van értelme belevágni, ha a városom már rendelkezik az alapvető egységek jó részével, különben nem sok esélyem lenne. A nagyontuti cuccokat és a nagyontuti technológiákat pénzért lehet megvásárolni, gondolom, itt térülhetne meg a játék a Microsoftnak.
A hadjárat kerettörténete nem tűnik túl kidolgozottnak - olyannak tűnik, mint amikor a World of Warcraftban veszünk fel egy küldetést - és a weben is azt olvastam, hogy a hadjárat története elég satnya. A multiplayer elemek - amitől az "Online" a játék nevébe került - nem tudom, mennyire ellensúlyozzák ezt. Az viszont szimpatikus, hogy mindez ingyen van, és egy jó PvP igen sokat dobhat a játékélményen.
Még a legelején tartok, az alap küldetéseket csinálom, és csak most kaptam meg az első íjász egységet. Ha továbbjutok, beszámolok róla, hogy milyen.
PS: A StarCraft óta megtanultam, hogy RTS-ekben amit csak lehet, azt gyorsbillentyűkkel és control group-okkal kell csinálni, mert egérrel minden lassú. Most egyből billentyűkkel kezdtem el játszani, egész érdekes élmény az AoE.
PS2: Gondolom, nem véletlen, hogy a Blizzard is a napokban rukkolt elő a StarCraft ingyenes változatával, a StarCraft 2 Starter Edition-nel, ahogy konkurenciája, a Microsoft is egy erős ingyenes változattal rendelkező RTS-t jelentetett meg.
A grafikája nagyon érdekes, kicsit rajzfilmszerű, kicsit humoros, nekem az Ikariam-ot idézi. Az eddigi részektől elüt, de nekem bejön. Vidámabb, mind a StarCraft sötét, környezetszennyezett, adomhulladékkal teli világa. A játékhoz XBOX profilra van szükség, be kell jelentkezni, hogy játszhassunk.
A játék elején ki kell választani, hogy melyik civilizációval játszunk. Jelenleg a görögök és az egyiptomiak közül választhatunk. Létrehozunk egy "fővárost", ez a főváros a játékosunk online profilja. Alakíthatjuk a fővárost egy "hadjárat" keretében, ami kerettörténetül szolgál. Különféle küldetéseket vállalhatunk el, e küldetések jelentik a valódi RTS játékot, ahol várost (mindig egy másik várost) kell építeni/megvédeni/elfoglalni. A küldetésekben tapasztalati pontokat gyűjthetünk, és különféle tárgyakat szerezhetünk, és új épületekkel bővíthetjük a fővárosunkat.
Ha elég tapasztalatot gyűjtünk, a "fővárosunk" szintet lép, és új technológiákat tanulhatunk, így pl. új egység-típusokhoz vagy épület-típusokhoz jutunk, amelyeket a későbbi küldetésekben használhatunk. A tárgyakkal felszerelhetjük az egységeinket. Érdekes módon ha egy sisakkal felszereljük a lándzsásokat, akkor az nemcsak egy lándzsásra kerül fel, hanem minden egyes lándzsásunk élvezi a sisak nyújtotta bónuszokat. A hadjárat egyes küldetéseit nemcsak egyedül, hanem másik játékossal csapatban is teljesíthetjük, de ezt még nem próbáltam ki. Van PvP üzemmód is, ahol másik játékossal vívhatunk, de ezt sem próbáltam még (gondolom, ebbe akkor van értelme belevágni, ha a városom már rendelkezik az alapvető egységek jó részével, különben nem sok esélyem lenne. A nagyontuti cuccokat és a nagyontuti technológiákat pénzért lehet megvásárolni, gondolom, itt térülhetne meg a játék a Microsoftnak.
A hadjárat kerettörténete nem tűnik túl kidolgozottnak - olyannak tűnik, mint amikor a World of Warcraftban veszünk fel egy küldetést - és a weben is azt olvastam, hogy a hadjárat története elég satnya. A multiplayer elemek - amitől az "Online" a játék nevébe került - nem tudom, mennyire ellensúlyozzák ezt. Az viszont szimpatikus, hogy mindez ingyen van, és egy jó PvP igen sokat dobhat a játékélményen.
Még a legelején tartok, az alap küldetéseket csinálom, és csak most kaptam meg az első íjász egységet. Ha továbbjutok, beszámolok róla, hogy milyen.
PS: A StarCraft óta megtanultam, hogy RTS-ekben amit csak lehet, azt gyorsbillentyűkkel és control group-okkal kell csinálni, mert egérrel minden lassú. Most egyből billentyűkkel kezdtem el játszani, egész érdekes élmény az AoE.
