Furcsa könyv volt. Nem igazán scifi könyv, sokkal inkább társadalomkritika. Kevésbé a robotos-időutazós, sokkal inkább a "sok pénzem van, de nem tudok semmit a világról, meg akarom ismerni" vonal dominál.
A főhősnek valahogy állatira sok pénze van, egyszerűen nem akar elfogyni, holott időnként naponta több luxusautót is vesz. A könyvben majdnem minden nő fiatal, csinos, és lefekszik a főhőssel. Ez eleinte zavaró volt, de később kiderült, szerves része a történetnek.
A könyv üdítő színfoltot képez, nem olyan, mint a többi, és nagyon nehezen hasonlítható máshoz (talán Robert Merle Védett férfiak című könyvével lehetne párhuzamba állítani).
Ötös skálán: 3,5.
fantasy, sci-fi, szerepjáték, számítógép, könyv, film, játékprogram, miazmás
2011-07-29
Lelkek háborúja
A Lelkek háborúja (War of Souls) Margaret Weis és Tracy Hickman trilógiája a Dragonlance világban. Három könyvből áll:
- A hanyatló nap sárkányai (Dragons of a Fallen Sun)
- Az elveszett csillag sárkányai (Dragons of a Lost Star)
- A lenyugvó hold sárkányai (Dragons of a Vanished Moon)
A három könyv egyben alkot értelmes történetet, külön-külön nem sok értelmük van. Az Elveszett Csillag szerepet kap a könyvekben, a másik két cím nemigen utal semmire.
A Lelkek háborúja trilógia A nyári tűz sárkányai után következik. Az ott ért véget, hogy sikeresen legyőzték a nagyon-nagyon gonosz Káoszt, de Tasslehoff Fúróláb életét áldozta és hősi halált halt eközben. Az istenek elhagyták Krynnt, Takhisis elmenekült a harcban, a többi isten pedig - bár legyőzték Káoszt - úgy döntött, jobb ha elhagyja a világot (és akkor nem is igazán értettem, hogy miért, de erre később fény derül). A mágia szép lassan eltűnik a világból, és az egész valahogy nagyon hasonlít A gyűrűk ura végére.
Hosszú idő telt el a káoszháború óta, és a világ valahogy nem olyan irányba halad, amerre kellene. Az emberek találtak új mágiát, de az is szép lassan hanyatlik, elszivárog. Valahonnan óriási, XXL-es sárkányok kerültek elő, és lényegében ők uralják Krynnt, majdnem mindenki nekik fizet adót. Van köztük egy agresszív vörös, egy galád zöld és egy kék, akit korábbról is ismertünk, mert Kitiara sárkánya volt Skie néven. (Rajtuk kívül más óriássárkányok is vannak, de velük nem találkozunk közelebbről.) Nemcsak azért különösek, mert nagyok, de azért is, mert felfalják a többi sárkányt, és valahogy ettől nőnek. A jó sárkányok persze eltűntek, mert ha baj van, ők valahogy mindig eltűnnek, és csak a végén kerülnek elő, hogy minden jóra forduljon.
A világ hanyatlik, és minden elfuserálódott. A szereplők bujdosnak, szenvednek és összevesztek egymással. A solamniai lovagok visszaszorultak, a sötét lovagoknál kiveszett a jó erkölcs, és egy könyvelő vezeti őket, bár ennek ellenére leigázták a qualinesti elfeket, a silvanesti elfek pedig szokás szerint bezárkóztak.
A történet központi figurája egy Mina nevű lány, aki egyszer csak megjelenik, és hozott magával egy igazi istent. Szent Johanna jellegű alakká válik, akit a titokzatos istenség sugallatait követve hadvezérré válik, és a csatákat sorra nyerve igázza le Krynnt. Időként meg akarják égetni, időnként feltámad, ahogy azt kell. Szerepel még néhány solamniai lovag, megjelenik Aranyhold, szerepet kap Tanis fia, a fiú anyja, Laurana, és rendkívül sok (néha túl sok) szó esik a két elf nép politikájáról. A főszereplők között megjelenik egy hangulatos sötét lovag karakter és egy szimpatikus fdsfdasfdas nem lehet kihagyni egy Dragonlance könyvből, akár élő, akár holt.
A szövevényes (és néhol zavaros) történet végén pont kerül a régi generáció majdnem mindegyik hőse sorsának végére, annyira, hogy még (szegény) Lord Soth is békére lel. Az istenek is ismét átrendeződnek, így megtudhatjuk, hogy Krynnen kevés illékonyabb dolog van az isteneknél.
