2011-08-15

Nicholas Christopher: Bestiárium

A Bestiárium állatokról szól. Kitalált álltokról, mitikus, mesebeli állatokról, kihalófélben lévő vagy már kihalt állatokról, szellem állatokról, szimbólumként használt állatokról és emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról.

A Bestiárium emberekről is szól. Állatokat szerető emberekről, kihalófélben lévő állatokért küzdő emberekről, állatokhoz hasonlító emberekről, állatok jogaiért küzdve a törvény határait jócskán átlépő emberekről, elállatiasult emberekről, állattá változó emberekről, mesebeli állatokat kutató emberekről, aki nem törődnek a valóságos állatokkal vagy esetleg emberekkel, tudósokról, akik hatalmas karriert futhatnak be, mert egyes állatokat a kihalás fenyeget, állatszimbólumokat használó emberekről, illetve rólunk, állatszimbólumokkal találkozó emberekről.

A Bestiárium emberekről és állatokról szól.

A főszereplő sorsa szorosan összefonódik az állatokkal, nemcsak a valós, de a kitalált, mesebeli állatokkal. Később célul tűzi ki, hogy megkeressen egy legendás elveszett könyvet, a "Karaván bestiáriumot", amely azokat az állatokat tartalmazza, akik nem kerülhettek fel Noé bárkájára: a baziliszkuszt, a kimérát, a főnixet és más, kevésbé ismert jószágokat. Könyvtárakban kutat, régi feljegyzéseket tanulmányoz, és úgy követi végig az elveszett könyv sorsát a XII. századtól napjainkig.

Hasonlítják a Da Vinci kódhoz, mert ügyesen vegyíti a történelmet és a fantáziát. Sok ismert történelmi esemény vagy személy megjelenik benne, és sok érdekes adalék információt megtudunk, és gyakran van olyan érzése az olvasónak, hogy "hú, de jó lenne elolvasni egy könyvet arról az érdekességről, amit ez a bekezdés felvetett". Ugyanakkor nem olyan olvasmány, amit nem lehet letenni, és ahol az ember tövig rágja a körmét, hogy "jajj, mi lesz". Nem üldözik benne a főhőst, nem lőnek benne (leszámítva a vietnámi háborúban játszódó részt), és a főhős sem lő le senkit. A Bestiárium elgondolkodtató, és érzékenyebb olvasót kíván. Nem fantasy könyv, de folyamatosan benne van a levegőben a misztikum, a szereplők elbeszéléseiben, a főhős látomásaiban. Mindenütt állatokba, állatszimbólumokba botlunk, és az emberek és állatok kapcsolataival találkozunk.

Ötös skálán: 4, de megfelelő lelkiállapot kell hozzá.

2011-08-12

Neverwinter Nights - Kingmaker

A Kingmaker a Neverwinter Nights című számítógépes szerepjáték (az első rész) egy kiegészítő modulja, egyetlen rövid küldetést tartalmaz. A napokban játszottam végig, nagyon kellemes élmény volt.

A Kingmaker in medias res kezdődik, a karakter egy meglehetősen bizarr öttagú party tagja. A társaság egy gyáva vérpatkány zsiványból, egy száműzött rakshasa varázslóból, egy melankolikus driád druidából és egy "lobbanékony" azer harcosból áll (utóbbi egy másik létsíkról kitaszított figura, úgy néz ki, mint egy törpe, akinek lángol a feje). A party ötödik tagja a játékos karaktere, én egy gnóm illuzionista varázsló karakterrel játszottam, törvényes gonosz jellemmel.

A Kingmaker elején a party 10. szintű, de ez csak poén. Rögtön csata kezdődik, ahol ledarálnak / hamuvá égetnek (ki-ki ízlés szerint) egy nagy adag szerencsétlen orkot, akiknek az ég világon semmi esélye ellenük. Ezt követően egy várhoz jutnak, amelyet egy igen galád álarcos figura ostromol, sötételf támogatóival. Az álarcos megfenyegeti a társaságot (karakterünket név szerint is ismeri), de egyszer csak megjelenik a vár ormán egy varázslónő, aki biztos, ami biztos, mindenkit hamuvá éget. Karakterünk is alaposan meghal, de egy titokzatos hatalom feltámasztja, amitől elveszíti a hatalmát, és első szintű lesz. Így indul a kaland...