PS2: Gondolom, nem véletlen, hogy a Blizzard is a napokban rukkolt elő a StarCraft ingyenes változatával, a StarCraft 2 Starter Edition-nel, ahogy konkurenciája, a Microsoft is egy erős ingyenes változattal rendelkező RTS-t jelentetett meg.
2011-08-16
Jónás Zsolt: Túlpart
Jókora piros 18-as karika díszeleg a könyvön, nem csoda, hiszen kemény horror fantasyről van szó.
Egy erdélyi kis faluban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek, egy különös idegen jelenik meg, aki éjjel bekopog a házakba, majd kenyeret és tejet kér. A faluban már szinte csak öregek laknak, akik szembesülnek korábbi bűneikkel...
A könyv a "garabonciás" figurája köré épül fel, és ezt a motívumot dolgozza ki, alaposan. Szégyelltem magamat, hiszen bár sokat foglalkoztam fantasyvel, és ismertem a garabonciás diák kifejezést is, de én mindig is csalafinta vándordiákot értettem rajta, és nem tudtam, hogy egy magyar fantasy/mitológiai alak is áll mögötte (és hogy a garabonciás szó a nekromancia szóval rokon). A Túlpartban megjelenik szinte az összes kapcsolódó motívum: a kenyér és tej, a vihar, a sárkány, a 13 iskola, a harangozás, a kerék, amiről valaki lebukik stb.
A Túlpart olyan gondolatokat, érzelmeket válthat ki az olvasóból, amelyeket soha nem kaphatnánk meg egy külföldi fantasytől.
Volt, ami nem tetszett a könyvben:
Ötös skálán: Inkább nem adok egy osztályzatot, mert az valami átlagos (kb. 3-4) lenne, de ez a könyv nem átlagos. Bár egyes részek csak 2 körüli pontszámot kapnának, de van, ami bizony csillagos 5-öst érdemel, és azért bizony megéri elolvasni! (Igaz, csak erős idegzetűeknek javaslom.)
Egy erdélyi kis faluban játszódik, ahol furcsa dolgok történnek, egy különös idegen jelenik meg, aki éjjel bekopog a házakba, majd kenyeret és tejet kér. A faluban már szinte csak öregek laknak, akik szembesülnek korábbi bűneikkel...
A könyv a "garabonciás" figurája köré épül fel, és ezt a motívumot dolgozza ki, alaposan. Szégyelltem magamat, hiszen bár sokat foglalkoztam fantasyvel, és ismertem a garabonciás diák kifejezést is, de én mindig is csalafinta vándordiákot értettem rajta, és nem tudtam, hogy egy magyar fantasy/mitológiai alak is áll mögötte (és hogy a garabonciás szó a nekromancia szóval rokon). A Túlpartban megjelenik szinte az összes kapcsolódó motívum: a kenyér és tej, a vihar, a sárkány, a 13 iskola, a harangozás, a kerék, amiről valaki lebukik stb.
A Túlpart olyan gondolatokat, érzelmeket válthat ki az olvasóból, amelyeket soha nem kaphatnánk meg egy külföldi fantasytől.
Volt, ami nem tetszett a könyvben:
- időnként az öregek egészen fiatalként viselkednek,
- a gyerekeknek alig van szerepe a könyvben (legfeljebb annyi, hogy az öregek miattuk nem törődnek bele a pusztulásba), csak ott vannak, nem reagálnak az eseményekre, nem akadnak ki, nem ijednek meg stb.
- remek ötletre épül,
- nem bonyolítja túl az író a cselekményt, nincs benne "túl sok betű",
- aranyos figurák jelennek meg,
- nagyon érdekes módon mutatja be a garabonciás mágiáját, például a sárkány megidézésekor (vagy létrehozásakor), rendkívül különös képekkel operál,
- ahogy a gonoszról ír, néhol az én sokat próbált gyomrom is meg-megremegett, és szinte undorodtam az egésztől - nehéz ilyen érzéseket kiváltani belőlem
Ötös skálán: Inkább nem adok egy osztályzatot, mert az valami átlagos (kb. 3-4) lenne, de ez a könyv nem átlagos. Bár egyes részek csak 2 körüli pontszámot kapnának, de van, ami bizony csillagos 5-öst érdemel, és azért bizony megéri elolvasni! (Igaz, csak erős idegzetűeknek javaslom.)