Alapvetően teljesen korrekt Dragonlance trilógia, az ember pontosan azt kapja, amit vár; se többet, se kevesebbet. Azért döntöttem úgy, hogy most írok róla, mert kezembe került a folytatás első kötete, és írni akartam róla, mielőtt a következő könyvet elolvasom.
Ötös skálán: 3.
- A hanyatló nap sárkányai (Dragons of a Fallen Sun)
- Az elveszett csillag sárkányai (Dragons of a Lost Star)
- A lenyugvó hold sárkányai (Dragons of a Vanished Moon)
A három könyv egyben alkot értelmes történetet, külön-külön nem sok értelmük van. Az Elveszett Csillag szerepet kap a könyvekben, a másik két cím nemigen utal semmire.
A Lelkek háborúja trilógia A nyári tűz sárkányai után következik. Az ott ért véget, hogy sikeresen legyőzték a nagyon-nagyon gonosz Káoszt, de Tasslehoff Fúróláb életét áldozta és hősi halált halt eközben. Az istenek elhagyták Krynnt, Takhisis elmenekült a harcban, a többi isten pedig - bár legyőzték Káoszt - úgy döntött, jobb ha elhagyja a világot (és akkor nem is igazán értettem, hogy miért, de erre később fény derül). A mágia szép lassan eltűnik a világból, és az egész valahogy nagyon hasonlít A gyűrűk ura végére.
Hosszú idő telt el a káoszháború óta, és a világ valahogy nem olyan irányba halad, amerre kellene. Az emberek találtak új mágiát, de az is szép lassan hanyatlik, elszivárog. Valahonnan óriási, XXL-es sárkányok kerültek elő, és lényegében ők uralják Krynnt, majdnem mindenki nekik fizet adót. Van köztük egy agresszív vörös, egy galád zöld és egy kék, akit korábbról is ismertünk, mert Kitiara sárkánya volt Skie néven. (Rajtuk kívül más óriássárkányok is vannak, de velük nem találkozunk közelebbről.) Nemcsak azért különösek, mert nagyok, de azért is, mert felfalják a többi sárkányt, és valahogy ettől nőnek. A jó sárkányok persze eltűntek, mert ha baj van, ők valahogy mindig eltűnnek, és csak a végén kerülnek elő, hogy minden jóra forduljon.
A világ hanyatlik, és minden elfuserálódott. A szereplők bujdosnak, szenvednek és összevesztek egymással. A solamniai lovagok visszaszorultak, a sötét lovagoknál kiveszett a jó erkölcs, és egy könyvelő vezeti őket, bár ennek ellenére leigázták a qualinesti elfeket, a silvanesti elfek pedig szokás szerint bezárkóztak.
A történet központi figurája egy Mina nevű lány, aki egyszer csak megjelenik, és hozott magával egy igazi istent. Szent Johanna jellegű alakká válik, akit a titokzatos istenség sugallatait követve hadvezérré válik, és a csatákat sorra nyerve igázza le Krynnt. Időként meg akarják égetni, időnként feltámad, ahogy azt kell. Szerepel még néhány solamniai lovag, megjelenik Aranyhold, szerepet kap Tanis fia, a fiú anyja, Laurana, és rendkívül sok (néha túl sok) szó esik a két elf nép politikájáról. A főszereplők között megjelenik egy hangulatos sötét lovag karakter és egy szimpatikus fdsfdasfdas nem lehet kihagyni egy Dragonlance könyvből, akár élő, akár holt.
A szövevényes (és néhol zavaros) történet végén pont kerül a régi generáció majdnem mindegyik hőse sorsának végére, annyira, hogy még (szegény) Lord Soth is békére lel. Az istenek is ismét átrendeződnek, így megtudhatjuk, hogy Krynnen kevés illékonyabb dolog van az isteneknél.
Alapvetően teljesen korrekt Dragonlance trilógia, az ember pontosan azt kapja, amit vár; se többet, se kevesebbet. Azért döntöttem úgy, hogy most írok róla, mert kezembe került a folytatás első kötete, és írni akartam róla, mielőtt a következő könyvet elolvasom.
Ötös skálán: 3.
2011-07-27
Starcraft humor
A StarCraft játékhoz jókora közösség kapcsolódik, akik igen aktívan gyártják a különféle poénokat (is). Ezen az oldalon StarCraft-hoz kapcsolódó humoros videókat, dalokat szeretnék összegyűjteni.
What's This?