Az ismeretlen hatalom két másik társát (akiket mi választunk ki) is fel tudja támasztani, a másik kettő meghal. (Ne aggódjunk, valaki őket is feltámasztja, így még találkozunk velük, de akkor nem lesznek túl barátságosak. Tekintve, hogy varázsló voltam, sajnos sorsára hagytam szegény rakshasa varázslót (a raksasha nem angolszász, hanem indiai mitológiából származó alak, igen érdekes színfolt lehet), és helyette egy tankot, az azer harcost választottam. Szintén magammal vittem a vérpatkány zsiványt a csapdák miatt. Ez utóbbi igen hangulatos volt, és rendszeresen elcsórt a szereplőktől egy-egy hasznos tárgyat (köztük egy villámpálcát, amit igen sokat használtam), de csapdával nemigen találkozott. A Bioware játékokban rengeteg, szerfölött szemét csapda szokott szerepelni, de a Kingmaker alig tartalmazott csapdát. Ennek ellenére, a vérpatkány nagyon hangulatos figura volt, bár ugyancsak kretén hangja van.


A varázslóm jó választásnak bizonyult, mert így (a famulusa mellett, aki a Neverwinter Nightsban igen táp) két csatlós követte minden lépését, akik általában felfogták az ellenfelek rohamait. Ezen kívül a játék igen gyors karakterfejlődést tett lehetővé. (A főhős elvileg csak visszanyeri az elveszett erejét.) A játék végére 8. szintű lett, de csak a főellenfél legyőzése után. Sok pénz található a játékban (különösen ha valaki minden tárgyra continual flame varázslatot bocsát, amitől drágábban lehet eladni), így a boltokból a hasznos cuccokat fel tudtam vásárolni, és a teljes csapatot alaposan felfegyverezhettem.
A titokzatos hatalom átváltozik egy fegyverré, mi választhatjuk ki, mivé, és ha szintet lépünk, új spec. képességet is választhatunk neki (pl. tűzsebzés, bénítás stb). Mivel varázslóval játszottam, senkit nem állt szándékomban megsebezni vele, így a gyógyító képességeknek vettem csak hasznát.

A feltámadt csapat bejut a várba, ahol a várúr elesett, így választásokat írnak ki. A Kingmaker célja, hogy megnyerjük a választást, amihez a kedvére kell tennünk elég sok szavazónak (céhmesternek, mert a céhek adnak le egy-egy szavazatot). Van, akihez harcolni kell, van, akinél nyomozni, van, akit le lehet fizetni, és van, aki magától támogat bennünket. Ez nem egy hack-and-slash modul, viszonylag kevés a csata, de a karakter gyorsan fejlődik mind a harctól, mind a beszélgetésektől. Nem kell (és valószínűleg nem is lehet) minden szavazót megszerezni, mert ha összejött elég szavazatunk, elindul a választás.

Miután megnyertük a választást, kinevezhetjük a vár új vezetését, majd el kell mennünk leszámolni a gonosz álarcossal, de előbb át kell vágni magunkat egy nagy halom goblinon, koboldon, orkon, duergaron (gonosz törpén) és sötételfen.

Végül a főhős még a nagyapjával is találkozik, aki szintén gnóm (vele azonos fajú), ami ritkaságnak számít zűrzavaros családjában - legalábbis az alapján, amit a családról megtudunk.

Igen hangulatos volt végigjátszani, és összesen 1-2 estébe tellett. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a régi számítógépes szerepjátékokat.

2011-08-11

Légyölő galóca


Légyölő galóca
 
A légyölő galóca jelenti az egészséges táplálkozás csúcsát:
  • 100%-ban természetes anyagokból,
  • mesterséges színezőanyag és tartósítószer hozzáadása nélkül készül,
  • már az ősember is ismerte,
  • jól bevált, évezredek óta változatlan recept alapján.
Ha valami ennyire természetes és ennyire ősi, akkor muszáj, hogy egészséges legyen... Vagy mégsem? :)

2011-08-07

Margaret Weis: Borostyán és vas

A Borostyán és vas (Amber and Iron) a Dragonlance világban játszódó Sötét tanítvány trilógia második része, a Borostyán és hamu folytatása.

A történet tovább bonyolódik, ismét kezd kicsit zavarossá válni, és főként Krynn világa isteneinek különféle kavarásairól szól.