2011-08-15
Nicholas Christopher: Bestiárium
A Bestiárium állatokról szól. Kitalált álltokról, mitikus, mesebeli állatokról, kihalófélben lévő vagy már kihalt állatokról, szellem állatokról, szimbólumként használt állatokról és emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról.
A Bestiárium emberekről is szól. Állatokat szerető emberekről, kihalófélben lévő állatokért küzdő emberekről, állatokhoz hasonlító emberekről, állatok jogaiért küzdve a törvény határait jócskán átlépő emberekről, elállatiasult emberekről, állattá változó emberekről, mesebeli állatokat kutató emberekről, aki nem törődnek a valóságos állatokkal vagy esetleg emberekkel, tudósokról, akik hatalmas karriert futhatnak be, mert egyes állatokat a kihalás fenyeget, állatszimbólumokat használó emberekről, illetve rólunk, állatszimbólumokkal találkozó emberekről.
A Bestiárium emberekről és állatokról szól.
A főszereplő sorsa szorosan összefonódik az állatokkal, nemcsak a valós, de a kitalált, mesebeli állatokkal. Később célul tűzi ki, hogy megkeressen egy legendás elveszett könyvet, a "Karaván bestiáriumot", amely azokat az állatokat tartalmazza, akik nem kerülhettek fel Noé bárkájára: a baziliszkuszt, a kimérát, a főnixet és más, kevésbé ismert jószágokat. Könyvtárakban kutat, régi feljegyzéseket tanulmányoz, és úgy követi végig az elveszett könyv sorsát a XII. századtól napjainkig.
Hasonlítják a Da Vinci kódhoz, mert ügyesen vegyíti a történelmet és a fantáziát. Sok ismert történelmi esemény vagy személy megjelenik benne, és sok érdekes adalék információt megtudunk, és gyakran van olyan érzése az olvasónak, hogy "hú, de jó lenne elolvasni egy könyvet arról az érdekességről, amit ez a bekezdés felvetett". Ugyanakkor nem olyan olvasmány, amit nem lehet letenni, és ahol az ember tövig rágja a körmét, hogy "jajj, mi lesz". Nem üldözik benne a főhőst, nem lőnek benne (leszámítva a vietnámi háborúban játszódó részt), és a főhős sem lő le senkit. A Bestiárium elgondolkodtató, és érzékenyebb olvasót kíván. Nem fantasy könyv, de folyamatosan benne van a levegőben a misztikum, a szereplők elbeszéléseiben, a főhős látomásaiban. Mindenütt állatokba, állatszimbólumokba botlunk, és az emberek és állatok kapcsolataival találkozunk.
Ötös skálán: 4, de megfelelő lelkiállapot kell hozzá.
A Bestiárium emberekről is szól. Állatokat szerető emberekről, kihalófélben lévő állatokért küzdő emberekről, állatokhoz hasonlító emberekről, állatok jogaiért küzdve a törvény határait jócskán átlépő emberekről, elállatiasult emberekről, állattá változó emberekről, mesebeli állatokat kutató emberekről, aki nem törődnek a valóságos állatokkal vagy esetleg emberekkel, tudósokról, akik hatalmas karriert futhatnak be, mert egyes állatokat a kihalás fenyeget, állatszimbólumokat használó emberekről, illetve rólunk, állatszimbólumokkal találkozó emberekről.
A Bestiárium emberekről és állatokról szól.
A főszereplő sorsa szorosan összefonódik az állatokkal, nemcsak a valós, de a kitalált, mesebeli állatokkal. Később célul tűzi ki, hogy megkeressen egy legendás elveszett könyvet, a "Karaván bestiáriumot", amely azokat az állatokat tartalmazza, akik nem kerülhettek fel Noé bárkájára: a baziliszkuszt, a kimérát, a főnixet és más, kevésbé ismert jószágokat. Könyvtárakban kutat, régi feljegyzéseket tanulmányoz, és úgy követi végig az elveszett könyv sorsát a XII. századtól napjainkig.
Hasonlítják a Da Vinci kódhoz, mert ügyesen vegyíti a történelmet és a fantáziát. Sok ismert történelmi esemény vagy személy megjelenik benne, és sok érdekes adalék információt megtudunk, és gyakran van olyan érzése az olvasónak, hogy "hú, de jó lenne elolvasni egy könyvet arról az érdekességről, amit ez a bekezdés felvetett". Ugyanakkor nem olyan olvasmány, amit nem lehet letenni, és ahol az ember tövig rágja a körmét, hogy "jajj, mi lesz". Nem üldözik benne a főhőst, nem lőnek benne (leszámítva a vietnámi háborúban játszódó részt), és a főhős sem lő le senkit. A Bestiárium elgondolkodtató, és érzékenyebb olvasót kíván. Nem fantasy könyv, de folyamatosan benne van a levegőben a misztikum, a szereplők elbeszéléseiben, a főhős látomásaiban. Mindenütt állatokba, állatszimbólumokba botlunk, és az emberek és állatok kapcsolataival találkozunk.