(Néha igencsak frusztráló, ha az ember folyton csak kikap... Ez segít nevetni rajta. :D)
A Starcraft 2 Song: A Viking's Lament
(avagy: A tériszonyos viking balladája)
(avagy: A tériszonyos viking balladája)
FLY LIKE AIUR (M.I.A. - Paper Planes SC2 Parody)
Egy idióta karácsonyi nóta:
Nert Alert: Banelings
Nerd Alert: SCV love song
Nerd Alert: Void Rays
(szintén ugyanezt a dalt parodizálja a Cheese Them is, de az meg sem közelíti a Void Rayst)
The Plastic League: Bad Terran (ET Parody)
Probes the One(szerintem is a probe a legaranyosabb és legcukibb egység, no de hogy egy probe ekkora mayer lehet...)
When I'm Grandmaster
"Give me free wins. Just retire
Take your cheesing back to AiurBuild more bases. Take the map, bro
Use control groups, lear to macro"
All I do is stim
BanelingBBQ
A BanelingBBQ oldal nem dalokat, hanem rövid képregényeket tartalmaz, van köztük jónéhány fergeteges.
Egyéb
Starcraft!
Most egy éve jelent meg a StarCraft2, és azóta rá vagyok cuppanva.
A már tíz éves StarCraft (1) is nagy kedvencem volt, de azt kizárólag gép ellen játszottam. Mindig is szerettem a valós idejű stratégiai játékokat (RTS, real time strategy), a StarCraftban az nyűgözött le, hogy a három nép (illetve faj) markánsan különbözik, ugyanakkor mégis egyensúlyban vannak. A WarCraft 1-ben és 2-ben az emberek és orkok egységei pontosan ugyanolyanok voltak, csak másképp néztek ki. A footman pontosan ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a grunt, a lovag ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a farkaslovas (a 2-ben ogre) stb, csak a varázslatok különböztek. Az Age of Empires sorozatban kismillió nép szerepel, de csak egészen apró különbségek vannak közöttük (1-1 spec egység, itt kicsit olcsóbb a lovasíjász, ott erősebb a lovag stb).
A StarCraft népei teljesen különböznek egymástól, nincs két ugyanolyan egység. Legjobban az emberek (terran) hasonlítottak az addigi RTS népeire: a paraszt építi az épületeket, az egységeket gyógyítani, illetve javítani lehet stb. A gyilkos óriásrovarok (?), azaz a zergek sokan vannak, nagyon sokan. Az egységek többnyire gyengébbek, de feláldozhatóak, és - mivel minden egység és minden épület élőlény - minden és mindenki gyógyul. A protossok (titokzatos földönkívüliek, csúcstechnológiával és meglehetősen kirekesztő vallással) egységei méregdrágák, de erősek, az utolsó parasztnak is védőpajzsai vannak (amelyek automatikusan feltöltődnek), de a sebesült egységeket nem lehet javítani.
A StarCraftben az volt a nagy, hogy az egymástól masszívan különböző fajok között is fenn tudták tartani az egyensúlyt. Egyik sem lett egyértelműen erősebb a másiknál, és minden trükknek létezett ellenszere.
Akkor nem tudtam, de a StarCraft (illetve annak BroodWar nevű kiegészítője) többjátékosos üzemmódja különösen nagy karriert futott be, a játéknak óriási kultusza lett, elsősorban Koreában. Így a tíz éves StarCraft is élő játéknak számított, rendszeresen rendeztek tornákat, ahol hatalmas pénzdíjakat lehetett nyerni, és megjelentek profi játékosok, akik abból élnek, hogy StarCraftot játszanak. (A StarCraft1 sorsát nem követem aktívan, de ezek minden bizonnyal most is igazak.)
A StarCraft2 megjelenése kapcsán gondoltam, belekóstolok ebbe a világba, különösen a másik játékos ellen való RTS-be, de jó nagy falatnak bizonyult. Lehet, hogy túl öreg vagyok hozzá, lehet, hogy túl kevés időm van játszani, de van, hogy folyamatosan elcsépelnek. A játék gondosan vigyáz rá, hogy hasonló képességű játékosokat sorsoljon ki egymásnak, én a legalacsonyabb (bronz) ligába kerültem, de legtöbbször ott is alaposan elpüfölnek.
A játéknak komoly elmélete van, kismillió weboldal foglalkozik StarCraft(2) stratégiák kiagyalásával, megvitatásával, felvett játékok közzétételével, elemzésével, StarCraft tanítással. Sokan egyfajta modern sakknak tekintik, és a szakkifejezések jelentős része is a sakk világából származik. Itt is jelentős szakirodalom foglalkozik azzal, hogy mikor, melyik neves játékos milyen új technikával állt elő, illetve ki hogyan reagált rá, és milyen eredménnyel. Néha ijesztő, amikor azt tapasztalom, hogy az én igen-igen gyengus szintemen is mennyire tudatosan kell játszani, és mennyit kell foglalkozni a játékkal ahhoz, hogy ne söpörjenek le a pályáról... azonnal... kezdők...