A fontos szereplők között megjelenik Nuitari istenség, aki Krynn sötét holdja, és aki a fekete köpenyes varázslók patrónusa. Szintén megjelenik két követője, a két nagyon magas szintű, de valahogy nagyon idióta fekete köpenyes: a törpe és a félelf, akiknek a leírása az előző könyv végén szerepeltek. Azt hinné az ember, hogy a mágia istene kevésbé inkompetens követőkre támaszkodik. Tény, hogy a fekete köpenyesek általában individualisták, és nem az együttműködő-képességükről híresek, de ez a kettő totál képtelen együtt dolgozni.

Nagyon hangulatos tenger alatti helyszínek jelennek meg, még tengeri sárkány is szerepel. Bennem a Dark Queen of Krynn nevű számítógépes játék egy pályáját idézte fel, így kellemes nosztalgikus élményt okozott. Sajnos a következő részben nem várható tenger alatti helyszín.

Mináról kiderül, hogy azért minden gonosz istenség az ő segítségével akarja uralni Krynn világát, mert ő nem ám csak egy senki, hanem egy hiper-szuper kiválasztott, akárcsak Harry Potter vagy Luke Skywalker. Szintén kapunk némi racionális magyarázatot az előző könyv néhány érthetetlen jelentére.

A fordítás időnként nem konzisztens az előző kötettel; egyes neveket ott nem fordítottak, itt meg igen. Egy visszautalásban pedig az szerepel, hogy valaki "fogságba ejtett" szerzeteseket, holott azokat megmérgezték és meggyilkolták. A fordító valószínűleg nem olvasta az előző kötetet, és ez néhol zavaró.

Összegzésül annyit mondanék, hogy az ember azt kapja, amit vár. Korrekt, szórakoztató olvasmány, de semmi több.

Ötös skálán: 3.

Van következő része, a Borostyán és vér (Amber and Blood), de ez még nem jelent meg magyarul.

2011-08-04

StarCraft 2 ingyenes változat

Megjelent a StarCraft 2 stratégiai játéknak egy ingyenes változata!

A StarCraft 2: Starter Edition a hadjárat első négy küldetését tartalmazza, illetve játszani lehet a terran (ember) fajjal gép ellen vagy Interneten, akár másik játékos ellen (ún. custom game-ben) is, de csak bizonyos pályákon. Így olyanok is megismerkedhetnek a játékkal - beleértve a többjátékos változatot - akik nem vásárolták meg, és akár egymás ellen is játszhat olyan, aki a fizetős és aki az ingyenes változattal játszik. (Gondolom, a Blizzard azt reméli, hogy ezáltal további rajongókat toborozhat.)

További információ a StarCraft 2 hivatalos honlapján, valamint magyarul a starcraft2.hu rajongói oldalon érhető el.

KIRÁLY!

2011-08-02

Margaret Weis: Borostyán és hamu

 A Borostyán és hamu (Amber and Ashes) egy Dragonlance regény, a Lelkek háborúja után játszódó Sötét tanítvány trilógia első része. Ezúttal Margaret Weis egyedül, Tracy Hickman nélkül szerepel szerzőként.

Az egyik központi figura a Lelkek háborújából ismert Mina, akit - tekintve, hogy annak végén Krynn istenei némiképp átrendeződtek - patrónus nélkül maradt. Ez nem tart sokáig, hiszen a következő ügyeletes főgonosz isten (akit most Chemosh-nak hívnak) szintén épp Minát akarja főpapjának és így seregei vezérének.

Az eddigi könyvekben szinte csak a két fő isten szerepelt: Paladine és Takhisis (néha Mishakalt is emlegették,és Reorx is megjelent komikus mellékszereplőként), a többi istenről inkább csak mondták, hogy léteznek. Most ők is előtérbe kerülnek.

Chemosh a halál istene, aki arculatváltásra készül. Megelégelte, hogy oszló holttestek és lábon rohadó zombik kapcsolódnak hozzá, szimpatikusabb fényben szeretne feltűnni. Bevezeti a halhatatlanság és örök ifjúság buzzword-öket, és valami vámpírszerűségekre kezd építeni, mert Stephanie Meyer és az Alkonyat óta a vámpír a menő. Valami miatt ehhez Minára van szüksége, így elcsavarja Mina fejét. Mina csak vakon engedelmeskedő báb volt az Egy Isten kezében, de most... szerintem most is csak egy vakon engedelmeskedő báb. Chemos és Mina kapcsolata jelenti az egyik központi szálat, Chemos a leginkább aktív szereplő, nélküle nem lenne cselekmény.