Ötös skálán: 4, de megfelelő lelkiállapot kell hozzá.
2011-08-12
Neverwinter Nights - Kingmaker
A Kingmaker a Neverwinter Nights című számítógépes szerepjáték (az első rész) egy kiegészítő modulja, egyetlen rövid küldetést tartalmaz. A napokban játszottam végig, nagyon kellemes élmény volt.
A Kingmaker in medias res kezdődik, a karakter egy meglehetősen bizarr öttagú party tagja. A társaság egy gyáva vérpatkány zsiványból, egy száműzött rakshasa varázslóból, egy melankolikus driád druidából és egy "lobbanékony" azer harcosból áll (utóbbi egy másik létsíkról kitaszított figura, úgy néz ki, mint egy törpe, akinek lángol a feje). A party ötödik tagja a játékos karaktere, én egy gnóm illuzionista varázsló karakterrel játszottam, törvényes gonosz jellemmel.
A Kingmaker elején a party 10. szintű, de ez csak poén. Rögtön csata kezdődik, ahol ledarálnak / hamuvá égetnek (ki-ki ízlés szerint) egy nagy adag szerencsétlen orkot, akiknek az ég világon semmi esélye ellenük. Ezt követően egy várhoz jutnak, amelyet egy igen galád álarcos figura ostromol, sötételf támogatóival. Az álarcos megfenyegeti a társaságot (karakterünket név szerint is ismeri), de egyszer csak megjelenik a vár ormán egy varázslónő, aki biztos, ami biztos, mindenkit hamuvá éget. Karakterünk is alaposan meghal, de egy titokzatos hatalom feltámasztja, amitől elveszíti a hatalmát, és első szintű lesz. Így indul a kaland...
Az ismeretlen hatalom két másik társát (akiket mi választunk ki) is fel tudja támasztani, a másik kettő meghal. (Ne aggódjunk, valaki őket is feltámasztja, így még találkozunk velük, de akkor nem lesznek túl barátságosak. Tekintve, hogy varázsló voltam, sajnos sorsára hagytam szegény rakshasa varázslót (a raksasha nem angolszász, hanem indiai mitológiából származó alak, igen érdekes színfolt lehet), és helyette egy tankot, az azer harcost választottam. Szintén magammal vittem a vérpatkány zsiványt a csapdák miatt. Ez utóbbi igen hangulatos volt, és rendszeresen elcsórt a szereplőktől egy-egy hasznos tárgyat (köztük egy villámpálcát, amit igen sokat használtam), de csapdával nemigen találkozott. A Bioware játékokban rengeteg, szerfölött szemét csapda szokott szerepelni, de a Kingmaker alig tartalmazott csapdát. Ennek ellenére, a vérpatkány nagyon hangulatos figura volt, bár ugyancsak kretén hangja van.
A varázslóm jó választásnak bizonyult, mert így (a famulusa mellett, aki a Neverwinter Nightsban igen táp) két csatlós követte minden lépését, akik általában felfogták az ellenfelek rohamait. Ezen kívül a játék igen gyors karakterfejlődést tett lehetővé. (A főhős elvileg csak visszanyeri az elveszett erejét.) A játék végére 8. szintű lett, de csak a főellenfél legyőzése után. Sok pénz található a játékban (különösen ha valaki minden tárgyra continual flame varázslatot bocsát, amitől drágábban lehet eladni), így a boltokból a hasznos cuccokat fel tudtam vásárolni, és a teljes csapatot alaposan felfegyverezhettem.
A titokzatos hatalom átváltozik egy fegyverré, mi választhatjuk ki, mivé, és ha szintet lépünk, új spec. képességet is választhatunk neki (pl. tűzsebzés, bénítás stb). Mivel varázslóval játszottam, senkit nem állt szándékomban megsebezni vele, így a gyógyító képességeknek vettem csak hasznát.
A feltámadt csapat bejut a várba, ahol a várúr elesett, így választásokat írnak ki. A Kingmaker célja, hogy megnyerjük a választást, amihez a kedvére kell tennünk elég sok szavazónak (céhmesternek, mert a céhek adnak le egy-egy szavazatot). Van, akihez harcolni kell, van, akinél nyomozni, van, akit le lehet fizetni, és van, aki magától támogat bennünket. Ez nem egy hack-and-slash modul, viszonylag kevés a csata, de a karakter gyorsan fejlődik mind a harctól, mind a beszélgetésektől. Nem kell (és valószínűleg nem is lehet) minden szavazót megszerezni, mert ha összejött elég szavazatunk, elindul a választás.