De a StarCraft2 akkor is szuper játék, akkor is rá vagyok cuppanva, csak kár, de nagy kár, hogy nem tudok vele jól játszani...
A már tíz éves StarCraft (1) is nagy kedvencem volt, de azt kizárólag gép ellen játszottam. Mindig is szerettem a valós idejű stratégiai játékokat (RTS, real time strategy), a StarCraftban az nyűgözött le, hogy a három nép (illetve faj) markánsan különbözik, ugyanakkor mégis egyensúlyban vannak. A WarCraft 1-ben és 2-ben az emberek és orkok egységei pontosan ugyanolyanok voltak, csak másképp néztek ki. A footman pontosan ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a grunt, a lovag ugyanolyan paraméterekkel rendelkezett, mint a farkaslovas (a 2-ben ogre) stb, csak a varázslatok különböztek. Az Age of Empires sorozatban kismillió nép szerepel, de csak egészen apró különbségek vannak közöttük (1-1 spec egység, itt kicsit olcsóbb a lovasíjász, ott erősebb a lovag stb).
A StarCraft népei teljesen különböznek egymástól, nincs két ugyanolyan egység. Legjobban az emberek (terran) hasonlítottak az addigi RTS népeire: a paraszt építi az épületeket, az egységeket gyógyítani, illetve javítani lehet stb. A gyilkos óriásrovarok (?), azaz a zergek sokan vannak, nagyon sokan. Az egységek többnyire gyengébbek, de feláldozhatóak, és - mivel minden egység és minden épület élőlény - minden és mindenki gyógyul. A protossok (titokzatos földönkívüliek, csúcstechnológiával és meglehetősen kirekesztő vallással) egységei méregdrágák, de erősek, az utolsó parasztnak is védőpajzsai vannak (amelyek automatikusan feltöltődnek), de a sebesült egységeket nem lehet javítani.
A StarCraftben az volt a nagy, hogy az egymástól masszívan különböző fajok között is fenn tudták tartani az egyensúlyt. Egyik sem lett egyértelműen erősebb a másiknál, és minden trükknek létezett ellenszere.
Akkor nem tudtam, de a StarCraft (illetve annak BroodWar nevű kiegészítője) többjátékosos üzemmódja különösen nagy karriert futott be, a játéknak óriási kultusza lett, elsősorban Koreában. Így a tíz éves StarCraft is élő játéknak számított, rendszeresen rendeztek tornákat, ahol hatalmas pénzdíjakat lehetett nyerni, és megjelentek profi játékosok, akik abból élnek, hogy StarCraftot játszanak. (A StarCraft1 sorsát nem követem aktívan, de ezek minden bizonnyal most is igazak.)
A StarCraft2 megjelenése kapcsán gondoltam, belekóstolok ebbe a világba, különösen a másik játékos ellen való RTS-be, de jó nagy falatnak bizonyult. Lehet, hogy túl öreg vagyok hozzá, lehet, hogy túl kevés időm van játszani, de van, hogy folyamatosan elcsépelnek. A játék gondosan vigyáz rá, hogy hasonló képességű játékosokat sorsoljon ki egymásnak, én a legalacsonyabb (bronz) ligába kerültem, de legtöbbször ott is alaposan elpüfölnek.
A játéknak komoly elmélete van, kismillió weboldal foglalkozik StarCraft(2) stratégiák kiagyalásával, megvitatásával, felvett játékok közzétételével, elemzésével, StarCraft tanítással. Sokan egyfajta modern sakknak tekintik, és a szakkifejezések jelentős része is a sakk világából származik. Itt is jelentős szakirodalom foglalkozik azzal, hogy mikor, melyik neves játékos milyen új technikával állt elő, illetve ki hogyan reagált rá, és milyen eredménnyel. Néha ijesztő, amikor azt tapasztalom, hogy az én igen-igen gyengus szintemen is mennyire tudatosan kell játszani, és mennyit kell foglalkozni a játékkal ahhoz, hogy ne söpörjenek le a pályáról... azonnal... kezdők...
De a StarCraft2 akkor is szuper játék, akkor is rá vagyok cuppanva, csak kár, de nagy kár, hogy nem tudok vele jól játszani...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)