Chemos és Mina mellett szerepel még:
  • Egy harcművész szerzetes, akit a Majere nevű Buddha-szerű istenség (aki nem tudom, miért viseli Caramon és Raistlin vezetéknevét) híve. Ez nemcsak azért pozitív, mert ő a pozitív főhős, hanem mert végre szerepelnek szerzetesek is.
  • Egy surranó, aki nem Tas, és nem is várható, hogy kiderülne róla, hogy ő valójában mégis Tas. Ő nem tolvaj, hanem nightstalker, aki tud beszélni a holtakkal, és némi misztikus mágiát is használ. Annak ellenére, hogy surranó, nem buzog benne a kalandvágy, és nem csórja el mások cuccait.
  • Egy kretén halállovag, aki nem Lord Soth (mert a Lelkek háborúja során ő békére lelt), így rá már nem számíthatunk, tehát új halállovagra van szükség. Ahogy a Múmia c. filmben, itt sem értem, hogy ha az égiek valakit meg akarnak büntetni rettentő gonoszsága miatt, akkor miért teszik ezért elképesztően hatalmassá, lényegében elpusztíthatatlanná, és miért ruházzák fel tömeggyilkos mágiával.
  • A tenger istennője, aki egy rendkívül hangulatos szereplő.
  • Némi élőholt, meg további istenségek, meg effélék.
  • Kicsit megjelenik egy-egy szereplő a korábbi könyvekből, pl. a Lelkek háborújából.
  • Az ősmágia egyik tornya, mert egy dragonlance könyv kell, hogy játszódjon az ősmágia egyik tornyában is.
  • Nem szerepelnek a fűevő-faimádó elfek, és ez nagyon-nagyon jó pont. A Lelkek háborúja során erős túladagolást kaptam belőlük.
Vannak furcsaságok. Az még OK, ha egy kvázi-elpusztíthatatlan szereplőt egy vasrúd egyetlen csapásával mégiscsak el lehet pusztítani, de egy szent ereklyének minősülő fegyver (ami szintén rúd) ehhez képest igen kevéssé hatékony ellene. Hasonlóan, ha valaki börtönében egy kristálygömbön keresztül végigkövette a káoszháború és a lelkek háborúja közti időszakot, akkor hogyhogy nem jött rá, hogy eltűntek az istenek, és simán megléphetne a börtönéből. Egy másik kvázi-elpusztíthatatlan szereplő pedig egyszerűen nem mer megtámadni valakit, mert az illetőt egy acsarkodó ... juhászkutya védelmezi. Vannak még hasonló furcsaságok.

A Borostyán és hamu hangulatos könyv, az ember azt kapja, amit egy dragonlance regénytől vár. A történet sokkal egyszerűbb, nem olyan zavaros, mint a Lelkek háborújáé, kevesebb van benne, és ettől talán kicsit több. Hangulatos új szereplők jelennek meg, és az ember kíváncsi rá, hogy mi lesz velük. Magyarul megjelent már a következő része is, a Borostyán és vas.

Ötös skálán: 3,5.

Kiegészítés: A következő könyv alapján a felsorolt furcsaságok jelentős része magyarázható.

2011-07-29

Lovas Lajos: N

Furcsa könyv volt. Nem igazán scifi könyv, sokkal inkább társadalomkritika. Kevésbé a robotos-időutazós, sokkal inkább a "sok pénzem van, de nem tudok semmit a világról, meg akarom ismerni" vonal dominál.

A főhősnek valahogy állatira sok pénze van, egyszerűen nem akar elfogyni, holott időnként naponta több luxusautót is vesz. A könyvben majdnem minden nő fiatal, csinos, és lefekszik a főhőssel. Ez eleinte zavaró volt, de később kiderült, szerves része a történetnek.

A könyv üdítő színfoltot képez, nem olyan, mint a többi, és nagyon nehezen hasonlítható máshoz (talán Robert Merle Védett férfiak című könyvével lehetne párhuzamba állítani).

Ötös skálán: 3,5.