Miután megnyertük a választást, kinevezhetjük a vár új vezetését, majd el kell mennünk leszámolni a gonosz álarcossal, de előbb át kell vágni magunkat egy nagy halom goblinon, koboldon, orkon, duergaron (gonosz törpén) és sötételfen.
Végül a főhős még a nagyapjával is találkozik, aki szintén gnóm (vele azonos fajú), ami ritkaságnak számít zűrzavaros családjában - legalábbis az alapján, amit a családról megtudunk.
Igen hangulatos volt végigjátszani, és összesen 1-2 estébe tellett. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a régi számítógépes szerepjátékokat.
A Kingmaker in medias res kezdődik, a karakter egy meglehetősen bizarr öttagú party tagja. A társaság egy gyáva vérpatkány zsiványból, egy száműzött rakshasa varázslóból, egy melankolikus driád druidából és egy "lobbanékony" azer harcosból áll (utóbbi egy másik létsíkról kitaszított figura, úgy néz ki, mint egy törpe, akinek lángol a feje). A party ötödik tagja a játékos karaktere, én egy gnóm illuzionista varázsló karakterrel játszottam, törvényes gonosz jellemmel.
A Kingmaker elején a party 10. szintű, de ez csak poén. Rögtön csata kezdődik, ahol ledarálnak / hamuvá égetnek (ki-ki ízlés szerint) egy nagy adag szerencsétlen orkot, akiknek az ég világon semmi esélye ellenük. Ezt követően egy várhoz jutnak, amelyet egy igen galád álarcos figura ostromol, sötételf támogatóival. Az álarcos megfenyegeti a társaságot (karakterünket név szerint is ismeri), de egyszer csak megjelenik a vár ormán egy varázslónő, aki biztos, ami biztos, mindenkit hamuvá éget. Karakterünk is alaposan meghal, de egy titokzatos hatalom feltámasztja, amitől elveszíti a hatalmát, és első szintű lesz. Így indul a kaland...
Az ismeretlen hatalom két másik társát (akiket mi választunk ki) is fel tudja támasztani, a másik kettő meghal. (Ne aggódjunk, valaki őket is feltámasztja, így még találkozunk velük, de akkor nem lesznek túl barátságosak. Tekintve, hogy varázsló voltam, sajnos sorsára hagytam szegény rakshasa varázslót (a raksasha nem angolszász, hanem indiai mitológiából származó alak, igen érdekes színfolt lehet), és helyette egy tankot, az azer harcost választottam. Szintén magammal vittem a vérpatkány zsiványt a csapdák miatt. Ez utóbbi igen hangulatos volt, és rendszeresen elcsórt a szereplőktől egy-egy hasznos tárgyat (köztük egy villámpálcát, amit igen sokat használtam), de csapdával nemigen találkozott. A Bioware játékokban rengeteg, szerfölött szemét csapda szokott szerepelni, de a Kingmaker alig tartalmazott csapdát. Ennek ellenére, a vérpatkány nagyon hangulatos figura volt, bár ugyancsak kretén hangja van.
A varázslóm jó választásnak bizonyult, mert így (a famulusa mellett, aki a Neverwinter Nightsban igen táp) két csatlós követte minden lépését, akik általában felfogták az ellenfelek rohamait. Ezen kívül a játék igen gyors karakterfejlődést tett lehetővé. (A főhős elvileg csak visszanyeri az elveszett erejét.) A játék végére 8. szintű lett, de csak a főellenfél legyőzése után. Sok pénz található a játékban (különösen ha valaki minden tárgyra continual flame varázslatot bocsát, amitől drágábban lehet eladni), így a boltokból a hasznos cuccokat fel tudtam vásárolni, és a teljes csapatot alaposan felfegyverezhettem.
A titokzatos hatalom átváltozik egy fegyverré, mi választhatjuk ki, mivé, és ha szintet lépünk, új spec. képességet is választhatunk neki (pl. tűzsebzés, bénítás stb). Mivel varázslóval játszottam, senkit nem állt szándékomban megsebezni vele, így a gyógyító képességeknek vettem csak hasznát.
A feltámadt csapat bejut a várba, ahol a várúr elesett, így választásokat írnak ki. A Kingmaker célja, hogy megnyerjük a választást, amihez a kedvére kell tennünk elég sok szavazónak (céhmesternek, mert a céhek adnak le egy-egy szavazatot). Van, akihez harcolni kell, van, akinél nyomozni, van, akit le lehet fizetni, és van, aki magától támogat bennünket. Ez nem egy hack-and-slash modul, viszonylag kevés a csata, de a karakter gyorsan fejlődik mind a harctól, mind a beszélgetésektől. Nem kell (és valószínűleg nem is lehet) minden szavazót megszerezni, mert ha összejött elég szavazatunk, elindul a választás.
Miután megnyertük a választást, kinevezhetjük a vár új vezetését, majd el kell mennünk leszámolni a gonosz álarcossal, de előbb át kell vágni magunkat egy nagy halom goblinon, koboldon, orkon, duergaron (gonosz törpén) és sötételfen.
Végül a főhős még a nagyapjával is találkozik, aki szintén gnóm (vele azonos fajú), ami ritkaságnak számít zűrzavaros családjában - legalábbis az alapján, amit a családról megtudunk.
Igen hangulatos volt végigjátszani, és összesen 1-2 estébe tellett. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a régi számítógépes szerepjátékokat.
2011-08-11
Légyölő galóca
 |
| Légyölő galóca |
A légyölő galóca jelenti az egészséges táplálkozás csúcsát:
- 100%-ban természetes anyagokból,
- mesterséges színezőanyag és tartósítószer hozzáadása nélkül készül,
- már az ősember is ismerte,
- jól bevált, évezredek óta változatlan recept alapján.
2011-08-07
Margaret Weis: Borostyán és vas
A Borostyán és vas (Amber and Iron) a Dragonlance világban játszódó Sötét tanítvány trilógia második része, a Borostyán és hamu folytatása.
A történet tovább bonyolódik, ismét kezd kicsit zavarossá válni, és főként Krynn világa isteneinek különféle kavarásairól szól.
A fontos szereplők között megjelenik Nuitari istenség, aki Krynn sötét holdja, és aki a fekete köpenyes varázslók patrónusa. Szintén megjelenik két követője, a két nagyon magas szintű, de valahogy nagyon idióta fekete köpenyes: a törpe és a félelf, akiknek a leírása az előző könyv végén szerepeltek. Azt hinné az ember, hogy a mágia istene kevésbé inkompetens követőkre támaszkodik. Tény, hogy a fekete köpenyesek általában individualisták, és nem az együttműködő-képességükről híresek, de ez a kettő totál képtelen együtt dolgozni.
Nagyon hangulatos tenger alatti helyszínek jelennek meg, még tengeri sárkány is szerepel. Bennem a Dark Queen of Krynn nevű számítógépes játék egy pályáját idézte fel, így kellemes nosztalgikus élményt okozott. Sajnos a következő részben nem várható tenger alatti helyszín.
Mináról kiderül, hogy azért minden gonosz istenség az ő segítségével akarja uralni Krynn világát, mert ő nem ám csak egy senki, hanem egy hiper-szuper kiválasztott, akárcsak Harry Potter vagy Luke Skywalker. Szintén kapunk némi racionális magyarázatot az előző könyv néhány érthetetlen jelentére.
A fordítás időnként nem konzisztens az előző kötettel; egyes neveket ott nem fordítottak, itt meg igen. Egy visszautalásban pedig az szerepel, hogy valaki "fogságba ejtett" szerzeteseket, holott azokat megmérgezték és meggyilkolták. A fordító valószínűleg nem olvasta az előző kötetet, és ez néhol zavaró.
Összegzésül annyit mondanék, hogy az ember azt kapja, amit vár. Korrekt, szórakoztató olvasmány, de semmi több.
Ötös skálán: 3.
Van következő része, a Borostyán és vér (Amber and Blood), de ez még nem jelent meg magyarul.
A történet tovább bonyolódik, ismét kezd kicsit zavarossá válni, és főként Krynn világa isteneinek különféle kavarásairól szól.
A fontos szereplők között megjelenik Nuitari istenség, aki Krynn sötét holdja, és aki a fekete köpenyes varázslók patrónusa. Szintén megjelenik két követője, a két nagyon magas szintű, de valahogy nagyon idióta fekete köpenyes: a törpe és a félelf, akiknek a leírása az előző könyv végén szerepeltek. Azt hinné az ember, hogy a mágia istene kevésbé inkompetens követőkre támaszkodik. Tény, hogy a fekete köpenyesek általában individualisták, és nem az együttműködő-képességükről híresek, de ez a kettő totál képtelen együtt dolgozni.
Nagyon hangulatos tenger alatti helyszínek jelennek meg, még tengeri sárkány is szerepel. Bennem a Dark Queen of Krynn nevű számítógépes játék egy pályáját idézte fel, így kellemes nosztalgikus élményt okozott. Sajnos a következő részben nem várható tenger alatti helyszín.
Mináról kiderül, hogy azért minden gonosz istenség az ő segítségével akarja uralni Krynn világát, mert ő nem ám csak egy senki, hanem egy hiper-szuper kiválasztott, akárcsak Harry Potter vagy Luke Skywalker. Szintén kapunk némi racionális magyarázatot az előző könyv néhány érthetetlen jelentére.
A fordítás időnként nem konzisztens az előző kötettel; egyes neveket ott nem fordítottak, itt meg igen. Egy visszautalásban pedig az szerepel, hogy valaki "fogságba ejtett" szerzeteseket, holott azokat megmérgezték és meggyilkolták. A fordító valószínűleg nem olvasta az előző kötetet, és ez néhol zavaró.
Összegzésül annyit mondanék, hogy az ember azt kapja, amit vár. Korrekt, szórakoztató olvasmány, de semmi több.
Ötös skálán: 3.
Van következő része, a Borostyán és vér (Amber and Blood), de ez még nem jelent meg magyarul.
2011-08-04
StarCraft 2 ingyenes változat
Megjelent a StarCraft 2 stratégiai játéknak egy ingyenes változata!
A StarCraft 2: Starter Edition a hadjárat első négy küldetését tartalmazza, illetve játszani lehet a terran (ember) fajjal gép ellen vagy Interneten, akár másik játékos ellen (ún. custom game-ben) is, de csak bizonyos pályákon. Így olyanok is megismerkedhetnek a játékkal - beleértve a többjátékos változatot - akik nem vásárolták meg, és akár egymás ellen is játszhat olyan, aki a fizetős és aki az ingyenes változattal játszik. (Gondolom, a Blizzard azt reméli, hogy ezáltal további rajongókat toborozhat.)
További információ a StarCraft 2 hivatalos honlapján, valamint magyarul a starcraft2.hu rajongói oldalon érhető el.
KIRÁLY!
A StarCraft 2: Starter Edition a hadjárat első négy küldetését tartalmazza, illetve játszani lehet a terran (ember) fajjal gép ellen vagy Interneten, akár másik játékos ellen (ún. custom game-ben) is, de csak bizonyos pályákon. Így olyanok is megismerkedhetnek a játékkal - beleértve a többjátékos változatot - akik nem vásárolták meg, és akár egymás ellen is játszhat olyan, aki a fizetős és aki az ingyenes változattal játszik. (Gondolom, a Blizzard azt reméli, hogy ezáltal további rajongókat toborozhat.)
További információ a StarCraft 2 hivatalos honlapján, valamint magyarul a starcraft2.hu rajongói oldalon érhető el.
KIRÁLY!
2011-08-02
Margaret Weis: Borostyán és hamu
A Borostyán és hamu (Amber and Ashes) egy Dragonlance regény, a Lelkek háborúja után játszódó Sötét tanítvány trilógia első része. Ezúttal Margaret Weis egyedül, Tracy Hickman nélkül szerepel szerzőként.
Az egyik központi figura a Lelkek háborújából ismert Mina, akit - tekintve, hogy annak végén Krynn istenei némiképp átrendeződtek - patrónus nélkül maradt. Ez nem tart sokáig, hiszen a következő ügyeletes főgonosz isten (akit most Chemosh-nak hívnak) szintén épp Minát akarja főpapjának és így seregei vezérének.
Az eddigi könyvekben szinte csak a két fő isten szerepelt: Paladine és Takhisis (néha Mishakalt is emlegették,és Reorx is megjelent komikus mellékszereplőként), a többi istenről inkább csak mondták, hogy léteznek. Most ők is előtérbe kerülnek.
Chemosh a halál istene, aki arculatváltásra készül. Megelégelte, hogy oszló holttestek és lábon rohadó zombik kapcsolódnak hozzá, szimpatikusabb fényben szeretne feltűnni. Bevezeti a halhatatlanság és örök ifjúság buzzword-öket, és valami vámpírszerűségekre kezd építeni, mert Stephanie Meyer és az Alkonyat óta a vámpír a menő. Valami miatt ehhez Minára van szüksége, így elcsavarja Mina fejét. Mina csak vakon engedelmeskedő báb volt az Egy Isten kezében, de most... szerintem most is csak egy vakon engedelmeskedő báb. Chemos és Mina kapcsolata jelenti az egyik központi szálat, Chemos a leginkább aktív szereplő, nélküle nem lenne cselekmény.
Chemos és Mina mellett szerepel még:
A Borostyán és hamu hangulatos könyv, az ember azt kapja, amit egy dragonlance regénytől vár. A történet sokkal egyszerűbb, nem olyan zavaros, mint a Lelkek háborújáé, kevesebb van benne, és ettől talán kicsit több. Hangulatos új szereplők jelennek meg, és az ember kíváncsi rá, hogy mi lesz velük. Magyarul megjelent már a következő része is, a Borostyán és vas.
Ötös skálán: 3,5.
Kiegészítés: A következő könyv alapján a felsorolt furcsaságok jelentős része magyarázható.
Az egyik központi figura a Lelkek háborújából ismert Mina, akit - tekintve, hogy annak végén Krynn istenei némiképp átrendeződtek - patrónus nélkül maradt. Ez nem tart sokáig, hiszen a következő ügyeletes főgonosz isten (akit most Chemosh-nak hívnak) szintén épp Minát akarja főpapjának és így seregei vezérének.
Az eddigi könyvekben szinte csak a két fő isten szerepelt: Paladine és Takhisis (néha Mishakalt is emlegették,és Reorx is megjelent komikus mellékszereplőként), a többi istenről inkább csak mondták, hogy léteznek. Most ők is előtérbe kerülnek.
Chemosh a halál istene, aki arculatváltásra készül. Megelégelte, hogy oszló holttestek és lábon rohadó zombik kapcsolódnak hozzá, szimpatikusabb fényben szeretne feltűnni. Bevezeti a halhatatlanság és örök ifjúság buzzword-öket, és valami vámpírszerűségekre kezd építeni, mert Stephanie Meyer és az Alkonyat óta a vámpír a menő. Valami miatt ehhez Minára van szüksége, így elcsavarja Mina fejét. Mina csak vakon engedelmeskedő báb volt az Egy Isten kezében, de most... szerintem most is csak egy vakon engedelmeskedő báb. Chemos és Mina kapcsolata jelenti az egyik központi szálat, Chemos a leginkább aktív szereplő, nélküle nem lenne cselekmény.
Chemos és Mina mellett szerepel még:
- Egy harcművész szerzetes, akit a Majere nevű Buddha-szerű istenség (aki nem tudom, miért viseli Caramon és Raistlin vezetéknevét) híve. Ez nemcsak azért pozitív, mert ő a pozitív főhős, hanem mert végre szerepelnek szerzetesek is.
- Egy surranó, aki nem Tas, és nem is várható, hogy kiderülne róla, hogy ő valójában mégis Tas. Ő nem tolvaj, hanem nightstalker, aki tud beszélni a holtakkal, és némi misztikus mágiát is használ. Annak ellenére, hogy surranó, nem buzog benne a kalandvágy, és nem csórja el mások cuccait.
- Egy kretén halállovag, aki nem Lord Soth (mert a Lelkek háborúja során ő békére lelt), így rá már nem számíthatunk, tehát új halállovagra van szükség. Ahogy a Múmia c. filmben, itt sem értem, hogy ha az égiek valakit meg akarnak büntetni rettentő gonoszsága miatt, akkor miért teszik ezért elképesztően hatalmassá, lényegében elpusztíthatatlanná, és miért ruházzák fel tömeggyilkos mágiával.
- A tenger istennője, aki egy rendkívül hangulatos szereplő.
- Némi élőholt, meg további istenségek, meg effélék.
- Kicsit megjelenik egy-egy szereplő a korábbi könyvekből, pl. a Lelkek háborújából.
- Az ősmágia egyik tornya, mert egy dragonlance könyv kell, hogy játszódjon az ősmágia egyik tornyában is.
- Nem szerepelnek a fűevő-faimádó elfek, és ez nagyon-nagyon jó pont. A Lelkek háborúja során erős túladagolást kaptam belőlük.
A Borostyán és hamu hangulatos könyv, az ember azt kapja, amit egy dragonlance regénytől vár. A történet sokkal egyszerűbb, nem olyan zavaros, mint a Lelkek háborújáé, kevesebb van benne, és ettől talán kicsit több. Hangulatos új szereplők jelennek meg, és az ember kíváncsi rá, hogy mi lesz velük. Magyarul megjelent már a következő része is, a Borostyán és vas.
Ötös skálán: 3,5.
Kiegészítés: A következő könyv alapján a felsorolt furcsaságok jelentős része magyarázható.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)